Ausztriában a kancellár épp oly kevéssé szociáldemokrata, mint amennyire keresztény a néppárti belügyminiszter. A lengyeleknek egykor nem volt más vágyuk, minthogy leomoljon a vasfüggöny és visszatérhessenek Európába. Napjainkban besöprik az uniós támogatásokat, ugyanakkor leeresztik a sorompót olyanok előtt, akik – mint régen ők maguk – a jogtalanság és az életveszély elől próbálnak elmenekülni. A mai lengyel kormány istenről megfeledkezett potyautasokból áll. 

Idomeniben, a senki földjén, ötezer fagyoskodó gyerek és hétezer kiszolgáltatott hontalan zsúfolódott össze. Csak idő kérdése, hogy mikor tör ki tífusz vagy kolera. Európából azon a vidéken nem sokat látni. De akkor milyen lehetett ezeknek az embereknek odahaza? Hiszen jelenleg éheznek, reggelire pl. egy árva croissant jár nekik. Vissza már nem mehetnek oda, ahonnan jöttek, csak a Nyugatban bízhatnak. De a mostani körülményeik olyanok, hogy Kafka sem tudott volna különbet kitalálni, hogy bemutassa, milyen őrült világban élünk. Idomeni a sötét idők jelképe.   

Kelet-Európa a terror ürügyén megkönnyíti a lehallgatásokat – állapítja meg a Der Spiegel. A magyar, a lengyel és a szlovák kormány törvénymódosítással igencsak leegyszerűsíti, hogy a rendőrség és a titkosszolgálat megfigyelhesse az internetet, illetve a telefonbeszélgetéseket. Az Orbán-kabinet pl. lehetővé teszi, hogy a hatóságok nyomon kövessék kommunikációt a világhálón és a mobilkészülékeken. Azon van, hogy megtiltsa az adatok kódolását. Ugyanakkor ellenőrzi a pénzügyi átutalásokat és a bankkártyákat. Ha pedig kihirdeti a terror-szükséghelyzetet, akkor leállíthatja a digitális kapcsolattartást. A helyzet érzékeltetésére a lap idézi a Társaság a Szabadságjogokért egyik ironikus bejegyzését, amely szerint a titkosított forgalomra azért van szükség, mert különben nem tudnák naponta tájékoztatni a külföldi-idegenszívű megbízókat, hogy mennyivel jutottak előbbre az államrend megdöntésében. És mert „titokban kell tartani a kapcsolatot a globális háttérhatalmakkal, valamint mivel minden héten kábítószeres orgiákat rendeznek”.

Az Európa Tanács is úgy látja, hogy egyre nagyobbak lesznek a repedések az emberi jogok védelmi rendszerében. Az illetékes megbízott szerint a legjelentősebb törésvonalakat a terrorellenes intézkedések okozzák. Főleg azok, amelyek kiszélesítik a megfigyelés lehetőségét, mert megkerülik a jogvédelmet és sértik a nemzetközi szabályokat. A neves szlovákiai politológus, Meseznyikov főleg azért tartja aggasztónak ezeket a lépéseket, mert az uralmon lévő pártok könnyen visszaélhetnek velük. Orbán Viktor szerint azonban felesleges aggályoskodni. Mint mondta, kétségtelenül fontosak a szabadságjogok, de leginkább az emberek biztonságáról kell gondoskodni.

A Le Monde írja: A politikai modellek tőzsdéjén esik a liberális demokrácia jegyzése, sem az Egyesült Államok, sem Európa nem ússza meg a tekintélyelvűség kísértését – írja a vezető francia lap. A világ az utóbbi 10-20 évben most a legkevésbé demokratikus. Egyes országok a szabadságból is feladnak. Pedig negyedszázada még úgy látszott, hogy véget ért az elnyomás és az autokrácia. A Freedom House azt jelentette, hogy tavaly 105 állam visszalépett a szabadság területén, csupán 43 tudott haladást felmutatni. A feltörekvő országok sorában nyomulnak a tekintélyelvű rendszerek. Felbukkannak az olyan demagóg, ultranacionalista, Európa-ellenes erőknél, amelyek már hatalomra kerültek, illetve afelé tartanak. Főleg azt használják ki, amit a globalizáció betegségének lehet nevezni.

Európában Orbán és Kaczynski illiberális demokráciát alakít ki, meglehetősen egyszerű módon. Vannak választások és azok szabadok is, de utána a győztes mindent visz. Elveti a hatalom bonyolult óraművét, a fékek és ellensúlyok rendszerét, a kompromisszumokat.

Törökország épp efelé van úton, de a szisztémát leginkább az orosz elnök vitte tökélyre. Természetes, hogy Putyin az európai ultrajobb bálványa. A liberális demokrácia visszaszorulásának legfőbb okaként az elemzők többnyire azt emelik ki, hogy a modell nem tudta tartani gazdasági ígéreteit. A középosztály lenne a rendszer hajtóereje, csak éppen súlyos sérüléseket szenvedett a globalizáció miatt. De a lényeg, hogy a liberális demokráciát, ezt a régi és értékes modellt, ma minden eddiginél kevésbé lehet biztosra venni.