Éppen 100 esztendővel ezelőtt született és 20 éve halt meg a kinetikus művészet világhírű képviselője, Nicholas Schöffer (Schöffer Miklós) magyar származású francia képzőművész, akinek Chronos 8 című fényszobra szülővárosa, Kalocsa központjában áll, és akinek régi családi házában rendezte be a város állandó kiállítással a Schöffer-gyűjteményt. A képzőművészek tehát Schöffer-évet ünnepelnek, melynek részként április 12-én és 13-án francia napokat rendeznek a Duna-parti városban.
A csütörtök délelőtti program reggel nyolc órakor kezdődik Tamás Ferenc a francia labdarúgás történetéhez kapcsolódó előadásával, majd 10 órától vetítik a francia újhullám klasszikusa, François Truffaut 1962-i filmdrámáját, a Jules és Jim-et. A hivatalos megnyitó délután kettőkor kezdődik, Joseph Kadar (Kádár József) 40 éve Párizsban című kiállítását háromkor Tamás Eszter gyűjteményvezető nyitja meg, amit a művésszel folytatott beszélgetés követ a párizsi évekről. Ugyancsak 16 órai kezdettel Kovács László, az Interparlamentáris Unió volt titkára beszél Nicholas Schöfferhez fűződő emlékeiről, 17 órától pedig francia komolyzenei koncertet adnak a Liszt Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanárai
és növendékei.
A péntek délelőtt ismét a filmvetítésé: nyolc órától a Párizs, szeretlek! című svájci–francia romantikus film, 10 órától a Coco Chanel életéről szóló francia filmdráma tekinthető meg. A délutáni előadások sorát Vörös Andrásné nyitja meg, aki a francia szimbolistákról beszél, majd A divat művészete – A francia divat 1850-től az ezredfordulóig címmel Jánosi Györgyné, végül A francia zene történetéből címmel Haskóné Apagyi Judit tart előadást. A rendezvényeket a Soundwitch zenekar francia sanzonokból összeállított válogatása és francia büfé zárja. Érdeklődőket a francia bapokra természetesen nem csak a városból várnak.
Kádár József (Debrecen, *1936) hajdúszoboszlói festő, fotóművész, grafikus, szobrász 1956–61 között Bernáth Aurél és Fónyi Géza tanítványaként végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Magyarországon erősen expresszív, figurális festőként volt ismert. 1969-ben Párizsba távozott, ahol Le K’dar és Joseph Kadar neveken vált ismertté. Franciaországi évei alatt megérintették őt a szürrealizmus, a konstruktivizmus és a különféle absztrakt irányzatok, volt dualista és horizontalista korszaka, készített mail-art borítékokat, könyvtárgyakat, művészi fotókat és fotogramokat,elektrografikákat. Rendkívül sokágú munkássága nehezen kapcsolható stíluskörökhöz. Kollázsain szívesen használ figurális idézeteket (nemritkán saját korábbi munkáit). Általában feszes kompozíció, konstruktív szemlélet és geometrizáló hajlam jellemzi műveit. Kiemelkedő a művészetszervezői és elméleti szakírói munkássága is. 1990-től jár újra Magyarországra. Alapítója a győri Grafikai Biennálénak, a hajdúszoboszlói Nemzetközi Modern Múzeumnak, amelynek törzsanyagát önnön gazdag magángyűjteménye adja. Létrehozta a Groupe A-Z-t, mely olyan művészeket tömörít, akik elektronikus úton alkotják műveiket.
