A The New York Times és a The Washington Post internetes oldala egyaránt átvette azt a hírügynökségi jelentést, amely ismerteti a tekintélyes Pew közvélemény-kutató intézet friss felmérésének eredményeit, amely szerint erőteljesen növekedett a múlt egy évben az Európai Unió elfogadottsága a tagállamok többségében.
A londoni Financial Times szintén ismerteti a Pew adatait. A górcső alá vett tíz tagország közül kilencben a többség kedvezően vélekedik a 28 tagú unióról. A múlt évtizedben az EU megítélése nagyon ingadozott. A mostani javuló megítéléssel párhuzamosan Európában a gazdaság talpra állása, a munkanélküliség csökkenése tapasztalható. Az EU elfogadottsági rátája Lengyelországban 74, Németországban 68, Magyarországon 67, Svédországban pedig 65 százalékos. Ezek a Pew által mért legmagasabb értékek.
Figyelemre méltó, hogy tehát az élmezőnyben egyfelől az a Lengyelország és Magyarország szerepel, amelynek a kormánya a legádázabb vitákat folytatja a nemzeti politikáját több vonatkozásban bíráló Brüsszellel, másfelől az a Németország és Svédország, amelynek a vezetése a legnyitottabb volt a menekültek befogadására az elmúlt években.
A tavalyi adatokhoz képest kiugróan sokat növekedett az unió elfogadottsága néhány országban: Németországban 18, a korábban nagyon magas munkanélküliség által sújtott Spanyolországban 15, az idegenellenes politikai erők nyomulását megtapasztaló Hollandiában 13, valamint – és ezt meglehetős iróniával kell szemlélni – az egy évvel ezelőtt az EU-ból való kilépés mellett döntő Nagy-Britanniában 10 százalékponttal lett népszerűbb az unió.
A vizsgált tíz ország középarányosát tekintve az egy évvel korábbi 51 százalék helyett most 63 százalékos az Európai Unió tetszési indexe.
Egyedül a szigorú megszorító intézkedéseket átélő Görögországban érvényesül ellentétes tendencia: ott csak 33 százalékos az EU elfogadottsága. Megjegyzendő azonban: Görögországban is úgy vélekedik 54 százalék, hogy mindent egybevetve érdemesebb megtartani, mint elvetni az uniós tagságot.
Szintén meglehetősen magas – 35 százalékos – az uniós tagságot ellenzők aránya Olaszországban. A briteknél, ahol már döntés született a kilépésről, azt kérdezték, jó vagy rossz dolog-e az országnak az unióból távozás. Mai fejével 48 százalék mondja azt, hogy rossz, 44 százalék pedig azt, hogy jó dolog.
A Pew számai arról is szólnak, hogy a nagy többség – középarányosan 74 százalék – inkább a nemzeti kormányok kezében szeretné látni az unión kívülről érkező menekültekkel kapcsolatos bevándorlási politikát, mint az unió kezében. Magyarországon ez az arány 82 százalék. A más EU-országokból érkezők vonatkozásában ennél alacsonyabb, de így is meggyőző többségű, 66 százalékos a tagállami döntéshozatal igénye az uniós döntéshozatallal szemben. E tekintetben a magyar adat 69 százalék.
Orbán alattomossága címmel közöl kommentárt a tekintélyes Frankfurter Allgemeine Zeitung Reinhard Veser tollából. A szerző arról a frissen elfogadott magyar törvényről ír, amely kötelezi a külföldi anyagi támogatásban részesülő nem kormányzati szervezeteket, hogy minden megnyilvánulásukban utaljanak ennek a külföldi támogatásnak a tényére.
A magyar jogszabályt az ugyanezen témában meghozott orosz előírás könnyített változatának minősíti, és közös ismérvként azt jelöli meg, hogy a kormány bírálatát mindkét esetben a saját nép elárulásaként állítják be.
Vessünk még egy pillantást két, uniós kérdésekkel foglalkozó brüsszeli hírportál egy-egy cikkére.
Az EurActiv interjút közöl Heather Grabbéval, a Nyílt Társadalom Alapítványa Európai Politikai Intézetének igazgatójával, aki a finn Olli Rehnnek, az EU egykori bővítési biztosának volt a vezető tanácsadója. A téma itt is a nem kormányzati szervezeteket a külföldi támogatás feltüntetésére kötelező törvény. Grabbe szerint a jogszabály diszkriminatív jellegű, és félő, hogy a szabad tőkemozgás elvével ellentétes hatást fog kifejteni.
Az EUObserver véleménycikket közöl Daniel Tilles-nek, a krakkói pedagógiai egyetem történész vendégprofesszorának a tollából, aki rendszeresen kommentálja közösségi portálokon a lengyelországi fejleményeket. Tilles szerint szörnyen rossz gondolat ráerőltetni a lengyelekre a menekülteket – nem azért, mintha nem lenne méltányos elvárás, hogy az ország vegye ki a részét a szolidaritásból, hanem azért, mert félő, hogy ezzel euro-szkeptikussá tehetik az unióért mindmáig valósággal rajongó lengyeleket.