Akadémiai lendület: istenek számítógépen

Az Újasszír, Újbabilóni és Akhaimenida Birodalmak közigazgatásáról, társadalmáról, történelméről és vallásáról rengeteg információt rejtenek az akkoriban használatos pecséthengerek. Az időszámításunk előtti első évezred első feléből (i.e. 1000–500) is őriznek pecséthengereket a világ gyűjteményei, ám átfogó kutatásukhoz szükség lenne a digitális kategorizálásukra.

Ilyen adatbázis létrehozásán dolgozik Niederreiter Zoltán asszíriológus, régész, történész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ókortudományi Intézet Asszíriológiai és Hebraisztikai Tanszékének adjunktusa, aki az idei Lendület-pályázat nyerteseként alakíthat kutatócsoportot.

Az időszámításunk előtti első évrezed első fele a Közel-Kelet nagy birodalmainak fénykora volt. Az Újasszír, Újbabilóniai és Akhaimenida Birodalmak írásos kultúráját akkor még főként az ékírásos források uralták, bár föníciai, illetve arámi újításként már az alfabetikus írás is megkezdte térhódítását a korszak elején. Az írott források hordozói – más tárgyak mellett – a pecséthengerek, amelyekre elsősorban akkád, sumer és óperzsa nyelvű ékírásos, illetve főként arámi és föníciai nyelvű alfabetikus feliratokat véstek. Emellett, a pecséthengerek önmagukban is fontosak, hiszen sokszínű és készítési technológiájukban nagyon magas színvonalú ábrázolások láthatók rajtuk.

Mire szolgáltak ezek a pecséthengerek?

„Pecséthengereket körülbelül háromezer éven át, az i.e. 4. évezred végétől az általunk vizsgált időszak végéig használtak – mondja Niederreiter Zoltán. – E hengereket általában kőből, sokszor féldrágakőből készítették. Hengeres, 2-4 centiméter hosszú és 1-1,5 centiméter átmérőjű tárgyak, körülbelül akkorák, mint egy kisgyermek kisujja. A henger palástjába negatívként (intaglióként) vésték bele az ábrázolt témát és a feliratot, majd használat közben bőrkeménységű agyagra hengerelték. A lenyomatokat (pecséteket) tehát pecséthengerekkel agyagtáblákra és bullákra készítették, amelyeket utána kiégettek vagy napon kiszárítottak. A pecséthenger önmagában is rendkívül érdekes tárgy, a hengerek nyersanyagát képező ásványok és kőzetek eltérők, a színviláguk igen gazdag, így a dokumentáción kívül amulettként, illetve ékszerként is viselték e kis tárgyakat. Az elhunyt személyekkel sokszor pecséthengereiket is eltemették, és ez is arra utal, hogy a hengernek, illetve a rajtuk szereplő ábrázolásoknak puszta adminisztrációs eszköznél sokkal jelentősebb, személyes vagy spirituális funkciót is tulajdonítottak.”

Niederreiter Zoltán (Forrás: Szépművészeti Múzeum)

Az asszíriológusok számára mindig is fontos volt az i.e. 1000–500 közötti időszak, a nagy közel-keleti birodalmak kora. Ebből a társadalmi, történeti és vallási szempontból is rendkívüli periódusból nagyjából 5500 pecséthenger maradt fenn a világon. Niederreiter Zoltán egyik célja ezek adatainak, a róluk készített fotóknak, a segítségükkel készített modern lenyomatoknak az összegyűjtése, és átfogó adatbázisba rendezése. A másik cél a kiadatlan tárgyak katalógusokban vagy önálló tanulmányokban történő megjelentetése. A kutatás emellett az istenábrázolások vizsgálatára koncentrál elsődlegesen, ugyanis a pecséthengereken gyakran megjelennek az istenek antropomorf alakjai és a szimbólumaik. Az is előfordul, hogy a pecséthenger hordozója vagy tulajdonosa, mint az istent imádó személy jelenik meg az ábrázoláson.


Kultikus jelenet egy újasszír pecséthenger ábrázolásán. (Forrás: Niederreiter Zoltán)


„Az 5500 pecséthenger egy részét a múlt tíz évben hazai, illetve amerikai, angol, belga, francia és norvég ösztöndíjak segítségével Európa, Izrael és az Amerikai Egyesült Államok múzeumaiban már tanulmányozhattam, és a kiadott példányokat összegyűjthettem a világ nagy könyvtáraiban. Minthogy sok henger magántulajdonban van, az aukciós házak katalógusaiból is gyűjtöttem a hengerekre vonatkozó információkat – folytatja Niederreiter Zoltán. – Új pecséthengerek napjainkban is előkerülhetnek, például régészeti ásatásról, rablóásatásból (amikor a régészeti kontextus elveszett), és vannak hengerek, amelyek generációk óta magántulajdonban vannak.”

