Hangsúlyozandó, hogy a szerző nem enciklopédikus filmlexikont és nem filmtörténetet írt a témában, hanem szubjektív, esszé jellegű áttekintést, amelynek egy része „A test szavai” címmel már olvasható volt a Filmvilág című folyóiratban. Nem is állhatott szándékában több, hiszen az erotika és szexualitás – miképpen az emberi életnek – a filmtörténetnek az egészét is olyannyira áthatja, hogy arról egy testes lexikon is csak töredékes összefoglalót volna képes adni. Mindenesetre a játékosan csiklandós cím kiváló, mert aminek köze van a szexhez, az pedig mindjárt kelendővé is teszi a piacon.

Alapkérdésként felvetődik: kinek íródott a FilmSZEXtétika? A filmtörténészeknek, esztétáknak és kritikusoknak, netán a laikus filmrajongóknak? Bármelyik felé hajlok is, kicsit úgy érzem, hogy Kelecsényi elsősorban moralizáló önmagának foglalta össze 144 oldalon a gondolatait. A borítón van ugyan egy huncutul odakacsintó mondat, mmely szerint „nem kell végignézni az összes emlegetett filmet, elég, ha végigolvassák ezt a könyvet”, de azért én amondó vagyok, nem ugyanaz, ha tudom, miről beszél valaki, mintha csak hiszek neki hozomra! Márpedig ennyi filmet – főlega magyarviszonyok között – ember legyen a talpán, aki meg tudott nézni évtizedek alatt a moziban, filmklubokban, tékákból kivett kazettákon és dvd-ken, televíziós és internetes csatornákon együttvéve.

Az is kérdés, hogy egy-egy kor, vagy náció mit tekint elfogadottan, vagy elutasítóan erotikusnak. Ismeretes, hogy a viktoriánus prűdség még a zongora- és asztallábakra is harisnyát húzatott, és  az amúgy elég szabados olaszoknál a nyílt utcai csók még ma is megbotránkoztató. Akkor hát mi a mérvadó?

A korízlés. Kelecsényi munkája csak részben tekint vissza a némafilmes múltra, de érinti, hogy már akkor is voltak, akik megcenzúráztak olyan ártatlan és természetes dolgokat, amelyek egy mai filmben korhatár nélkül átmennének. Egy pár évtizeddel ezelőtti botrányfilmek mai nézői nem értik, hol itt a probléma? Bizonyára azért, mert ma mára keménypornó sem mindenkinél veri ki a biztosítékot, ugyanakkor a nyíltan erekcióra törő pornográfia mára már beszivárgott a filmművészetbe is.

Szerzőnk viszont nem kívánja keverni a kettőt, ami nem könnyű, de ő megbízható tudással ráérez a művészi és öncélú szex másságára. Így tehát az olvasó, ha nem ismer is minden filmet, ami szóba kerül, megbízhat az ő értékítéletében.

A kötet nem igazán épít sem kronologikus sorrendre, sem egy-egy alkotó összefogó elemzésére, inkább bizonyos témakörök szerint csapong térben és időben. Ilyen kis fejezetcímeket találunk, mint: Érzéki kilengések, Ágyak és vágyak, Tilos a szerelem, Erotika, el ne hagyj!, Mit veszítettünk? Közbeszúrás: hard & soft, Valószínűtlen kapcsolatok, Bérelj nőt vagy férfit!, Vágyak titkos tárgyai, Büntetések, Észveszejtők, Deklinációk, Közbeszúrás: a szerelem mártírjai és öldöklő angyalai, Női kezekben, Don Juan visszatér, És a magyarok?, Tantételek és feloldozások, A test szavai, Szerelem, az mi?, Felejtsd el a szerelmet!, Visszafordíthatatlan. Ezeken a fejezeteken belül, mint egykor a margójegyzetek, stempliszerű körökben további belső hívószavak igazítják el az olvasót az aktuális témáról, továbbá filmekből vett fotók szolgálnak illusztrációul.

Szerzőnk nem csak szakember, de szépíró is, így mondandóját tömör és jól olvasható formában mondja el. Bár az olvasónak nem egyformán könnyű az általa látott, vagy nem látott filmet felidézni, elképzelni, ha az egészet folyamatosan olvassa, ráérez arra, hogy itt a szerelem – erotika – heteroszexualitás – pornográfia kérdése tágabb értelmezésben, társadalmi, történelmi, etikai, esztétikai, egészséges és perverz vonatkozásaiban szerepel, az egyik alkotónál így, a másiknál úgy, ráadásul időnként még az irodalmi kapcsolódásaira is kitérve. (Az azonos neműek vonzalmait felvonultató filmalkotások itt épp csak érintve vannak.) Így is látszik, mekkora mennyiségű film zsúfolható bele egy kis tanulmányba, az egyikről pár mondatot írva, a másikról épp hogy csak szót ejtve.

Mire a kötet végére érünk, az olvasó kissé zavarban is van, hogy eleget tegyen-e a hátsó borítóról idézett tanácsnak, vagy tegyen úgy, mint a viccbeli srác, aki elmegy a templomba gyónni. „Atyám, én vétkeztem, paráználkodtam.” „És kivel?” „Azt nem mondhatom meg.” „De mégis, talán Katival a tejesboltból?” „Nem mondhatom meg.” „Vagy a Rozival az alvégről?” „Mondom, atyám, nem mondhatom meg.” „Netán Pirivel, az özveggyel?” „Ne faggasson, úgysem mondom meg!” Mi mást teheta pap, feloldozza és kirója rá a penitenciát. Megy ki a srác, kérdi a barátja: „No, milyen büntetést kaptál?” Hagyd, az nem érdekes, de kaptam három tuti új címet!”

Úgy, hogy az olvasó is kapott az olvasmányos szakirodalom mellé vagy 200 tuti jó filmcímet, mehet is megkeresni az értékes alkotásokat, hogy saját élményt is szerezzen róluk.

Kelecsényi László: FilmSZEXtétika – Scolar Kiadó 2014, 160 old. Fotókkal. Papírkötésben, 2450 Ft.