Egészen rövid összefoglalót csináltunk. Ott van a telex, a nepszava.hu, az index.hu, a 444.hu, a 24.hu tudósítása. Inkább az első reakciókra figyeltünk. Ilyeneket mondott Orbán Viktor miniszterelnök:


A nyugati civilizáció ereje, teljesítménye, tekintélye, cselekvőképessége fogyóban van. Amikor száz évvel ezelőtt a Nyugat hanyatlásáról beszéltek, akkor szellemi és demográfiai visszaszorulásról beszéltek, amit ma látunk, az anyagi és hatalmi visszaszorulás. A rivális civilizációk átvették a nyugati technológiát és pénzügyi rendszert, de a nyugati értékeket nem. A Nyugat elvesztette az energiahordozók feletti ellenőrzést is.

Magyarország kihívásait sorra vette a miniszterelnök.

Az első, szerinte, a demográfia: „jóval több a temetés, mint a gyermekáldás”. „Előbb-utóbb ellakják tőlünk az országot, a Kárpát-medencét” – így a kormányfő.

A második a migráció. „Ez már nem a Nyugat, hanem a poszt-Nyugat. 2050 körül be is következik a végső demográfiai váltás, a kontinens azon részén a nagyvárosoknak 50 százalék fölé emelkedik a nem európai származású emberek aránya” – vélekedett Orbán Viktor. Szerinte Európa két fele között csata zajlik, a Nyugat harcot folytat Közép-Európa ellen.

Szóba került Brüsszel és Soros György, „ránk akarják kényszeríteni a migrációt”. Orbán Viktor fontosnak tartja, hogy ne kényszerítsék ránk azt a sorsot, amit mi nem akarunk. Beszélt arról is, hogy Európában kevert népek élnek, tévedés. A Kárpát-medencében élők egy hungaro–pannon mártásban összekeverednek.

A harmadik a gender. Ebben is pereskedik Magyarország, mondta Orbán, várjuk az ítéletet. „A mi pozíciónk egyszerű: az apa férfi, az anya nő, hagyják békén a gyerekeinket, és ezt fogadtassák el Soros György hadseregeivel is. Ez az élet legfontosabb kérdése. Sosem lesz ennek a nyugati bolondériának többsége nálunk. Vannak ezek a gender-micsodák, transzgender például, de mi Transzilvániát tudunk legfeljebb kimondani, amit Erdélynek hívnak.”

Rátérve a háborúra kijelentette: az oroszok világos biztonsági igényt fogalmaztak meg, azt követelték, hogy Ukrajna soha ne legyen tagja a NATO-nak, ezt biztosítsa a NATO és mondja ki Ukrajna is, valamint vállalja a NATO, hogy nem telepítenek olyan fegyvereket Ukrajnába, amelyek elérhetik Oroszországot. Ezt viszont a Nyugat elutasította, ezért az oroszok most fegyverrel próbálnak érvényt szerezni ennek. Úgy áll a helyzet, hogy olyan kocsiban ülünk, aminek mind a négy kereke defektet kapott, a háborút így nem lehet megnyerni,

az ukránok nem nyernek háborút Oroszország ellen nyugati fegyverekkel és kiképzőkkel, mert az orosz hadseregnek fölénye van, a szankciók nem billentik meg Moszkvát,

Európa bajban van, az áremelkedések hatása még csak most jön, de négy kormányt már elvesztett Európa. A világ ráadásul demonstratíve nincs velünk, Kína, India, Brazília, Dél-Afrika, az arab világ és Afrika nagy része nem hajlandó részt venni a háborúban, mert számukra a világ nemcsak ebből áll, hanem megvannak a saját problémáik. Könnyen lehet, hogy ez a háború lesz az, amely demonstratíve véget vet annak a nyugati fölénynek, amely különböző eszközökkel képes volt egy-egy kiszemelt kérdésben világegységet létrehozni. Multipoláris világrend kopogtat az ajtónkon.

