Bár a 21. század elején sokan beszélnek értékválságról, elbizonytalanodásról, mégis van valami kapaszkodó a világban, amire számíthatunk. Arra a tudáskincsre, ami naponta bővül, és megkérdőjelezhetetlen értéket közöl. A Kossuth Kiadó elnök-vezérigazgatója, Kocsis András Sándor sem tartja elképzelhetetlennek, hogy „talán ez lesz az utolsó nyomtatott, magyar nyelvű nagylexikon, amely megbízható tudást nyújt.” Erre mondja népi bölcsesség: majd meglátjuk.

Akár utolsó lesz, akár nem: érdemes feltenni a 24 kötetet a könyvespolcra. Mert ellenőrzött információkat találhatunk a színes, látványos oldalakon, és biztosak lehetünk abban, hogy szakmailag jól fölkészült szerkesztők ellenőrizték a kéziratot a nyomdába adás előtt.

A 24 kötet egyenként körülbelül 415, összesen mintegy tízezer oldalon jelenik meg. A negyvenezer szócikk között több ezer magyar vonatkozás is olvasható, és tízezer illusztráció, kép, térkép segíti az eligazodást.

Az Encyclopaedia Britannica története csaknem két és fél évszázadot ölel át: első kiadása 1768-ban látott napvilágot a skót fővárosban, Edinburghban. Az eredetileg három vaskos kötetben megjelent patinás, rézmetszetekkel illusztrált művet máig a skót felvilágosodás egyik kimagasló teljesítményeként tartják számon. Kétszáz évvel később, 1974-ben a Britannica már 32 kötetben foglalta össze a világ tudását, olvasmányosan, közérthetően és kritikán felül álló alapossággal. A 20. század eleje óta az Egyesült Államokban szerkesztett és kiadott Britannica mára a legigényesebb olvasóközönség enciklopédiájává vált világszerte.

 
 
 
1768-ban jelent meg először a Britannica; a kiadás ötlete két nyomdásztól, Andrew Belltől és Colin Macfarquhartól 
származott. Edinburghban nyomták és jelentették meg 1768–71 között. A háromkötetes, 2659 oldalas, 160 remek 
rézmetszettel illusztrált mű azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy terjedelmes és részletes értekezéseket adott közre a 
fontosabb témákról, a szakkifejezésekről és más tárgyakról rövidebb, szótári jellegű cikkeket közölt.

A kilencedik kiadás (1875–89), amely a „tudósok enciklopédájaként” vált ismertté, nemcsak bemutatta a kor tudományos és 
vallási vitáit, de haladó szellemben és megalapozott érvekkel állást is foglalt bennük. 1901-ben az Encyclopedia Britannica az egyesült államokbeli Chicagóba tette át székhelyét, miután Horace E. Hooper és 
Walter M. Jackson amerikai kiadók megvásárolták a teljes tulajdonjogot. A 13. kiadás (1926) – bár csak három kötettel 
bővítette az előzőt – olyan szerzőket vonultatott fel, mint Marie Curie, Albert Einstein, Henry Ford, Sigmund Freud, Harry 
Houdini, G. B. Shaw, Lev Trockij és mások. 1985-ben közzétették – 32 kötetben – a 15. kiadás teljesen átdolgozott változatát. Átcsoportosítottak és összeolvasztottak 
több száz szócikket; két külön kötetbe foglalták a név- és tárgymutatót; átszerkesztették és új külsővel ruházták fel a 
Micropediát és a Propediát. 

A Britannica elektronikus kiadása cdrom-on 1981-ben került a piacra. Ezt követte 1989-ben a multimédiás dvd-rom. Az 
enciklopédia 1994-ben jelent meg az interneten, 2000-ben vezették be a mobiltelefonos változatát, 2010-ben jelentették 
meg a gyermekek számára készült, számítógépen és okostelefonon egyaránt használható enciklopédiát. Az idén 
márciusában a kiadó bejelentette, hogy megszűnik a nyomtatott kiadás és mostantól kizárólag a digitális verziók bővülnek, 
frissülnek.