A migránsok ügyében pedig megjelent egy igen erős ideológiai kihívó: Orbán Viktor, aki az európai politika fő áramát képviseli. Sokféle tekintetben ő határozta meg 2015-öt, mármint hogy kitaszítottból megmentő lett. Januárban a szélsőjobb kivételével még jóformán mindenki nekiment, amikor a Charlie Hebdo elleni támadás után jól kiosztotta a multikulturalizmust. Ám amikor meghirdette, hogy Európa maradjon az európaiaké, Magyarország pedig a magyaroké, kevés politikus ítélte el. Ellenben taps fogadta, amikor az Európai Néppárt madridi kongresszusán egyenlőségjelet tett a migránsok és egy hadsereg közé. Pedig a tanácskozás még a párizsi merényletek előtt volt!

A jövő év/évek mutatják meg, hogy a liberális demokratikus pártok képesek-e alternatívát kínálni Orbánnal szemben. Merkel a menekültek védelmében megpróbálta, de csak nagyon kevesen álltak mellé. A magyar vezető nézeteit viszont egész Kelet-Európában visszhangozzák. Lehet, hogy az új lengyel vezetés ügyetlen politikája válaszra készteti a középjobbot, hiszen a Jog és Igazságosság nem tagja az Európai Néppártnak, azaz nem áll védelem alatt.

Csakhogy képmutatás lenne, ha a reakció nem terjedne ki az orbáni Magyarországra. Hosszú távon ugyanakkor teljesen hatástalan marad, ha ehhez nem egy erős, megújult liberális demokratikus ideológia szolgál alapul.

Soros György arra figyelmeztet, hogy nem szabad engedni a terroristáknak és a demagógoknak, mert ők azt akarják, hogy megijedjen a világ – olvasható a The Guardian-ben. Nem könnyű ellenállni a fenyegetéseknek és a hisztériának, ám a nyílt társadalom számára éppen a félelem a legnagyobb veszély, ami persze mindig is jelen van. Napjainkban leginkább a párizsi és más merényletek, illetve főként amiatt, ahogyan Franciaország reagált.

A dzsihádisták felfedezték a nyugati társadalmak Achilles-sarkát, hogy ti. az emberek félnek a haláltól. A szélsőségesek a maguk rettenetes módján ráerősítenek erre az érzésre, aminek az lesz a következménye, hogy sokan feladják az ésszerűséget eddig nyitott rendszerekben.

…Miként lehet semlegesíteni a dzsihadista veszélyt? Soros itt a szír viszályt említi, amely alapul szolgál az unió számára egzisztenciális fenyegetéssel felérő menekülthullámhoz. Ha sikerül megoldani a konfliktust, akkor jobb lenne a világ. Az «iszlám állam» napjai persze meg vannak számlálva Irakban és Szíriában, de közben nem szabad megfeledkezni arról, hogy meg kell erősíteni az elkötelezettséget a nyílt társadalom elvei iránt, és nem szabad engedni az olyan szirénhangoknak, mint amilyeneket Donald Trump és Ted Cruz hallat, bármekkora is a kísértés.      

A Reuters hírügynökség – a liberális, orosz közgazdász, a Párizsban élő Szergej Gurijev elmélete alapján úgy látja, hogy közös jellemzőik vannak a tekintélyuralmi rendszereknek, legyenek azok akár az orbáni Magyarországon, akár Török-, akár Oroszországban, vagy éppen Kínában. Így gyakran rendeznek választásokat, amelyeket persze az autoriter vezető nyer meg.

Működik a parlament, benne ellenzékkel, utóbbi azonban nem veszélyes „a nagy ember” számára. Létezik a demokratikus társadalom legtöbb intézménye, így a mérsékelten független igazságszolgáltatás, a „szabad” sajtó, a polgárok megkötések nélkül utazhatnak. Sőt, a média egy része bírál, engedélyeznek egy pár tüntetést, a külföldiek szabadon jönnek-mennek. Az autokrata cenzúráz néhány cikket, internet-oldalt, könyvet, de az elnyomás nem szükségszerű, ha közvéleményt kellőképpen manipulálni lehet.

Ehhez a legfőbb eszköz a propaganda, mert annak nincsen kényszerjellege, ugyanakkor megerősíti az állam jóságába vetett hitet. A tájékoztatás folyamatosan sulykolja a nemzet és az egyén értékének érzetét, ezzel helyettesíti a fogolytáborokat és a kínzókamrákat.

Oroszországban a romló életfeltételeket hatalmas pénztartalék enyhíti, de a készlet egyre apad. Gurijev úgy számol, hogy még két évig kitart, utána pedig jön az özönvíz…Putyinnak ellenségekre van szüksége, hogy legitimálja rendszerét, és nem fogja őket egykönnyen elengedni.

A félelem társadalmainak nevezi az unió új tagállamait a szerző, aki azt igyekszik megmagyarázni, mi az oka a kelet-európai jobbratolódásnak. Marsovszky Magda, a fuldai főiskola tanára a Süddeutsche Zeitungban

úgy gondolja, hogy itt megkésett nemzetekről van szó, mert azok még nem alakultak ki a felvilágosodás idején. Ezért a nagy tömegek nem sajátították el az emberi jogok eszméjét, a nemzet számára az eredet a fő. Az etnikai alapú közösségekre a törzsi gondolkodás, a kirekesztés a jellemző, ami erősíti az önértelmezést.

Az individualizmus ellenben riadalmat gerjeszt. A menekültválság megmutatta, hogy az idegengyűlölet keleten sokkal elterjedtebb, mint nyugaton, jóllehet mifelénk alig élnek külföldiek.  

Keleten a holokauszt után is ellenségképek szabják meg a nemzet önértelmezését. Az antiszemitizmust a szocializmus idején hivatalosan elutasították, de továbbélt az kapitalizmus- és imperializmusellenesség, az Amerika-ellenesség és az anticionizmus formájában.

A rendszerváltás után sokan áldozatnak érezték magukat. Gyorsan terjedt a félelem a nemzethalál lehetősége miatt, ismét bűnösök kerestettek. Ebben a helyzetben a régi ellenségek eltűntével a globál-kapitalizmusra tevődött át a gyűlölet.

Hátteréül a „világzsidóság” szolgált, amely Magyarországon a „Tel Aviv–New York–Brüsszel-tengelyként” jelent meg. Az összeesküvés-elméletet máig ráterhelik a régi uniós tagokra, az EU-t az elnyomó mechanizmus új formájaként állítják be. Azért, hogy a fenyegetettség érzete elviselhetőbb legyen, etno-vallási formában előszedik a régi igazodási mintákat. A „kiválasztottság” motívumát átviszik a népre. Ehhez egy csomó közhely, legenda és olyan történetírás a kiindulópont, amelynek feladata, hogy igazolja az állítólag ezeréves, egységes kultúrát, és annak fölényét más kultúrákkal szemben.

A tiszta, völkisch-magot keresik és minden külföldi befolyást szennyezésnek minősítenek. Az élettér-ideológia Magyarországon 2012 óta része az alaptörvénynek. A preambulumban szereplő „szent magyar korona” nem jelent mást, mint a magyarok népközösségét. Ez esetben ha a nemzet védelme fontosabb az emberi méltóság megóvásánál, akkor bizonyos csoportok kirekesztése nem egyszerűen belefér az alkotmányba, hanem szinte szükséges. A fajelmélet azért látszik olyan vonzónak, mivel azon keresztül feloldódnak az osztálykülönbségek és kialakul a homogén nemzet, mint minden gond végső megoldása.  

A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!