November 22–24. között a budapesti Művészetek Palotája „világraszóló fesztiválján” 25 nagyszerű muzsikus – komoly-, nép-, világzenei előadók és jazzisták – mutatják be a két hangszerben rejlő lehetőségeket, műfaji sokszínűségüket.
A „világraszóló fesztivál” első koncertjén, november 22-én az ezerarcú cimbalom a főszereplő. Balogh Kálmán és Lukács Miklós a Cimbalomduó formációban lép színpadra, amely 2009-i megalakulásával új fejezetet nyitott a hangszer történetében. Hangzásvilágukban a népzene, a dzsessz és a klasszikus zene elemei fonódnak egységbe, miközben felváltva játszott szabad improvizációkkal kápráztatják el a hallgatóságot.
Vendégük lesz Farkas Rózsa klasszikuscimbalom-művész, valamint az est különleges attrakciójaként görög vendégművészek játszanak a cimbalom kis-ázsiai ősein, a kanunon és a szanturon. Az est vetítéssel illusztrált hangszertörténeti áttekintést is ad, amelyből kiderül, hogy alig több mint száz évvel ezelőtt egy európai műveltségű, a kor szellemi elitjéhez tartozó hangszerész, Schunda Vencel József budapesti hangszergyárában kedvence, a cimbalom megújításán kezdett el dolgozni: növelte a hangterjedelmét, tökéletesítette a játszófelület beosztását, megnövelte a hangerejét és javított a hangszínén is. Az akkor még pedál nélküli, de már javított változatot az 1873-i bécsi világkiállításon mutatta be, amely még az uralkodót is annyira elkápráztatta, hogy a Ferenc József-rend arany érdemkeresztjével jutalmazta a fiatal hangszerkészítő mestert.
Alig egy évvel később Schunda a hangszerre pedált szerelt, így jött létre a ma ismert hangverseny-cimbalom. Hamarosan az európai arisztokrácia versengett azért, hogy hallhassa a csodahangszert. A Nemzeti Zenedében Allaga Géza irányításával 1890-ben kezdődött a cimbalomoktatás, 1897-ben pedig a Magyar Királyi Zeneakadémián is megalakult a cimbalom-tanszék. A századfordulóra már több mint negyven hangszerkészítő gyártotta a Schunda-féle változatot, 1906-ban elkészült a tízezredik hangszer is.
Az 1920-as években Rácz Aladár, „a cimbalom Liszt Ference” játékával világszerte nagy sikereket aratott. Igor Sztravinszkij is Rácz játékának hatására kezdett el cimbalmon tanulni, Ragtime és Renard című műveiben később meg is szólaltatja a hangszert.
A tízezredik cimbalom mellett más miatt is nevezetes az 1906. év. Akkor debütált ugyanis a Bayreuthi Ünnepi Játékok Trisztán és Izolda előadásán egy másik Schunda-találmány, a töröksípból kifejlesztett tárogató. Az oboaszerű töröksípot Schunda nemcsak megnagyobbította, hanem klarinétfúvókával és billentyűkkel is ellátta.
November 23-án a tilinkótól a tárogatóig, nemcsak vizuális illusztrációkon, hanem élő muzsikaszón keresztül is megismerhetők a fúvós hangszerek a Művészetek Palotájában: a pásztorfurulyák, a kavalok, a tilinkó, a klarinét, a szaxofon és természetesen a tárogató. Az est egyik kuriózuma Dresch Mihály saját fejlesztésű hangszere, a Fu-Hun. A műsor vázát a hangszerek megjelenése és használatának kronológiája adja. Egyebek között Borbély Mihály, Csávás Attila, a Junior Príma-díjas Eredics Samu előadásban népzenét, régi zenét, kortárs komolyzenét és dzsesszt is hallhat a közönség.
A „világraszóló fesztivál” különlegessége, hogy a koncerteket 17 és 18 óra között hangszerkészítő mesterek által vezetett műhelyek előzik meg, ahol a zeneszerszámok tulajdonságairól, készítésük titkairól, valamint megszólaltatásuk rejtelmeiről is kérdezhetnek a látogatók. A MűPa zászlóterében pedig Kiss Ferenc népi hangszer-gyűjteményének egyedülálló darabjait tekinthetik meg az érdeklődők, köztük hucul kiscimbalmot és Bangó Kálmán, az utolsó tradicionális, budapesti utcazenész üvegcimbalmát is.
A gyerekeket és a családokat november 23-án a Makám és a Ghymes együttesekből ismert fiatal énekesnő, Korzenszky Klára koncertje várja. Szerelemcsütörtök, dobszerda című lemezén a gyermekfolklór közismert, szétszóródott kis darabjait rendezi egésszé. A játékos előadáson a mese fonalán a gyerekekkel közösen szövődik a varázslat: mondóka, játék, dal és elbeszélés révén idézik fel és játsszák újra a közismert történeteket.
