Százával, ezrével rombolják és semmisítik meg az ukrajnai műkincseket és műemlékeket az orosz támadók. Putyint nem érdekli, és ha rajtuk múlik, lesz ebből több is, egészen addig, amíg a helyi kultúra fizikai emlékei el nem tűnnek teljesen, igazolva azt a tételt, hogy az ukránok nem is léteztek egyáltalán. Közben saját magukat is kifosztják, az orosz kultúrát is gyilkolják.
Harkovban a Szent Elszenderülés Katedrálisa* célzott bombatalálatokat kapott: hogy a templomot akarták szétlőni, vagy a benne imádkozókat, nem világos, az előbbi megsérült, az utóbbiak életben maradtak. A város szépművészeti múzeumát is lőtték, a csapásokat alatt az épület úgy rázkódott, mintha rögvest összedőlne, de a benne őrzött 25 ezer műtárgyat sikerült kimenteni. Mariupolban az oroszok megsemmisítették az Arhip Kuindzsi (Arkhip Kuindzhi) művészeti múzeumot 2 ezer képpel, szoborral, egyébbel. Márciusban Marija Primacsenkónak, egy neves ukrán festőnek a leghíresebb képei égtek el egy képtár elleni támadásban.
Az 1954-es hágai konvenció szerint háborús bűncselekményekről beszélünk, nem mintha Hága, vagy bármilyen konvenció érdekelné Putyint. Eddig kétszáz ukrán műemléket romboltak le az oroszok, és ha rajtuk múlik, lesz ebből több is, egészen addig, amíg a helyi kultúra fizikai emlékei el nem tűnnek teljesen, igazolva azt a tételt, hogy az ukránok nem is léteztek egyáltalán.
De hát, amint azt A Mester és Margarita című Bulgakov-regényből tudjuk, kézirat nem ég el. Kép sem, szobor sem pusztul el nyom nélkül.
Ez így nagyon, túlontúl is romantikusan hangzik, magyarán nem egészen igaz, de hogy valamennyire mégis az legyen, a virginiai természettudományi múzeum és a Smithonian Cultural Rescue Initiative összefogásaként megszületett Cultural Heritage Monitoring Lab jó nyolcezer kilométer távolságból, műholdakkal követi az ukrán műemlékek sorsát, gyűjti az alkotások utolsó képeit, riasztja a kijevi vagy harkovi műemlékeseket, ha valahol templomra, múzeumra, védett épületre lőnek, eljövendő támadások irányát számolja ki, hogy legyen idő menteni a műkincseket.
Ami persze vagy sikerül, vagy sem.
Ezt a dolgot is tegyük oda az elhurcolt, átnevelendő ukrán felnőttek és az elhurcolt, oroszosítandó ukrán gyerekek sorsa mellé. Meg persze azt is, hogy Kelet-Ukrajnát leszámítva amilyen harmóniában éltek együtt ukránok és oroszok, a múzeumi gyűjteményekben épp olyan természetesen léteztek oroszok művei is az ukránoké mellett. Vagyis orosz alkotásokat is szétlőnek, felgyújtanak, törölni akarnak az emlékezetből, adott esetben a sajátjukból is.
Így lesz igaz, hogy Oroszország maga ellen is harcol. A háború orosz támogatói nemcsak bűnrészesek, de saját maguk kifosztásában, az orosz kultúra legyilkolásában is cinkosok. Akkor is, ha nem tudják, mit cselekszenek.