Orbán náci beszéde

Vásárhelyi Mária Talán nem is az a legnagyobb gazemberség, amit Orbán mond (persze, az is), hanem az, hogy ő maga is pontosan tudja, hogy mennyire abszurd „kevert fajról” beszélni. Pontosan tudja, hogy mit jelent a faj, hogy mindannyian ugyanahhoz a fajhoz tartozunk, hogy kevert fajról akkor beszélhetnénk, ha mondjuk egy ember és egy nyúl kapcsolatából születnék utód. Tudja, hogy nincs ilyen, de éppen azokat a legműveletlenebb, legagresszívebb, vérnacionalistákat akarja megszólítani, akiknek tetszik, ha faji kérdésről beszél, ha a magyarságot fajnak nevezi és a fajon belüli összetartásra buzdítja őket. Pedig ugyanolyan jól tudja, mint te vagy én, hogy amit mond, az mit jelent és hova vezet. Azt is pontosan tudja, hogy ez náci beszéd. Annak is a legalja. Legyen valaki jobboldali, konzervatív, akár nacionalista, ez a fajelméleti duma csak a legaljának jön be. Annak viszont biztosan. Ez igazi kútmérgezés. Az én édesanyámnak több mint száz rokonát gyilkolták meg csupán azért, mert más fajúnak bélyegezték őket. És ezért gyilkoltak és gyilkolnak meg milliókat ma is.

Undorodom attól, hogy szombat délután, 42 fokos melegben azzal kell foglalkoznom, hogy miket beszél ez a hatalommániába beleszédült, gátlástalan gazember. De, persze, túllépni sem lehet rajta. Legfőképpen azért, mert pontosan tudja, hogy mit beszél és hogy hova vezet ez a beszéd. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy ezek egy kétségbeesett, bukásra ítélt ember szavai, aki látja, hogy már nincs más esélye, mint a söpredék felhergelése. Akik persze sokan vannak, de nem elegen.

Szele Tamás Nem fogok részletekbe menni azzal kapcsolatban, hogy miket mondott ma Orbán Viktor. Amit szokott: semmit, habosan, undorító módon, provokatív szándékkal.

Csak annyit mondanék, hogy tessék megnézni MOST a valutaárfolyamokat és tessék megnézni őket ESTE is.

Zelki János Orbán Viktor: „Soha nem lesz annak a nyugati bolondériának itt többsége. A magyar ember haja alá nem megy be. Vannak itt ezek a gendermicsodák, de mi maximum egy Transylvaniát tudunk kimondani.”
Ez nem százas. 

Kerékgyártó István Orbán mai tusványosi beszéde nekem azt mutatja, hogy nem fog engedni az unió jogállamisági követelményeinek, és akkor nem kapjuk meg a 11 ezer milliárd forintot. És akkor Magyarországnak annyi. Különös, hogy egy vezető téveszméi, lelki karaktere, mentális állapota évtizedekre eltávolíthatja hazánkat az európai kultúrnemzetek sorából. Az meg még különösebb, hogy mi csak ülünk itt, és nézzük ezt, ráadásul milliók még tapsolnak is hozzá. Jaj, nekünk!

Seres László Tisztelet a nyílt beszédnek. Ennyire világosan a rendszerváltás óta magyar vezető még nem tette nyilvánvalóvá, hogy a Kreml érdekeit képviseli.

Kelen Károly Azt mondta, hogy eljön majd az idő, amikor nem szabad beengedni Magyarországra az Európán kívülről származókat, akkor sem, ha a schengeni határon át jönnének.

Vagyis a nyugati határokat is le kell zárni, nehogy idejöjjenek, akik kevert fajjá bírnának változtatni bennünket.

Barátaim az Úrban! Mondjátok meg nekem:

Mi a f…ért jönnének ide??!!

Hiszen még a szerencsétlen ukrajnai menekültek közül is csak azok maradnak, akiknek családjuk van itt. De még azok sem mind!

Nyilván Hruscsovra gondolt:

– 2030-ra utolérjük Amerikát – mondaná ma a jó Nyikita Szergejevics.

