Az Amnesty International főtitkára által vezetett küldöttség a napokban a térségben tartózkodik, hogy túlélőkkel és az áldozatok családjaival beszéljen, illetve magas rangú ukrán vezetőkkel találkozzék.

“Az általunk dokumentált jogsértések hasonló mintázatot mutatnak: az orosz hadsereg jogsértő légitámadásokat és civilek elleni szándékos gyilkosságokat követett el” – mondta Agnès Callamard, az Amnesty International főtitkára.

“Olyan családokkal találkoztunk, akik borzalmas támadásokban veszítették el a szeretteiket, illetve olyanokkal, akiknek az élete örökre megváltozott az orosz megszállás miatt. Támogatjuk az igazságért folytatott küzdelmüket, és felszólítjuk az ukrán hatóságokat, a Nemzetközi Büntetőbíróságot és a többi releváns szereplőt, hogy tegyenek meg mindent a bizonyítékok megőrzéséért, hogy az elkövetőket később felelősségre lehessen vonni. Életbevágó, hogy minden felelőst, köztük a parancsnoki lánc tetején állókat is felelősségre vonják.”

Az Amnesty kutatása szerint Borogyankában legalább negyven civil halt meg aránytalan és válogatás nélküli légitámadásokban, amelyek leromboltak egy teljes környéket és sok ezer embert tettek hajléktalanná.

Bucsában és más Kijev környéki településeken az Amnesty az orosz hadsereg által elkövetett 22 szándékos gyilkosságot dokumentált. Többségük tárgyalás nélküli kivégzés volt.

A 12 napon át tartó helyszíni vizsgálatkor az Amnesty kutatói bucsai, borogyankai, novi korohodi, andrivkai, zdvizhivkai, vorzeli, makarivi és dmitrivkai lakosokkal beszéltek, illetve gyilkosságok helyszíneit is felkeresték.

Borogyanka bombázása

Március 1-jén és 2-án bombatalálatok is értek nyolc borogyankai lakóépületet. A település kb. hatvan kilométerre van észak-nyugati irányba Kijevtől, és több mint hatszáz család lakóhelye volt.

A légicsapásokban legalább negyven ember halt meg, a nyolc épület és a körülöttük álló más építmények is megsemmisültek. A legtöbb áldozat a menedékként használt pincékből került elő, másokat a lakásaikban ért a halál.

Március 2-án reggel egy légicsapásban legalább huszonhárom ember vesztette életét a 359-es számú épületben a Centralna utcában. A támadásban Vagyim Zarebelni öt családtagja halt meg: édesanyja, Lídia, bátyja, Volodomir és annak felesége, Julia, illetve a szülei, Ljubov és Leonyid Hurbanov.

“A fiam és én nem sokkal reggel hét után jöttünk el otthonról. Az anyám, a bátyám és a felesége, illetve az ő szülei azonban a pincében akartak maradni, mert féltek, hogy az utcán agyonlövik őket az orosz katonák. Nagyjából húsz perccel azután, hogy elhagytuk az épületet, egy rakéta csapódott be és megölte őket, és még néhány szomszédunkat”- mondta el Vagyim az Amnestynek.

Vaszil Jarosenko éppen egy olyan épület közelében volt, amelyet lebombáztak.

“Eljöttem a lakásból, mert a garázsban kellett valamit csinálnom. A feleségem pár idősebb szomszéddal éppen a pincébe tartott. Amikor a kb. százötven méterre lévő garázshoz értem, hatalmas robbanást hallottam. Az épület teljes középső része összeomlott, éppen ott, ahol a pince volt. Még mindig látom magam előtt a feleségemet, ahogy a lakásunk ajtajában áll. Negyven évet töltöttünk ott együtt” – mondta.

Március 1-jén egy rakétatámadás-sorozat hat, közeli épületet rombolt le. Legalább hét ember halt meg a 377-es számú épületben, köztük a harminckilenc éves sebész, Vitali Smiscsuk, felesége, Tetjana és négyéves lányuk, Jeva.

“Ahogy a helyzet romlott, egyre veszélyesebb lett a város egyik részéből a másikba menni. Tankok voltak az utcán… Az emberek féltek kint lenni.” – mondja Vitali anyja, Ludmila.

“Mondtam a fiamnak, hogy hagyja el a várost, de félt kimenni az utcára. A pincében bújtak el, de a bomba épp az épületnek azt a részét rombolta le, ahol a pince volt.”

Egyetlen ismert állandó katonai célpont sem volt az épületek környékén, bár fegyveres civilek időről időre az épületek közeléből adtak le lövéseket az elhaladó orosz katonai járművekre. A lakóépületek szándékos megtámadása vagy a válogatás nélküli támadás háborús bűncselekménynek számít.

Az Amnesty létrehozott egy új interaktív bemutatót a borogyankai támadásokról, amely itt érhető el.

