A szövetkezetek nálunk időről időre a címlapokra kerülnek, jelenleg a szövetkezeti hitelintézetek és a takarékszövetkezetek integrációja áll az érdeklődés homlokterében. Sokunk otthonát fogják át a lakásszövetkezetek, a fiatalok munkavállalását pedig a diákszövetkezetek segítik. Egyebek mellett erről is szó esett a mai ünnepségen, ahol a szónokok hangsúlyosan méltatták gróf Károlyi Sándor (1831–1906) érdemeit. Az arisztokrata politikust szokás a magyar szövetkezetek atyjaként emlegetni: ő vezette a Pest megyei Hitelszövetkezetet és egész életében azon munkálkodott, hogy kiterjessze a hitelszövetkezeti mozgalmat. Ennek gyümölcseként jöhetett létre a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, közismertebb nevén a Hangya Szövetkezet.

A Vajdahunyad Vár udvarán felállított szobrának avatóbeszédében Darányi Ignác a következőket mondta Károlyiról: „Ami haladásunk és fejlődésünk az újabb korban mutatkozott, abból a maga részét isten és ember előtt becsületesen kivette”. Ezt a szobrot koszorúzták meg ma a magyar szövetkezeti mozgalom vezetői, s ezután elénekelték a Himnuszt.

A szövetkezet, a szövetkezés gondolatát sikerült a második világháború után a volt szocialista országokban lejáratni. Pedig a szövetkezet nem „bolsevista trükk”, nem ördögtől való, szovjet találmány, hanem története a 19. századra nyúlik vissza. Az első szövetkezeteket a britek alapították az ipari forradalom idején, közöttük a legelső az 1844-ben létrehozott rochdale-i szövetkezet volt. Alapelvként hátat fordított a profitérdekeltségnek, ehelyett a szolidaritást, a demokratikus igazgatást helyezte előtérbe. A létező szocializmus idején – szovjet mintára – Magyarországon is zöld utat kapott az erőszakos szövetkezetesítés, ami lejáratta ezt a gazdálkodási formát. Az emberek ezért 1989 után tömegesen léptek ki a mezőgazdasági szövetkezetekből, amelyek többségét fölszámolták.

A fürdővízzel együtt tehát sikerült a gyereket is kiönteni, pedig számos példa igazolja, hogy a szövetkezeti forma hatalmas erőforrásokat képes mozgásba hozni, és megerősítheti az elkülönült gazdasági szereplők helyzetét. Ezt ismerte fel az Országgyűlés, amikor a közösségi szükségleteket kielégítő szövetkezetek működésének elősegítésére 2006-ban törvényt alkotott, hogy ösztönözze a szövetkezést és törvényi kereteket teremtsen a szövetkezeti mozgalom állami támogatásához és fejlődéséhez.