A legelső változás az elődhöz képest, hogy ennek a kijelzője egy kicsit megnőtt, valamint az operációs rendszere már a 2.2-es, sőt ígéret van arra, hogy a 2.3-ast is rá lehet majd masszírozni. Kérdés, hogy ezzel fognak-e sokan foglalkozni vagy vesznek egy újabb készüléket. Talán nem, mert a gép külleme időtállónak, sőt, inkább elegánsnak mondható, fogása kellemes, tehát semmi sem sarkall ma arra, hogy meneküljünk tőle. Sőt, az együttlét alapján az ember kezdi kiismerni a gyengéit, és amint hozzászokott a gépezethez, úgy barátkozik meg vele egyre inkább.Ebben benne van az, hogy nem vagyok az érintőképernyők bolondja, mindig erős kritikával viseltetek irányukban. 

Nos, itt is akadt némi kezelési problémám. Most megnyomtam vagy sem? Először az ujjam alá próbáltam nézni, majd kiderült, hogy lágy bizsergés fut végig a telefonon, ha sikerült őt úgy megérintenem, hogy az neki is jó. Ettől kezdve összejött a dolog. Az érintést kapacitív módon érzékeli, ami javulás az elődjéhez képest. Tudja a multitouchot, így a ma megszokott komfortot megkapjuk a készüléktől. A karakteres bevitel telefonbillentyűzet-üzemmódban azonban sokszor félresikerült, miközben a hagyományos gomboson jól megy. Erre még nem állt át a kezem, így a készüléket elforgatva, az automatikusan megjelenő QWERTY-billentyűzeten kísérleteztem inkább. 

Még jó, hogy van négy hagyományos gomb a készüléken, a kijelző alatt egy ikergomb és mellette még egy-egy 
önálló. Funkcióik: a menü, ugrás a kezdőképernyőre, vissza és keresés az interneten. Nem programozhatjuk őket át 
kényünkre, kedvünkre. A telefonálást az érintőképernyőről indíthatjuk, ott van kiemelten az alsó sorban a direkt 
telefon, a névjegytár, az üzenetküldés és a Google-honlap indításának ikonja. 

Maga az érintőképernyő 3,2 hüvelykes és 320×480 képpontot lépes elénk varázsolni. A képi szolgáltatással elégedett voltam, jól láthatóak és kontrasztosak a megjelenő képek vagy ikonok. A sok ikon nem fér el a képernyőn, ezért minduntalan a görgetés műveletét kell gyakorolni – vagy az oldalra lapozást. Ehhez is hozzá kell szokni, eleinte a görgetésből megnyomás lett, de később, amikor sikerült megtalálni azt a félujjfogást, amivel biztosan lehet görgetni, onnantól gyerekjáték az egész.

Egy kis leltárt készítve kezdjük a csomagolásnál. Pici doboz, ezt korrupciós célra nem érdemes használni, ebben 
csak egy telefon, egy töltő, egy USB-kábel, egy fülhallgató és a doboz méretéhez igazodó használati utasítás fér el. 
Levegő már nem sok marad mellettük. A telefonban levő 1500 mAh-s akkumulátorral egy normál napi tevékenységet 
sikerült áthidalni – ebben telefonálások és böngészések egyaránt benne voltak. A töltő az USB-kábelen keresztül táplálja az energiát a gépezetbe, de ha számítógéphez csatlakozunk, az is tölt.

A telefon négynormás: GSM 850 / 900 / 1800 /1900 MHz, az UMTS képessége két sávos 900/2100), adatátvitel 
pedig GPRS, EDGE, UMTS és HSDPA, ez utóbbit 7,2 Mb/mp sebességgel tudja.

Van benne egy GPS-vevő, amellyel a készülék meg tudja határozni a pozíciónkat, de mi nem tudjuk, hogy ő mit tud 
– mindössze egy ikon jelzi, hogy be van kapcsolva, illetve keres. A készülék mini SD-kártyahelye alapban üres, ide 
egy legfeljebb 32 GB-is micro SD-kártyát helyezhetünk. Ha a 3 megapixeles kamerát használni akarjuk, akkor 
mindenképpen szükségünk van memóriakártyára, mert a telefon csak erre tud képet készíteni. A kamerát nem 
támogatja vaku, így képeket csak megfelelő megvilágításban készítsünk. 

Akkor viszont nagyon jó képeket tud készíteni. A maximális felbontás 2048×1536. Többféle beállítást enged a 
készülék, még az ISO-érzékenységet is állíthatjuk. Van arcfelismerő opciója is. Videó-üzemmódra is átkapcsolhatjuk, 
akkor 640×480-as felbontást produkál. Természetesen a kamera, a GPS és a Google képes együtt dolgozni, így a 
képeink „helyre” kerülnek. Amikor videót játszunk le, akkor az anyagunkat DivX-formátumba konvertálhatjuk, igaz 
csak 320×240-es felbontásban. Lejátszáskor csak nézhetőre számítsunk, ez nem házimozi!

