Mielőtt a kiállításhoz a magam gondolatait hozzáfűzném, célszerű ide idézni a kiállítás sajtóanyagát, illetve kísérő szövegét.  

„Vajon milyen karakterek ezek? Miért bukkantak fel és miért lettek ilyen népszerűek? Milyen hatása van a társadalomra? Milyen cégek állnak a háttérben? Ez a kiállítás a japán ember és a karakterek témáját feldolgozva ismerteti a népszerű japán karaktereket, a mögöttük rejtőző japán cégeket, arculatukat, és megismerhetjük az általuk képviselt világot. 

A kiállítás hármas tematikára épül. Az első részben megismerhetjük a japán karakterek történeti fejlődését, a II. világháború óta eltelt hatvan év koronként jellemző népszerű figuráit évtizedenkénti bontásban mutatjuk be. A második részben egy japán középiskolás diáklány szobájának hiteles másolata látható, majd a harmadik részben megtudhatjuk, milyenek lesznek a jövő karakterei.  

1950–60-as évek: a képregény és a televízió elterjedése nagyban hozzájárult a japán karakterek népszerűsítéséhez. Amikor 1952-ben megjelent az első Astro Boy rajzfilm, a kereskedelemben 800 különféle terméket kezdtek el ezzel a figurával árusítani. Az 1964-i tokiói olimpiával egy időben jelentek meg Japánban a színes televíziók, a rajzfilmek népszerűsége pedig tovább emelkedett. A kor legkedveltebb figurája Ultraman, gyerekek példaképe lett ez az emberi alakot öltő szuperhős. Az ’50–60-as évek további közkedvelt karakterei: Osomatsu-kun, Hattori-kun, Tetsujin 28 gou. 

Az 1970-es évek rendkívül sikeresnek számítottak a japán karakterkultúrában. Hello Kitty és Moncsicsi napjainkig népszerű, a figurákkal kapcsolatos áruk tömege kapható a piacon. Hello Kitty megjelenésével, ami az egyik leghíresebb karakter nemcsak Japánban, de a világ többi részein is, megváltozott a karakterkultúrára asszociálható jelző, a kawaii (cuki) kifejezés többet már nem volt aktuális. A ’70-es évek további közkedvelt karakterei: Galaxy Express 999, Mazinger Z, Masked Rider. 

Az 1980-as években a korábbi manga és anime karakterek nagy változásokon mentek keresztül. A Nintendo otthoni videojáték-programokat dobott piacra (Super Mario Brothers, Final Fantasy), megnyílt a tokiói Disneyland, a kedvelt figurákkal díszített áruk, mint például a Bikkuriman csokoládé, Kinnikuman radír piaca továbbra is felfelé ívelt. A ’80-as évek további közkedvelt karakterei: Doraemon, Nameneko, Mobile Suit Gundam, Urusei Yatsura, Bikkuriman.1990-es évek: a buborékgazdaság kipukkanása, a Hanshin-Awaji földrengés és a tokiói metrót ért szaringáz-támadás eseményei a japán társadalomra is maradandó hatást gyakoroltak. Mindezen körülmények tükrében a karakterek is átalakultak. A több millió példányban elkelt mangák (Shonen Jump) iránti érdeklődés az évtized végére visszaesett és inkább a Play Station videojátékok felé fordult. A világszerte 40 millió példányban elkelt Tamagocsi játék rekordméreteket öltött, a középiskolás diáklányok körében virágzott a Purikura (fénykép automata) és a Hello Kitty jelenség. A ’90-es évek további közkedvelt karakterei: TarePanda, Chibi Maruko Chan, Magical Do Re Mi, Neon Genesis Evangelion. 

A 2000-es évek: nyugodtan kijelenthetjük, hogy a 21. század elején Pokémon jelképezi leginkább a világ szórakoztató- és játékiparának arculatát. A Pokémon karakterével ezideig 3 trillió yent forgalmaztak, neve alatt találhatunk tv-sorozatokat, filmeket, kártyajátékokat, kereskedelmi cikkeket és világszerte számos programot. A 2000-es évek további közkedvelt karakterei: Sergeant Keroro, Rilakkuma, Haruhi Suzumiya.”

A karakterek szeretete, vagy ismerete sok társadalomban megvan. A hagyományos japán színjátszás hőseiről már a puszta maszkjuk és ruhájuk alapján sok mindent tud a beavatott néző. Az európai commedia dell’ arte figurái olyan kialakult karakterek voltak, amelyek puszta megjelenésükkor hordozták a jellemüket, szerepkörüket. Más szempontból a gall kakas, az orosz medve, nemzeti karaktereket hordoznak. Ezek értékes karakterek. De ilyen karakterek volnának a kiállításban látottak is?

