Csakhogy egyidejűleg zajlik a vita a magyar politikai irányról, amihez az EU-nak voltaképpen nincs köze. Orbán már többször kifejtette, hogy tévútnak tekinti a liberalizmust, amire az európai egység épül. Szíve joga ilyesmiről beszélni, és az is rendben van, hogy a győztes választások után ennek megfelelő politikát folytat.

A gond ott kezdődik, hogy a két szintet nehezen lehet összeegyeztetni. Az igazságszolgáltatás függetlenségének korlátozása és a média állami befolyásolása ellentétben áll az unió elveivel. A magyar vezetés igazából nem talált kiutat ebből a dilemmából. A Bizottság egyértelműen bírálta ugyan Budapestet, de a szerződésszegési eljárások csupán felületesen érintették a konfliktus lényegét. A végén patthelyzet jött létre, amivel alapvetően mindkét fél jól elvan.

Ami Lengyelországban történik, az a magyar dilemma kiéleződése: a varsói új vezetés demokratikus felhatalmazása sokkal gyengébb, mint a magyar példaképé. A jogállami alapokat azonban jóval gyorsabban és brutálisabban bontja le. Ugyanakkor a múlt években az EU egyik legfőbb támaszának számított, így most annál nagyobb az esély, hogy nehéz helyzetbe hozza a közösséget. A Szydło-kabinet próbálja szétválasztani a kül- és belpolitikát, mert még a legkeményvonalasabbak is belátják: az ország mennyire rá van utalva az unióra.

Valójában azonban Brüsszelnek már most közbe kellene avatkoznia, miután Kaczynski kiiktatta az alkotmánybíróságot. Ám ehhez nemigen vannak eszközei, ezért lengyel ügyben nagy megrázkódtatások valószínűek, miközben a brit népszavazással és Le Pen lehetséges győzelmével Nyugaton is nagy veszélyek fenyegetnek.  

A német Die Zeit hetilap arról ír, hogy lengyel kormány az alkotmánybíróság után rohamtempóban hozta meg újabb vitatott reformdöntését, amellyel növeli a hatalom befolyását a közmédiára. A most elfogadott törvény személyi és anyagi változásokat irányoz elő az állami rádiónál és tévénél. A jövőben  a Szydło-kabinet erősebben ellenőrizheti mindkettőt, miután nemzeti kulturális intézménnyé alakítják át őket, és a vezetőiket ezentúl a szakminiszter nevezi ki. Meg ő is hívhatja vissza őket. A média számára a fő követendő szempont a jövőben a „nemzeti megbízatás” teljesítése lesz, mert a Jog és Igazságosság ily módon is erősíteni kívánja a lakosság hazafias beállítottságát.

A brüsszeli Bizottság aggodalmát fejezte ki a tervezett változtatások miatt. Több nemzetközi szakmai szervezet is bírálta a készülő reformokat. A Riporterek határok nélkül vezetője riasztónak minősítette, hogy Magyarország után most a lengyel jobboldali-nemzeti kormány is alapvetően átépíti az eddigi sajtórendszert és leplezetlenül próbálja akadályozni a kritikus újságírást, el akarja némítani azokat a sajtómunkásokat, akik makacsul kérdeznek. Példa erre Tomasz Lis, aki a minap az ARD-nek adott interjúban emlékeztetett arra, hogy Európa nem tiltakozott, amikor Magyarország megszegte a demokrácia szabályait. Most pedig a magyaroknak utánzójuk akadt. Az újságírót elbocsátották a lengyel köztévétől, miután a PiS egyik képviselője kifejtette, hogy az ilyen nyilatkozatok beszennyezik az országot külföldön.

A The Financial Times úgy látja, hogy Marine Le Pennek – ritka kivételként – igaza van, amikor arról beszél, hogy a világpolitika egyre inkább szembefordítja a nacionalistákat és a globalizáció híveit. A brit elemzés szerint azonban utóbbiak egyelőre jobb helyzetben vannak. Ezzel együtt a következő évek egyik nagy feladata lesz, hogy meg kell védeni a globalizáció gazdasági és politikai előnyeit az olyanoktól, mint Le Pen, Trump, vagy annak új csodálója, Putyin…

Európában a nacionalisták már hatalmon vannak Magyarországon és Lengyelországban, és jelentős erőt képviselnek a franciáknál. A globalizáció támogatói ezzel együtt bizakodva léphetnek át 2016-ba, mert a gazdasági logika, a kedvező szociális irányzatok és a liberális értékek az ő javukra billentik a mérleget. Vagyis előreláthatólag több csatát nyernek meg, mint amennyit elvesztenek.                              

Már az unió következő soros elnöke is azt mondja, hogy nemzeti hatáskörbe kell visszaadni több közösségi jogkört, vagyis Brüsszelnek a fő irányvonalakat kellene csupán megszabnia, illetve a fontos területekre kellene összpontosítania – írja az osztrák Die Presse. A jobboldali-liberális holland Rutte egyfelől azt hangoztatja ugyan, hogy erősíteni kell a polgárok bizalmát az EU iránt, továbbá hogy főként a menekültügyben a 28-aknak szorosan együtt kell működniük. Másfelől viszont kifejtette, hogy nem mindent kell központilag eldönteni, azaz kevesebb unió, több nemzeti szuverenitás…

A magyarok és a többiek nem akarják pl., hogy Brüsszel előírja nekik, hány menekültet fogadjanak be. Mások viszont a sorozatos válságok láttán szorosabb együttműködést szorgalmaznak az unióban. A francia elnök felvetette a kétsebességes Európa gondolatát.