Úgy látszik, hamarosan eldől, hogy lesz-e Európa-terv, és ha igen, akkor milyen. Az egyes tagállamokban a politikai vezetés éppen azon van, hogy felszámolja mindazt, ami évtizeden át épült. Persze a brüsszeli bürokratákat mindig is szapulták, amikor valami nem jól ment, ám az új, hogy módszeresen tüzelik a lakosságot Európa-ellenes jelszavakkal. És jelenleg nem látható, miként lehetne visszatuszkolni a palackba a populisták által kiengedett szellemeket.

Persze Brüsszel is hibázott: nem lett volna szabad sokáig tétlenül szemlélni a magyarországi fejleményeket. Így ugyanis már nagyon nehéz megakadályozni Kaczynskinál azt, amit Orbánnak megengedtek. Ám ha nem gátolják meg, hogy a lengyel kormány aláássa a jogállam alapelveit, akkor más politikusok is felbátorodnak, hogy kövessék ez az utat.

Az EU elszalasztotta, hogy a megfelelő időpontban avatkozzék be a magyaroknál, ily módon azonban szabad utat nyitott a jobboldali populisták ügyködésének a térségben. Legalább ekkora mulasztás volt elfogadni a dél-európai államok eladósodási politikáját. Az ottani baloldali populizmus és a közép-európai jobboldali populizmus olyan centrifugális erővé vált, ami összedőléssel fenyegeti az Európa-házat.

Mindehhez jött a menekültválság, amely láthatóvá tette a földrész ellentmondásait és megosztottságát. Kiderült, hogy a tagok nemigen ragaszkodnak az alapszerződéshez. És nemigen lehetett tapasztalni a szolidaritást, a szervezet inkább önző haszonlesők gyülekezetének tűnt föl, amelyben szinte mindenki csak a saját előnyére ügyelt. A schengeni térség gyakorlatilag nem létezik, de még rosszabb, hogy az EU a külső határok védelméhez a szomszédos államok jóindulatára van rászorulva. Ily módon azonban olyan országok zsarolhatják, amelyek nem demokratikusak. A legszörnyűbb azonban az unió szempontjából, hogy nem látszik, hol van a gondok megoldása.

A közös döntési jogkörök demokratizálása csak tovább növelné a populista erők vétójogát. Jelenleg úgy áll, hogy aki javítani akarja a tárgyalási pozícióit Brüsszellel szemben, az meghirdeti, odahaza az adott kérdésben népszavazást tart. A populista kormányok már stratégiát építettek erre az alkutaktikára. Politikájuk ellentétben áll az alapszerződésekkel és az alapvető értékekkel. És megkérik az árát minden kompromisszumnak. Zsarolásra használják a többiek megegyezési készségét, miközben a nemzeti érdekek védelmezőinek állítják be magukat, és továbbra is átpasszolják a klientúrának az EU által finanszírozott anyagi előnyöket.

Világos, hogy egy ilyen Európának nincs jövője.

A számlát elsősorban azok az országok fizetik majd meg, amelyek populista vezetést segítettek hatalomra, erre bőven van példa az európai történelemben. Hogy a németek idáig ellenálltak a populizmusnak, az részben azzal magyarázható, hogy nekik már volt részük ilyesmiben, és tanultak belőle.

Egy tekintélyes szakértő képtelenségnek tartja azt az először Orbán Viktor által felvetett ötletet, hogy Macedónia tartóztassa fel a menekülthullámot, amelyhez hasonló 50 éve nem volt a földrészen – írja a Financial Times. Az Európai Stabilitási Kezdeményezés nevű kutató intézet vezetője úgy gondolja, őrült elképzelés, hogy éppen a térség leggyengébb államainak segítségével akarnak kerítést emelni az EU-tag Görögország határán. Az alig kétmilliós macedón államnak kellene megbirkóznia az embertömeggel és azzal, hogy éppen ebből a politikából következően alaposan beindulnak majd az embercsempészek. De úgy látszik, hogy a javaslat elnyerte Brüsszel és Berlin áldását, miközben az ellenzők arra figyelmeztetnek, hogy a következmény humanitárius katasztrófa és az egész balkáni régió destabilizálódása lesz.

A macedón belügyminiszter azt mondja, tele vannak belső gondokkal, áprilisban választások lesznek, ők ennél többet nem tudnak tenni a válság kezelésére, mint jelenleg. Miközben tavaly augusztus óta nemigen van olyan nap, amikor 2 ezernél kevesebben érkeznének. A múlt évben 1 millióan haladták át az országon. A helyi rendőrség viszont nincs megfizetve és rosszul felszerelt. Az unió kész segíteni, ám szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a görög határ lezárása csak Albánia felé terelné a tömeget. Az embercsempészek egyébként máris kaszálnak.

A populizmus következménye az, hogy mindenütt vannak Donald Trumpok, így Európában is, miközben az amerikai politikus karikatúra ugyan, de nem vicc – írja a Der Spiegel. Akár a világ legerősebb országának elnöke is lehet belőle. Európai változatai nem olyan nagyhangúak és magabiztosak, mint ő, de ők is fennhéjáznak, irrelális dolgokat ígérnek, a nemzet nagyságára hivatkoznak, Orbán-tól Le Pen-en át egészen a német AfD-ig.

Az amerikai példa azt mutatja, hogy a két tábor erősen megosztott, ellenséges törzsek tagjaiként állnak egymással szemben, már nincs közös értékrendjük. Ilyen viszonyok közepette azután a populistáknak mindig könnyű a dolguk. A nagyfokú elidegenedésben főleg a gazdaság és a sajtó játszik szerepet. Sokan érzik úgy, hogy nekik nem jut a jólétből. Fogyatkozik a középréteg, a demokrácia tartópillére, így sokan a politikai szélhez igazodnak. Vagy a Trump-félékhez.

A populisták az elittel szemben határozzák meg magukat, amelytől nagy tömegek megvonták a támogatásukat. Itt jön a képbe, hogy csökken a független média befolyása. Előretör a közösségi háló, illetve a pártos magántévé. Mindebből az következik, hogy fennáll a hirtelen politikai földmozgások lehetősége. Lásd Lengyelországot, amely az októberi választásokig a stabilitás szigetének számított! Ahol azután a populisták hatalomra kerülnek, ott aligha tudják megvalósítani az ígéreteiket, emiatt annál nagyobb lesz viszont a robbanékony elégedetlenség.

A demokraták két dolgot tehetnek, hogy ne fajuljanak idáig az események: egyrészt a polgárok nagy többségének tartósan részesülniük kell a gazdasági fejlődés áldásaiból. Másrészt el kell érni, hogy mindenki zavartalanul hozzáférjen a független minőségi sajtóhoz. Ha nem sikerül, akkor nemcsak a politikai jelöltek, hanem egész társadalmak igencsak könnyen maguk is karikatúrává válhatnak.

A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!