A kapcsolattartás természetes kelléke telefonnál, hogy képes 3G-s üzemmódra. Ezenkívül általában kell még 
Bluetooth (az Optimus One esetében ez 2.1 + EDR) az esetleges headsethez, autós kihangosítóhoz vagy bármi 
egyébhez. Ezen túlmenően egy ilyen készülékben illik egy WiFi-nek nevezett WLAN 802.11 kapcsolatnak is lennie. Ez 
is megvan, sőt a „b/g/n” alosztályokat ismeri, így igen kellemes tapasztalatokat szereztem a tempójával 
kapcsolatban; a számítógéppel USB-kábel segítségével is összeköthető. (A 2.0 HS szabványú USB-hez a kábel a 
készülék alján levő mini USB-csatlakozón keresztül kapcsolódik a készülékhez.) 

Talán azért, hogy mindezt még megcsavarják, a gép az internet-kapcsolatát le tudja osztani ezen az USB-kábelen 
keresztül a csatlakozó számítógép(ek) felé. Ezáltal a 3G-s elérést a számítógépeink számára használhatóvá tudjuk 
tenni. Van persze FM-vevő is a telefonban, de ennek használatához antennára van szüksége, ami értelemszerűen a 
fülhallgató vezetéke – melyet a készülék tetején levő 3,5-es jack-csatlakozóba dughatunk; ezzel együtt a készülék 
hangszóróján is hallgatható a rádió. A hangerőt a képernyőn vagy a készülék jobb oldalán levő hangerő-szabályozó 
gombpárral állíthatjuk.

Mindezeket egy 600 MHz-es Qualcomm (ARM v6) proci vezérli, a hozzá csatlakozó memória 512 MB, melyből 172 MB 
áll a használó rendelkezésére. Ennyi belső erőforrás ehhez a géphez tökéletesen elegendő. Mivel ez nem egy 
csúcsszuperre méretezett készülék, azt is mondhatjuk, hogy jól van eleresztve az erőforrásaival, egyáltalán nem kell 
pironkodnia sem a gyártónak, sem a használónak. A rajta futó Android 2.2-es operációs rendszer is kellően friss, sőt 
ennek fejlődésére is számíthatunk a készülék életében. A szolgáltatásokat egyrészt az operációs rendszer határozza meg, másrészt az, amit köré építettek. Ez itt a Google-féle öntet, amely nagyon kényelmessé teheti 
mindennapjainkat. 

A Google-fiókunk megadása után (Mi az, Neked még nincs? Gyorsan csinálj egyet! Annélkül mit sem ér az egész, ez 
így reklám ízű, de tényleg ez van!) a Google-fiókhoz kapcsolható dolgaink elérhetővé válnak. Csak olcsó internet-
elérés esetén javasolt az indítás, mert ilyenkor mindenfélét letölt, még a képtáraimat is magához ragadta. A Google-
világban tehát könnyen mozoghatsz, a pozíciódat a GPS közvetíti, így a térkép elővételekor tudja, hogy hol vagyunk. 
Ezek után a célt megadva, megtervezi az útvonalat. Azért ettől nem estem hanyatt, igaz, hogy amit nyújt az egy 
telefontól sok, egy navigátortól meg kevés. Egyszóval kompromisszumot kell kötni és ez így van rendjén.

A készülék akkumulátoráról szólni kell. Bár nagy kapacitású, azonban két napot nem bír ki, főleg, ha egész nap 
dolgoztatjuk. Ettől 127 grammos a telefon, ám nem éreztem nehéznek, mert jó a fogása. Nagyon részletesen 
informál a készülék, hogy melyik egység mennyire veszi igénybe az akku kapacitását. Nos, a használó ezt tudhatja, 
de sokat nem segít, ha használni akarja a készüléket. A proci igyekszik, lekapcsolja a GPS-t telefonáláskor, sőt a 
WLAN-egységet is ki tudja kapcsolni. Sokat gyötrődhettek a fejlesztők az energiaellátással. Ha ugyanez az akku 
marad, de lefaragnak a fogyasztásból, akkor talán összejön a kétnapos üzemidő. Úgy ítélem meg, hogy a 
továbbfejlesztést leginkább e területen lehet elvárni a mérnökgárdától. Számos kompromisszumot kell mérlegelni, a 
sebesség általában fogyasztással jár. Nem egyszerű. 

Összegezve a tapasztaltakat, az LG Optimus One P500 elődjénél egyértelműen többet tud, külalakjával és fogásával teljes mértékben elégedett voltam. A szolgáltatási szintjében pedig itt-ott érezni, hogy nincs a csúcson, de ez egy középkategóriás készülék, és annak igazán jó! Az árát – és a sikerét – eleve meghatározza majd, ha valamelyik szolgáltató ugyanúgy beemeli az akciós kínálatába, mint elődjét.

Szorítok neki, mert jól összebarátkoztunk.