Magyarország válik a legfőbb okká, amiért Nagy-Britanniának el kell hagynia az EU-t – írja a Daily Telegraph című brit konzervatív lap vélemény rovatában az újság volt brüsszeli tudósítója. Úgy fogalmaz, hogy a különböző színezetű nacionalisták, vagyis a Fidesz és a Jobbik, együtt a szavazók 65%-ának támogatását szerezték meg, így a szélsőjobb részéről még több gárdatüntetés és nyilaskeresztes nosztalgia valószínű.

A fiatal demokraták a jelek szerint megingathatatlanul tartják kézben a kormány gépezetét, megkínozták a médiát, tisztogatást hajtottak végre az igazságszolgáltatásban és a kampány korlátozásával elnémították az ellenzéket, jóllehet a közszolgálati tévét elárasztották a saját hirdetéseikkel. Útlevelet adtak a határon túli magyaroknak, vagyis politikailag kétségbe vonták a határokat. Ahogy az a Krím esetében is történt. Azok után, amit Orbán tett az eltelt négy évben, elsöprő sikere véget vet minden ellenkező illúziónak.

Kétségtelen: az euró-övezet és a felzárkózás szándéka súlyos károkat okozott Közép- és Kelet-Európában. Magyarországra olcsó tőke áramlott be, költségvetési buborék alakult ki, romlott a versenyképesség. A növekedés lelassult, majd visszaesett, habár az országnak – ázsiai tigris módjára – 5%-os fejlődést kellene megcéloznia.

A szerző szerint nagy különbség van az ultrasoviniszta Jobbik, de akár a Fidesz, illetve a brit UKIP között, mert utóbbi ugyan szintén euroszkeptikus, ám a szabad kereskedelem, a Nato híve és szervesen beletartozik a brit demokráciába. Magyarország és még vagy 4–5 másik uniós tagállam viszont az 1930-as évek eltévelyedése felé közeledik. Az ország már nem teljes mértékben működő demokrácia. De az Európai Tanács szinte meg sem szólal. Nagy-Britannia számára ezek után az a kérdés, hogy része akar-e lenni egy olyan klubnak, amelynek autoriter tagjai is vannak.

 
„Orbán időzített bombája“ címmel a német Die Zeit arról ír, hogy a miniszterelnök a választási kampányhoz kifosztotta a nyugdíjkasszákat és orosz kézre adta magát, ám két szék közt a pad alá esett. A Fidesznek nem volt programja a polgárok meggyőzésére, de a rezsicsökkentés is elégnek bizonyult, noha ahhoz egyes szolgáltatókat államosítani kellett, ami az EON és az RWE esetében több mint egymilliárd eurójába került az adófizetőknek. Ráadásul ezek a cégek hamar állami támogatásra szorulhatnak, hiszen az árak nyomottak. Ám a szubvencióra nem futja, mert kevés a költségvetés bevétele, vagyis a kutya a saját farkába harap – mondja Richter Sándor, a Bécsi Gazdasági Összehasonlító Intézettől.

Mellesleg a magán-nyugdíjvagyon kisajátítása nélkül a kormány nem tudta volna megszerezni az említett cégeket, de mindez nem érdekli Orbánt. Ő gazdasági sikerekről szónokol, bár a versenyszektorban nemigen jöttek létre új munkahelyek, és ez visszavezethető a befektetők felháborodására a különadók miatt. Ugyanakkor Orbán az ország sorsát az oroszokhoz kötötte, de mit csinál majd, ha a politikai légkor rosszabbodása esetén Moszkva elzárja az energiacsapokat? A játékszabályok megszegése, az állítólagos pragmatizmus hangoztatása olyan taktika, ami hosszabb távon aligha hoz sikert. Orbánnak egy nap el kell döntenie, hogy továbbra is nemzeti ellenségnek tekinti-e a külföldről befektető magánvállalatokat. És ha kiéleződik az ukrán válság, színt kell vallania: az EU-val vagy Oroszországgal tart-e. Kockázatos játszmát folytat.

Az osztrák Der Standardban Paul Lendvai megérdemelt fiaskónak tartja a vereséget a szocialista–liberális ellenzék számára, amely – mint rámutat – a lehető legnagyobb segítséget nyújtotta a Fidesz elsőségéhez. A Jobbik előretörését viszont figyelmeztető jelnek nevezi az Orbán hatalmi mohósága által már amúgy is lestrapált magyar demokrácia szemszögéből. Hangsúlyozza, hogy a kormányfő az egyébként fogatlan EU figyelmeztetései ellenére céltudatosan letette egy autoriter rendszer alapjait. A baloldaliakat, a liberálisokat és a konzervatívok jó részét is nyugtalanítja, hogy az ország visszatér a Horthy-időkhöz, jóllehet azok katasztrófába taszították az országot.

A Jobbik sokat köszönhet a Fidesz-média nacionalista, romaellenes és antiszemita írásainak. De ki kell mondani, hogy a harmadosztályú kormánycsapat, annak kézzelfogható dilettantizmusa és határtalan populizmusa, amit csak fűszereztek az ügyesen álcázott korrupciós praktikák, a szocialistáktól kapta a legnagyobb támogatást.

A Simon-ügy végképp lejáratta a pártot. A szövetség nem tudott érthető és hiteles programot ajánlani az Orbánból kiábrándult tömegeknek. Új arcok, a párton belüli korrupt hálózat felszámolása nélkül Orbán még akár olyan sokáig is hatalmon maradhat, mint Putyin.

A teljes nemzetközi lapszemle itt olvasható, tessék kattintani!