Szent-Iványi István Igazi nagy újdonság nem hangzott el a beszédben, de akadtak új elemek, fordulatok, az elemző a bőség zavarával küzd. Orbán a szokásos „Nyugat alkonya” című toposszal kezdett, ezt most az „anyagcsata” elveszítésével indokolta (mintha a nemzetek jóléte a nyersanyagok birtoklásától függne és nem a technológiától, a kreativitástól, az innovációtól stb.). Megtudhattuk, hogy Amerika az energiát fegyverként használja (érdekes, hogy ez Oroszország kapcsán nem hangzott el) és célja az európai energiafüggetlenség felszámolása, ami szerinte az orosz–német energiatengelyen alapult, tehát az orosz energiafüggőség jelentette volna Európa energiafüggetlenségét. Meghökkentő gondolat.

Európával azonban más baj is van: a migráció kettéválasztotta. A nyugati fele már nem is nyugat, hanem posztnyugat, ahol nincsenek már nemzetek, csak „kevert fajú” népek, míg Közép-Európa az új nyugat, mert itt van ugyan keveredés, de csak az európai népek között. Ez már bizony nincs messze a „fehér faji szupremacisták” elméletétől.

A háborúról megértően azt állította, hogy az oroszok jelezték a biztonsági igényüket tavaly decemberben, de erről a Nyugat tárgyalni sem volt hajlandó, ezért most katonai erővel kívánják ezt érvényesíteni. Emlékezetes, hogy ezek a bizonyos orosz „biztonsági igények” egy ultimátum formájában a NATO 1997. előtti területeire történő visszavonását követelték, ami teljes abszurdítás, egyébként ők sem azért tették ezt a javaslatot, mert tárgyalni szerettek volna, hanem azért, hogy legyen mire hivatkozniuk a háború elindításakor, és Orbán megértően hivatkozik is erre. Továbbra is úgy véli, hogy ez két szláv nép háborúja, számára nincs agresszor és megtámadott, nincs nemzetközi jog és szabályokon alapuló rend, csak egy távoli konfliktus, amihez nekünk nincs közünk.

Ez nemcsak végtelenül immorális álláspont, de alapvető biztonsági érdekeinkkel is ellentétes.

Ő, persze abból a súlyos tévedésből indul ki, hogy Oroszország csak Ukrajnát akarja, de a NATO-t nem támadja meg, mert gyengébb annál. Nem számol azzal, hogy a Putyin-rezsim egy háborús bűnöket elkövető, felelőtlen, kiszámíthatatlan, a világ biztonságát most is fenyegető nukleáris hatalom és ha sikerül a terve Ukrajnában, akkor a nemzetközi rendben káosz következik be, a dzsungel törvényei válnak normává, amik szerint az erősebbnek joga van azt csinálni, amit csak akar.

Itt is elhangzik az a mantra, hogy a szankciókkal lábon lőttük magunkat, nekünk jobban fáj, mint Oroszországnak Ez még az orosz Nemzeti Bank legújabb jelentésének is ellentmond, amelyik az idén 8-10%-os recessziót jósol az országnak és magas inflációt, jövőre is folytatódik a recesszió, érzékelhető a technológiai lemaradás, radikálisan növekvő munkanélküliség várható stb. Orbán nem meglepő módon a Kreml-párti propaganda szólamait ismétli meg a szankciók támadásával.

Orbán szerint Európának nem az ukránok mellé kellene állni, hanem az oroszok és ukránok közé, ugyanakkor úgy véli, hogy békét csak az USA és Oroszország megállapodása hozhat. Attól tartózkodik, hogy a békéről bármi konkrétumot mondjon, de sürgeti a fegyverszállítások leállítását, ami mindneképpen és egyértelműen Ukrajna pozícióit gyengítené azokon a bizonyos béketárgyalásokon.

Magyarország fényes jövőjét tisztes távolban helyezi el, az majd csak 2030-ban jön el. Ennek az az előnye, hogy addigra a mostani beszédet mindenki elfelejti és rajta már aligha kérik számon. Szerinte a sikeres recept lényege, hogy új megállapodásokat kell kötni az EU-val, Oroszországgal, Kínával és az USA-val, de ezek tartalmát homályban hagyja, ezentúl pedig ki kell maradni mindenből: migrációból, genderből (bármit jelentsen is ez), háborúból stb. Félő, hogy ez a nagy kimaradási program a végén elvezet minket oda, hogy kimaradunk az EU-ból és a NATO-ból, ilyen értelemben lehetünk lokális kivételek, mert szerinte ez a cél.

