(Selmeci János jegyzete) A Demokratikus Koalíció egykor bajnokcsapatot győzelemre vezető, majd megbuktató, végül egy frissen alapított klubból középcsapatot csináló vezetőedzője felismerte, hogy az ellenzéki szurkolóknak nincs szükségük botladozó, identitás nélküli közép- és kiscsapatokra, akik között még olyan is van, ami egyetlen tétmérkőzést sem játszott soha, mégsem esik ki az első osztályból.
A labdarúgásban gyakran előfordul, hogy egy csapat elsősorban azért igazol le egy játékost, hogy az illető ne egy másik klubhoz szerződjék. Kevésbé számít, hogy a tehetséges labdarúgó beleillik-e az edző elképzeléseibe vagy a csapat játékába, a lényeg, hogy ne ellenük szerezzen gólokat, a csapat pedig vonzóbbnak tűnjék újabb futballisták és persze a szurkolók számára a transzfert elbukó riválisnál. Ezt csinálja most Angliában – látható sportszakmai koncepció nélkül – a Chelsea.
Itthon a Demokratikus Koalíció a magyar politika Chelsea-jeként csap le boldog-boldogtalanra, akit el tud csábítani az ellenzéki pártok színeiből, hadd lássa minden politikus és szavazó, hogy melyik ellenzéki csapattal van a legnagyobb esély – ismét futballhasonlattal élve – a Bajnokok Ligáját érő pozícióra.
Ami a top futballban a BL-szereplés, az a magyar politikában a második legnagyobb párt szerepe, ami pénzt, valamekkora befolyást és biztos pozíciót jelent, a klubot nem fenyegeti a kiesés szélére sodródás, játékosai jól élnek még akkor is, ha a bajnoki címre nincs is valós esélyük a jóval több (ezúttal nem arab olaj, hanem adófizetői) pénzből működő, Orbán Viktor nevű középcsatárral rohamozó rekordbajnok ellen.
A Demokratikus Koalíció egykor bajnokcsapatot győzelemre vezető, majd megbuktató, végül egy frissen alapított klubból középcsapatot csináló vezetőedzője felismerte, hogy az ellenzéki szurkolóknak nincs szükségük botladozó, identitás nélküli közép- és kiscsapatokra, akik között még olyan is van, amelyik egyetlen tétmérkőzést sem játszott soha, mégsem esik ki az első osztályból. A DK az ő legjobb, sőt igazából szinte bármilyen játékosaikat igazolja most le, hátha erősödik picit a középpálya, és hátha jön velük még néhány szurkoló is, akiknek nem számít, hogy milyen színű mezben, és milyen elvek mentén, csak valaki rúgjon már egy gólt a Fidesz kapujába. Akinek pedig politikusként a közös lista oké volt, miért ne húzná most végleg magára a DK mezét.
Ahogy az Elche-Cádiz spanyol kiesési rangadó is csak a csapatok legelszántabb híveit érdekli, úgy egy LMP–Párbeszéd párharc sem hoz lázba tömegeket, egy élvezhető mérkőzéseket játszó, a rekordbajnokot legalább megszorító ellenzéki pártot viszont sokan látnának szívesen, talán még néhány eddig semleges szurkoló is.
Persze, telt ház ebből még nem lesz, és vannak ellenzéki szurkolók, akiknek nem felel meg a Demokratikus Koalíció nevű futballcsapat akkor sem, ha igazolnak pár dekázni (dékázni?) tudó játékost, szóval kelleni fog még legalább egy másik, a középcsapat-státuszból kiemelkedő, másfajta játékot játszó csapat is a rekordbajnok legyőzéséhez és szükség lesz ma még ismeretlen játékosokra is, és talán a bajnokság „legjobb” csatárának is ki kell öregednie.
A játékosok és szurkolók nélküli klubok viszont aligha fognak hiányozni a bajnokságból, a színvonalnak pedig egy erősebb ellenzéki csapat még akkor is jót tehet, ha sokak szerint csúnya a mezük, nem szimpatikus az edzőjük, undorító megoldásaik vannak és egyelőre még az örökös gólkirályjelölt Orbán Viktor sem bánja, hogy velük kell játszaniuk.
A kérdés már csak az, hogy az elkötelezett szurkolókon kívül vajon érdekel-e még bárkit ez a mérkőzés….