A The New York Timesban olvasható: Krekó Péter úgy látja, hogy az európai főáram közelít ahhoz, amit a kormányfő képvisel. Lásd a Jog és Igazságosság varsói győzelmét, a Front National előretörését és azt, hogy Skandináviában töredezik a bevándorláspárti egyetértés. Szíjjártó Péter azt mondja, a nyár óta alaposan megváltozott a hangnem a miniszteri tanácsüléseken, a kerítés elfogadottá vált Európa jelentős részén. Szerinte kiderült, hogy helyes az, amit a magyarok hangoztattak fél éven át.

Nyíltan persze leginkább csak a politikai margó támogatja Orbánt, aki hatékony gyakorlati lépéseket fura összeesküvés-elméletekkel vegyít, utóbbiakat áthatja a rasszizmus és az antiszemitizmus. A hagyományos pártok ellenben úgy vélik, hogy tökéletesen tévedett, lásd az osztrák konzervatívok vezetőjének véleményét.

Brüsszeli illetékesek négyszemközt elismerik, hogy a politikus sok mindent jól látott, ám álláspontját aláásta harcias kirohanásokkal, ideértve, hogy muzulmán inváziónak minősítette a menedékkérőket, meg a hullámot összeesküvésnek nevezte az európai szocialisták részéről, akik így akarják erősíteni a baloldali szavazótábort, illetve amikor azt fejtegette, hogy itt Soros György konspirációjáról van szó a nemzetállamok ellen.

Lánczi Tamás, a kormánybarát Századvég igazgatója úgy véli, hogy az európai elit roppant dühös, mert Orbán elrontotta a játékot, néven nevezte a király új ruháját.

Gyarmati István volt nagykövet ezzel szemben azon a véleményen van, hogy a hangulatváltás nagyrészt az unió nyílt kudarcából fakad, miután nem tudta kézben tartani a menekültválságot és a vágyálmokat a reálpolitika elé helyezte.   

A brüsszeli Bizottságnak ezzel együtt elege van abból, hogy Orbán az EU tehetetlenségéről gúnyolódjék. Bejelentette: az Európai Bírósághoz fordul a magyar menekültpolitika miatt. Szíjjártó szerint ez bosszú, amiért Magyarország nem fogadta el a kvótát. Közben a magyar fél a Budapesten járt párizsi merénylő kapcsán elferdítette a történteket, azt állítva, hogy menekült volt az a két ember, akit Abdeslam magával vitt. Orbán továbbra is azt hangoztatja, hogy az ellenőrizetlen emberáradat súlyos biztonsági kockázatokat hordoz.

Európában az újjáéledő jobb- és baloldali populizmus elűzi a liberalizmust, amit a háború után ajándékba kapott a földrész az amerikaiaktól – írja a Die Welt. Le Penék győzelme most elmaradt ugyan, de csak azért, mert a két nagy párt felfüggesztette a demokratikus versenyt, ez persze megerősítette a benyomást, hogy immár a falhoz szorultak a liberális demokrácia erői. Mert a populisták nyomulása az egész kontinensen valóban azt tükrözi, hogy az embereknek, azon belül is főleg a középrétegeknek, nagyon elegük van a 45 után elterjedt szabadságmodellből. (Keleten89 a határkő.)

A jelenségnek része, hogy már nem látszik szükségesnek a védelem az USA részéről, ami társul azzal a váddal, hogy Washington évtizedeken át megakadályozta az európai nemzetek önálló kibontakozását. És ezzel már aktivizálódik is az elutasítás a liberális-individualista társadalom-felfogással szemben.  

Az Egyesült Államok a háború után itt maradt ugyan a földrészen, de jelenléte érezhetően meggyengült. Ráadásul a putyini Oroszországgal felbukkant egy antiliberális ellenerő, amely látszólag alternatívát kínál a nyitott, soknemzetiségű és pluralista társadalomhoz képest. A tekintélyelvű orosz rendszer nem vall színt nyíltan a diktatúra mellett, hanem az igazi közös népakarat őszinte végrehajtójának tünteti fel magát az etnikailag homogén nemzetben.