Bizonyos értelemben máris elértük ezt, a forint romlásában, a gazdaságunk sérülékenységében, az EU-val folytatott értelmetlen vitáinkban máris lokális kivételek vagyunk. Végül azzal zárta, hogy a világ tartozik nekünk (kár, hogy erről a világnak nincs tudomása és ő sem árulta el, hogy pontosan mivel), és ezt mi be is fogjuk hajtani rajta.

Még hosszan lehetne csemegézni, de ez bőven elég. Tőle tudjuk, hogy nem az a fontos, amit mond, hanem az, amit csinál, de ez így is elég dermesztő. Igazi illuzionista, aki hisz a látszatok formatív erejében és ennek érdekében post-truth narratívával hipnotizálja a hallgatóságát. Tegyük hozzá: mind ez ideig elég sikeresen, de nem tudhatja, hogy közönségében nem ül-e már ott az a bizonyos Mario, aki egy ponton felébred az illúziók világából és felébreszti az alvajárókat is azzal, hogy pontot tesz a veszélyes varázslat végére.

Gusztos István „… előbb-utóbb ellakjánk tőlünk Magyarországot”… „… ezek az országok már nem nemzetek”; „a Nyugat szellemi értelemben Közép-Európába költözött”; „Brüsszel meg a Soros-féle csapatok”; „poszt-Nyugaton”…; „hungaro–pannon mártás…”

Aljas és eszelős. Meddig uralkodhat ez a gazember?

Szerintem az az EU-s vezető, aki ezek után szóba áll Orbánnal, ugyanolyan gazember…

És a magyar „ellenzéknek” is: aki a mostani beszéd után – és még nincs vége! – szóba áll Orbánnal, maga is aljas gazember.

Parászka Boróka A nyolcvanas években, amikor a romániai újságok címlapján már csak egyetlen vezér útmutatásait lehetett olvasni, már csak a Ceausescu-házaspár portréi jelentek meg, amikor a magyar helységneveket nem írták le csak románul, a magyar–román határon kemény retorzióval büntettek minden becsempészett magyar nyelvű könyvet, magánházaknál nem lehetett külföldi, különösen magyar állampolgárokat vendégül látni – akkor váltak rendszeressé a bálványosi találkozók. Bátor ellenzékiek mentek fel a Szent Anna-tóhoz beszélgetni, találkozni, együtt lenni. Magyarországról jobbára a demokratikus ellenzék tagjai érkeztek. Nem mintha a szekuritáte ne eredt volna a nyomukba, megfigyelték őket, vegzálták őket ott is.

Aztán a rendszerváltás után nőtt a nyári találkozók közönsége, a határok elvileg megnyíltak, a politikai rendszerek elvileg demokratizálódtak. A bálványosi találkozókat a növekvő számú közönség miatt is Tusnádfürdőre helyezték át – innen (is) ered az összevont Bálványos-Tusnád: Tusványos név.

És hova jutottunk röpke harminc év alatt? A magyar nyelvű sajtó címlapjain ugyanaz az egy fószer látható és ugyanúgy szórja az útmutatásait. A tusványosi közönség lelkesen csápol neki. Az egykori bálványosi ellenállók már mind meghaltak, kiöregedtek, emléküket sem őrzi senki azoknak, akik az egyszólamú, nacionalista, kirekesztő, antidemokratikus rezsimmel szembe fordultak.

Nagy utat tettünk meg: a felszabadulás vágya odalett, a szembefordulás képessége sehol nincs. Három évtizede még az volt az illúzió, hogy Erdély az ellenállás földje, hogy itt még a legkeményebb diktatúra is megbicsaklik. Most, három évtizeddel később, látjuk: itt a legmélyebb a mocsár, saját autonóm, szellemi hagyományainkat tagadjuk meg, fordulunk el azoktól.

Erdélyi barátaimtól sok-sok viccet hallottam ezen a héten, ki hova menekül, hogy ne kelljen most Tusnádon lennie. Kacagságos, valóban az igyekezetünk. De a szomorú valóság, hogy önként száműzzük magunkat utolsó, védettnek hitt menedékeinkből.

