Az erdő Földünk egyik életforrása, a természeti tényezőktől és emberi beavatkozásoktól függő életközösség és élőhely. Magába foglalja a talajban élő mikroorganizmusokat, a földfelszínen élő mohákat, gombákat, lágy- és fás szárú növényeket, továbbá a benne élő rovar-, madárvilágot és vadállományt. Az erdő nem egyszerűen fák együttese! Az erdő a legnagyobb szén-dioxid-fogyasztó és oxigén-termelő; a fának mint nyersanyagnak, 
újratermelhető energiahordozónak, és még sok egyéb, erdőből kikerülő terméknek a forrása; a Föld 
vízháztartásának alapvető szabályozója; az éghajlat befolyásolója; a tápláléklánc megszakítás nélküli fenntartásának lassan egyedüli helyszíne; a környezet legjelentősebb védője. Mindezek mellett egészségnevelő, regeneráló hatása egyedüli, valamint jóléti, kulturális, esztétikai hatása nélkülözhetetlen. Magyarország területének közel ötödét borítja erdő, melyek fenntartása csak szakszerű erdőgazdálkodás keretében lehetséges. A legfontosabb cél az erdő védelme, annak érdekében, hogy megőrizzük biológiai változatosságát, termő- és felújuló képességét, valamint megfeleljen a társa-dalmi igényekkel összhangban lévő környezeti- és gazdasági elvárásoknak, és szolgálja az egészség-ügyi-szociális, valamint oktatási és kutatási célokat. (Forrás: erdo.hu)

Az Europa 2011: Erdők bélyegkisív kétféle bélyegképet tartalmaz: az egyiken nyárvégi párás őrségi erdőrészlet, 
előtérben virágzó, színpompás réttel, a másikon a Visegrádi-hegység ködös téli hegyvonulatai fedezhetők fel. A 
keretrajzot egy fa lombkoronája, az alnyomatot pedig egy falevél erezete díszíti. Az alkalmi borítékon egy pécsi 
tavaszi erdőrészlet látható medvehagyma virágzáskor. Az alkalmi bélyegző grafikáján fák sziluettje tűnik elő.

Megjelent: május 6. Tervezőművész: Benedek Imre, fotóművész: Steven Lovy (kisív), Baranyai Antal (boríték), 
Pénzjegynyomda, offfszet. 

II. JÁNOS PÁL PÁPA BOLDOGGÁ AVATÁSA

A Magyar Posta Zrt. alkalmi boríték kibocsátásával köszöntötte II. János Pál pápa boldoggá avatását. Május 1-jén, vasárnap boldoggá avatta elődjét XVI. Benedek pápa, a néhai II. János Pált a vatikáni Szent Péter téren százezrek 
részvételével tartott szentmisén. A pápa tíz óra harmincnyolc perckor mondta el latinul az ilyenkor szokásos formulát, amellyel boldoggá nyilvánította a katolikus egyházat 1978-tól 2005. évi haláláig vezető II. János Pált. A 
boldog ünnepnapja – 1978-i pápai beiktatásának napja – október huszonkettedike lesz. A boldoggá avatás a szentté avatási eljárás első része. II. Jánost Pált (1920–2005) a modernkori időben rekordgyorsasággal, halála után mindössze hat évvel és egy hónappal avatták boldoggá.

Az alkalmi borítékon a boldoggá avatás helyszíne, a vatikáni Szent Péter bazilika épületrészlete látható. A borítékon 
II. János Pál pápa portréját ábrázoló alkalmi bélyegz lenyomat díszíti az 1991-ben látogatása tiszteletére, vagy a 
2005-ben emlékére kibocsátott bélyegblokkot.

Megjelenés: május 1. Tervezőművész: Baticz Barnabás. Gyártó: Con-X Nyomda. 

VÉDETT HAZAI VIRÁGOK: PIROSLÓ HUNYOR

A Magyar Posta a pirosló hunyor elnevezésű védett hazai virágot mutatja új, „belföld, ajánlott” értékjelzés nélküli forgalmi bélyegén. A pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) a kétszikűek osztályának, a boglárkák rendjéhez, 
ezen belül a boglárkafélék családjához tartozó faj. Rövid, pikkelyes gyöktörzséről bojtosan ágaznak le a vékony gyökerek. Levelei hosszú nyelűek, tenyeresen szeldeltek, a levélszeletek lándzsásak, szélük fűrészes. A virágtengely tavasszal fejlődik, rajta 6–8 cm átmérőjű virággal. A virágtakarót 5 csészelevél alkotja. A szirmok mézfejtőkké alakultak át. Virága sokporzós, a termőtájat 3-6, alján összenőtt termőlevél alkotja. Három hosszanti hasítékkal nyíló tüszőtermése több apró, gömbölyű magot tartalmaz. Magyarországon az Északi-középhegység gyertyános tölgyeseiben nő. Virága a beporzás után még sokáig nem hervad el. Március-áprilisban virágzik.
Gyógynövény, de erősen mérgező, ezért ma már csak az állatgyógyászatban használják. A növény minden része mérgező, akárcsak a többi hunyoré. (Forrás: hu.wikipedia.org).

