A tervezet először kivonatosan, majd január 12–19. között teljes egészében kiszivárgott a hagyományos és közösségi médiába. Számos újság beszámolt róla, hogy a Fidesz-KDNP-kormány – amely már nem rendelkezik kétharmados támogatottsággal a parlamentben – februárban akarja tárgyalni a tervezet enyhén módosított verzióját az országgyűlésben.

Eddig öt különleges jogrendi helyzetet ismert az alaptörvény (48-54. cikk A rendkívüli állapotra és a szükségállapotra vonatkozó közös szabályok), a hatodik módosítás ezekhez adna hozzá egy újabbat (terrorveszély-helyzet), amikor a kormány különleges intézkedésekkel kormányozhatna. A terrorveszély-helyzetet “jelentős terrorfenyegetettség vagy terrortámadás” esetén hirdethetné ki a kormány.

A tervezet nem tér ki arra, hogy mi számít terrorfenyegetésnek. Az alaptörvény módosítása a rendőrségi és honvédségi törvény módosításával együtt rettenetesen tág és homályos terrorellenes szabályok és intézkedések bevezetéséhez vezethetnek. Az Amnesty International komolyan aggódik, hogy a közel abszolút hatalom bevezetése lehetőséget ad a mindenkori kormánynak annak kihasználására, és olyan körülményeket teremtene, ahol a jogsértéseket elkövető állami hatalmat nem vonják felelősségre.

Január 21-én a miniszterelnökséget vezető miniszter arra a kérdésre válaszolva, hogy a kormány milyen “terrorveszély-helyzetekben” használná ezt a különleges jogosítványát, három példát említett 2015-ből: a menekültek és rendőrök közötti kisebb összecsapást Röszkénél, az autópályán gyalogló menekülteket, valamint a Keleti pályaudvaron kialakult helyzetet.

„Nem azzal van a baj, hogy a magyar kormány korunk egyik legfélelmetesebb jelenségétől, a terrorizmustól szeretné megvédeni lakosait. A baj az, hogy a tervezet ebben a formában szinte abszolút hatalmat ad a kormánynak úgy, hogy közben semmilyen biztosíték nincs arra, hogy csakis a lehető legszűkebb mértékben és legrövidebb ideig korlátozzák a magyarok jogait” – mondta Jeney Orsolya, az Amnesty International Magyarország igazgatója. „Ráadásul semmi nem garantálja azt, hogy a mindenkori kormányok ne tudjanak ezzel visszaélni.”

A tervezet lehetővé tenné a kormány számára, hogy egy közelebbről meg nem határozott “terrorfenyegetettség” alapján saját hatáskörében hirdessen ki terrorveszély-helyzetet 60 napra. Ezt 60 nap elteltével az országgyűlés kétharmadának egyetértésével lehetne meghosszabbítani. A tervezetben arra nincsenek valódi garanciák, hogy bevezetését valóban indokolják a körülmények és arra sem, hogy csak ideiglenes helyzetről van szó, így fennáll a veszélye a terrorveszély-helyzet állandó fenntartásának.

A tervezet nem írja elő sem a bírói felülvizsgálatot, sem a parlamenti ellenőrzést vagy bármilyen más valódi alapos vizsgálatot a különleges jogrenddel kapcsolatban. Csupán annyit ír elő, hogy a köztársasági elnököt és az országgyűlés releváns bizottságait folyamatosan tájékoztatni kell.

A tervezet 30 különleges intézkedést nevesít, amelyeket a honvédelemről szóló törvénybe építenének bele (2011. évi CXIII. törvény a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről), és amelyek elképesztően széleskörű hatalommal ruháznák fel a magyar hatóságokat. Nincs olyan rendelkezés, amely alapján az intézkedések érintettjei kifogással élhetnének az intézkedésekkel kapcsolatban vagy jogsértések esetén jogorvoslatért fordulhatnának. Az intézkedések között van:

  • Egy általános felhatalmazás “speciális terrorellenes intézkedések” bevezetésére;

  • Teljes kormányzati kontroll a javak és szolgáltatások beszerzése felett, ideértve a beszerzési módok megválasztását;

  • A külföldiek mozgásának korlátozása, ideértve az ország területére való belépés tilalmát, megsértve ezzel Magyarország nemzetközi kötelezettségeit;

  • A Magyarországon jogszerűen tartozkódó külföldiek mozgásának és tartózkodásának önkényes korlátozása (például kötelező lenne minden tervékenységükről a hatóságokat tájékoztatni);

  • Még több lehetőség az igazoltatásra;

  • Szélesebb körű hatalom vagyonbefagyasztásokra;