Román nacionalisták vágják gyakran a fejünkhöz, hogy hazátlanok vagyunk. Hát szellemi és politikai értelemben valóban. És a hazánkat, Erdélyt, mi adtuk, adjuk át. Ki érdekből, ki önámításból, ki vakságból, ki elvtelenségből, ki tehetetlenségből. Ki meg azzal a reménnyel, hogy egyszer majd ez is elmúlik, ahogy elmúlt a Ceausescu-rendszer is. A rossz hír az, hogy az a rezsim sem múlt el. És ahogy az idő telik, egyre kíméletlenebb a felismerés: a diktatúrát mi magunk erősítettük, tartottuk fenn akkor is. És erősítjük, tartjuk fenn most is. A diktatúra mi vagyunk.

Ferber Katalin „A mi nagyszerű hazánk, Magyarország! Itt mindenki magyar – mármint nem „keverce”, fujj. Rengetegen tudják, de nem mondják, ilyen nem létezik. Soha, sehol. Nagyanyám holland–német–osztrák ősökkel, apai nagyszüleim német eredettel dicsekedhettek volna, de nem tették. Magyarosították a nevüket, hátha akkor békén hagyják őket az ispánok, a jegyzők, az elvtársak és elvtársnők. Szelíden kérdem (leginkább magamtól), akkor miért nem zárják le csuda hazánk határait? EU állampolgárok se ki se be! Vagy: miért nem lépünk ki a schengeni egyezményből? Mi, több mint kilencmillió kevert fajú az állam védelmére szorulunk, nehogy még kevertebb fajúak legyünk. Nem, nem belemagyarázás: sajnos, a miniszterelnök nem a mérgező bevándorlókra gondolt, akik a nem kevert fajú magyarokat esetleg megfertőzhetnék. Ugyan! Orbán Viktor ezzel a mondatával tudatosítja sokakban, hogy országunkban, s „bizonyos” országhatárainkon kívül élő népcsoportokat tekintve kizárólag egyetlen etnikum létezése a kívánatos. Rettenetes idők jönnek, hamarosan.

Orosz Jenő Orbán egyre bátrabban mond ki egyre nagyobb butaságokat…

Orbán az Index szerint azt mondta, hogy „mi nem vagyunk kevert fajúak.” Ez nem igaz. A közép-európai térség, benne a magyarsággal, Európa egyik nemzetiségileg és „fajilag” legkevertebb régiója! Nemcsak arról van szó, hogy maga a magyarság is egy különböző nyelveken beszélő törzsszövetségből alakult ki (apropó; ez most azt jelenti, hogy a barnább bőrszínű türköket/törökös népelemeket, akikkel a honfoglalás kora előtt keveredtünk, már nem tartjuk „faji szempontból” idegennek?). Az Árpád-korban a számbeli fölényben lévő magyarok magukba olvasztották a korábban itt élt szlávokat, de rengeteg földrajzi név azóta is őrzi szláv gyökerét, például a Balaton, Pécs és Pest is, vagy olyan tisztségnév, mint a szláv „zsupán/úr”-ból átvett ispán…

A megszilárduló királyi hatalom „faji” szempontból színvak volt: a királyi testőrségben szolgáltak vikingek és például a kincstár „menedzselését” gyakran a pénzügyekhez legjobban értő muzulmán hitű izmaelitákra (böszörményekre) és izraelita vallású zsidókra bízták. Kevesen vannak tudatában annak, hogy a középkorban a nemesfémekben és megműveletlen földben dúskáló magyar királyság Európa számára maga volt az „Ígéret földje”! És ahogy a 19. századi aranyláz idején milliók vándoroltak ki a meggazdagodás reményében Amerikába, úgy az Árpád-kortól Mátyás koráig – vagyis a felvidéki arany- és ezüstbányák kimerüléséig – jelentős mértékű bevándorlás zajlott főleg német nyelvterületről.

Tehát a középkori Magyarország, Orbán legnagyobb bánatára, igazi „multikulti” volt!)