Gyilkosságok Kijev közelében

A Kijevtől nagyjából harminc percre található Bucsát február végén foglalta el az orosz hadsereg. Március 4–19. között a Jablunszka és Vodoprovidna utcák kereszteződéséhez közel, egy udvart körülvevő öt épület alkotta tömbben öt férfit végeztek ki az orosz katonák

Jeven Petrasenkót, a negyvenhárom éves területi képviselőt és kétgyermekes apát március 4-én a lakásában lőtték agyon a Jablunszka utcában.

Jeven felesége, Tetjana azt mesélte az Amnestynek, hogy ő éppen a pincében volt, miközben a férje a lakásban maradt. Jeven egy szomszédnak akart segíteni, miközben az orosz katonák lakásról lakásra ellenőrizték az épületet. A holttestét a szomszéd találta meg másnap.

Tetjana kérésére az orosz katonák megengedték, hogy felmenjen a lakásukba.

“Jeven holtan feküdt a konyhában. Hátba lőtték, a tüdejéhez és a májához közel érte a találat. A teste egészen március 10-ig maradt a lakásban, csak akkor tudtuk eltemetni az udvaron…”

Az Amnesty kutatói két töltényt és három tárat találtak a helyszínen. A szervezet fegyverszakértője megállapította, hogy a 9×39 mm-es töltényeket olyan orosz elit egységek puskáiban használják, amelyek a hírek szerint ebben az időszakban éppen Bucsában voltak.

A kutatók találtak több katonai dokumentumot is, amelyek szintén igazolják, hogy milyen alakulatok voltak a városban. A behívó és kiképzésről szóló iratok egy gépjármű-szerelőé voltak, aki a 104. számú ejtőernyős alakulathoz tartozott. Fontos megjegyezni, hogy néhány e katonai csoportok közül éppen olyan fegyvert használ, amibe illik a helyszínen talált töltény.

Március 22-én vagy 23-án ölték meg a negyvennégy éves építőmunkást, Leonyid Bodnarcsukot, aki ugyanabban a házban élt mint Petrasenko. A házban lakók szerint az orosz katonák akkor lőtték agyon a férfit, amikor felfelé sétált a lépcsőn, majd egy kézigránátot is utána dobtak. Összeroncsolódott holttestét egy hatalmas vértócsa közepén találták meg a lépcsőházban.

Az Amnesty kutatói nagy kiterjedésű vérnyomokat találtak a pincébe vezető több lépcsőn, illetve égésnyomokat és kézigránát okozta sérüléseket a falon.

A szomszédos városokban és falvakban az Amnesty további bizonyítékokat és beszámolókat gyűjtött gyilkosságokról és tárgyalás nélküli kivégzésekről. Néhány áldozatnak hátra kötötték a kezét, másokat pedig a jelek szerint megkínoztak.

Novi Korohodban gyilkolták meg a negyvenhat éves építőmunkást, Viktor Klokunt. Partnere, Olena Sakno elmondta, hogy március 6-án helyiek vitték el neki Viktor holttestét.

“A kezét hátrakötötték valami fehér műanyaggal, majd fejbe lőtték” – mondta Olena.

Olekszi Szicsevszki feleségét, a harminckét éves Olhát, illetve hatvankét éves apját, Olekszandert feltétezhetően az orosz katonák támadták meg miközben egy autókból álló konvojban menekültek. Mindketten a helyszínen meghaltak.

“A konvoj menekülő civilekből állt. Majdnem minden autóban ült gyerek. Amikor a kocsink elérte a fák vonalát, lövéseket hallottam, először egyesével, aztán több sorozatot” – idézte fel Olekszi.

“A lövések a legelől haladó kocsit találták el, ami megállt. Mi a második autóban ültünk, így nekünk is meg kellett állnunk. Ránk ekkor kezdtek lőni, legalább hat vagy hét lövést ért minket. Az apám azonnal meghalt egy fejlövéstől, a feleségemet egy repesz találta el. A fiam is megsérült.”

Az áprilisban Bucsában, Borogyankában és más közeli településeken vizsgálódó Amnesty kutatók az összedőlt épületek alól vagy a sekély, ideiglenes sírokból történő exhumálások kapcsán azt dokumentálták, hogy az áldozatok családtagjai szerint a szeretteik maradványainak kezelése kaotikus volt, nem kaptak megfelelő információt és néhány esetben nem sikerült helyesen azonosítani azokat.

Igazságot a háborús bűncselekmények áldozatainak!

A nemzetközi fegyveres konfliktusban elkövetett, tárgyalás nélküli kivégzések szándékos emberöléseknek számítanak, háborús bűncselekmények. A bűnös szándékú, válogatás nélküli és aránytalan támadások szintén azok.

