Huszárik Zoltán képírói életműve lényegében mindössze öt rövidfilmre és két nagy játékfilmre korlátozódik, ám ezekkel beírta magáta magyarfilmtörténetbe. Miközben színművészetis évfolyamtársai a Máriássy

-osztályban „Így jöttem” típusú, részben önéletrajzi, részben nemzedéki vallomásjellegű filmekkel debütáltak, neki, akit mondvacsinált ürüggyel egy időre el is távolítottak a főiskoláról, az 1965-i Elégia című rövidfilmmel sikerült magára irányítani a hazai és nemzetközi figyelmet. Krúdy novellafüzérének, a Szindbádnak filmes feldolgozása pedig olyannyiraa magyarkultúra részévé vált, hogy talán még annak is van róla valami emléke – Latinovits, Dayka, egy néhány jellegzetes mondat, vagy kép –, aki nem is látta a filmet. A legtöbbünknek az egyik legszebb filmes élményként őrződött meg agyában-szívében, akárhányszor nézzük is, mert ezt a filmet nem lehet elégszer látni.

Tény, hogy a Szindbád egyszer már megjelent dvd-n, de a MaNDA digitálisan feljavított új kiadása több dologban, főként extrákban is eltár attól. Az extrák között találjuk az Elégia, a Tisztelet az öregasszonyoknak és az A piacere című rövidfilmet, ráadásul a Tisztelet az öregasszonyoknak két zenei aláfestéssel is megtekinthető. Jeney Zoltán, aki több Huszárik-műnek is alkotótársa volt elmesélte, hogy ő nem szereti a hagyományosan értelmezett filmkísérő zenét, inkább vizuális funkcionálisan, ahogy az operatőr is kamerával fest, ő a zenei és zörejhangokkal festi a film hangi környezetét. Sokszor, mintha valahonnan beszűrődnék a zene, úgy jelenik meg a saját kompozíciójú, vagy másoktól felhasznált muzsika. A Tisztelet az öregasszonyoknak kisfilm esetében a megkomponált zene Huszáriknak is nagyon tetszett, de Jankura Péter operatőr szerint az túlságosan rátelepedett a képekre. Ezért Jeney egy merőben más zenét is feljátszott melodikán, amit most a kiadvány rendelkezésére bocsátott, így a film két zenei aláfestéssel is megtekinthető, s egyben érzékelhető, hogy milyen más hangsúlyokat kap a mű ettől.

Az extrák között még két beszélgetős track is helyet kapott, az egyikben Huszárik és a kortárs zene kacsolatáról példákkal vall Jeney Zoltán, a másikban Huszárik és Krúdy világát veti egybe Gintli Tibor irodalomtörténész és Gelencsér Gábor filmesztéta. Az értelmiségi nézőnek agyon érdekes végig követni ezeket a sávokat is.

A beszélgetés közben felvetődött, hogy noha egy film igazi közege a mozi, ahol társas élményként és nagy kivetítésben részesülünk az élményből, a dvd az a változat (szükséges rossz?), amelyik segít akár visszapörgetni, akár megállítani, újra nézetni jeleneteket. A kis képernyős, magányos, vagy kis közösségben történő filmnézés más, de még mindig jobb, mint ha nem jutnánk hozzá az élményhez. Igaz, erre ellenérvelt Huszárik Kata, hogy „az álmot sem lehet visszatekerni”, és néha elég, ha csak felvillan valami, érzékeljük, de nem tudatosítjuk, és úgy hat. A rózsát sem kell szirmaira szétszedni, elemezni, mert az illata és szépsége adja az élményét.

A Szindbád olyan művészfilm, amely nem csupán az esztétáknál, de a közönségszavazáson is első tudott lenni. Egy kritikus még a film készülte idején azt írta, hogy a Szindbád nem a tömegek filmje lesz, de aki megnézi, többször is meg fogja nézni. Bizonyos értelemben tévedett: a film már a bemutatás évében milliós nézőszámot ért el, 2010-ben pedig művészfilm létére megnyerte a Filmmúzeum Nagy könyv mintájára rendezett Nagy film közönségszavazását.

 

Szindbád, színes, magyar játékfilm, 1971, 91 perc. Hang: 2.0. Magyar nyelven angol felirattal is. Képarány: 1.85:1 anamorf. Extrák: Huszárik Zoltán-rövidfilmek: Elégia, 196, BBS, 19 perc; Tisztelet az öregasszonyoknak, kétféle zenével, RDS, 1971, 12 perc; A piacere, 1976, HDS, 20 perc. Huszárik és a kortárs zene (Jeney Zoltán zeneszerző, Fazekas Eszter filmtörténész) MaNDA, 2012, 22 perc. A modern Szindbád – Krúdy és Huszárik világa (Gelencsér Gábor filmesztéta, Gintli Tibor irodalomtörténész) MaNDA, 2012, 21 perc. Kiadja és forgalmazza:a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet, 2012.