  • Lehetőség a műsorszolgáltatók felszereléseinek lefoglalására, valamint a sugárzott tartalom és üzenetek kontrollálására;

  • Hatalom, hogy felfüggesszék vagy korlátozzák a postai, telekommunikációs vagy email szolgáltatásokat;

  • Az internethasználat és -forgalom szigorú szabályozása;

  • Külföldiekkel vagy külföldi szervezetekkel való kapcsolatfelvétel és kommunikáció korlátozása, illetve tilalma;

  • Közterületi demonstrációk és gyülekezések betiltása;

  • Kijárási tilalom meghatározott helyeken;

  • Utazási és lakhatási korlátozások az ország egyes részeiben (az erőszakos elköltöztetés és evakuáció, illetve az országon belüli utazás korlátozása is lehetővé válna);

  • A hadsereg fegyveres alakulatainak országon belüli bevetése;

  • A közlekedés és infrastruktúrája használatának korlátozása vagy felfüggesztése.

Ha az alaptörvény hatodik módosítása és az azt kísérő törvénymódosítások életbe lépnek, nagy valószínűséggel túl fogják lépni annak törvényi kereteit, és sérteni fogják a véleménynyilvánítás, a békés gyülekezés és egyesülés szabadságát, a magánélethez, szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogot, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát – és előfordulhat, hogy a szabadsághoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot is. Az Amnesty International komolyan aggódik, hogy egy ennyire kevéssé korlátozott széleskörű hatalmat a mindenkori kormány – többek között – a politikai ellenfelei, a jogvédők, az emberi jogi, környezetvédő, LMBTI és más aktivisták, vagy az etnikai és vallási kisebbségi csoportok ellen használhat fel.

A rendkívüli és szükségállapot életbe léptetésének komoly nemzetközi sztenderdeknek kell megfelelnie. Mindenképpen kell egy jól azonosított kivételes fenyegetés; az ilyenkor bevezetett intézkedéseknek szükségesnek és arányosnak kell lenniük; az intézkedéseket törvényben kell előírni és nem lehet őket diszkriminatívan alkalmazni, és mind maga a fennállása, mind pedig a bevezett intézkedések csak ideiglenesek lehetnek, továbbá kellően komoly garanciákkal kell körülbástyázni, amelyek megakadályozzák, hogy azt nem hosszabbítják meg folyamatosan.

Jelenlegi formájában az alaptörvény hatodik módosításának tervezete, a 30 különleges intézkedés és a rendőrségi, honvédelmi és a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény módosításai nem felelnek meg a szükségesség-arányosság nemzetközi jogban előírt követelményének, így sértik a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát és az Emberi Jogok Európai Egyezményét is.

Az államoknak kötelességük területükön megvédeniük a polgáraikat, ha azok életét veszély fenyegeti. De vannak határok, ameddig a kormány elmehet, hogy eleget tegyen e kötelességének. Az Amnesty International felszólítja a magyar hatóságokat, hogy biztosítsák, az Alaptörvény tervezett hatodik módosítása és a hozzá kapcsolódó egyéb jogszabálymódosítások mindenben megfelelnek a nemzetközi emberi jogi előírásoknak, illetve a menekültek és menedékkérők jogaira vonatkozó előírásoknak.

Miután a Fidesz-KDNP 2010-ben és 2014-ben is kétharmados többséget szerzett a Parlamentben (2015 elején a kétharmados többségük megszűnt), az Orbán Viktor vezette magyar kormány által beterjesztett új alkotmány és számos más törvény gyengítette az emberi jogok védelmét Magyarországon. Az Amnesty International 2011-ben és 2013-ban is kritizálta az alaptörvényt és annak újabb módosításait, amelyek gyengítették a védelmet a szexuális irányultság és nemi identitás alapú hátrányos megkülönböztetés ellen; a család fogalmából kizárták a nem házas illetve az azonos nemű párokat; lehetővé tették az életfogytiglani börtönbüntetés kiszabását feltételes szabadságra bocsátás nélkül, és lehetővé tették a hajléktalanság kriminalizálását.

2016. január 12-én az Emberi Jogok Európai Bírósága a Szabó és Vissy v. Magyarország ügyben (37138/14) elmarasztalta Magyaroszágot annak titkosszolgálati megfigyelési jogszabálya miatt. Úgy találták, hogy a rendőrségi törvény 7/E (3) szakasza sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikkét (magán- és családi élethez való jog). A bíróság szerint a törvény rendelkezései sértik a 8. cikket, amikor engedélyezik a megfigyelés elrendelését “kizárólag a kormány hatáskörében és anélkül, hogy a megfigyelés szigorúan szükséges lenne” anélkül, hogy bármilyen garanciát vagy megfelelő jogorvoslatot kínálna.