A szeptember 26-tól látogatható kiállításon helyet kap az 1980-as években megkezdődött helyreállítás, valamint a magyar európai uniós elnökség is, melynek egyik kiemelt helyszíne volt a kastély. A szárny emeleti folyosóját a Habsburg család tagjait ábrázoló képgaléria díszíti. A Magyarországon egyedülálló galéria alapját Stefánia özvegy trónörökösné, később Lónyay Elemérné herceg hagyatéka adja; a tulajdonos a Pannonhalmi Főapátság. A
képcsarnokot kiegészítik a Magyar Nemzeti Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum és a Zirci Ciszterci Apátság gyűjteményéből kapott festmények.

A Gizella-szárny tágas emeleti folyosóján berendezett Habsburg-képgalériában a magyar történelemben meghatározó szerepet játszott uralkodócsalád számos tagjának ábrázolásával találkozhat az érdeklődő. Közülük Mária Terézia királynő és Ferenc József a legismertebb, ők ketten jelölik ki a bemutató két időrendi végpontját. A falakon helyet kapott a József Antal főherceg alapította „nádori ág” számos tagja is. A portrékon ábrázolt személyek közül nemcsak Ferenc József és családja élt időről időre a katélyban. Vendégként járt Gödöllőn például Mária Terézia
királynő és férje, Lotharingiai Ferenc 1751-ben, a későbbi V. Ferdinánd 1805-ben, József főherceg királyi, illetve József Ágost főherceg kormányzói vadászatokon számos alkalommal. A festmények Stefánia özvegy trónörökösnének a Pannonhalmi Bencés Főapátságra hagyott képgyűjteményéből, valamint a Budapesti Történeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Zirci Apátság gyűjteményéből származnak.

A Gizella-szárny emeleti szobáinak falai és a benne lévő kiállítás ugyancsak több évtizedről mesél. A sarokszoba falait későbarokk és klasszicista falfestés díszíti, ablakaiból szép kilátás nyílik a kastélyparkra. A további öt teremből álló
szobasor falait világoskék selyemtapéta díszíti, melynek különleges mintázatát – ugyanúgy, mint a kastély királyi
lakosztályaiban – Remsey Flóra textilművész álmodta meg.

A szobasor legnagyobb terme Mária Valéria egykori szalonja, melynek dísze az eredeti berendezésből megmaradt tükör a 19. század második feléből, és a rokokó stílusú kályha. A festményeken és fényképeken mutatják be Ferenc
József és Erzsébet királyné gyermekeit, Gizella és Mária Valéria főhercegnőt, Rudolf trónörököst, valamint feleségét, Stefánia főhercegnőt. Ott látható Telegdy László festménye a gödöllői hattyústóról. A szalonban berendezett enteriőr a 19. század végének arisztokrata lányszobáit idézi, szalongarnitúrával, varróasztalkával és az aranyozott rokokó stílusú vitrinnel, benne ezüstneműkkel.

A szalon utáni szobákban a kastély 20. századi történetének fontos és sorsfordító korszakainak bemutatása következik. IV. Károly, Magyarország utolsó, megkoronázott királya több alkalommal járt a kastélyban vadászat és a kastélyban berendezett hadikórház meglátogatása céljából. E látogatások mindig rövid időre szóltak. Az 1918. októberi hosszabb időre tervezett ott-tartózkodásnak a monarchia összeomlása és az őszirózsás forradalom vetett véget. Látható a tárlaton a koronázási kardvágás ünnepélyes pillanata festményen, valamint sok képeslap a királyi  családról, és a nemrégiben elhunyt Habsburg Ottóról.

A kastély épülete 1919. május elején ismét kaszárnyává változott, oda helyezte át Böhm Vilmos hadseregparancsnok
és Stromfeld Aurél vezérkari főnök Szolnokról a Tanácsköztársaság csapatainak főhadiszállását, melyet éppen a
Gizella-szárnyban rendeztek be. A Budapest ellen vonuló román csapatok 1919. augusztus elején érkeztek
Gödöllőre, parancsnokságukat szintén a kastélyépületben rendezték be, ahol 100 ágyas kórházat alakítottak ki.
Távozásukkor, október 20-án a kastélykápolna kincseinek nagy részét elvitték, mindenhol nagy pusztítást hagyva
maguk után.

