A rendhagyó osztályfőnöki órákon először egy munkavállalással kapcsolatos kérdőívet töltenek ki a lányok, fiúk, ezt követően pedig előadáson ismerhetik meg a munka világának legfontosabb alapszabályait. A Fürge Diák munkatársai a munka meghatározásáról, a szabályos munkaszerződésről, a munkavégzés jogszabályi hátteréről, a napi munka- és pihenőidőről és a bérekről tájékoztatják a középiskolásokat, felsőfokú intézmények hallgatóit, majd az előadás végén minden hallgató átvehetett egy példányt az Iskolaszövetkezet munkaerő-piaci kalauzából.

A diákok által kitöltött felmérés ismét érdekes, a munkaerő-piaci program folytatására buzdító adatokkal szolgáltak. A megkérdezetteknek nem egészen kilenc százaléka (tehát még a tízede sem!) tudta a helyes választ arra, hány óra pihenő idő jár egy felnőtt munkavállalónak két munkanap között. A legtöbb jó választ azok a kérdések kapták, melyekkel már talán nekik is számolniuk kellett, mégpedig, hogy maximálisan hány órát dolgozhat naponta egy 18 évesnél fiatalabb munkavállaló. A választ a megkérdezettek több mint 88%-a tudta. A tizenéveseknek még a  fele sem tudja, hogy minek kell szerepelni a munkaszerződésben, jár-e bér a munkaközi szünet időtartamára? És azt sem, hogy mennyi a kötelezően kiadott munkaközi szünet minimális időtartama. Általánosan minden második kérdésre tudtak megfelelően válaszolni a lányok, fiúk, amiből világosan kiderül, hogy a diákok nagy részének nincs kellő ismerete ahhoz, hogy biztonsággal léphessen a munka világába.

A munkavállalási ismereteket bővítő felvilágosítás az ősszel folytatódik, és a Fürge Diák munkatársai mindent megtesznek azért, hogy a lehető legszélesebb körben oktathassák a közép- és a felsőoktatásban részt vevőket. Az iskolaszövetkezet felelősséget érez azért, hogy a fiatal munkavállalók magabiztosan és veszélytelenül vállalhassanak munkát.

A Fürge Diák Iskolaszövetkezet munkatársai a 2011/2012. tanév végén ezernél több oktatási intézményt kerestek fel, hogy jogaikról és kötelességeikről tájékoztassák az érdekelteket.

A KamaszPanasz-portál meghatározása szerint „az X-generációba azokat az embereket soroljuk, akik az 1960–70-es években születtek. Hozzájuk már közelebb áll az internet világa. Megpróbálnak haladni a korral, tájékozódni a legújabb netes trendekről, de „nincs annyira a vérükben”, mint a későbbi generációknak. Az X-generáció elnevezés azonban régebbi gyökerű. A mai 40–50 éveseket fiatalkorukban lázadónak tekintették: házasság előtt léptek intim kapcsolatba, nem olyan vallásosak, mint szüleik és úgy írták le őket, mint akik „nem tisztelik szüleiket”.

Az Y-generáció alatt a mai huszon- és harmincéveseket értjük.  Ennek a generációnak már nem jelent problémát eligazodni a felgyorsult világban: pörög az életük és megpróbálnak „up to date” lenni a technikai vívmányokban. Gyakorlatiasan használják a számítógépet, a telefonokat, nem jönnek zavarba, ha valami új technikát kapnak kézhez: azonnal feltalálják magukat és birtokba veszik azt.

Ennek a generációnak már egészen más vágyai vannak, mint az előzőnek. Már nem csupán a családalapítás, hanem a karrierépítés is céllá vált, ami egy teljesen új terület a generáció nő tagjainak. Sokan megpróbálnak egyensúlyozni munka és karrier között, de mivel nincs korábbi minta arra, hogy ezt hogyan is lehet véghezvinni, nő a belső bizonytalanság.

