Lőrinczy Attilát (*1959) mára kortárs drámairodalmunk neves szerző, dramaturg és fordító egyéniségei között tartják számon. Olyan bemutatókkal dicsekedhet, mint A csoda alkonya, Balta a fejbe (Balta a fülbe), Celestina, avagy Calisto és Melibea tragikomédiája, Fahim, Hófehérke meg a törpék, Könnyű préda, Szerelem, vagy amit akartok. A Bársony Bálinttal írt, Amerikai komédia című, legújabb művét pedig a jövő szezonban készül bemutatni az Operettszínház.
Réthly Attilával ez már a negyedik közös munkájuk; a rendező 1998/99-ben a Balta a fülbe kaposvári rendezésével debütált. Azóta nagyon jó munkakapcsolat alakult ki közöttük, így történhetett, hogy bár a szerző a Szabad prédát eredetileg két évea Szombathelyi Karneválszínház felkérésre írta, Réthly tanácsaira újból átgondolta, készségesen átírta, tehát ez a mostani előadás nem pontosan azonos az akkori bemutatóval. Egyebek között az eredetihez képest jó 10 évvel fiatalabbak lettek a szereplők, az egy felvonásból kettő lett, és a zenei betétek is egész mások, mint akkor.
Ez a nagyon jó humorú, néhol groteszk, néhol abszurd, néha bohózati stíluselemeket felmutató magyar társadalmi szatíra arról szól, hogy egy gazdagon elhunyt férfi halotti torán délutántól éjszakáig mindenki úgy gondolja, hogy az özvegye szabad préda, ezért körülötte legyeskednek abban a reményben, hogy a vagyonból minél több essék le nekik.
A 40-es évei elején járó Klárika (Pikali Gerda) egykori szinkronúszó és Miss Hungary szépségverseny III. helyezett, fiatalon a jó élet reményében mondott igent a nála majd 30 évvel idősebb Suhanik Mihály kőművesnek, aki 26 évnyi együttélésük alatt valóban jó körülményeket teremtett feleségének, hisz’ dúsgazdag építési vállalkozóvá nőtte ki magát, csakhogy…
A kissé butácska, ám gazdag Klárika még szeretné élvezni az élet neki járó örömeit, akár gyermeket is szülne, elvégre még érett nő, aki szeretőt is tarthat, férjhez is mehet, gyermekkori szerelméről is ábrándozhat, csakhogy…
A 70 felé járó Richter úr (Bezerédi Zoltán), az elhunyt barátja és részvényes cégtársa, egykori munkásőr, ma kétes kapcsolatokkal rendelkező ultrabalos csak azt szeretné, ha a cég továbbra is hasznot hozna neki, ezért mindent megtenne, csakhogy…
Az ugyancsak 70 felé járó, irodalombarát dr. Zám nőgyógyász főorvos (Balikó Tamás) az elhunyt barátja és szintén részvényes üzlettársa elsősorban a jó karban tartott özvegyet és rajta keresztül az örökséget szeretné a maga karjaiban tartani, ezért mindenre képes lenne, csakhogy…
A 70 felé járó Márta, az elhunyt nővére (Margitai Ági), aki Főnix Mirella művésznéven telefonon hívható jósnő, elsősorban a testvérének szeretné megadni a végtisztességet, ugyanakkor eddigi életének változatlan szinten tartását reméli, csakhogy…
A Klárikával nagyjából azonos korú Misike, (Kelemen József), az elhunyt nevelt fia kőkemény alkoholista, aki nem szereti, hogy őt mindenki „misikézi”, azt reméli, hogy végre önálló lesz, és az örökséget mindenekelőtt el szeretné mulatni, csakhogy…
Misike gyermekkori barátja, a kb. 40 éves Patek (SarkadiKiss János), aki épp hazalátogatott Floridából, ahol zenész, elsősorban Klárika iránt érzett több évtizedes vonzalmát szeretné realizálni, és vele képzel közös, romantikus jövőt, csakhogy…
A 30. évét még el sem ért ifjú titán Krisztián (Lakatos Máté e. h.) mindenekelőtt cégvezetői pozícióját szeretné minden eszközzel bebiztosítani, csakhogy…
De mit keres ebben a társaságban Sankó, a fiatal autótolvaj (Hajmási Dávid e. h.), a könnyűvérű Yvette (Piti Emőke e. h.), vagy Erdélyből a 18 éves Kincső (Gonda Kata), akiknek az életébe ugyancsak beleszól egy „csakhogy…”?
És végül ott a kérdés, amit a szerző mintegy mottóként írt a darabjához: vajon megtalálja-e az örök boldogságot a vigasztalan özvegy a férje temetése napján?
Ez a komédia, anélkül, hogy bármit is a képünkbe kívánna mondani, jó jellemekkel és szituációkkal érintőlegesen szembesíti a nézőt egy sor aktuális magyar jelenséggel, és mivel kitűnően lehet mulatni rajtuk, végül is szinte magunkon nevetünk, miközben Lőrinczy Attila is, mint afféle Bovaryné jelmezes Flaubert, elszórakozik magán a maga teremtette lényeken keresztül. Sőt, ami szerencse, a színészek is láthatósn igen élvezik szerepüket.
