A világ leghíresebb és leggazdagabb asszonya egy 95 éves, hajlott hátú „néni”. Ő II. Erzsébet, a világ legrégebben trónon lévő uralkodója. Róla szól a Scolar Kiadó „A királynő” című könyve, Matthew Dennison munkája.
(A kép forrása: https://www.mentalfloss.com)
Ha beírjuk II. Erzsébet / Queen Elizabeth II of the United Kingdom nevét a Google-ba, pillanatok alatt sokmillió információ ugrik elénk, a legfrissebb éppen 16 órás. Mindent tudhat róla, akit az élete érdekel, utána nyomozhat a neten, hogy mit szeret inni, hány kutyája van és milyen fajták, mit mondott tegnap a BBC-nek, miért hord világos pasztell ruhákat, tud-e autót szerelni/vezetni, hány száz protokoll-előírást kell megtartania – és egy szigorú pillantásával megtartatnia.
Életének szinte minden napját felidézte, végig követte számos róla szóló dokumentumfilm, tévésorozat és játékfilm.
E gazdag filmtermés furcsa módon azonban nem neki köszönhető – sőt, ő köszöni, egyikből sem kért igazán – hanem a menyének, Dianának, akinek emléke örökre megmarad az emberekben. II. Erzsébet élete – furcsa módon – Diana halála óta érdekli igazán az embereket. Addig mindenki tudomásul vette, hogy ő a királynő, de egyébként nem vágyott senki bepillantani a magánéletébe, még kevésbé gondolkodásába, érzelmeinek képzeletbeli kincsesládájába.
Elképesztő munkabírás és fegyelmezettség kell ahhoz, hogy valaki szülőhazájában, meg a birodalomhoz tartozó, Európától távoli országokban, számára teljesen érdektelen dolgokról állandóan okosakat mondjon – még ha megírják is neki – ismeretlen embereket kitüntessen, ezrekkel kezet fogjon, akikről (mások is ekként vanna) talán sokszor nem tudja (pontosan) kicsodák, és mindeközben visszafogottan mosolyogjon.
„Erzsébet immár kétszer is frigyre lépett – nem csupán egy férfival, de ezúttal egy egész nemzettel” – utal a krónikás a koronázási szertartásra.
A róla szóló, ki tudja hányadik könyv talán az utolsó, amely még életében megjelent, II. Erzsébet egészségéről ugyanis a napokban aggasztó híreket hallani. Meglehetősen furcsa érzés lehet, hogy valaki pontosan tudja a saját temetése összes részletét, ismeri annak szigorú, protokolláris szabályait, hiszen végigkísérte már a számos rokonon kívül szeretett testvére, Margit, és férje, Fülöp, gyászszertartásait is. Fülöp halála óta láthatóan gyengébb lett – az együtt töltött több mint hét évtized maga is egy emberöltő, átélni férje temetését ennyi idősen, önmagában hatalmas megpróbáltatás lehetett.
A Scolar Kiadó által gondozott elegáns kötet, amely már a covid alatt íródott, igyekszik tárgyilagos lenni. A benne szereplő adatok, tények nem mindig egyeznek „A korona” című, nagy sikerű filmsorozatban látottakkal, de ez természetes, hiszen ez utóbbi nem szigorúan dokumentumértékű, és persze más írta a könyvet, és mások a hamarosan újabb folytatásokkal gazdagodó sorozat forgatókönyvét.
Akárki követi is a trónon II. Erzsébet királynőt, még egy ennyire emblematikus alakja aligha lesz a brit birodalomnak, és olyan sem, aki ilyen hosszan uralkodik. Bárki lesz is az utód, nincs könnyű helyzete, egyrészt, mert azt várják el tőle, hogy hasonlóan jó uralkodó legyen, de legalább ilyen sokan azt, hogy változzon már végre valami az udvarban.
Bár a változás szele már Dianával megérkezett és a közeli múltban Meghan-nel folytatódott, ezúttal nem magánéleti kérdésekben várnak az alattvalók (már aki…) változást, hanem az egész királyi udvar elképesztően anakronisztikus létformájában. A vaskos kötet érdeme, hogy az időrendben felsorolt udvari történéseket elhelyezi az akkori világtörténelmi események között, stílusa nem bulvár jellegű, de nem is száraz. A terjedelmes szöveget ritkán látott képek oldják, talán több is elkelt volna belőlük.