Így van ez a finneknél is: nem vetik meg az alkoholt, szószátyár népség – ugyanakkor talán itt élnek a legmegbízhatóbb és legbarátságosabb emberek, természethez való kötődésük pedig páratlan.
Hatalmas kiterjedésű fenyőerdők, kristálytiszta levegő, folyók, tavak, tenger… Az észak-európai ország mintegy három és félszer nagyobb hazánknál, lakóinak száma azonban csupán a fele a Magyarországon élőknek: az ország 60%-a ugyanis egybefüggő erdőség és 190 ezer tó tarkítja a szárazföldet. A híres finn filmrendező, Aki Kaurismaki által bemutatott Finnország (a kissé depresszív, alkoholgőzös nagyváros) mellett rejt egy olyan természeti kincset, mely érintetlenségében és gazdagságában egyedülálló világviszonylatban is.
Érezhető az emberek mentalitásán, hogy ha a városi lakás nem is, de a hétvégi ház már biztosan alkalmat ad a személyes tér kibontakoztatására. Nem véletlen, hogy jóformán nincs olyan finn, akinek ne lenne hétvégi háza (finnül mökki) valahol a természet lágy ölén, különösen az ország déli részén és a tóvidéken. Ha igazán meg akarjuk ismerni a finn lélek mélységeit, feltétlenül el kell töltenünk néhány napot egy ilyen nyaralóban: a legtöbben nincs víz, néhol áram sem, viszont a ház mellett biztosan van egy igazi finn szauna és a legdizájnosabb finn bútorokkal van felszerelve. Az elvonulásra, a csöndre vágyók nem fognak csalódni, és az aktív pihenést kedvelők is megtalálják a számításaikat: túra- és bicikliutak, lovaglási lehetőségek, vízi sportok vőséges választéka várja az ide látogatókat.
A telek nagyon kemények, nyáron azonban 30 fokos hőmérsékletre is számíthatunk: éppen a Szentiván-éj környékén igazi kánikula is előfordulhat, ami az erdőkben, a tavak partján vagy éppen a tengerparton különösen kellemes.
Ez a nap egyébként valóságos népünnepély Finnország-szerte: a hosszú hétvégére kiürülnek a városok, az emberek kivonulnak a természetbe és napokig vígadnak. Helyi specialitásokat készítenek főként heringből és lazacból, mindenféle húsokból, és nem marad el a finn vodka és a sör sem az asztalról.
A jégkorszak gleccserei a sokezer tón kívül az alacsony tengerparton sok-sok szigetet is kialakítottak, pontosan 179 584-et. A déli parton fekvő Turku városából (a hangulatos kikötő egykori főváros volt, 2011-ben pedig Európa egyik kulturális fővárosa) indulva, számtalan apró szigetre látogathatunk el hajóval vagy komppal. Sokukat híd köti össze, így autóval vagy biciklivel is érdemes utazni. A privát szigetek sem számítanak különösebb kuriózumnak: igazi robinsoni élményt nyújtanak önellátó háztartásaik: nap-, víz- és szélenergia-felhasználásuk, halászatuk, fóliasátraik igazi kis oázisok. Télen traktorral is megközelíthetők, hiszen olyan vastag a jégtakaró, hogy a szárazföldről akár több 10 kilométerre is bemerészkedhetnek a befagyott tengerre.
Ha városi nyüzsgéshez támad kedvünk, töltsünk el néhány napot Helsinkiben. Az emberek nyugodtak, nem sietnek, könnyen felvesszük a tempójukat. Sok múzeum és kiállítás van itt, emellett építészetileg is nagyon érdekes hely. Magyar kötődés valamilyen formájával biztosan találkozunk: egy galériában magyar festő művével, a bolhapiacon magyar árussal, vagy éppen egy magyar kulturális eseménynek helyet adó rendezvénnyel.
Az ország északi felére ajánlatosabb február és április között utazni, de a karácsonyi időszak is izgalmas, ha látni akarjuk a híres lappföldi mikulást.
Néhány jó tanács
1. Ami nélkül ne utazzunk Finnországba: szúnyogriasztó, lónapszemüveg (alváshoz a fehér éjszakákon), esőálló ruha, útlevél (ha Észtországba vagy Szentpétervárra akarunk utazni)
2. Finnországból Szentpétervárra is ellátogathatunk: egy Helsinkiből induló komp igazi romantikus út: a le nem nyugvó nap, a végtelen sós tenger, útban Oroszország felé emlékezetes élmény.
