Szép számmal vannak olyan hazai vállalkozók, akik tízesével számolják a cégeiket. Ám mintha történt volna valami az utóbbi években: a céghalmozás napjainkban már nem olyan népszerű, mint egykoron. (A nyitó képen: Mészáros cégbirodalma 2015-ben; forrás: Népszabadság online.)
Hagyománya van hazánkban a cégbirodalmak építésének. Nem az árbevételben kiemelkedő, hanem a cégszámban rendkívüli cégcsoportokról beszélünk. Ma már akár természetesnek is mondható, ha egy vállalkozó 10-20, sőt több cégben is érdekelt. Az ilyen típusú cégbirodalmak számosságban esztendővel ezelőtt tetőztek, ám ez a „gyűjtőszenvedély” tavaly érzékelhetően lanyhult.
Tavaly ilyenkor még 12 ezer olyan vállalkozó tevékenykedett Magyarországon, amelyik ötnél több vállalkozásban volt érdekelt. Ez év elejére már „csak” 11 ezer körül van az ilyen vállalkozók száma. A cégbirodalmak ilyen típusú átalakulásától viszont korai lenne a cégvilág tisztulását várni.
Egyrészt az irányzat még nem annyira számottevő, hogy egyértelmű következtetést lehessen levonni, másrészt elsősorban a kisebb cégcsoportok vannak eltűnőben. Egyes kategóriákban még növekszik is a céghalmozási jelenség. Jelenleg mintegy 1500-an büszkélkedhetnek 20-nál több tulajdonolt vállalkozással, egy évvel ezelőtt nagyjából fele ennyien voltak.
A tulajdonosok átvilágítása nem minden esetben egyszerű, például egy-egy alapítvány, zártkörű részvénytársaság, befektetési alap tulajdonosi háttere kevésbé áttekinthető.
Számtalan valódi gazdasági oka is lehet annak, ha egy vállalkozó úgy dönt: egy cég nem elegendő üzleti folyamatainak kiszolgálásához. Az összkép ugyanakkor azt sugallja, hogy néha hajlamosak túlzásba esni a hazai vállalkozók. Ha két vállalkozás gazdasági és fizikai értelemben is függetlenül működik egymástól, a napi működést tekintve szinte lényegtelen is, van-e közös tulajdonosa. Ha a közös tulajdonú cégek közötti szállító–vevő kapcsolat is azonosítható, még mindig nem okoz problémát, bár az ilyesmi akár gondot is okozhat. A közös tulajdonú vállalkozásokban a közös érdek számos átláthatatlan „adóoptimalizálási lehetőséget” is kínál.
A cégbirodalmakban igen szélsőséges jelenségekkel is találkozhatunk. Jelenleg hat olyan tulajdonos gazdálkodik itthon, amelyik 100-nál több (!) vállalkozásban érdekelt. Az extrém jelenségek száma azonban látszólag csökken: egy évvel ezelőtt még kétszer ennyien voltak. Ekkora cégbirodalom szemmel tartása tulajdonosi szerepkörből nagy kihívás, akár megoldhatatlan feladat.
Hosszú távon szerencsés lenne a gazdaság szereplői számára, ha az ilyen extrém cégcsoportok visszaszorulnának. A cégcsoportokat ugyanis a partnereknek is át kell látniuk, értékelniük és minősíteniük kell(ene).