A skót szoknya álma

A férfi 2016-ban a parlament új tagjaként pakisztáni arany sújtásos sherwani-ban, magas nyakú, hosszú kabátszerűségben, viszont skót szoknyában esküdött fel a királynő hűségére, egyébként urdu nyelven.

„A Birodalom visszavág” – ez a laposka mondás jutott eszébe egy skót emberi jogi ügyvédnek azután, hogy Skócia új miniszterelnökének a pakisztáni származású Humza Yousafot választották meg. A férfi – ahogy azt a CNN felidézi – 2016-ban a parlament új tagjaként pakisztáni aranysújtásos sherwani-ban, magas nyakú, hosszú kabátszerűségben, viszont skót szoknyában esküdött fel a királynő hűségére, egyébként urdu nyelven. Amit rajta kívül persze senki sem értett, de ez egyetlen skótot sem zavart. Nem feltételezték, hogy a brit imperializmust megtorlandó Yousaf valami rontást visz rájuk.

Egy tengerrel odébb az ír miniszterelnököt Leo Varadkarnak hívják. Ő indiai gyökerekkel rendelkezik, éppúgy, mint a brit kormányfő, Rishi Sunak.

Yousaf szülei az 1960-as években kerültek Nagy-Britanniába azt követően, hogy a Kenyában született mama családját a helyi fekete közösség részéről rasszista támadások érték, a nagymamáját majdnem agyonverték egy baltával. Ezt persze nem azért írja meg a CNN, hogy relativizálja a fehér fajvédelmet, hanem mert igaz, és – tegyük hozzá – az is az, hogy a Black Lives Matter (A Fekete Életek Számítanak) igazsága mellett majdnem elsikkadt az amerikai ázsiaiakkal szembeni amerikai fekete rasszizmus ténye. A dolgok sajnos körbe érnek.

Mondhatni, hab a tortán, hogy a skót parlament legfőbb ellenzéki vezére, Anas Sarwar is pakisztáni, és persze ő is az Egyesült Királyságban született, mint Sunak, a szintén indiai gyökerű brit belügyminiszter Suella Braverman, valamint HumzaYousaf és Sadiq Khan, London főpolgármestere, aki detto pakisztáni eredetű.

„Yousaf történelmet írt” – nyilatkozta most a British Future agytröszt igazgatója, akit Sunder Katwalanak hívnak, és miért ne hívhatnák annak, hiszen az ír mellett indiai gyökerei is vannak.

Pakisztán, persze, boldog, ahogy Sunak esetében India is az volt, annyira, hogy a médiában sokszor nemcsak úgy emlegetik Yousaf-ot, mint a mi kutyánk kölykét, hanem mint pakisztáni hazafit, aki az anyaföld érdekeit érvényesíti majd a whisky-áztatta skót fenyéren, ahol az erikafélékhez tartozó csarabok virágoznak vadul. Yousaf ezen persze mosolyog. A nacionalizmusnak nehéz elmagyarázni a többféle identitást, amihez ironikus módon most a skót nacionalizmus is társul, hiszen a lojalitás ahhoz a szerephez, amit ez a férfiú elfogadott, azt diktálja, hogy Yousaf vezesse ki Skóciát az Egyesült Királyságból.

És nem lehet túlértékelni a nacionalizmussal az említett módon bőven megvert skót vagy – más pakisztániak, indiaiak esetében – a tágabb brit közélet befogadókészségét sem. Ennek persze nagyon is köze van az egykori impériummal kapcsolatos érzelmekhez: az elfogadás a néhai birodalom területéről érkezők iránt mindig is nagyobb és természetesebb volt, mint mondjuk a Kelet-Európából jöttekkel szemben, akiket gyakran nem szerettek. De a dolgok persze valóban körbeérnek, a közösségi médiában a szélsőjobb is újra bemutatkozott, és képzelhetjük, miket okádtak a felületekre Yousaf-ról.

Mindezeket figyelembe véve, valamiféle félig kifordított formában mégis csak értelmezhető az az elcsépelt mondat, hogy „A Birodalom visszavág”. Ahogy ezt már idéztük, erre egy skót emberi jogi ügyvéd ragadtatta magát. Az ő neve egyébként Jelina Berlow-Rahman, és bangladesi születésű.