A bélyegképen, a pirosló hunyor elnevezésű védett hazai virág látható. A bélyegeken uv-fényben sárgászöld színű gilos mintázat tűnik elő. Megjelenés: május 2. Tervezőművész: Berky Péter. Névérték: „belföld, ajánlott” megjelenéskor 315 Ft. Nyomdai eljárás: ofszet- és UV-nyomtatás. Gyártó: Állami Nyomda.  

MAGYARORSZÁG ÁLLATVILÁGA: LEPKÉK, PILLANGÓK

Hagyományai szerint a Magyar Posta évente bélyegblokk és bélyegsorozat formájában mutatja be Magyarország 
jellegzetes állatvilágát. Az idei újdonságokon lepkék láthatók. 

A pikkelyes szárnyú rovarok, vagyis a lepkék (Lepidoptera), az ízeltlábúak törzsében feltételezés szerint a rovarok 
osztályának az egyik utolsóként kifejlődött rendje. Eddig mintegy 150 ezer lepkefajt írtak le; a Kárpát-medencében 
3500 faj jelenlétét mutatták ki. A lepkék rendjébe sorolt élőlényeknek a magyar nyelvben több általános 
megnevezése is előfordul: moly, lepke, pille és pillangó. A Magyarországon mintegy 40 lepkecsaládot képviselő faj 
legtöbbje parányi és törékeny, akad köztük nagy és kövér, és többnyire éjszaka repül. Ezeket a közbeszéd molynak 
vagy pillének nevezi. A lepke és a pillangó szavainkat inkább a nappal repülő színpompás és kecses fajokra tartja fent. De amíg a szaknyelv a moly és a pille szavakat fenntartja a parányi méretű fajokra, addig a lepke elnevezést sokkal szélesebb körben alkalmazza. A pillangó viszont kizárólagosan egyetlen családot jelölhet, amit hazánkban csak négy faj képvisel, amelyek a forró égöv alatt élő csodálatos rokonaikhoz képest bár elegáns, mégis szerény megjelenésűek. (Forrás: Bálint Zsolt szakértő írása) 

A bélyegsorozat címletein fehér háttérben, névérték szerinti sorrendben látható a Duna ártereire jellemző Magyar 
színjátszólepke (Apatura metis), az erdős pusztáinkról már eltűnt Magyar sakktáblalepke (Melanargia suwarovius), a 
kertjeinkben megritkult Közönséges medvelepke (Arctia caja) és a tocsogós mezőségek környékén még gyakori 
Törpeszender (Proserpinus proserpina). 

A sorszámozott blokk keretrajzán és bélyegképén a pompázatos és láprétjeinken mindenütt előforduló Nagy tűzlepke (Lycaena dispar) sajátos grafikai ritmust alkotó, finom rajzolatú és eredeti színben pompázó példányai ismétlődnek. Az alkalmi boríték és bélyegző grafikáján szintén lepke motívumok ismétlődnek.

Az Állami Nyomdában készült bélyegeket és blokkot Rácz-Fodor Katalin tervezte; május 6-án jelentek meg.

100 ÉVES A DEBRECENI VILLAMOSKÖZLEKEDÉS

Az Osztrák-magyar Monarchiában elsőként, 1884-ben Debrecen vásrosában indult meg a gőzvontatású vasúti 
közlekedés, mely alapul szolgált a későbbi villamoshálózat kiépítéséhez. 1910-ben kezdődtek meg az építkezések és 1911. március 16-án indult meg a közlekedés, a gőz illetve lóvontatású személyszállításhoz használt három és egy újonnan épített villamos vonalon. A villamoshálózat fejlődése az első világháború kitörése, a gazdasági világválság, a szénhiány és az infláció ellenére, kisebb megtorpanásokkal ugyan, de folytatódott. A második világháborút követően a villamosközlekedésnek is gondokkal kellett megküzdenie. A várost ért bombatámadás súlyos károkat okozott, a bevonulások miatt pedig állandósult a személyzet hiánya. A második világháború után, szinte a semmiből kellett újjáépíteni a város villamosközlekedését. 

