Míg az első határozat egy alapos, szakmai alapokon nyugvó, közös stratégia kidolgozását sejttette, a második 2012. február 29-i határdátummal már a „beolvadás” személyi és szervezeti intézkedéseinek megtételére hatalmazza fel a kormánybiztost.
Mivel nem történt előzetes egyeztetés, legalább a főbb elvek kidolgozása a fenntartó és az érintett felek között, a Magyar Nemzeti Galéria rendkívül problematikusnak tartja a két intézmény gyors, mechanikus összevonását. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy egy új intézmény létrehozása több éves előkészítő munka után valósul meg. Elvégzik a szükséges hatástanulmányokat, kockázatelemzést és a későbbi fenntarthatóság figyelembevételével kidolgozzák az új intézmény misszióját, stratégiáját. Mindehhez az adhat jogcímet, hogy a nemzeti vagyon, a műtárgyállomány jobb körülmények közé kerül és bemutatásuk, közreadásuk magasabb szinten valósulhat meg. Az új múzeum-koncepció kidolgozására tehát – a 2013. szeptember 30-i határidő figyelembe vételével – a Magyar Nemzeti Galéria partnerként történő bevonásával kerülhetne sor.
A Szépművészeti Múzeum jelenlegi épülete nem alkalmas további műtárgyak befogadására, elég megemlíteni a különösen érzékeny, felbecsülhetetlen értékű szárnyasoltárok hely- és klimatizációs igényeit. A két intézmény az új múzeum megalakulásáig még évekig régi székhelyén kénytelen tovább működni, ami nem eredményez megtakarítást. Az összevonás után azonban még kevesebb költségvetésből kellene gazdálkodniuk, a kiállítások, a kiadványok mellett a műtárgyak és az épületek állagvédelmét biztosítaniuk. Ebben a szorító gazdasági konstrukcióban a nemzeti művészet képviselete, a magyar művészet tudományos feldolgozása és közzététele értelemszerűen csupán alárendelt szerepet kaphat.
Úgy gondoljuk, hogy nem a jelennek, hanem a jövőnek, a következő generációknak építünk új múzeumot. Magyarország kulturális javait csak egy elkötelezett, erre a munkára specializálódott, magas szakmai színvonalat biztosító intézmény tudja hatékonyan közvetíteni. Erre a garanciát egy szakemberek bevonásával közösen kidolgozott, gyakorlati, muzeológiai, tudományos stb. elveket is tartalmazó koncepció összeállítása adhat. A Magyar Nemzeti Galéria eredményei bizonyítják, hogy addig is képes az 1997. évi CXL törvényben rögzített „kulturális javak védelmén” túl a jelenlegi szervezeti formájában a magyar művészetet mind a nemzetközi színtéren, mind a hazai viszonyok között méltón képviselni, közönség elé tárni. Éppen ezért a beolvasztást – az új épületek hiányában – egyelőre szükségtelennek, mindkét intézményre és gyűjteményre nézve károsnak tartjuk. Egyetlen „eredménye” egy nagy múltú, a nemzeti kultúrkincs védelmével és szakmai kezelésével megbízott intézmény, a Magyar Nemzeti Galéria indokolatlan megszüntetése lenne. A Magyar Nemzeti Galéria vezetősége a fenti indokokkal levélben fordult dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszterhez.”