A magyarországi fizetésképtelenségi eljárások számának növekedési üteme mutatja a tavaly nyár óta – mind makró, mind mikró szinten – általunk is jelzett borúlátó fejleményeket – összegzi a helyzetetKárpáti Gábor, a Coface Hungary ügyvezető igazgatója. Ebben nem kis szerepet játszik a külföldi befektetők bizonytalansága és bizalmának hiánya. A már megvalósult, illetve bejelentett kormányzati intézkedések – mint például az áfa- vagy a járulékok emelése – súlyos gondokat okoztak a cégeknek, apasztották a befektetői bizalmat.Kárpáti azintézkedéscsomag alkalmatlan, Magyarország továbbra is kénytelen támaszkodni a külföldi forrásokra (ebben gyors és gyökeres változtatással nem lehet számolni), a belső kereslet növekedése pedig csak hosszú távon teremthető meg. A gazdálkodóknak viszont addig is kiszámítható környezetre van szükségük. Lehetetlen úgy tervezni, hogy közben folyton változnak a gazdálkodás feltételei.

Mindezek következménye a fizetésképtelenségi eljárások számának növekedése. Az év első negyedében csaknem negyedével több ilyen eljárás volt mint esztendővel előtte. Az esetek 58 százaléka végelszámolás, az ügyek másik nagy hányadát a felszámolások adják, az összes eljárás alig egy százaléka pedig csődeljárás. Az egyes eljárások növekedési ütemét vizsgálva kiderült, hogy a végelszámolás volt a legjellemzőbb; kiugróan megnőtt – mintegy megháromszorozódott – az elrendelt egyszerűsített végelszámolások száma. Dr. Czibor Zsolt, a Coface Hungary jogásza a csődök viszonylag ritka előfordulását azzal magyarázza, hogy továbbra sem igen ismerik a cégek az eljárást, amitől félnek is, s a rossz anyagi helyzetben lévő adósok ellen inkább a felszámolást indítanak. Van, amikor nem akarnak alkudozni, s ha a tulajdonosok úgy érzik, hogy nem tudják a cég tevékenységét normálisan folytatni, akkor inkább hagyják elúszni.

Előfordul, hogy megpróbálják megúszni saját válságukat, ahelyett, hogy számot vetnének a valósággal. Sajnos, a csőd még nem elég hatásos intézmény, s a csődtörvény tavalyi módosítása sem vált be – mondja a szakértő.

Többféle motiváció vezet tehát a különféle típusú végelszámolási eljárások elindításához. A kényszer-végelszámolások száma gyakorlatilag stagnál, amit a jogász azzal magyaráz, hogy elcsendesült az adóhatóság által tavaly indított hullám. Bár lehet, hogy az adóhatóság szempontjából kitisztult a piac, de az adósok listája még mindig nagyon hosszú – figyelmeztet. Az egyszerű végelszámolások száma mintegy három százalékkal nőtt, ugyanakkor szembetűnő az egyszerűsített végelszámolások gyarapodása, aminek egyik oka lehet a kötelező kamarai regisztráció bevezetése. A szakértő szerint ugyanis ennek nyomán elkezdték kivezetni az évek óta „alvó”, tevékenységet nem végző cégeket azok a tulajdonosok, akik egyre nagyobb számban veszítik el hitüket abban, hogy a jövőben meglesznek a feltételei egy sikeres vállalkozásnak. Ez nincs hatással a fizetési morálra, ugyanakkor olyan következménye is lehet, hogy ismét egyre több tevékenységet visznek el a feketegazdaságba.

Dr. Czibor szerint lennének jogszabályi eszközök arra, hogy tisztuljon a kép. Egyrészt úgy kellene módosítani a felszámolási eljárásról szóló törvényt, hogy nőjön az ügyvezetők büntetőjogi és polgári jogi felelőssége. El kellene érni, hogy baj esetén ők is jelezzenek és keressék megoldást. Emellett meg kellene szüntetni a még mindig létező kibúvókat az említett jogszabályban. Gátat kellene vetni annak, hogy néhány sikertelen próbálkozás után a tulajdonos új és újabb vállalkozást indíthasson. Persze a legideálisabb az lenne, ha – miként a világ működőbb felében – nálunk is kialakulna az az önszabályozó rendszer, amely ki tudná szűrni az ilyen személyeket, ám erre a kamarai regisztráció nem alkalmas.

Nagy kérdés, hogy mire számíthatunk: folyamatosan gyorsuló ütemben tovább növekszik-e az eljárások száma, majd ismét enyhül a növekedés üteme, ahogy pozitív irányt vesz a gazdaság? Netán törés következik be, és nagyon felgyorsul az eljárások számának növekedése? Nincs egyértelmű válasz – véliKárpáti Gábor–, aki szerint az valószínű, hogy a következő időszakban is megmarad ez a fajta küszködés a gazdaságban.

Mindenesetre a piaci szereplők, a szállítók számára egyre nagyobb a kockázat, azért is, mert már olyan adósok is fizetésképtelenné válhatnak, amelyeknek gazdálkodása –az adóhatóság szempontjából mindenképpen – gyanús. Adóellenőrzéskor az első fokon kiszabott büntetés után – figyelemmel az adóhivatal bővített behajtási jogosítványaira – a cégnek esélye sem marad a túlélésre vagy arra, hogy a büntetés jogosságát az adóhatóság által foganatosított végrehajtási intézkedések, illetve a kialakult ideiglenes fizetésképtelenségi helyzet miatt elrendelt felszámolás megindítása előtt jogerős eljárásban cáfolni tudja. Ez új kockázati elemnek számít. Amit pusztán a vevők minősítésével önmagában nem lehet kivédeni.

Ugyanakkor kellő monitorozással kiszűrhetők ezek a cégek, illetve követelésbiztosítással lefedhetők az általuk okozott kockázatok. Egyébként is: tanácsos minél szélesebb körben bevetni a kockázatkímélő és -elkerülő eszközöket. Az ilyesmi nem csupán egy komplett szállítói–vevői körnek a biztonságát növeli, hanem egyben egész ágazatok növekedését is garantálhatja.

A Coface ügyvezetője szerint újszerű piacfejlesztési és piacvédelmi módszerekre van szükség. A 2008–09-i válságból is azok a cégek jöttek ki győztesen, amelyek minden erejükkel arra törekedtek, hogy alaposan megfontolt gazdálkodást alakítsanak ki piaci és költségvetési oldalról egyaránt.