Elrettentésnek szánja a brit kormány azt a törvényjavaslatot, amely akár két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetné azokat a szülőket, akik házasság megkötésére kényszerítik gyermekeiket. A jogszabály Anglia és Wales területén lenne érvényes, ahol a jelenlegi jogszabályok szerint csak a polgárjogi bíróság nyújthat védelmet az érintett fiataloknak. A BBC News beszámolója szerint a törvény Észak-Írországban nem lenne hatályos, de a helyi törvényhozók számára adott a lehetőség, hogy a tervezetet a helyi joggyakorlatba is átültessék. Skóciában tavaly november óta illegális a kényszerházasság, és két év börtönbüntetéssel szankcionálható.

 

A törvénytervezet különbséget tesz az előre elrendezett és a kényszerházasságok között, kiemelve, hogy előbbi esetében a házasulandók hozzájárulásukat adhatják a frigy megkötésében, az utóbbi esetben nincs rá módjuk, hogy ellenálljanak. Szakértői becslések szerint évente mintegy 8000 nőt kényszerítenek férjhez szüleik Anglia és Wales területén.

 

A javaslat ellenzői attól tartanak, hogy a kényszerházasság kriminalizálása okán sok érintett nem mer majd segítséget kérni, mert feltételezik, hogy panaszuk miatt közeli hozzátartozóik börtönbe kerülhetnek. A kényszerházasságok ellen kampányoló Freedom jótékonysági szervezet azonban úgy látja, az intézkedés sokat segíthet az érintettek védelmében azzal, hogy egyértelművé teszi, az emberi jogok ilyen súlyos megsértését nem tolerálják az országban. David Cameron miniszterelnök kijelentette: a kényszerházasság „nem sokkal jobb a rabszolgaságnál”, egyúttal hangsúlyozta, a törvény elsődleges célja az érintettek védelme. A jogszabály érvényesítése közben elsőként a sértettnek való segítségnyújtásról gondoskodnának a hatóságok, és ha lehet, elkerülnék a büntetőjogi felelősségre vonást.

 

 

 

Nő az előítéletesség Észak-Írországban

 

A múlt hat évben látvánosan nőtt az előítéletesség Észak-Írországban: a helyiek legfőképpen a vándor, a homoszexuális és a fogyatékos személyekkel szemben előítéletesek.

 

A kutatást végző Esélyegyenlőségi Bizottság (Equality Commission) szerint az eredmények aggasztó képet festenek az észak-írek pszichéjéről. A szakértők szerint hosszú út vezet az előítéletek mérsékléséig: a válaszadók harmada érez hátrányos megkülönböztetést, és ugyanennyien úgy vélik, az előítéletesség bizonyos mértékig elfogadható.

 

A legsúlyosabb előítélettel a helyiek által vándoroknak hívott közösség tagjai kénytelenek szembenézni. Ehhez a kisebbséghez tartozók kapcsán a kutatásban részt vevők 54 százaléka jelezte, nem örülne, ha rokoni kapcsolatba kerülne velük. Hasonló arányban mondták a válaszadók, hogy bánnák, ha a szomszédságba ilyen család költöznék. Az arány drámai növekedést mutat a 2005-ben mért 17 százalékos előítéletességi szinthez képest.

 

Az elutasító magatartás a homoszexuálisokkal szemben is növekedett. A 2005-ben mért 14-ről 27 százalékra emelkedett azok aránya, akik nem szeretnék, hogy meleg, leszbikus vagy biszexuális szomszédjuk legyen. Ugyanezen időszak alatt 13-ról 42 százalékra nőtt azok aránya, akik nem kívánnak rokonságba kerülni homoszexuális személyekkel. Transznemű szomszédot a megkérdezettek40, avelük való rokoni kapcsolatot 53 százalék utasítaná el.

 

A fogyatékkal élők esetében főként a mentális nehézségekkel küzdőkkel szemben sok az előítélet. A friss kutatás szerint a megkérdezettek 37 százaléka nem szeretne rokonsági, 24 százaléka pedig szomszédsági kapcsolatba kerülni szellemi fogyatékkal élőkkel.

 

A felmérés szerint az észak-írek az eltérő vallású, tanulási nehézséggel küzdő, illetve fizikai fogyatékkal élőkkel szemben a legkevésbé előítéletesek. Mindhárom csoport esetében 15 százalék körüli arányban elleneznék a rokonságba kerülést, és 10 százalék körüli arányban bánnák a szomszédsági viszonyt.