Amikor az Éva-malom kalandos múltjával foglalkoztam, felkeltette érdeklődésemet, hogy az épület valós történetét feltáró tudományos dolgozat elnagyoltan kezeli a volt Hosszú (1906 óta Thököly Imre) utca beépítettségét a tárgyalt épület keletkezésének korában, 1872-ben: lényegében nem, illetve pontatlanul ismerteti… Vagyis inkább tévesen. A cikk így fogalmaz: „A Hosszú utcát a 18. század végén, 1792-ben nyitották meg, és még a 19. század közepén is csak néhány ház állt benne, zömét káposztáskertek tették ki”. (A nyitó képen: a Százéves Óvoda épülete 1858-ból.)
Ilyen módon a valóságnál nagyobb hangsúlyt kapnak a sűrűn emlegetett káposztáskertek, amelyek, ha pontosítjuk: zöldségeskertek, mivel nem csupán káposztára volt igénye a lakosságnak. „Gemüse Garten”, ahogyan másik helyen maga ez a tanulmány is idéz korabeli leírásból. Ismereteim szerint a tárgyalt épület – amely csak 1946-ban lett (Éva) malommá – környezete egy ténylegesen kialakított utca volt már kevéssel a déli városfal elbontása után. A Hosszú utca északi házsora a volt városfal nyomvonalán épült, a városfalak utolsó maradványait 1790 körül számolták fel. Az északi oldal folyamatos házsorának kialakulása feltétlenül a 19. század első felére esik.
A szerzők által is hivatkozott 1857-i kataszteri térképen egészen pontosan mindössze nyolc telek tekinthető zöldségeskertnek, ezzel szemben már akkor kiépült házsorokat láthatunk – harminckét épülettel. A tudományos tanulmány állítása lealacsonyítja a város fejlődésének állapotát egy adott időpontban: a városközpont közvetlen közelségében álló, éppen lendületesen fejlődő utcát falusias környékként mutatja be, megtagadva az 1820-as években indult fejlesztések tényét, amely a reformkori fellendülés országos színvonalú utcáját teremti éppen itt, ennek a pezsdülésnek akkor leginkább kiemelkedő pontján a városban.
Az utca neve valójában nem a tényleges hosszúságára utal, mert mindössze a Mátyás király utcától az Aréna (volt Klastrom) utcáig húzódott, hiszen keleti végének nagyon sokáig a volt ferences kert szabott határt. A városnak már akkor is volt hasonló hosszúságú utcája. Nevét azért kapta mégis ez az útszakasz, mert mindvégig nem keresztezte másik utca, és nem is indult belőle keresztirányban se, egy sem. A 18. század közepén ugyanis még nem létezett az Óvoda (ma Rákóczi Ferenc) utca eleje, sem pedig a mai Bejczy István utca, ennek helyén csak a Mészárszék utca nevű gyalogos átjáró kötötte össze a Hosszú utcát az Öreg város „piarczával”, a mai Fő térrel. Ezenkívül a Külsikátor szakította még meg az északi házsort. A Hosszú utca lényegében egyetlen háztömbből állt mindkét oldalán, későbbi neveken említve az Aréna utcától egészen az ÉDÁSZ-sarokig.
Voyta Donát építőmester háza az utca északkeleti részén.
Az érdemi, városias építkezések kezdete már az 1810-es évek végére tehető. Akkoriban költözött Körmendről Szombathelyre Voyta Donát, akinek érkezésével új építészeti stílusszakasz jelenik meg a városban, és ezzel új fejezet nyílik Szombathely építészetének történetében.
Körmend városában a hercegi várkastély valóságos építési hivatalt tartott fenn a 18. század második felétől. Vezetője a 19. század elején Franz Vojta, osztrák építész volt. Mellette dolgozott a várkastély 1799-től 1809-ig tartó munkálatain öccse, Donát is. Donát ezután Szombathelyre tette át működését, majd 1817-ben feleségül vette a 25 legényt foglalkoztató szombathelyi céhes mester, Anreith János György leányát, Annát. Anreith bőségesen ellátta munkával a vejét, és a 19. század húszas éveire sokasodni kezdtek Szombathelyen és környékén a klasszicizmus új korszakának hűvösebb eleganciáját megtestesítő épületek: belvárosi lakóházak, városkörnyéki kastélyok és a korszak ízlése szerint átalakított korábbi épületek adtak új színt Szombathelynek.
A Fogl-ház az északi oldal közepénél.
Voyta Szombathelyre telepedésében fontos szerepet játszott Anreith, aki akkor már koros, hatvan esztendős volt, és az utódlás gondja foglalkoztatta az egyházmegyei főépítészi tisztségben. Anreith 1823-ban bekövetkezett halálával ez az utódlás meg is valósult: felelős és nagy szaktudást követelő munkáját Voyta Donát vette át, és nagy sikerrel folytatta. Első megrendelései között szerepelt a székesegyház közelében lévő két kanonokház bővítése, átépítése. A Putsarits- és a Csődy-ház átalakításával sajnos, mindkettő elveszítette korai neoklasszicista stílusát, amely Melchior Hefele építőművészetét képviselte addig – 1782-ből.
Batthyány Fülöp herceg két palotája, amelyet a közjó céljaira bocsátott rendelkezésre: a jobb oldaliban zsidó imaházat és szertartási fürdőt létesített, a túlsó pedig sörfőzdeként működött.
