Az inaktív fiatalok közül a tanulók meglehetősen borúlátók elhelyezkedési esélyeiket illetően: 55 százalékuk szerint nehéz lesz állást találni iskoláik befejezése után, egynegyedük viszont reméli, hogy könnyen jut munkához. A 
kismamák félelmei még erősebbek, héttizedük úgy véli, hogy nehezen fogják majd visszavenni korábbi állásába, s csak tizedük bízik abban, hogy gond nélkül elkezdhet dolgozni a szülés előtti munkahelyén. A fiatal munkanélküliek 
rövidtávon eléggé kétkedők: átlagosan 25 százalék esélyt adnak arra, hogy a következő 2–3 hónapban viszonylag tartósnak ígérkező munkát fognak találni.

Mindezek a legfontosabb megállapításai a „Fiatal Felnőttek” (F&F) című kutatássorozatban készült felmérésnek; az Ipsos hatszáz, 15–25 év közötti, a korosztályt reprezentálót kérdezett meg személyesen a múlt három hónapban.

A 15–25 évesek kisebb része van csak állásban, szűk negyedük ismeri a munkaerőpiacot közelebbről. E korosztály hattizede még tanul, tizede munkanélküli. A fiatal foglalkoztatottak korántsem nyugodtak, 47 százalékuk aggódik állása esetleges elveszítése miatt. E félelmek leginkább a szakképzettséget nem kívánó fizikai munkát végzők körében jelentkeznek: háromnegyed részük úgy véli, lehet, hogy hamarosan távoznia kell mostani munkahelyéről. A leginkább magabiztosak munkahelyük megőrzését illetően az érettségizett, diplomás szellemi munkakörben dolgozók. Az átlagosnál kisebb hányaduk tart attól, hogy állását elhagyni kényszerül, de ez a 38 százalékos arány egyáltalán nem tekinthető jelentéktelennek.

Az nem meglepő, hogy a munkájukat biztosnak tekintő fiatalok 80–90 százaléka jelenleg nem gondolkodik átképzésben, új szakma elsajátításában, szakmai továbbképzésben. Az viszont már eléggé különös, hogy az állásuk elveszítésétől tartó fiatalok kétharmada sem tervezi, hogy szakmai ismeretei bővítésével eladhatóbbá tegye magát a munkaerőpiacon. A foglalkoztatási félelmek minden negyedik érintettet sarkallják cselekvésre, bennük már felvetődött az ismételt tanulás, egy másik szakma megszerzésének gondolata. Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy a 25 év alatti foglalkoztatottak 22 százaléka szándékozik továbbképzésre járni (5 százalék már most is részt vesz ilyenen), 15 százaléka akar egy másik foglalkozással megismerkedni. A fiatal munkavállalók nagy többsége (71–76 százaléka) viszont egyelőre nem kíván az oktatási szektor újbóli szereplője lenni, a már 
megszerzett tudásával szeretne érvényesülni. 

Az állásban lévő fiatalok szívesen állandósítanák jelenlegi munkahelyüket, csak 18 százalékuk gondolkodott azon, 
hogy más céghez menjen dolgozni. A továbblépés a mostani céges pozíciójukat biztosnak érzők 8 százalékában vetődött fel, de az állásukat veszélyben érzőknek is csupán 26 százaléka fontolgatta, hogy munkahelyet változtat.Az iskolába járók várakozásai szerint nem lesz gondok, nehpzségek nélküli az elhelyezkedés: 55 százalékuk szerint nehezen találnak majd állást, ha tanulmányaikat befejezik. Ennél jóval kisebb hányaduk, 25 százalékuk számol azzal, hogy a végzést követően könnyen jutnak munkához. A szakképesítés vagy érettségi előtt állók eléggé bizonytalanok és visszafogottak a közeli jövőt illetően: 58 százalékuk szerint nehéz lesz a munkaszerzés, 20 százalék reménykedik, hogy viszonylag könnyen találnak helyet maguknak, s 22 százalék még bizonytalan e tekintetben. A felsőfokú iskolák hallgatói sem nevezhetők optimistának, de a középiskolásokhoz képest karakteresebbek a várakozásaik, s valamivel reménykedőbbek. A diploma előtt lévők fele nehéz elhelyezkedésre számít, egyharmaduk bízik benne, hogy probléma nélkül szerez munkahelyet, s 17 százalékuk nem látja előre az államvizsgák utáni időszakot, pesszimista.

Bár törvény biztosítja munkába való visszatérésüket, a gyermekükkel otthon lévő kismamák 71 százalékának 
nincsenek illúziói, úgy vélik, újbóli munkába állásuk nehézségekbe ütközik majd. Mindössze 11 százalékuk 
reménykedik a konfliktusmentes folytatásban, s viszonylag sokan (18 százaléknyian) tanácstalanok, nem tudják 
elképzelni, hogyan fogadják főnökeik, amikor a visszajövetelüket bejelentik.

A munkanélküli fiatalok átlagosan 25 százalék esélyt látnak a közeli hónapokban történő elhelyezkedésre, arra, hogy nem csak alkalmi, hanem tartós foglakoztatásnak is részesei lehetnek. Az állami, önkormányzati szférából kikerülők az átlagosnál nagyobb valószínűséget éreznek a munka világába történő visszakerülésre, ám a 34 százalékos esélymutató arra utal, hogy ők sem táplálnak túl nagy reményeket.