Az államosítást követően a vállalat Budapestről vásárolt, ott már nem használt járműveket. Később a kocsiállomány 
tovább bővült egy hazai gyártmányú csuklós villamossal. Az elsőt még huszonnyolc követte, melyből kilencet már a 
vállalat saját főműhelyében gyártottak. A szintén kocsihiánnyal küzdő vidéki nagyvárosok számára a DKV kilenc év 
alatt összesen hatvanhárom villamost készített.

A ’70-es évek első felében a villamoshálózat valamennyi mellékvonalát felszámolták és a villamosközlekedés 
egyetlen, az 1-es számú vonalra korlátozódott. Gyökeres áttörést a ’90-as évek eleje hozott, amikor a vállalat 
szerződést kötött a kor műszaki követelményeinek megfelelő, hattengelyes, városi közúti csuklós villamos 
prototípusának elkészítésére. A ’90-es évek végén a motorizáció rohamos elterjedése egyre égetőbben követelte a 
közösségi közlekedés megreformálását. Akkor fogalmazódott meg egy új villamosvonal megépítésének gondolata 
olyan útvonalon, amelyen más eszközökkel már nem lehet növelni a szállítókapacitást. Hosszú egyeztetések, 
tervkészítések után az Európai Bizottság a magyarországi nagyvárosok közül elsőként hagyta jóvá a debreceni 2-es 
villamos megvalósítására beadott pályázatot. (Forrás: dkv.hu)

A debreceni villamosközlekedés 100. évfordulóját köszöntő levelezőlap képes oldalán egy debreceni nosztalgia 
villamos látható, háttérben a Református Nagytemplommal. A levelezőlap hátoldalán lévő értékbenyomást debreceni 
villamosok, az alkalmi bélyegző grafikáját pedig egy villamos sziluettje díszíti. 

Megjelent: május 6. Tervezőművész: Elekes Attila. Gyártó: Állami Nyomda-

 

MAGYARORSZÁG KULTÚRFLÓRÁJA: GYÜMÖLCSÖK

A Magyar Posta hazánk gyümölcs kultúrflórájának bélyegképen történő megörökítése céljával új sorozat kibocsátását kezdte meg. A csendéletet idéző grafikai kompozícióban megfogalmazott 145 Ft-os címleten a Nyári fontos alma (rétesalma), a 310 Ft-oson pedig a Macskafej vajkörte látható. Az alkalmi boríték és bélyegző grafikáját további gyümölcskompozíciók díszítik. Mindkét fajta megtalálható az Újfehértói Génbank Gyűjteményben.
Nyári fontos alma: származása bizonytalan, a XVI. században már termesztették Franciaországban. Házikertekben és alföldi szőlők között még találkozhatunk vele. Augusztusban érik. 240-300 g-os gyümölcse lapított gömb alakú, alapszíne fehéres sárga, a fedőszíne általában csíkos, de ismert egybefüggően színeződő klónváltozata is. Húsa kemény, kevéssé zamatos, erősen savas; főleg a mérete miatt kedvelt, konyhai hasznosítása széleskörű. Nagy koronát nevel, levelei méretesek, rügyei feltűnően kicsik. Későn fordul termőre, de azután bőven – igaz szakaszosan – terem. Termőhelyekben nem válogat, legkevésbé a sziket kedveli. Nosztalgia kertekbe kiváló, minimális nö-vényvédelmet kíván. Gyümölcsei hűvös kamrában szeptember végéig eltarthatók. 

Macskafej vajkörte: 1590-ben a bambergi faiskolában már szaporították, s eljutott francia földre, és Nyugat-
Magyarországon is régóta ismerték. Gyümölcse igen nagy, kb. 9-9,5 cm az átmérője. Kocsánya vastag és erős, nem 
hullékony. Kemény héjú, citromsárga színű, a napos oldalon barnáspiros fedőszíne van. Húsa fehér, ropogós, durvás 
szemcsés, de nem kövecses állományú. Édes, kissé fanyar-savas, tipikus „konyhai fajta”. Befőttnek, kompótnak és 
sajtnak nagyon kedvelték. Franciaországban bornak is erjesztették. November-december folyamán az utóérése 
befejeződik, tavaszig eltartható. A Dunántúlon néhol, a Felvidéken elég sokfelé találkoztunk vele. (Forrás: Surányi 
Dezső történeti-ökológus professzor szakértő írása)

Megjelenés: május 6. Tervezőművész: Benedek Imre. Gyártó: Pénzjegynyomda.