A szóvivő angsúlyozta, hogy Magyarország az európai rendszer része ezért meg kell tartania az olyan, közös értékeket, mint a tolerancia és az emberi jogok tisztelete. A hatalmon lévő magyar politikusoknak felelős módon kell bánniuk a menekülteknek, nem szabad azokat büntetniük. Arra is felhívta a figyelmet, hogy egymillió ember valóban sok, de a fő gond az, hogy egyes államok nem hangolták össze a lépéseiket, hanem egyoldalúan lezárták a határaikat. Az UNHCR képviselője kitért arra, hogy Magyarországnak csatlakoznia kell a kvótamegoldáshoz.

Paul Lendvai írja a Der Standardban: jó pár hasonlóság, és nem kevés jelentős különbség is van a magyar és a lengyel politikai irányvonal között. Orbánt és Kaczynskit összekapcsolja, hogy mindketten az erős kéz hívei, elutasítják a dekadens, liberális demokráciát, és nem hajlandók segíteni a menekültválságban. Ugyanakkor a két ország sorsában eltérő, hogy a magyar kormányfő kétszer is kétharmadot szerzett nacionalista-populista politikájának a lejáratott, szétesett balliberális vetélytársakkal szemben. És bár a minősített többséget időközben elvesztette, uralma a korrupció szerteágazó hálója révén olyan erős, hogy ha egyáltalán veszélyes lehet rá valami, akkor az csak jobbról jöhet.

Lengyelországban viszont virágzik a gazdaság és működik a demokrácia. Orbán rafinált taktikájával ellentétben Kaczynski gyors ütemben próbálja keresztülhajszolni a brutális és teljes nagytakarítást. Veszélyben van a demokrácia, Lengyelország azonban nem Magyarország. Széles tömegek lépnek fel, nehogy bekövetkezzen a jogtalanság állapota. Az uniónak gyorsan közbe kell avatkoznia, ha egy ilyen fontos tagállamban semmibe veszik az alapjogokat és az alkotmányt.

A Die Welt szerint Kaczyinski durva rendszerében a megosztottság fenyegeti Lengyelországot, ám a lakosság nagy részének demokratikus felfogása és az unió normarendszere képes megakadályozni a legrosszabbat. A Jog és Igazságosság elnöke expressz ütemben takarít el, vagy alakít át mindent, ami nem tetszik neki. Alapvetően bizalmatlan Németországgal és az EU-val szemben, tiszta, etnikailag és lehetőség szerint vallásilag is egységes országot akar, amely a lehető legkonzervatívabb.

Megint nem ismer mértéket. A szemében van a maroknyi, fenyegetett barát, ugyanakkor rengeteg ellenség. Nem véletlen, hogy az első csata az Alkotmánybíróság és a média körül bontakozott ki. A törvény és rend szigorúan katolikus országának megteremtését tűzte ki célul, ahol a tekintélyelvű-gondoskodó állam szétosztja az alattvalóknak a szociális jótéteményeket.

Csakhogy a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy Kaczynski távirányítással olyasmit akar keresztülvinni, amire nincs felhatalmazása. Az emberek nem szeretnének visszatérni a katolikus vidék és a lengyel áldozati szerepkör birodalmába. Az elnöknek és a kormányfőnek előbb-utóbb döntenie kell, hogy végrehajtják-e a PiS vezérének parancsait, vagy inkább felelősen, a lakosság többségének akaratát tükrözve látják-e el hivatalukat.

Az egymást követő tüntetések figyelmeztetőek. Nagyobbak, mint 10 éve és sokkal több réteget mozgósítanak. Itt nem a baloldal áll szemben a jobboldallal. A lengyel példa azt tanúsítja, hogy már nem is olyan könnyű nemzeti nyomulással, illetve visszavonulással érvényesülni.

A luxemburgi külügyminiszter az unió soros elnökeként félelemkeltőnek tartja a lengyel nemzeti-konzervatív kormány jobboldali irányvonalát – olvasható a Die Presseben. Asselborn azt mondta, a Szovjetunióra emlékezteti a mód, ahogyan a Jog és Igazságosság támadja az igazságszolgáltatást és a médiát…

A luxemburgi diplomácia vezetője ugyanakkor örvendetesnek nevezte, hogy a magyaroktól eltérően a lengyelek szembeszállnak a független hatalmi ágak elleni nyomulással. A lap idézi a német kormány egyik képviselőjét is, aki a minap kifejtette, hogy ami Varsóban történik, az Berlin legrosszabb félelmeit igazolja. Merthogy Orbán Viktort idézi, ahogyan a hatalom igyekszik ellenőrzése alá vonni a sajtót és az igazságszolgáltatást.

Abszolút mélypontnak tekinti az osztrák Neue Kronen Zeitung Magyarország és Ausztria kapcsolataiban Szijjártó Péter legutóbbi kirohanását Faymann kancellár ellen. Mint emlékezetes az osztrák vezető ismét megpendítette, hogy anyagi következményekkel kell számolniuk azoknak a tagállamoknak, amelyek nem hajlandók segíteni a menekültválság megoldásában. A magyar külügyminiszter erre úgy reagált, hogy az osztrák kormányfő nem tud különbséget tenni a szolidaritás és az ostobaság között. Meg hogy Faymann szokás szerint hazugságokat terjeszt Magyarországról. Az osztrák kancellári hivatal csupán annyit közölt, hogy ilyen minősíthetetlen megnyilatkozásokat nem kíván kommentálni.

A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!