Nos, a japánok vándorkiállítása, amely a sanghaji világkiállítás után európai és ázsiai országokba utazik, tartalmánál fogva nem igazán nyerte el tetszésemet. Egyrészt kinőttem abból a korból, hogy lelkesedni tudjak ilyen szubkulturális vackokért, (művészi értékük ugyanis vajmi kevés), másrészt a látottak nem ismerete aligha okoz bárkinek is hiányt, vagy törést. Leginkább bizonyos társadalomkutatási szempontból lehet érdekes bárkinek is, hogy mivel hülyítik a japán gyerekeket, majd a világon divatot csinálva mindebből más európai és ázsiai kultúrák felnövekvő nemzedékét, pusztán kereskedelmi haszonszerzés céljából. 

Kezdem ott, hogy a képregényt a legritkább esetben tartom kulturális terméknek, miközben tudom, hogy az USA-ban, Japánban és számos európai országban is nagy réteg fogyasztja ezt a „jaj, nehogy olvasni kelljen!” produktumot. Ez persze az én ügyem. Japánban a műfaj pornográf változata, a hentai is van olyan népszerű, mint nálunk mondjuk Kovi pornófilmjei – ez meg legyen az ő ügyük. 

Csakhogy a japán szubkultúra e termékei kezdenek úgy kiáramlani a világba, ahogy az már nem kívánatos, holott a japán kultúrának olyan alkotásai, mint Kuroszava filmjei, Abe Kóbó regényei, Utamaro rajzai és festményei… valóban méltóak a világ csodálatára. Miért kell akkor a gyereket olyan ostoba giccsjátékokkal tömni, mint az amerikai Barbie, vagy a japán Tamagocsi, amelyeket persze a nemet mondani képtelen szülők nagy pénzekért vesznek meg divatmajmoló csemetéiknek. A válasz benne van a fent idézett szövegben: mert nagyot tudnak vele kaszálni a gyártók. 

Élőlénynek, vagy agyszüleménynek, bárminek, amiből divatot lehet csinálni, értékén felül megindul a kereslete, és ez mellékiparágakat kreál. Nálunk sem ismeretlen, hogy elég egy füzetre, tolltartóra felírni egy divatos nevet, felkenni a matricáját, máris többszöröséért el lehet azt adni, ráadásul a gyerek már nem is akarja a felcímkézetlen füzetet, tolltartót stb. kézbe venni. A gyerekek manipulálásán keresztül pénzt lehet kihúzni a szülőkből úgy, hogy érte csak egy látszatot kaptak. 

Ezek az aranyos, máskor otromba képregény- és rajzfilm „hősök” (állatok, emberek, robotok, szörnylények) észrevétlenül belopóznak a tudatba, és megkezdik fertőző tevékenységüket. Nem véletlen, hogy jó érzésű szülők felháborodása letiltatta a magyar tévécsatornákról az egyik ilyen népszerű japán szériát, mert lényegében csak erőszakra nevelt. Az a szülő, amelyik együttjátszás helyett a tévés rajzfilmek elé ülteti a gyerekét saját kényelme érdekében – szándékosan árt neki. A mostani karakter-kiállítás egyfajta ék, amelyik még jobban ki akarja tágítani azt a rést, amelyen át a haszontalan japán bóvli termékek beáramolhatnak majd a mi kereskedelmi forgalmunkba és gyerekeink játékszobájába is, ahogy teszik azt a nagyvilágban. 

Félreértés ne essék, semmi bajom sem a valódi japán kultúrával, sem a hasznos ipari termékeikkel. De a globalizálódó néphülyítés, a gondolkodás nélküli tömegvásárlóvá nevelés, a manipulálható állampolgár kialakításának rafinált eszközei már itt vannak körülöttünk. Aki megnézi a kiállítást, – amelytől én a gyerekeket eltiltanám –, azzal szembesülhet, hogy ha nem vigyázunk, rövid időn belül mit lesznek kénytelenek megvásárolni gyerekének, mert ő már ezekért fogja nyúzni szüleit, mert ezt látta hasonszőrű társainál, vagy a tévéreklámokból. Én csupán arra szeretnék figyelmeztetni, hogy a vírust könnyű elkapni! 

Már nálunk is vannak manga- és anime-fan(atikus)ok. A kiállítás tartama alatt tárlatvezetéseket és előadásokat is fognak tartani az erre kíváncsiaknak. Szívem szerint mindenkit lebeszélnék mind ezekről, mind a kiállítás megtekintéséről, kivéve azt, aki várható hatásuk ellen védekezésből fel akar rájuk készülni! Az ártalmatlan rajzok és játékok már megindították az inváziót ellenünk is. A veszélyben lévő Földet nem ők fogják megvédeni maguktól és gazdáiktól.