Selma Lagerlöf volt az első nő, aki 1909-ben irodalmi Nobel-díjban részesült. Ebben az elismerésben nem kis része volt annak az 1906/07-ben írt meseregényének, amely eredetileg földrajzkönyvnek íródott a svéd népiskolák számára – erre utal a teljes cím is: „Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal Svédországon át” – de amely túlnőve mindenen, azóta is az egyik legismertebb és legnépszerűbb ifjúsági történet szerte a világon. Több magyar kiadást is megért, 24 éve pedig egy jól sikerült, nálunk is vetített, 52 részes rajzfilm is öregbítette a történet népszerűségét.

A történet valamikor a 19. század végén játszódik. Egy dél-svédországi tanyán növekvő, vásott kisfiú, Nils Horgersson addig piszkálja, kínozza a környezetében élő állatokat, míg egy ugyancsak felbosszantott manó – büntetésül – 20 centisre kicsinyíti, ugyanakkor megadja neki azt a képességet, hogy megértse az állatok beszédét. A háziállatok meg akarják büntetni Nilst, de ő elmenekül. Akkor érkezik ugyanis a környékükre egy csapat északra vonuló vadlúd, élükön Kákalaki Akkával. Mivel Nils megmenti a csapat egyik tagját, Ingridet Szmöre, a róka karmaiból, Akka beleegyezik, hogy csatlakozzon a csapathoz Márton, a házi lúd, akinek hátán a törpévé lett Nils és egy házi pocok is megkezdi több hónapig tartó, csodálatos utazását Lappföld felé, majd vissza, haza. A társaság végigutazza Svédország tájait, közben a sorstársukká lett Nils egyre többet tanul erkölcsileg is, és különféle kalandok, próbák során megváltozva lesz az állatok és a természet igaz barátja, tisztelője. Jutalmul a manó is visszaváltoztatja és így minden tekintetben érettebben tér haza szüleihez.

A Karinthy Színházban látható zenés mesejátékotBenedek Gyulaírta és rendezte, s egyben ő alakítja Akkát is. Ez persze csak a színlapon szerepel így, mert az előadásban hatan vannak színen, így szinte kivétel nélkül mindenki több szerepet játszik. A címszerepet a bemutatónBoros Ádám(másik szereposztásban Vinyarszki Janó) alakította. Márton lúd: Ondrik Janó, vagy Bárkány Miklós. Szmöre: Fogarassy András / Lénárt László, Pocok:Szabó Zsuzsa, Ingrid: Fogarassy Bernadett.

Benedek Gyulaa színrevitelnél több elemet is felhasznál, így az élő szereplőkön túl vannak bábok, és a vetítés lehetőségét is jól kihasználja a színpadon. Hogy az ifjú közönség figyelme ne lankadjon, a játszók gyakran dalra fakadnak és táncolnak, mindez azt mutatja, hogy az író-rendező jól ismeri a korosztály igényeit és leköthetőségét. Ugyanakkor az egy órába tömörített cselekmény természetesen csak bizonyos eseményekre és szereplőkre tud koncentrálni, több mindent ki kell hagynia a regényből.

A bemutatón úgy éreztem, hogy az előadás még nem igazán lakta be a befogadó Karinthy Színházat. A paraván egyszerűségű oldaldíszlet miatt több szereplő esetén alig marad középen játéktér, főként, amikor a tengert jelképező drapéria is felemelkedik, és alig lehet ki-be közlekedni a színpadon. Ugyanakkor nagyon ügyes a bábokon túl vetítési lehetőség kihasználása is, mert amikor Nils összemegy, akkor a szobabelső bútorai megnőnek, és fordítva. Egyszer még a szülők is így jelennek meg „óriásként”. A vándorló vadludak képe a helyváltoztatást érezteti, a táj pedig aszerint változik, hogy a jelenet éppen hol játszódik. Miközben a darab egyik erőssége Rossa László zenéje, különösen a stílusos svéd polka és keringődallamok miatt, a szereplők nem döntötték el, hogy élőben is énekeljenek-e, vagy csak a zenei alapra tátogjanak. Természetesen a fél-playback a helyes megoldás, ilyenkor az előre felvett ének csak kísérő vokál, de a zenei hanganyag erőssége és iránya is több próbát kívánt volna. Bízom benne, hogy a következő előadásokra ez már megoldódik, mert így eléggé amatőr a végeredmény.

Persze nem könnyű a „kőszínház” nélkül is évi kb. 240 előadást teljesítő Fogi Színház helyzete. A Fogarassy András színművész alapította, felnőtteknek (Budapesti Bulvárszínház néven) és gyerekeknek egyaránt játszó „staggione” a múlt tíz évben több tucat színdarabot állított színpadra és vitte el a színműveket sok városba, kulturális intézménybe, művelődési házba, városi színházba. (A részletekről honlapjukon oldalon lehet olvasni.)

A szakma egyik legócskább közhelye, hogy „a gyerekek a legjobb közönség”. Gyakorló művészként tanúsítom, hogy ez így nem igaz, mert intelligenciájától és neveltetésétől függően ugyanúgy van jó és rossz gyerek- és ifjúsági közönség is, mint a felnőttek esetében – csak ezt általában nem illik kimondani. A mondás úgy igaz, hogy a gyerekek a legnehezebb közönség, mert abban a pillanatban, ahogy nem köti le valami a figyelmét, már ízeg-mozog, beszélget, mást csinál udvariatlanul és zavarja az előadást, ha viszont lelkesedik, akkor szeretete túláradó.

Sajnos zenében, prózában sokkal többen adnak elő gyerekeknek, mint ahányan értenek ehhez a műfajhoz, ilyenkor jön a harsány ripacskodás, műsor helyett cukorkadobálás, érték helyett az idő üres húzása.  A Fogi Színház szerencsére nem ilyen eszközökkel éri el a sikert. Hivatásos és félig amatőr játszói képességeik szerint más-más nívón, de nem ripacskodva szórakoztatnak, és főként értéket közvetítenek. A mai világban, amikor dömpingje van az ostoba és ízlésromboló animációs filmeknek és számítógépes játékoknak, amelyek elé az elfoglalt szülők mintegy foglalkozáspótlóként leültetik a gyerekeiket, minden tisztelet azoké a felnőtteké, akik az élő színház értékeit próbálják elvinni a gyerekekhez, és azoknak a szülőknek, akik közös élményt teremtve elhozzák csemetéiket ezekre az előadásokra. Mert a közös élményt jó együtt megbeszélni az előadás után, és ha a szülő igazán jót akar gyermekének, akkor előtte, vagy utána kézbe veszik az eredeti meseregényt is, mert akkor egymásra tud épülni, az ismert és az újonnan érkező élmény ugyanarról a történetről.

Jó, hogy a Karinthy Színház beavató színház-pedagógiai filozófiájába ezek a befogadott gyerekelőadások is beleférnek, különösen a város egy olyan negyedében, ahol sokan élnek, de messze van a mozi és a színház. A szülő, aki a gyerekét elhozza, kedvet kaphat a felnőtt-előadásokra is, és a gyerek, aki megtanulja, hogy a Karinthyba érdemes eljárni, a jövő olyan generációjává nőhet, amely képes felemelkednia számítógépmögül, mert vágyik az élő színház semmihez sem hasonlítható élményére is.

A Nils Horgersson legközelebb március 28-án lesz műsoron, de ezenkívül is lehet meseszínházi előadásokért elmenni Buda népszerű kis színházába.