Az Amerika-ellenesség nem véletlenül a közös nevező minden populista erő számára. Az egyetlen kivételt a nemzeti-konzervatív lengyel kormánypárt, amely történelmi okok miatt nem bízik a nyugat-európai segítség ígéretében. Az európai demokráciák nem fognak tudni ellenállni a tekintélyelvű áramlatoknak, ha nem állnak ki harcosan identitásuk transzatlanti része mellett. A demokratikus Európa terve ugyanis nem képzelhető el lényegének amerikai alkotóeleme nélkül.

A Süddeutsche Zeitung azt ajánlja, Európa gondolja végig a B-tervet, mert fennáll a lehetőség, hogy a fő veszély, az új nacionalizmus szétveri az uniót. Márpedig ez esetre kell az alternatíva, ami az lehetne, hogy egyes államok mag-Európát alkotnak. Dolgoznak ugyan az alapterven, az EU fennmaradásán, de igazából sikertelenül. Meg lehetne menteni, de ahhoz az kellene, hogy az összes tag gyakrabban sorolja az európai érdekeket a nemzeti törekvések elé.

Legelőször is a menekültstratégiában kellene megállapodni, amibe beletartozik a terhek igazságos elosztása Meg kell győzni, ha valaki, mint a magyarok, a lengyelek és a szlovákok elutasítják a kvótát. Ha másként nem megy szankciókkal, ahogyan azt az osztrák kancellár és a német külügyminiszter is felvetette. Csak persze a megtorló intézkedéseket nehéz keresztülvinni.

Aztán rendezni kéne az euró- és adósságválságot, és bent kellene tartani a briteket az unióban. Végül pedig nem ártana, ha a németek nem állítanák sorban kész tények elé a többieket. Mert nem elég, ha valakinek igaza van, arról meg is kell győzni a partnereket, illetve nekik is lehet igazuk. A mag-Európa esetében pedig már az ötlet is mérséklően hathat a lengyelekre, dánokra és britekre. Mert tudniuk kell, hogy Európa számít rájuk, de nem azon az áron, hogy szétesik.    

A Der Standard osztrák napilap azt igyekszik kideríteni, miért vannak sötét árnyak Európa közepe fölött, mi az oka sok viszálynak a földrész két fele között. A legidőszerűbb elválasztó tényező a menekültválság, amelyben különösen Orbán Viktor mutatkozik keménynek. A bevándorlást kulturkampfnak nyilvánította, hogy megerősítse keresztény-nacionalista világképét. Ő, aki liberális vezetőként indult… A cikk a különbségeket 7 pontban foglalja össze:

1. Nyugaton már túl vannak az anyagias szemléleten, keleten viszont még sokan a megélhetésért, a szerény jólétért küszködnek.

2. A szociális-gazdasági helyzet: Magyarországon 4 éve államosították a magán nyugdíjpénztárak 10 milliárd eurós vagyonát, hogy abból részben visszavásárolják az energiacégeket. Azok most kedvező áron kínálják az áramot és a gázt, csakhogy alig van nyereségük, és ha baj van, az államnak kell kisegítenie őket. Vagyis hosszabb távon az emberek ezáltal szegényebbek lesznek, mellesleg 2010 óta 600 ezer magyar vándorolt ki.

3. Keleten virul a kommunizmus, csak persze más előjellel, ami vulgáris nacionalizmussal párosul. Ez így együtt a modern boldog ősállapota.

4. A fel nem dolgozott holokauszt.

5. A kelet-európai férfiakhoz közel áll a macho-felfogás, lásd Kövér László kijelentését a Fidesz kongresszusán, vagy az Ákos-históriát.

6. Vallás. A nyugat sokkal világiasabb, mint a kelet, minden kommunizmus múlt ellenére. Az egykori ellenzékiek most a nyugati kultúrát védelmezik a menekültekkel szemben a hatalomból. Kiss-Rigó László még a pápának is ellentmondott, Orbánt követve.

7. Demokrácia kontra vezérelvű állam. Hiányzik a mindennapi demokratikus tapasztalat, ily módon könnyű dolguk van az ilyesmire hajlamos vezetőknek. A demokrácia nehézkes és fáradságos, inkább a gyengeség jelének számít. Az EU bonyolult és haszontalan, bár dőlnek keletre a támogatás milliárdjai.

Persze, ha jobboldali populisták sikereit nézzük, akkor mindez messze nem csupán a keletiek problémája. Közös bennük, hogy csodálják az autokrata Putyint.