Más elvárásokkal lépnek munkába: olyan munkát szeretnének végezni, amit szeretnek is. Ha nincsenek megelégedve valamivel, akkor tovább állnak. Ez elsőre nagyon pozitívnak és öntudatos létnek tűnik, de mint mindennek, ennek is megvan az árnyoldala: a szociális élet sérül, hidegebbek és keményebbek. Korábban az volt a szakmailag elismert, aki nagy tapasztalattal rendelkezett, ma a fiatalságnak adnak teret. Ez frusztráló a fiatalok számára, hiszen 30 éves korukra „meg kell valósítaniuk önmagukat”, „be kell futni”, „el kell helyezkedni.” A sok „kell-ben” pedig valahol elveszik a család és a kiegyensúlyozott élet.

Erről a generációról egy sci-fi sorozat epizódja jut eszembe. Ebben a fantázia világban, egy párhuzamos dimenzióban, a fiatalság a legfőbb érték, 30 év felett már nyugdíjas az ember…

Ha a 90-es években születtél, akkor már a Z-generáció tagja vagy. Ez a generáció már egyenesen a technika világába született bele, ők azok, akik a csörgővel együtt már egérrel és billentyűzettel is játszadoztak. Ennél fogva „vérükké vált” a technika, a különböző kommunikációs eszközök. Ők már meg sem lepődnek azon, hogy a YouTube mobiltelefonon is elérhető. Viszont rajtuk is igen nagy a nyomás, hiszen minél hamarabb el kell dönteniük, hogy milyen pályára lépnek és milyen karriert akarnak befutni. A szóhasználatukat már végkép nehezen értik meg a nagyszülők, igen sok szlenget használnak.

Korábban a magánélet védelme teljesen természetes volt. Egy bizonyos szűk körrel osztottuk meg félelmeinket, csalódásainkat és fájdalmunkat. A közösségi oldalak egy új lehetőséget biztosítanak arra, hogy minél több embernek és minél gyorsabban öntsük ki a lelkünket. Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy mindennek van jó és rossz oldala is. Egyrészt az illető nagyon könnyen és nagyon gyorsan megkönnyebbül attól, hogy elsírja a bánatát a Facebookon, az Iwiwen, egy blogon, a Twitteren stb. De: ehhez az információhoz illetéktelen emberek is hozzáférnek, nem csak a legjobb barátaink olvassák.

Azt is sokan elfelejtik, hogy ami egyszer a netre kerül, annak nyoma marad még akkor is, ha kitöröljük a posztot vagy a képet. Hosszabb távon egészen máshogy hathat a személyiségre ez a gyors frusztráció levezetés. A frusztráció igen kellemetlen, de szükséges része az életünknek. Szociális támaszokra szükségünk van, de arra is, hogy mi magunk belső világunkban próbáljunk meg valamit kezdeni ezzel a teherrel, így alakulnak ki megküzdési technikáink.

Tehát próbáljunk meg türelmesebb lenni szüleinkkel, nagyszüleinkkel, nincs könnyű dolguk a XXI. században. Ha egy írástudatlan ember kezébe könyvet adunk, nem várhatjuk el tőle, hogy azonnal el tudja azt olvasni. Ugyanígy nekik is időre van szükségük, hogy megértsenek egy teljesen más, egy teljesen új nyelvet.”

 

A Fürge Diákot 1994-ben alapították; a tavaly már a legnagyobb forgalmú és országos hálózatú iskolaszövetkezet több mint 30 ezer tagot számlált és évente 25 ezer diák munkavállaló számára szervez munkalehetőségeket. Tizennyolc irodából álló országos hálózatában évente több mint kétmilliárd forint diákmunkabért fizet ki. Küldetése, hogy híd legyen a munkavállalók és a munkaadók azon csoportjai között, akik külső körülmények miatt egyébként nem, vagy csak kevésbé jó feltételekkel találnának egymásra.