A gödöllői kastély történetében fordulópont: 1920-tól a kormányzó, Horthy Miklós nyári rezidenciája lett. A király
nélküli királyság kormányzópárja ugyanazokat a szobákat lakta, amelyeket egykor a király és a királyné használt. A
kastély enteriőrjei szerényebb, nagypolgári eleganciát tükröztek akkor. A két világháború között a kastély a
protokolláris helyszín, a tiszti üdülő és a katonai-hivatali bázis sajátos keveréke volt. Rendszeresen fogadtak
vendégeket, vacsorákat, díszebédeket tartottak a díszteremben, és vadászatokat a környékbeli erdőkben. A
vadászatokon Horthy külföldi koronás főket, diplomatákat, politikusokat látott vendégül, pl. Edward walesi herceget,
Ribbentroppot, a hitleri birodalom külügyminiszterét, a kapurthalai maharadzsát, Pacelli bíborost, a későbbi XII. Pius
pápát. Horthy utoljára 1944 júliusában járt a kastélyban.

A második világháború után sokféle terv született az épületegyüttes hasznosítására. Terveztek oda üdülőt, múzeumot, szőlészeti-borászati és kertészeti szakiskolát, végül a kastélyba a Fővárosi Tanács Szociális Otthona költözött. Az intézmény 1958. szeptember elején kezdte meg működését. A főépület egykori királyi és királynéi lakosztályaiban, valamint a Gizella-szárny emeletén és földszintjén helyezték el a mintegy 300 idős embert. Az otthonban állandó orvosi felügyelet volt, és szakképzett nővérek végezték a betegápolást. Rendszeresen tartottak
kulturális műsorokat, zenés esteket a díszteremben. A 26 hektáros parkkal körülvett kastélynak volt sertéshizlaldája, gyümölcsöse, kertészete, ahol az idős gondozottak segítségével megtermelték a konyhára valót. A parkban – melyet elzártak a város lakói elől – romos állapotban, de megvoltak a barokk kor kerti építményei, a Királydombi pavilon, a
Lövőház és még használták a lovastengerész Horthy úszómedencéjét a fürdőházzal. A műemlék épületben működő szociális otthont dr. Ozory Aladár igazgató fejlesztette mintaintézménnyé az 1960-as években. Igazgatói évei alatt a kastély történetének kutatójává vált, és nagy szerepe volt abban, hogy az épületegyüttes megőrződött az utókor számára.

A II. világháború éveiben a kastély épülete súlyos károsodást nem szenvedett, de a berendezés és a park növényállománya nagyon megsínylette a háborús éveket. Az épületben először német, majd 1945–48 között szovjet csapatok állomásoztak. A szovjet katonák a főépületben hadikórházat rendeztek be. 1949-től a kastély épületében a Magyar Honvédség Kiképzési és Anyagszerraktár Parancsnoksága működött 1957 végéig. Körleteket, lakásokat, raktárakat, műhelyeket alakítottak ki. Onnan látták el élelmiszerrel, lőszerrel és felszerelésekkel az ország különböző pontjain állomásozó alakulatokat. Hamarosan azonban ki kellett üríteni a déli épületrészeket, melyeket ismét a szovjet alakulatok foglaltak el. 1951-ben, amikor a gödöllői kastélyt műemlékké nyilvánították, az egész épületegyüttes – a templom kivételével – katonai célokat szolgált. A szovjet vegyvédelmi, híradós és repülőgép- javító alakulatok a Rudolf-szárnyat, az istállókat, a lovardát, a kocsiszínt, a sörházat és a főudvarmesteri épületet használták. Szükségleteiknek megfelelően átalakításokat végeztek, ami gyakran durva átépítésekkel járt. A szigorúan védett szovjet rész 1 km-es környékén tilos volt a fotózás, ezért nagyon kevés a fénykép és a tárgyi anyag abból az időszakból. A kastélyegyüttes oroszok által használt részei az 1980-as évek közepére kritikus állapotba kerültek. 1985-ben beszakadt a lovarda tetőszerkezete, elkerülhetetlenné vált az állagmegóvási munkák megkezdése, amelyet az Országos Műemlékvédelmi Hatóság végzett. A szovjet hadsereg alakulatai 1991-ben hagyták el végleg az épületegyüttest.

A Fővárosi Szociális Otthon és a szovjet katonaság kiköltözésével új korszak kezdődött, mely napjainkban is tart. Az
épületegyüttes fokozatosan visszanyeri régi fényét, igazi történelmi és turisztikai látványossággá vált. Az idei első
félévben, Magyarország első európai uniós elnöksége idején a kastély frissen felújított lovardája volt az egyik kiemelt
protokoll, tárgyalási helyszín, ahol a legtöbb informális tanácskozást tartották.