Ha azt mondom: Faust, vagy Wilhelm Meister tanulóévei, természetes, hogy már a közepesen művelt ember számára is Johann Wolfgang Goethe neve ugrik be elsőként. De ha azt mondom: Színtan, hány ember vágná rá ugyanezt a klasszikus nevet?

Pedig a mester természettudományos munkásságában a Színtan hasonló jelentőségű, mint irodalmi művei között a Faust. „Mindazt, amit költőként alkottam, nem sokra tartom. Kiváló költők éltek koromban, még kiválóbbak előttem, s hasonlóan kiválók fognak élni utánam. De hogy századomban a színtan bonyolult tudományában én vagyok az egyetlen, aki tudja az igazat, erre büszke vagyok, és ezért sokak fölött állónak érzem magam” – vélekedett az 1810-ben kiadott művéről az idős Goethe. És ami érdekes, a mű 200 év múltán is aktuális és inspiráló erejű. 

A budapesti Goethe Intézet a Magyar Goethe Társasággal és több magyar szervezettel, valamint neves művészekkel és tudósokkal együttműködve, kiállításokkal, kísérletekkel, előadásokkal, konferenciával és beszélgetésekkel ünnepelte a „Színtan” megjelenésének 200. évfordulóját. A rendezvénysorozat záró eseménye a mű legfontosabb, didaktikai részének első teljes magyar kiadása – Hegedűs Miklós fordításában, a Genius Kiadó gondozásában.  
Az érdeklődők könyvbemutatóval összekapcsolt beszélgetésen ismerkedhettek meg Goethe természettudományos főművének magyar fordításával és a Színtan sugallta pályaművekből a legjobbakkal. Hegedűs Miklós festő-fordító és Mélyi József művészettörténész Goethéről és a Színtanról folytatott beszélgetéséből pedig a mester ez irányú gondolkodásába és munkásságába is bepillantást nyerhettünk valamint a mű 21. századi hatásával, értékelésével is.

Goethe Színtana tulajdonképpen három részből áll. A most megjelent didaktikus részen kívül egy-egy történeti és polemikus rész is tartozik hozzá, amely egyrészt mindazt, amit addig a színekről írtak mások, másrészt a Newtonnal való vitákat tartalmazza. (Az 1983-i Corvina kiadás részleteket közölt a műből, amely teljes terjedelmében még nem hozzáférhető magyarul, de a legfontosabb, didaktikai rész most már magyarul is olvasható, tanulmányozható.) Goethe világnézetileg természetesen nem materialista, tehát úgy is mondhatjuk, hogy az az új ebben a műben, ami régi.

A nagy materialista gondolkodás évei után, most akár el is gondolkozhatunk azon, hogy talán nem csak ennyi a valóság… 

Goethe eleven szellemmel áthatott világa dolgok helyett történetekkel bír, pl. a növények metamorfózisában, ahogy a magból növény fejlődik, majd elhal, de közben új növényt hoz létre, ez maga történet. Manapság egyre inkább eltávolodunk a természettől, amely a hívő Goethe számára tökéletes, mert isten alkotása, tehát ezt tanulmányozza, ebből indul ki. 

Kérdés, hogy a Színtant a tudomány vagy a művészet szemszögéből kell-e nézni? Hegedűs Mikós itt Goethe: Epirrhema című versét idézte Szabó Lőrinc fordításában: „Fürkéssz a Lét műhelyében / mindig egészet a részben. / Semmi héjban, semmi magban: / mert ami kint, bent is az van. / Villám-szemed így hatol be / a nyitott-szent rejtelembe. / Vonz a való látszata, / Játék komolyodhat: / ami él, nem Egy soha, / kerete a Soknak.” 


Számos ilyen és ehhez hasonló filozofikus művészeti kérdés és válasz vetődhet fel aszerint, hogy az olvasó honnan közelít. Bár Goethénél is előfordulnak apróbb tévedések, a modern tudomány is azt keresi, ami Goethében lényegében benne van, akire mintha ismét jobban odafigyelne a világ. Talán mert most kezdik megérteni a gondolatait? A színek iránt érdeklődő művészek, gondolkodók, fizikusok és mindenféle egyéb foglalkozású érdeklődők eldönthetik maguk.  

Goethe: SZÍNTAN A „sárga” színről (részlet a műből) 

493. Ez a szín áll a legközelebb a fényhez. A fény legenyhébb mérséklésével keletkezik, akár homályos közegek, akár fehér felületekről való gyönge visszaverődés révén. A prizmakísérletek alkalmával viszont szétterjed a világos térben és legszebb tisztaságában ott látható, ahol a két pólus még elválik egymástól, mielőtt a kékkel zölddé vegyülne össze. Hogy a kémiai sárga miképpen bontakozik ki a fehéren és a fehér fölött, azt a megfelelő helyen részletesen kifejtettük (503.). 

494. Legmagasabb fokú tisztaságában mindig magában hordja a világosság természetét és derűs, vidám, enyhén izgató tulajdonsággal bír. 

495. Ezen a fokon kellemes érzést kelt mint környezet, legyen az ruha, függöny vagy tapéta. Az arany, teljesen vegyítetlen állapotában – kiváltképp, ha még csillog is – új és magasrendű fogalmat ad e színről, ahogyan pompás és nemes hatást tesz az erős sárga szín is, ha csillogó selymen, például atlaszon látható. 

496. Így a tapasztalat is azt mutatja, hogy a sárga mindenestől meleg és jóleső benyomást kelt. Ezért a festészetben is a megvilágított és hatásos oldalra kerül. 

497. Ezt a melengető hatást akkor érzékeljük a legélénkebben, ha sárga üvegen át nézünk egy tájat, kivált borús, téli napokon. Szemünk felvidul, szívünk kitárul, kedélyünk felderül, mintha a meleg közvetlen fuvallata csapna meg bennünket. 

498. Ha mármost ez a szín tiszta és világos állapotában kellemes és örömteli, ereje teljében viszont derűs és nemes, akkor másfelől igencsak érzékeny és nagyon kellemetlen hatást tesz, ha beszennyeződik vagy némileg a mínusz oldal felé húzódik. Ezért a kén színében, mely zöldbe hajlik, van valami kellemetlen. 

499. Ilyen kellemetlen hatás jön létre akkor is, ha a sárga szín tisztátalan és nemtelen felületekre kerül, amilyen a közönséges szövet, a nemez és ehhez hasonlók. A tűz és az arany szép benyomása már csekély és észrevétlen elmozdulás révén is átalakul, mintha sarat látnánk, s a méltóság és gyönyör színe a szégyen, az utálat és kedvetlenség színévé alakul át. Ebből eredhet a csődbe jutottak sárga fövege és a sárga gyűrűk a zsidók köpenyén; sőt az úgynevezett „felszarvazott férj”-szín is voltaképpen csak egyfajta piszkos sárga. 

Goethe: Színtan. Fordította Hegedűs Miklós. Budapest: Genius Kiadó, 2010