Orbán tisztánlátását két dolog zavarhatta meg: egyfelől az erdélyi magyarságban mély nyomokat hagyó ceausescu-i sovinizmus, amely nyelvében és kultúrájában homogén Romániát akart. A máig ható önvédelmi reflex Orbánban azt az „ellen-Ceausescu-t” látja, aki hatékonyan meg tudná védeni a kisebbségi magyarságot. De hát már nem az önellátó kommunista államok időszakát éljük! Magyarország szerves részét képezi az európai és azon belül a német gazdaságnak – vagyis az 1970-es évek román nacionál-bolsevista stratégiája nem alkalmazható a jelenre. Lehet, hogy ez a Székelyföldön nem látható, de az Európai Unió keretén belül mód lenne a nemzetállami határok lebontásával egy új, magasabb szintű nemzetegyesítésre!

Orbán másik tévedése az, hogy egy nemzet a „katonás jellegétől” lesz erős, holott már a javított, módosított darwini evolúció-elmélet szerint sem a „fajok harca” viszi előre a világot, hanem az adaptációs képesség és az innováció!

Orbán hatalomgyakorlásának korszaka úgy vonul be majd a magyar történelemkönyvekbe, mint az elvesztegetett lehetőségek időszaka, mert bár megvolt a pénz az összmagyarság alkalmazkodási képességének a javítására, de végül nem az oktatásügy, nem a magyar nagy hozzáadott értékű termékek fejlesztése élvezte az elsőbbséget. Maradhatunk ily módon bezárkózó, belterjes, nagyrészt nyomorgó „fehér rezervátum”… de miért?

Kardos András Muszáj nyilvánossá tenni, hogy megmaradjon, mint a mikrotörténelem esete a (vélt) makrotörténettel. Szóval: Orbán beszéde után kérdéseket olvastak fel, gondolom írásban érkezhettek. Az egyik kérdés így szólt:

Én öt gyereket nevelek, de szeretnék egy hatodikat is. Viszont a feleségem azt mondta, hogy csakis akkor lehet szó róla, ha a magyar miniszterelnök ezt jóváhagyja (hatalmas taps). A helyzet az, hogy ez a kérdés-kérés mélyebb nyomokat hagyott bennem, mint a beszéd. Nem akarnám elemezni a szöveget, de az biztos, hogy irónia nem volt benne.

Tehát akkor marad az (apuka számára) karizmatikus önkényúr, sőt diktátor, a nemzet atyja, ki majd mosolyogva és szerényen jóváhagyja a nép egyszerű gyermekének kérését.

Ha valaki nekem 30 éve azt mondja, hogy ide fogunk jutni, hát én biztos őrültnek néztem volna.

De ez van. Ide jutottunk.

Szűcs Gábor Róbert (A nemzetvezető beszéde). Nagyon sokan és közülük többen jó szándékkal hurrogták le azokat, akik Orbán Viktort (most az egyszer, szégyen ide vagy oda, leírom a nevét) és/vagy a rendszerét is fasisztoidnak, vagy egyenesen fasisztának nevezték. Én többször leírtam és megindokoltam, hogy ez a rendszer nem a klasszikus fasizmus, bár Mussoliniéhoz ijesztően közel áll, hanem sokkal inkább a 21. század „kifinomult” fasizmusa. Nem az, amelyik zumek, lefejez, hanem az, amelyik szépen kikötöz és addig ejt apró vágásokat rajtad, míg bele nem halsz.

Ám ez a tusványosi beszéd nem apró vágás volt, hanem maga a nyílt, leplezetlen, szálasibűzös fasizmus. Nácizmusnak is mondhatni, nem sértődöm meg. A hungaroführer mostantól tényleg Führer, vagy inkább nemzetvezető. „A nemzet miniszterelnöke” hangzott el többször. Vagyis a nemzet vezetője. Kitartás! De nézzük sorjában, ha már.

1. „A Nyugat hanyatlása”. Ez bizony Sprengler (mondta is a szónok), akit a nácizmus előfutárának tartanak, aki a fajelmélet atyja, a Nürnbergben felakasztott Alfred Rosenberg munkatársa volt, és aki mélyen lenézte az alpári és műveletlen Hitlert. Nyilván bunkóságáért, és nem azért, mert gyárilag megöletett és feldolgoztatott hatmillió emberi lényt.

