Álnéven írt krimi: a hiányzó láncszem Auster munkásságában

„Le voltam égve, kellett a pénz. Úgy okoskodtam, hogy ha összeütök valamit gyorsan, ami elég szórakoztató ahhoz, hogy ki is adják, azzal csak összeszedek valami kis pénzt. El is készültem hat hét alatt, és végül tényleg meg is jelent (1982-ben). Egy baseballból vett kifejezés, Squeeze Play volt a címe. A pénzen túl még egy fontos dolgot kaptam érte: önbizalmat” – mondta a szerző egy 2010-i interjúban. (A nyitó képen: Paul Auster a feleségével, Siri Hustvedttel; forrás: zeitzug.com)

És milyen jó most kézbe venni magyarul, amikor az életmű-sorozat jórésze már piacon van itthon.

„Regényeit posztmodernnek vagy posztmodern utáninak tartják, mégis könnyen emészthető, olvasmányos művek” – állítja róla egy méltató. Hát, bizony, nagyon nem. Magam a „Brooklyni balgaságok”-kal kezdetem a szerző megismerését, és még talán el is hittem volna a fenti állítást, ám a New York-trilógia borzongató varázslata már olyan rétegeibe kalauzolt az írói világnak, ami egészen különleges, de nehezen emészthető, és súlyosan rátelepszik a befogadóra. Nem könnyű olvasmány, amiért viszont nagyon is érdemes megdolgozni.

Ennek a kísérleti detektívregénynek az előképét kaptuk most a frissen fordított (Illés Róbert munkája) „Trükkös játék”-kal a Cartaphilus Kiadótól. Az igazinak tetsző krimi, amelyben a történet a műfaj szabályai szerint halad, arról mesél, hogy valaki meg akarja ölni George Chapmant, az egykori baseballsztárt, aki egy súlyos autóbaleset miatt kényszerült otthagyni a sport világát, és most a politikai karrierrel kacérkodik. Chapman megbízza a keményöklű magándetektívet, Max Kleint, hogy derítse ki, ki áll a fenyegetés mögött. Bár Chapman azt állítja, nincsenek ellenségei, Klein már régóta nem hisz a tündérmesékben. Nyomozni kezd, és hamarosan rájön, hogy szinte mindenkinek, aki kapcsolatban állt a férfival, volna oka a gyilkosságra, és hogy bár a potenciális ellenfelek közt akad kíméletlen üzletember és kegyetlen maffiózó is, mind közül talán a legveszedelmesebb a férfi gyönyörű felesége. Ahogyan haladunk előre a szövevényes emberi viszonyok hálójában egyre biztosabbak lehetünk, hogy ott lesz végül a nagy csavar. „Ebben a játékban senki nem győz, itt csak vesztesek vannak. A különbség mindössze annyi, hogy egyesek többet veszítenek, mint mások.”

Paul Auster már több mint másfél tucat művel a háta mögött, számos irodalmi díj birtokosaként, a kortárs amerikai írók szupercsapatában, a világirodalom sokat elemzett, méltatott és idézett szerzőjeként, akit időről időre a Nobel-díj várományosaként is emlegetnek a maga 72 évével az az író, akinek rengeteg az olvasója, mi több rajongója. Most a hazaiak is új csemegéhez jutnak a „Trükkös játék”-kal.

Lakik bennem egy kobold, és ha időnként nem engedem ki randalírozni, a világ pokoli unalmassá válik. Én meg utálok mogorva és unalmas lenni.” (Paul Auster)