A pecséthengerek tehát viszonylag gyakran forognak a régiségpiacon, és esetenként egészen magas piaci értéken cserélnek gazdát. Nem csoda, hogy hamisítják is őket, így a hamisítványok leleplezésében is fontos lehet a tervezett adatbázis létrehozása. Niederreiter Zoltán több mint húsz múzeumi gyűjteményben kutatott, már mintegy 800 tárgyat vizsgált meg, ami az összes ismert pecséthenger számottevő része. Közülük talán a legfontosabbak képezik majd a tervezett összehasonlító elemzés alapját. A hengerekre vésett feliratok közül sok még publikálatlan, és összegyűjtésükkel lehetővé válik az osztályozásuk és elemzésük. A kategorizáláskor sok más mellett figyelembe veszik a pecséthengerek származási helyét, anyagát és a rajta ábrázolt témákat, stílusukat és a készítési technológiát is.

A kategorizált darabok egy részét önálló tanulmányként jelentetik meg, bizonyos tárgyakat pedig mindenki számára hozzáférhető módon elérhetővé teszik az interneten. Nagy külföldi gyűjtemények, például a Bibliothéque National de France, a New York-i Morgan Library & Museum, a bostoni Museum of Fine Arts és a Yale Babylonian Collection is beleegyezett abba, hogy a kutatócsoport kiadhatja az általuk őrzött, még publikálatlan pecséthengereket.


Küzdelem-jelenet egy modellált stílusú újasszír pecséthenger ábrázolásán. (Forrás: Niederreiter Zoltán)


Niederreiter Zoltán számos külföldi múzeumi gyűjteményben készített modern lenyomatot pecséthengerek százairól. A modern lenyomatok alapanyaga hasonlóan képlékeny, mint a puha agyag, de égetés után sem változik meg térfogatuk, a keménységüknek köszönhetően pedig hosszú ideig hűen őrzi meg a hengerek palástjára vésett ábrázolás lenyomatát. Emellett itthon, a budapesti Szépművészeti Múzeumban is őriznek egy kisebb pecséthenger-gyűjteményt, amely nagyrészt ugyancsak publikálatlan. Ezek kiadása után, a munka utolsó, ötödik évében a kutatócsoport időszaki kiállítást szeretne rendezni a múzeumban, mely az újasszír és újbabilóni istenvilágot, valamint a vizsgált korszak pecséthengereit mutatná be.

Mit tudhatunk meg a pecséthengerek vizsgálatából arról a világról, amelyben aktívan használták e tárgyakat?

„Az Újasszír és az Újbabilóni Birodalmak istenvilágának előképei már Mezopotámia történetének korai periódusaiban is megjelentek, de a pecséthengereknek köszönhetően e korból rendkívül gazdag képi forrásanyag áll a rendelkezésünkre. Az újasszír és újbabilóni korból ismertek azok a hagyományos, akkor már évszázadok óta létező mezopotámiai istenségek, mint Istár, Assur vagy Marduk, akiknek szerepét jól ismerjük az irodalmi és történeti forrásokból, valamint az adminisztratív és vallási szövegekből is. Ezen istenségek pecséthengereken szereplő ábrázolásainak összegyűjtését és osztályozását azonban még nem végezték el. Az isteneknek fontos kultikus, társadalmi és politikai szerepük volt a különböző városokban, helyi királyságokban, illetve a birodalomban is. A hengereken például gyakran megjelennek az istenségek kultuszszobrai, amelyek a valóságban mára gyakorlatilag teljesen elvesztek. Az istenvilágot rendkívül sokféleképpen ábrázolták a pecséthengereken. Az antropomorf ábrázolások mellett igen gazdag az istenekhez kapcsolódó jelenetek szimbolikája: a különböző attribútumok, természeti jelenségek, égitestek, tűz, villámköteg mind-mind az istenek tevékenységére utalnak. Sokat mondó a kultikus jelenteken az is, ahogy a pecséteken az istenek különböző rangú hódolóit (legyenek ők királyok, tisztviselők vagy papok) ábrázolták.”

Mitológiai jelenet egy újasszír pecséthenger ábrázolásán. (Forrás: Niederreiter Zoltán)


A kutató doktori tanulmányait Párizsban, Londonban és Bécsben folytatta, és nemzetközi kapcsolatai azóta is élnek. A Lendület-kutatócsoport együtt fog működni két francia kutatócsoporttal (Histoire et Archéologie de l’Orient Cunéiforme, ArScAn, Maison René-Ginovès és Achemenet, amelynek tagjaival az akhaimenida kori hengereket fogják együtt elemezni). A kutatócsoport résztvevői és munkatársai: Roboz Erika, a Szépművészeti Múzeum munkatársa, Erdős Gábor, Lőrincz Huba és Winkler Nemes Gábor, akik az adatbázis létrehozásában és az adatok egyes vizsgálati aspektusok szerint történő elemzésében vesznek részt, továbbá Földi Zsombor (Ludwig-Maximilians-Universität, München, Institut für Assyriologie und Hethitologie) és Simkó Krisztián (British Museum, Department of the Middle East) kutatók…

akik a témát kiegészítő kutatásaik eredményeivel és publikációikkal kapcsolódnak majd a nagyszabású munkához