Hungaroführer szerint a „kevert fajú posztnyugatnak” nincsen jövője. Meg kell állítani azokat az „idegen fajúakat” akik nem csak délről, de az Európai Unión belülről, tehát Nyugatról fenyegetnek. Ezzel kapcsolatban utalt az első poitiers-i (tours-i) csatára, amelyről, mint sok félművelt embernek, az jut az eszébe, hogy a frankok véglegesen kiverték az arabokat (mórokat) Európából, holott csak egy nagyobb portyázó sereg feletti győzelemről volt szó (vö.: Hahner Péter. Újabb 100 történelmi tévhit. Budapest: Animus, 21-24. o., 2011.)

Jól letolta (név említése nélkül) Szlovéniát, mert új, balközép-liberális kormánya felszámolja a horvát határon épített kerítést (ld.: Szűcs R. Gábor: Sok drót semmiért, Élet és Irodalom, LXVI. évfolyam, 29. szám, 2022. július 22.), ami mellesleg 2015 óta tíz halálos áldozatot követelt. Nyilván „idegen fajúak voltak”, említésre sem méltók.

2. Nyíltan beismerte, hogy a V4-nek vége (nevét sem említette). Sic transit gloria mundi. A V4 tehát nonpersonná. azaz nemszeméllyé vált, soha nem is volt és soha nem is lesz. Gondolom, a Magyar Nemzet és a többi pincsi már törli is ki visszamenőleg a lapokból a nevet.

3. Ukrajna: 86 magyar ember esett el a háborúban. Ez szörnyű, de hát a háború nem életbiztosítás. A hazájuk védelmében estek el. És hány szlovák, román, lengyel, moldován vagy orosz (!) nemzetiségű ukrajnai lett áldozat? Egetverő baromság azt mondani, hogy a magyarok estek el egyedül a nemzetiségek közül. Sőt. Pontosan annyi lengyel van számarányosan, mint román vagy magyar (0,3 %). Az oroszok ma is a népesség kb. 17%-át adják, és zömük a megszállók ellen harcol, vagy elmenekült – de nem Oroszországba.

4. Egyszerre sokfelé kell figyelni (kínai tányérmutatvány-hasonlat). Faluvégi Lajos mondta egyszer nekem. „a jó vezető egyszerre húsz felé figyel. Ez a vezetés művészete”. Hát, vannak ripacsok is.

5. Megható volt hallani Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska) szavait a Hungaroführer szájából, hogy t.i. a Bosznia-Hercegovinában élő horvát kisebbséget bántják (nyilván a bosnyákok). Dodik u.i. éppen abban érdekelt, és ezt nem is titkolja, hogy a bosnyák (akiket ő már megint muszlimnak nevez) rész maradjon csak meg Bosznia-Hercegovinának, és a többit Horvátország és Szerbia nyelje el. Ezzel a magyar miniszterelnök (bocsánat: nemzetvezető) lényegében elismerte, hogy bizony a Bosznia-Hercegovina szétszakadásáról szóló térkép Budapesten készült. Vagyis: Hungaroführer Magyarországa érdekelt lenne egy háborúban a Nyugat-Balkánon.

5. A biomassza nem fa. „A biomassza fogalma: biológiai úton létrejövő szervesanyag-tömeg, amely az elhalt állati és növényi szervezeteket foglalja magában. Ide tartozik gyakorlatilag az összes elpusztult állat, a lehullott falevelek, de még az állatok ürüléke is”

A recesszió fogalmával sincs tisztában. Továbbá összekeveri az egyszerű többséget a minősített többséggel (EU). De úgy látszik, senki sem mer szólni neki, így megmarad veszélyes hülyének.

6. A ritka földfémek. Ezek zöme valóban Kínában volt, ám meg kell jegyezni, hogy jelentős, többek közt radioaktív szennyeződéssel jár a kitermelés. Ezen túlmenően „globálisan már nem is Kínában találhatóak a legnagyobb ritkaföldfém-tartalékok…így a jövőben várhatóan diverzifikálódik a kitermelés”

7. Egyéb

„Sto gyelaty?” mondta a Hungaroführer, kötőien. Illetve nem. Ez Lenin egyik fő műve, a „Mi a teendő?” De azért csak komcsizzon vidáman.

