A Science című tudományos folyóirat csütörtöki számában közzétett tanulmány pontot tesz annak a vitának a végére, hogy mikor is élt az emlősök szóban forgó alosztályága közös ősének tekinthető teremtmény: bebizonyosodott, hogy a hosszú farkú, hegyes orrú rovarevő a dinoszauruszok kipusztulása után jelent meg. A ma élő emlősök (Mammalia) három fő fejlődési irányt képviselnek: tojásrakók, erszényesek és méhlepényesek. Az emlősök osztályát a korszerű rendszertanok két alosztályra, tojásrakó emlősökre (Prototheria) és elevenszülő emlősökre (Theria) tagolják, utóbbin belül pedig elkülönítik az erszényeseket és a méhlepényeseket (Placentalia).
A méhlepényesek ága rendkívül színes, több mint ötezer faj tartozik oda a bálnáktól az elefántokon, kutyákon és denevéreken át az emberekig. Vannak közöttük kicsik és nagyok, néhány grammnyi súlyúak és több tonnát nyomók; egyesek repülnek, mások úsznak vagy futnak. Korábban akadtak olyan tanulmányok, amelyek az emlősök genetikai szerkezetében több-kevesebb rendszerességgel bekövetkezett változásokat áttekintve arra a következtetésre jutottak, hogy a méhlepényesek csoportja akár már százmillió évvel ezelőtt megtehette az első lépéseket a kifejlődés útján, méghozzá olyan ősi rágcsálók formájában, amelyek együtt rohangáltak a dinoszauruszokkal a Földön.
A Maureen O’Leary, a New York állambeli Stony Brook Egyetem professzora által vezetett nemzetközi kutatócsoport minden eddigiénél nagyobb – fizikai és genetikai jellemzőkből álló – adatbázist hozott létre a vizsgálatok céljára. Nyolcvanhat ma élő fajt, illetve negyven kihalt állatot vettek alapul, és több mint 4500 részletből – egyebek között fogakra, lábakra, szőrzetre, táplálkozásra, agyszerkezetre vonatkozó adatokból – rajzolták fel a fenotípusokat. (A fenotípus egy élőlény alaktani és élettani sajátságainak összessége, az öröklött tulajdonságok és a környezet együttes hatására létrejött megjelenési forma.)
Az alapbázist tizenkétezer fotóval és az összes ma élő faj genetikai információjával töltötték fel: az eredmény a professzor szavaival egy hatalmas szupermátrix lett, amelyet a Morphobank nevű szoftverrel elemeztek. A program segítségével a huszonhárom fős csoport végig tudta követni az evolúció során kialakult egyedi sajátosságokat, a rokonsági kapcsolatokat és a kormeghatározásokat.
A BBC News és a ScienceDaily című hírportálok beszámolója szerint az eredmény azt mutatja, hogy a méhlepényes emlősök közös őse a dinoszauruszok kihalása után 200 000 évvel bukkant fel a bolygón. „Az élet fájának felállítása olyan, mintha egy bűncselekmény helyszínét próbálnák újra összerakni – fejtette ki O’Leary. – A DNS-vizsgálatok fontos új információkkal szolgálnak, de az olyan fizikai, nyomravezető jelek, mint a testfelépítés vagy fosszília, ugyancsak nélkülözhetetlenek.
Az összehasonlító anatómia vegyítése a legkorszerűbb genetikai módszerekkel a múlt lehető legpontosabb rekonstrukcióját tette lehetővé.” A professzor meggyőződése, hogy az új adatbázis és a Morphobank segítségével képesek lesznek „tovább finomítani” az élet fáját.
