Bár Ferenczy Károly festményeinek nagy többsége ismert és a művész legkiemelkedőbb alkotásainak jó része most a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményes tárlatán látható, mégis – mint minden nagy alkotó esetében – vannak az életműnek fontos darabjai, olykor főművei, melyek ez idő szerint lappanganak: eltűntek a háborúban, külföldre vitték őket, vagy régóta ismeretlen helyen vannak. Egy-egy festői pályafutás reflektorfénybe állításával a gyűjteményes kiállítások alkalmat adnak arra, hogy újra felbukkanjanak az eltűntnek vélt remekművek, és elfoglalják az őket megillető helyüket az oeuvre-ben. A Ferenczy-tárlat előkészítéskor a felismerést segítő szándékkal vonultatták fel a keresett művek soráta múzeum honlapján, illetve a felnagyított archív fotókból összeállított válogatást a kiállításon is.

Gyermekek pónikon. Május közepe óta már a nagyközönség is megtekintheti a kiállításon ezt az 1905-ben született alkotást. A minden bizonnyal mindeddig kanadai magántulajdonban volt kép előkerülése igazi szenzációnak tekinthető, merta magyar közönség eddig még sosem láthatta, és még a szakma előtt is ismeretlen volt.

Petrovics Elek, a tudós barát és korai monográfus gyűjteményének 1908–10 óta kitüntetett darabja volt egy 1905-ben, Nagybányán készült, viszonylag kisméretű festmény, amely Ferenczy Noémit és Bénit ábrázolja kis pónikon lovagolva, egy napsütötte erdei tisztáson. A mű Petrovics 1945-i haláláig az ő gyűjteményében volt, és 1943-i Ferenczy-monográfiájának köszönhetően színes képről ismeri a szakma (lásd: képünkön!). Genthon István későbbi kutatásai szerint ennek a képnek a háború utáni tulajdonosa egy bizonyos John J. Seguier kanadai gyűjtő lett. Csakhogy Genthon akaratlanul tévedett.

Miközben a mai kiállítás kurátorai a Petrovics-féle lappangó képet keresték, egy olyan műre bukkantak Kanadában, amelyik a legnagyobb megdöbbenésre a Gyermekek pónikon című alkotásnak egy nem kevésbé kvalitásos variációja. A ló lábtartása, a háttér fáinak levelei, a gyerekek ruháján megcsillanó napfény eltéréseket mutat ugyan, de mindkét festmény azonos minőségű és valószínűleg egy időben készült.

A jelenlegi kutatások szerint mindkét kép szerepelt 1910-ben a berlini Secession kiállításán: a lappangó darab már Petrovics tulajdonaként, a most föllelt változat pedig még eladó műként. Valószínűnek látszik, hogy Berlinben került John J. Seguier birtokába, majd később vele együtt Kanadába a festmény, és ezzel eltűnt mind a közönség, mind a Ferenczy-kutatók elől. Ez ad magyarázatot arra is, hogyan lehetett a már az 1930-as évek óta Kanadában élő Seguier tulajdonában „ugyanaz” a kép, amely még 1945-ben is Petrovics Eleké volt?

A gyűjtő felkutatása közben kiderült, hogy a zsidó származású J. J. Seguir igazolhatóan más magyar kapcsolatokkal is rendelkezett: találkozott Molnár Ferenccel, Szentágothay Jánossal, részt vett a háború utána magyarzsidó árvák megsegítésére tartott gyűjtésen. Külön kutatást érdemelne, hogy Genthon István honnan szerzett tudomást a képről, s azonosította – tévesen ugyan, de érthető módon – a Petrovics-féle változattal.

Séta. Az előző képhez hasonló jelentőségű alkotás az 1907-ben készült Séta című festmény, mely ugyancsak Ferenczy két kisebb gyermekét, Noémit és Bénit örökíti meg a Nagybánya közeli Izvorán. A művet először az 1908-i nemzeti szalonbeli MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) kiállításán mutatták be. A korabelisajtó nagy elragadtatással fogadta a képet és a tárlat egyik legértékesebb darabjának nyilvánította. Lengyel Géza a Nyugat hasábjain a tárlat „gyöngyszemének” nevezte, kiemelve a kép szokatlan lila és vöröses-barna színeit. A festményt első tulajdonosa, Majovszky Pál, a kultusztárca vezetője, neves műgyűjtő egyenesen a tárlatról vásárolta meg, majd a mű 1913-ban a Greiner családé lett.

A kiállítás előkészítése közben egy magyarországi gyűjtő szolgált izgalmas és megdöbbentő adatokkal a kép jelenlegi hollétére vonatkozóan. A Duna TV „Fiam, a miniszterelnök” (2005, rend.: Demian József, Józsa Erika) címen sugárzott dokumentumfilmjében figyelt fel Ausztrália máig egyetlen nem ausztrál születésű, 1988–92 közötti miniszterelnöke, Nick Greiner rezidenciájának falán lévő festményre. A filmből kiderült, hogy a család 1956-ban hagyta el Magyarországot és telepedett le Ausztráliában.

Ezt követően a Magyar Nemzeti Galéria felvette a kapcsolatot Nick Greinerrel, és neki köszönhető, hogy most ha eredetiben nem is, de egy jó minőségű színes felvételen a szakma és a közönség egyaránt megismerheti e páratlan képet.

A kiállítás megnyitása óta természetesen még jó néhány keresett, esetenként ismeretlen műnek is nyomára akadtak az MNG munkatársai.

A Lessner Richárdné Lukács Máriát (Lukács György filozófus testvérét) ábrázoló arckép (1905–06) egy most kapott fotó alapján vált csak ismertté számunkra. A festményt – információk szerint – az 1980-as években a londoni Sotheby’s-nél árverezték el.

Virágok parasztkorsóban (1911). Ugyancsak Ausztráliában bukkant fel az egykor a Fővárosi Képtár tulajdonát képező csendélet, melyet eddig a háborús veszteségek között tartott számon a szakma.

Természetesen a műkereskedelemben is rendre feltűnnek Ferenczy-képek. Legutóbb a Változat a Madárdalhoz (1893) című festmény a Virág Judit Galéria 2012. májusi aukcióján kelt el 28 millió forint leütési áron kelt el. A Kieselbach Galériában a Hullámos hajú lány (1894) festmény bukkant fel, a Női akt zöld háttérrel (1910–11) a Szépművészeti Múzeum Nemes Marcell műgyűjtő legutóbbi kiállítási anyagában volt látható.

Jók az ilyen nagy kiállításokhoz kapcsolódó keresések, mert a kurátorok ugyancsak nyomára akadtak a korai Irgalmas szamaritánus (1889), egy 1906-i Önarckép, valamint a Jánossy Béla és neje, és egy 1916-ból való Vak katona című Ferenczy-műveknek is.

A kiállítás immár a Gyermekek pónikon. című képpel kiegészülve, június 17-ig meghosszabbítva látható a MagyarNemzeti Galériában. A gyereknap alkalmából május 27-én, vasárnap a 14 évesnél fiatalabbak ingyen látogathatják a Ferenczy-kiállítást – gyereksarokkal és ingyenes gyerekvezető feladatlappal várják őket, és pünkösdhétfőn, május 28-án is várja a látogatókat a Ferenczy-kiállítás.

Virtuális séta és gigapixel galéria – A Magyar Nemzeti Galéria és a 360 World együttműködése eredményeként a Ferenczy-tárlat három termében a múzeum honlapjáról induló virtuális sétát tehetnek az érdeklődők. A kiállítás két főműve, a Madárdal és az Október gigapixeles felbontásban is tanulmányozható.