Amúgy ki sem ejtette az EU nevét. Navracsicsét se. Ő ott sem volt Nemszemély.

Nem is lesz itt pénz, egy cent sem. Mi meg addig eldöntjük, hogy fasiszta-e vagy őrült. Vagy mindkettő.

Kováts Lajos Kezdődik! „Mi nem vagyunk kevert fajúak!” Miközben: svábok, tótok, cigányok, zsidók, rácok, ruszinok, bunyevácok, kunok, románok, ukránok, görögök, örmények, szlovének, szlovákok, és még sokan mások – mi mind magyarok vagyunk, összeköt a múltunk a nyelvünk a kultúránk.

Hát akkor fajozzunk, miniszterelnök úr!

Szele Tamás Kedves miniszterelnök úr, akkor fajozzunk, ha már.

Én csak saját magamról beszélnék, meg tán a rokonaimról, de jelezném, hogy nem lesz egyszerű.

Tudja, az alaptétel, hogy mindenki egy fajból, a homo sapiens sapiensiből származik. Maga talán népekről, nemzetekről vagy a kedves apja faszáról méltóztatik beszélni, de vegyük az én személyes példámat.

Néhány évvel ezelőtt – vagy inkább pár évtizeddel – szelíd segítséggel utánanéztem, ki volt a “családom” legelső eleje. Ő egy ékszerész és nagyszívű mecénás volt a Córdobai Kalifátusban, izrael hitében élt, de ott vallásszabadság volt, őt Barbanellónak hívták spanyol nyelven.

Később családunk több tagját megégették a quemadrerón, de néhányan mégis eljutottak Közép-Európába.

Sajnos, miniszterelnök úr, a nagy számok törvénye működik.

Az embernek általában két szülője, négy nagyszülője, tizenhat dédszülője és harminckét ükszülője van, szóval elég sok dicső eleim voltak, jelentős mennyiségben végvári vitézek, kereskedők, haramiák, uzsorások és rabbik, a magyar történelem elég gazdag ilyesmiben.

Például a Szele család törökverésért kapta a nemességet – mármint az enyém, mert van egy másik is – és mind a hét szilvafát.

Többször el is kártyáztuk.

Igen, miniszterelnök úr, csak én a Rosenberg-ágon az egyetlen élő Zrínyi-örökös vagyok, ugyanis dicső őseink összefeküdtek mindenkivel.

Kedves mniszterelnök úr, ha én a maga módján gondolkodnék, fellépnék Erdély legitim nagyfejedelemeként és Horvátország bánjaként.

Mint mózeshitű ember.

Nem ment el az eszem, persze, én otthon születtem, tudom, mi jár annak, aki ügyes vagy okos: Gábor Áront az udvarhelyszéki választmány ötször akadályozta meg az ágyúöntésben, míg hatodjára megtehette.

Kedves miniszterelnök uram, tudja, ki irányozta az ágyúkat, miután a kezei között meghalt Gábor Áron?

A felesége, Iustina, aki román volt.

Legalább akkora magyar hős volt, mint Gábor Áron, csak a nők sírját nem őrzik meg, miniszterelnök úr, gondolkodott már ezen?

Kedves miniszterelnök úr, tudja, hány őse volt magának?

Ismeri kettő haladványait?

Kedves miniszterelnök úr, amennyiben valóban feudalizmus lesz, megtenné, hogy nekem, Erdély, Podólia és Litvánia fejedelmének, Lodoméria és Halics vitatott nagyhercegének, Horvátország jogos és érdemes bánjának kinyalja a seggemet? 😛

Fajozunk, ja. Mondtam, hogy Izrael hitében élek, de annál jobban is kinyalhatná.

Maga nem tudja, mitől magyar az ember, bezzeg Iustina tudta.

Bár azt hiszem, s vegyünk róla példát: Iustina azt tudta, mitől ember az ember.

(Fenti összeállításunkat a nepszabadsag.hu portál főszerkesztőjének engedélyével vettük át másodközlésre. Köszönet érte.)