Az Európai Unió 2004-i bővítését követően kezdett formálódni a Duna-stratégia Ausztria, Bulgária, Csehország, Magyarország, Németország, Románia, Szlovákia és Szlovénia részvételével. Az együttműködés egyik fő mozgatórugója az újonnan csatlakozott államok és az EU–15 országok közötti fejlettségbeli különbségek csökkentése volt. A kooperációban mindazonáltal nemcsak tagállamok vállaltak részt, hanem Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Moldova, Montenegró, Szerbia és Ukrajna is.
Az Európai Bizottság tavaly decemberben fogadta el a Duna-stratégiára vonatkozó tervezetet, amely tizenegy prioritási területet jelölt meg. Közülük Magyarország három cselekvési területet irányít: a fenntartható energia fejezetét Csehországgal, a környezeti kockázatok kezelésének témakörét Romániával és a vízgazdálkodási területet Szlovákiával együtt. Az utóbbi kettő különösen fontos hazánknak, mivel folyóink 95%-a határainkon túlról érkezik, így ki vagyunk téve az árvízveszélynek és a folyószennyeződésnek.
A Duna-stratégia nem csupán a napi jellegű gazdálkodásra korlátozódik, hanem magába foglalja a régió környezetvédelmi, energetikai, gazdaságfejlesztési és infrastrukturális kezdeményezéseit is. Energetikai szempontból a közös törekvések az egyoldalú energiaellátás veszélyeinek kiküszöbölésére irányulnak. A gazdaságfejlesztés az unió legszegényebb országainak felzárkóztatását célozza. A környezetvédelmet és a közlekedésfejlesztést pedig együttesen kell figyelembe venni, hiszen a Duna, mint közlekedési útvonal nagy lehetőségeket kínál, a folyó kiszélesítésével és kotrásával nem zavarható meg a biodiverzitás.
Hazánknak a Duna-stratégiában való részvétel segíthet kiaknázni az ország komparatív előnyeit: a felszín alatti vízkészletben, gyógyturizmusban és a geotermikus energiában rejlő lehetőségeket – fogalmazott Vass Pál. A hallgató szerint Magyarországnak földrajzi elhelyezkedése és jelenlegi elnöksége miatt az együttműködésben különösen fontos szerepe van.
A sikerhez kulcskérdés a finanszírozás mellett a tervek összehangolása, koordinálása és végrehajtása. A balti stratégia tapasztalatait felhasználva, a szubszidiaritás elve szerint a civil szervezeteket és helyi hatóságokat, intézményeket még jobban be kell kapcsolni a tervezésbe és szabályozásba. Mivel Európa egy nagy család, amelynek tagjai ezer szállal kapcsolódik egymáshoz, ezért az erős Duna-régió egyben erős Európa is – összegezte előadását Vass Pál.
A Duna-stratégia mellett az Európai Unió másik kiemelt makro-regionális projektje a balti-tengeri stratégia. A balti-tengeri stratégia az unió 2004-i bővítését követően jött létre, Svédország, Dánia, Lettország, Litvánia, Észtország, Finnország, Németország, Lengyelország, Fehéroroszország, Norvégia és Ororszrország együttműködése révén, amikor a Balti-tenger az EU beltengerévé vált. Számos probléma vetődött fel akkor: a Balti-tenger magas fokú szennyezettsége, veszélyeztetett élővilág, túlzsúfolt hajózási útvonalak, valamint fejlettségbeli különbségek. Orvoslásukra a stratégia számos programot hirdetett a tenger menti országokban: a többi között együttes fellépést a tengeri környezetszennyezés ellen, a vasúti hálózat fejlesztését, együttműködést az oktatás, turizmus, egészségügy területén, illetve közös fellépést a határokon átnyúló bűnözés ellen.