Pikali Gerda Klárikával a tehetségének kijáró olyan főszerepet kapott, amelyben természetes szépsége mellett az összetett jellemábrázolásnak is helye van. Ez a nő eladta magát, de nem igazán boldog. Ennek a nőnek a férje halálával nyílik lehetősége arra, hogy titkolózások nélkül, már nem fiatalon, de még nem öregen rámosolyogjon a boldogság, az igazi család reménye. Sok körülötte ugyan a férfi, de kivel tovább? A jókedvű bolondozás pillanataiban az egyik csúcsjelenet, a „szinkronúszás” igazi emlékezetes színházi pillanat.
Margitai Ági ismét egy „ziccer” öregasszonyt formálhat meg. A szerep hagyományosabb oldala a családi énje, de nagyszerű lehetőséget kap annak a jelenségnek a kifigurázására is, ahogyan a telefon- és tévéjósok küldik a „pénzenergiát”, vagy, ahogy úgy mondanak „valamit”, hogy közben semmit sem mondanak. Pompás karakteralkotás.
Bezerédi Zoltán afféle „túlélő kommunistát” alakít, aki minden rendszerben megtalálja a maga érvényesülési lehetőségeit. Régen a politikai hatalmat lovagolta meg, hogy most pontosan mit csinál, nem tudható, de az jellemző, hogy olyan alvilági összeköttetései vannak, hogy egy ellopott autót a rendőrség bevonása nélkül perceken belül vissza tud szerezni. Fegyverrel hadonászik (ez el is sül), és utálja a rendszerváltozást, vagy tulajdonképpen mindent. Ezt a félelmetes pukkancsot Bezerédi színészi palettájának emlékezetes élményeként könyvelhetjük el.
Jó színészi párost alkotnak Balikó Tamással, aki dr. Zám enyhén jobbos portréját mintegy ellensúlyként hozza. Ennek az orvosnak az irodalmi műveltsége hiányzik a mai világ általános képéből, az pedig, hogy orvosként a nőt is látja a páciensben, emberi gyarlósága. Kettejük színpadi jelenlétének egyik nagy pillanata a közös tangó.
Kelemen József azért tetszett, mert a folyton mámoros Misike szerepében nem elégszik meg csak a hatásos részegségábrázolással. Ez az ember a folyamatos kisebbrendűségéből szeretne kitörni, de amolyan „pechvogel”, semmi sem sikerül neki igazán. Jó összetett karakter születik a színpadon. Nagy pillanata az alkoholista monológja.
SarkadiKiss Jánosaz amerikás zenész valódi figuráját már a megjelenésével is előre sejteti, de idő előtt nem árulja el. Figyelő jelenlétének az általam látott előadáson több pici jelét is adta, például nagyon tetszett az a „merci – mert szí” rögtönzése, amivel Pikali Gerda karján reagált a szúnyogok jelenlétére.
Réthly Attila (a képen balra) elképzelése az volt, hogy a kisebb, fiatal szerepeket kaposvári színművészeti egyetemistákra osztja. Ez több szempontból is helyes, és ők: Gonda Kata (Kincső), Hajmási Dávid (Sankó), Lakatos Máté (Krisztián) és Piti Emőke (Yvette) jól meg is feletek a bizalomnak és szerepüknek.
Még egy fontos eleme van az előadásnak, amiről eddig nem szóltam, és ez Dobri Dániel nevéhez kapcsolódik. Ebben a darabban, bizonyos helyzetekben dalok hangzanak el, kicsit Brecht színpadi világát idézve, mikor kicsit el is idegenít, kicsit jellemez is az adott song. A bemutatón még maga a szerző javasolt betétdalokat, itt már a rendező. Itt nem eredeti zeneszámok vannak, hanem a legkülönfélébb helyekről összeválogatott, ismertebb és kevésbé ismert szerzemények Bródy Jánostól Majkáig, amelyeket Dobri Dániel hangszerelt át, és ezzel kitűnő zenei anyag jött létre, mintha eredetileg is ide íródott volna. A színpadon fenn ülő kisegyüttes nagyon szépen teljesíti feladatát. Fogel Adrienn díszletei kellően gazdaságosak és variábilisak ahhoz, hogy különféle színpadokon funkcionáljanak, mégis éreztessék a helyszínt, jelmezei pedig jól szolgálják a szereplőket és a miliőt.
A Könnyű préda előadásai ez idő szerint az alábbi helyszíneken láthatók: Szentendrén, a Városháza udvarán: július 6-án 20,30-tól, (esőnap: július 7.); Budapesten a Városmajori Szabadtéri Színpadon: július 9-én és 11-én 20 órától; Kőszegen, a Jurisics várban: július 27-én 20,30-tól (esőnap: július 28.). Az ősztől ismét Budapesten, az Átrium Film-Színházban is láthatja a közönség a darabot, amelynek megtekintését jó szívvel ajánlom azoknak, akik szeretnek elgondolkozva nevetni.
