A magyar vezető a felszínen ugyanazzal érvel, mint brit kollégája, vagyis hogy a nemet erőteljes jelzésnek szánta az unió illetékességi körének bővítése és a szerződések lopakodó megváltoztatása ellen.
Ám van még egy másik tényező is, nevezetesen, hogy a politikus szerint a leendő bizottsági elnök az elmúlt években csak ártott Magyarországnak. Főként Viviane Reding, a luxemburgi EU-biztos lett a kormány ellenségképe, mivel élesen bírálta a jogállamiság szempontjából vitatott magyar reformokat. Rajta kívül a kormányfő nyilvánosan megrótta Asselborn külügyminisztert is, aki a magyar sajtótörvényt kifogásolta.
A belpolitikai következmények ugyanakkor csupán korlátozottak, az Európa-politika Magyarországon alárendelt szerepet játszik, és Juncker jelölése még további érveket adhat az Európa-kritikus irányvonalhoz.
Annál fontosabbak a külpolitikai következmények: a Fidesz az Európai Néppárthoz tartozik, Orbán álláspontját azonban sehol sem hallgatták meg a konzervatívok a földrészen.
Hunyadi Bulcsu, a Political Capital elemzője szerint a vereségnél is nagyobb a súlya annak, hogy a magyar miniszterelnököt még csak meg sem hívták három héttel ezelőtt Merkel, valamint Cameron, a svéd és a holland kormányfő találkozójára, amelyen a kancellár igyekezett Juncker mellé állítani a többieket. Ez felér egy kudarccal a magyar politikus számára, aki idehaza a kormányközeli médiában szereti magát Európa erős embereként ünnepeltetni.
A teljes lapszemle itt olvasható, tessék kattintani!