A tragikus sorsú Voyta Donát (pisztollyal főbe lőtte magát Óperinten 1847-ben) építőművészetének számos emléke maradt az utókorra Szombathelyen, de több épülete, így a saját magának épített lakóház is a városfejlesztés áldozatává lett. A Voyta-ház a Hosszú utca 71. szám alatt állt, az északi házsor tekintélyes, hat tengelyes emeletes háza volt. Tőle keletre a szomszédos házak között is látható volt még a nagy bontások előtt három földszintes lakóház a 19. század első feléből. A szemközti házsor keleti vége pedig a Batthyány Fülöp herceg által betelepített zsidóság néhány középületéből állt. A herceg megvásárolta a mai Pannónia étterem kibővített, jelenlegi szélességével azonos szélességű telket, annak déli irányú folytatásában álló területet, amely egészen a Klastrom utca déli végéig, a mai Zrínyi Ilona utcáig terjedt. Az ingatlan keleti oldalán így keletkezett új utcaszakasznak ezen a részén emelte Voyta a herceg két palotáját; ma is áll mindkettő. Az egyikben zsidó imaházat és szertartási fürdőt létesített a herceg, a másik pedig sörfőzdeként működött (a zsidó fürdő, a mikve egészen az 1950-es évek végéig használatban volt!). Vagyis a Hosszú utca keleti vége már a 19. század 20-30-as éveiben nagyvárosi színvonalon kiépített környék része volt Szombathely belvárosában.
Az egyik ragályház az Emberbaráti Egyesület kórházának udvarán.
Ki is volt az említett Fülöp herceg? Batthyány Fülöp magyar főnemes, Vas vármegye örökös főispánja, császári. királyi kamarás, titkos tanácsos, korának egyik legbőkezűbb mecénása hazánkban: 1825-ben öccsével együtt ugyanúgy hatvanezer forintot ajánlott fel a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására, mint gróf Széchenyi István… Élete nagyobb részét Bécsben töltötte, onnan sűrűn járt családi birtokaira: Németújvárra, Körmendre, Szombathelyre, Pozsonyba, Pestre. Ő maga Bécsben született, 1781-ben, és ott is halt meg, 1870-ben, 89 éves korában, agglegényként. Az ő közreműködésével telepedett le körmendi udvari építésze, Franz Voyta öccse, Donát Szombathelyen, aki Anreith János György halála után a Szombathelyi Egyházmegye főépítésze lett. Munkásságával a város látványosan gyarapodott a neoklasszicista építészet remekeivel a 19. század első felében.
A Forró utca fejlesztése nem állt meg Fülöp herceg telkének közelében: hamarosan, már az 1829-ben a mai Fő térre vezető sikátor közelségében, vagyis közel ahhoz a helyhez, ahol a későbbi Éva-malom épülete létesült, Fülöp herceg kezdeményezésére a város első igazi kórháza létesült az utca déli oldalán: az Emberbaráti Egyesület ispotály, amely szintén Voyta Donát munkája, és a 32. szám alatt állt. Az épület ma is megtalálható, a 19. század végének eklektikus stílusú átalakításának eredményével főhomlokzatán. A telek udvarán azonban mai is áll a fertőző betegek elkülönítésére létesített két ragályház, az egyiket megőrizték eredeti állapotában, és pontos képet ad a főépület hajdani stílusáról, megjelenéséről is. Néhány házzal nyugatra ettől az 1858-ban emelt kisdedóvó épületének létesítése is megelőzte a szóban forgó mezőgazdasági raktárépületet, annak szomszédságában. Egy telek választotta csak el őket, amelyen hamarosan, 1873-ban utcát nyitottak, Óvoda utca néven, majd 1906-ban II. Rákóczi Ferenc nevét kapta ez a belvárost déli irányban elhagyó hosszú, egyenes utca. A kisdedóvót 1840-ben létesítette az akkori ferences rendházfőnök, Csepy Döme (Dömötör). Ez a kisdedóvó egyébként az elsők között nyitotta meg kapuját hazánkban ilyen rendeltetéssel.
Az 1870-es évekre a Hosszú utca keleti fele tehát már lényegében beépített volt. Tudjuk: a körmendi Batthyány Fülöp herceg értékes épületei álltak, részben állnak ma is a környéken. Tulajdonképpen beépített volt már a későbbi malom épületének közvetlen környezete is attól keletre és a szemközti oldal szinte teljes egészében. Hercegi építkezések révén, és a ferencesek kezdeményezésére értékes középületeket emeltek az utca több pontján, és a Klastrom utcai ferences rendház közelében lévő szakasz már a 19. század első felében szabályosan beépített volt. A szóban forgó raktárépülettel, a későbbi Éva-malommal szemben is állt már a házsor, az utca északi oldalának nyugati végénél. E korai házsorból mára csak hírmondó maradt meg épségben, a Fogl-ház, amely több mint nyolcvan esztendővel korábban épült, mint a vele pontosan szemben álló raktár, majd malomépület. A Fogl-háztól nyugatra is már beépített volt az utca ezen az oldalon. Ezt bizonyítja Szombathely városának 1867-ből származó térképe is.
Helyesen tehát a Hosszú utcának mindössze a délnyugati negyede maradt beépítetlen az 1870-es évek táján. Az ott húzódó telkeken pedig a zöldségtermesztés szokásos tevékenységével hasznosították ezeket az ingatlanokat. Érdemes megemlíteni, hogy mindössze alig több, mint fél tucat házhelyről van szó.
Ha a kutatómunka számba vette volna mindazon épületek ismert korát, amelyek a Hosszú utcában álltak, és részben ma is fellelhetők, hasonló következtetésre kellett volna jutnia a tanulmánynak is (és nem káposztáskertek birodalmának minősíteni a néhány házhelyet, amelyet az adott időpontig nem építettek be), és azokon keresztül leminősíteni az éppen városfejlesztési fellendülésben lévő egész Hosszú utcát.