Máshol szögesdrót a kerítés, az övék kolbász. A családok válnak, a németek egyesülnek. Tele a világ adományaikkal. Nekik köszönhetjük Albert Einsteint, Richard Wagnert, Thomas Mannt, és azokat a csodálatos festőket. Afrikának kórházakat, az éhezőknek élelmiszert, a magyaroknak Kiszel Tündét, illetve Torghelle Sándort adták.

Naptárasszonyunk az RTL német csatornáján, a félmeztelenséget népszerűsítő Tutti-Frutti című műsorban mutatta be a nyilvánosságnak, hogy a kettőből az egyik szebb, mint a másik. Sándor is kettőt villantott. Válogatott mezben kétszer futotta le a Mannschaft védelmét, két gólt lőtt a Mannschaft kapusának, mellesleg a világ akkori legjobbjának, bizonyos Oliver Kahnnak. Óriási dolog volt, az óvodában is erről beszéltek.  Mintha ebédnél egy kiscsoportos a finomfőzelék helyett elette volna a dadus otthonról hozott csirkecombját. A csatár híres lett, nevét később, az Aranycsapat című musicalben többször emlegették, mint Rákosi Mátyásét. Pedig nem csinált mást, mint az oroszok: legyőzte a németeket.

Aztán valami történhetett. Addig a német a hegyet csúcsig járta, a sört fenékig ürítette. Az órát hozzá igazították, a minőséget vele mérték. Néhány éve Fonyódon egy ház a német bérlővel égett. Herr Kétschégbeeschett semmit sem bízott a véletlenre. Szobája négy sarkában tüzet rakott, kötéllel a nyakán felállt a kis sámlira, majd egy töltött pisztolyt a fejéhez szorított. Mindenre felkészült, csak a szomszédjára nem. Mert az, a füstre felfigyelve, rányitotta az ajtót. Kihúzta az öngyilkosjelölt fejét a hurokból, kivette a fegyvert a kezéből, kirángatta a szabadba.

Herr Kétschégbeeschett így jutott a mennyország helyett a kórházba. Kiderült, hogy rövid ideje él Fonyódon, már kicsalták a pénzét, hitegették szerelemmel, és a gulasch is csípte. Szóval elege lett Magyarországból, az életből. Azt hitte, itt végezhet magával. Tévedett.

Azt hittük, véletlen, ez a szabályt erősítő kivétel. De nem. A Forma-1 futamain a egyre gyakrabban fullad le, gyullad ki a német Rosberg német Mercedese. A minap pedig egy késsel sétáló migránshoz riasztották a berlini rendőröket. Azok jöttek, mint kűrre a vegyes páros. A nő ért elsőnek a terroristához. Az hozzányomta a kését, a duó férfi tagja erre belelőtt a saját járőrtársába. Németországban, a szakértelem, a pontoschság, az ígéret földjén. Tévedését aztán korrigálta, de a történet bejárta a világot. Gyorsan haladt, útlevél, belépési engedély nélkül mesélhették.

Százezrek még úton vannak.