A Financial Times szerint Lengyelországban veszély fenyegeti a demokráciát, ezért ha Varsó továbbra is eltávolodik az uniós értékektől, akkor az ország barátainak és szövetségeseinek minden eszközt be kell vetniük, hogy rávegyék: térjen vissza arra az útra, amely a gazdaságban és a politikában egyaránt sikeres volt.

A vezércikk hangsúlyozza: a Fidesz és a Jog és Igazságosság összetett történelmi és kulturális tényezőknek köszönheti hatalomra kerülését, de az európai intézményeknek nem szabad lebecsülniük a nyilvános bírálat erejét, mivel az befolyásolhatja az adott államot, illetve bátoríthatja a polgárokat, hogy kérjék számon a dolgokat a kormányon. Mind a magyar, mind a lengyel vezetés azt gondolja, hogy a rendszerváltás nem volt teljes, csakhogy a nemzeti megújulás nem lehet mentség a fékek és ellensúlyok lebontására.

Sajnos, az EU-nak a szavazati jog felfüggesztésén túl kevés eszköze van a közbeavatkozásra. Pedig a lengyelek – a Fideszt utánozva – veszedelmes lépéseket tettek az alkotmánybíróság és a közmédia függetlenségének korlátozására. Ez súlyosan aggasztja nem csak az uniót, hanem az Egyesült Államokat és a NATO-t is. Az ország ugyanis több, mint a reformok világítótornya. Stratégiai helyet foglal el az új európai választóvonal mentén.

A Reuters hírügynökség úgy tudja, hogy Brüsszelben sokan elszántak, mármint hogy Lengyelország esetében ne ismétlődjenek meg ugyanazok a hibák, amelyeket az unió a magyarok esetében elkövetett. Merthogy Orbán hosszú ideje tengelyt akasztott az EU-val és emiatt jócskán érik bírálatok a demokratikus szabadságjogok, illetve a gazdaságpolitika kapcsán, de a közösség csupán mérsékelten volt képes megfékezni a Fideszt. Ezért a Bizottság igyekszik megelőzni, hogy Varsó ne kerüljön szembe a többiekkel, miután Kaczynski nyíltan dicséri Orbánt. A tudósítás ennél a pontnál idézi az unió előző soros elnökét, a luxemburgi külügyminisztert, aki néhány napja kifejtette, hogy az új lengyel vezetés a magyar politikus nyomdokaiban halad.

Az Európai Parlament Külügyi Bizottságának elnöke az mondja, a lengyel kormányt elsősorban ideológiai megfontolások vezérlik – idézi a Neue Zürcher Zeitung. Elmar Brok, a német CDU politikusa szerint az ottani egyház egyik konzervatív irányzata rátalált a nyílt nacionalizmusra. Ezért a feladat más az unió számára, mint Magyarország esetében. Orbánt ugyanis hatalmi szempontok mozgatják, ezért minden véleménykülönbség ellenére vele legalább lehet beszélni. 

Válságban van a liberalizmus, ennélfogva eljött Le Pen, Kaczynski, Orbán és a többi populista ideje, ideértve Amerikában Trumpot is – írja egy német professzor a Frankfurter Allgemenie Zeitungban. Thomas Mayer szerint közös vonás bennük, hogy klaviatúrájukon több a fekete – nemzeti – billentyű, mint a szocialista, vagyis fehér. Türelmetlenek, de megszerezték a demokratikus felhatalmazást, éppen ez teszi őket annyira veszélyessé, jóllehet, mandátumuk nem jogosítja fel őket arra, hogy minden kompromisszum nélkül verjék keresztül saját politikájukat. A demokrácia ugyanis saját magát semmisíti meg, ha a többség diktatúrájává silányodik.

A demokrácia akkor jó, ha a többség önként vállalt korlátozása tölti meg. Ezeket a sorompókat azonban nem lehet vallási parancsolatok mentén felállítani. A jog védi az egyes embert, valamint a kisebbségeket is, nehogy a többség a demokratikus látszat-felhatalmazás alapján kényszert alkalmazzon ellenük.

A liberalizmust részben az egyre erősödő iszlám fundamentalizmus, részben pedig a pénzügyi válság folytán ismét népszerűvé vált kapitalizmusbírálat támadja. Újra divatba jött több államot követelni, hogy lefogják a bankokat és a pénzügyi piacokat, újra elosszák a jövedelmeket és a vagyonokat, és védelmet nyújtsanak a globalizálódás sötét hatalmaival szemben.

A liberalizmus veresége az állam társadalmi és gazdasági alapjait veszélyezteti. Ez teljesen egyértelmű a polgárjogok esetében, amikor kelet-európai kormányfők pl. csak keresztény menekülteket akarnak befogadni. De akkor is jelen van, amikor a demokratikus látszatmandátum birtokában a többség kisebbségeket igyekszik fojtogatni. A társadalomban pedig a „szociálist” mind inkább annak igazolására használják, hogy a többség meggazdagodjon a kisebbség által megtermelt jövedelmen és vagyonon. De ez a politika gazdaságilag rendkívül rövidlátó, hiszen ha elveszik a vállalkozók többségének kedvét, ha a bezárkózás miatt nem érvényesül a nemzetközi verseny, akkor az ilyen rendszerek főként saját maguknak ártanak. Lásd az egykori NDK-t!

Először Magyarország, majd most a lengyelek. Kelet-Európa egyre jobban hasonlít Oroszországra, vagyis tekintélyelvű, szűk látókörű, rasszista – állapítja meg a Der Spiegel. Azt kérdezi: van-e elég ideje a földrésznek, hogy bevárja a lemaradókat, vagy új uniót kell létrehozni, a keletiek nélkül? Lengyelország az utóbbi napokban nagy lépést tett – Kelet felé.

Lehet, hogy a lengyelek nem szeretik az oroszokat, meg félnek tőlük, de az új kormány egyre jobban hasonlít a putyini Oroszországra. A magyarok és a lengyelek jelenleg nem jó európaiak. Valójában „kulturkampf” zajlik a Kelet és a Nyugat között. Eljött a keserű felismerés ideje, mármint hogy a liberalizmus, a türelem és az egyenjogúság nyugati értékeivel keleten a rasszizmus, a műveletlenség és a begyöpösödöttség áll szemben.

Már világos, hogy 12 éve igaza volt Delors-nak, az akkori bizottsági elnöknek, hogy hiba a keleti bővítés, mert egyetlen tagállam sem volt érett a felvételre. Lengyelország és Magyarország úton van afelé, hogy az egykori náci Németország mintájára mindig az legyen a törvény, ami a dolgok állása szerint éppen kívánatos. Nincsenek normák, azokat mindig aktuális intézkedésekkel helyettesítik, így csinálja ezt Orbán Viktor már évek óta.

Ám aki nem a nyugati liberalizmust akarja követni, hanem a putyini tekintélyelvűséget, annak nincs helye az EU-ban. Újra végig kell gondolni, hogy melyik keleti szomszéddal akar a Nyugat egy Európát építeni. A lengyelek inkább nem tartoznak ezek közé.

A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!