Minden háborús bűncselekmény elkövetőjét felelősségre kell vonni, és ugyanígy bíróság elé kell állítani az elöljáróikat is, köztük azokat a katonai parancsnokokat és a civil vezetőket (így a minisztereket és az ország vezetőit is), akik tudtak vagy tudniuk kellett a bűncselekményekről, mégsem próbálták megakadályozni őket, nem vonták felelősségre az elkövetőket.

Az igazságszolgáltatásra irányuló jogi eljárásnak, mechanizmusnak a lehető legátfogóbbnak kell lennie, és lehetővé kell tenni, hogy a háborús és emberiesség elleni bűncselekmények, a tömeggyilkosságok és a katonai agresszió elkövetői – legyenek akárkik – tisztességes eljárásban, halálbüntetés mellőzésével vonják felelősségre. Az áldozatok jogait kell szem előtt tartani a nyomozások során, és minden jogi eljárás fókuszába a túlélők érdekeit kell helyezni.

A Az orosz hadsereg háborús bűncselekményeket követett el Kijev közelében bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Tavaly legalább nyolc alkalommal zavartak meg szélsőségesek leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer és interszex (LMBTQI) témájú kulturális rendezvényeket, megfélemlítve a résztvevőket és a szervezőket. A homofób és transzfób támadások elsősorban a Budapest Pride kulturális rendezvényeit vették célba, és szeptemberben az Aurórában tartott eseményt is megzavarták.

Bár a támadásokat hasonló módon és ugyanazok követték el, a rendőri intézkedés több esetben is elmaradt vagy elégtelen volt. A GYEM a Budapest Pride szervezőivel közösen visszatérő problémákat azonosított: a rendőrség csak a bejelentett rendezvények negyedét biztosította, többször is csak későn érkezett meg a helyszínre vagy ha időben kiérkezett is, a távolban várakozott. Arra is voltak példák, hogy a rendőrök nem léptek fel a feltételezett elkövetőkkel szemben még akkor sem, amikor ők a résztvevőket és a szervezőket egyértelműen megfélemlítették.

A GYEM 2019 októberében a rendőrség képviselőivel és a Budapest Pride szervezőivel közös egyeztetésen vett részt, ahol vállalta, hogy olyan jogi háttéranyagot készít, amely segít a rendőröknek a hasonló incidensek megfelelő kezeléséhez. A háttéranyag a különböző kulturális és egyéb rendezvények megzavarása esetén felvetődő jogi kérdéseket és válaszokat gyűjti össze.

A dokumentum összefoglalja, hogy milyen szabályok vonatkoznak a zárt körű, illetve nyilvános rendezvényekre, milyen jogai vannak a rendezvény szervezőjének, milyen alapon lehet bárkit kizárni egy rendezvényről és ezzel kapcsolatban mi a rendőrség feladata. A háttéranyag a támadók által jellemzően megvalósított szabálysértéseket és bűncselekményeket is bemutatja, ahogyan arra is kitér, hogy milyen intézkedéseket kell a rendőröknek megtenniük és hogyan bánjanak az áldozatokkal.

Az elkészült anyagot a GYEM megosztotta a rendőrséggel, Budapest VIII. kerületében pedig a helyi rendőrökkel és érintettek képviselőivel fognak közösen felkészülni az esetleges hasonló incidensek kezelésére. A GYEM bízik abban, hogy az idei Budapest Pride rendezvényei biztonságosan és békésen zajlanak majd, és elkötelezett abban, hogy saját tapasztalataival segítse a hatóságok eredményes fellépését az előítélet motiválta bűncselekményekkel szemben.

A háttéranyag elérhető ezen a linken.

A Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsopor­tot 2012-ben hozták létre magyarországi civil szervezetek, hogy közösen dolgozzanak a gyűlö­let-bűncselekmények elleni hatékonyabb fellépésért. A munkacsoport tagja az Amnesty International Magyarország, a Háttér Társaság, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és a téma egyéni szakértői. Részletek a Munkacsoport tevékenységéről.

A Budapest Pride: civilek segítik a rendőrséget bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A jelentés bemutatja, hogy a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés már a járvány előtt is súlyos gond volt a munkahelyeken, ez a jelenség a vírus miatt bevezetett intézkedésekkel pedig csak nőtt, és több nőt zárt ki a munkaerőpiacról, mint férfit.

A kutatók 40 nővel és 44 szakértővel – szakszervezeti képviselőkkel, az Egyenlő Bánásmód Hatóság munkatársaival, munkajoggal foglalkozókkal és kutatókkal – készítettek interjúkat. A kutatást kiegészítette egy online felmérés is, amelyet 266-an töltöttek ki. A vizsgálat elsősorban 2019 júniusa és 2020 márciusa között zajlott, de figyelemmel kísérték a veszélyhelyzet során életbe lépett későbbi változásokat is.

„A magyar nők, elsősorban a gyermeket várók illetve a kisgyermekes anyák, a hátrányos megkülönböztetés közvetlen és közvetett formáival is gyakran szembesülnek. Ezt a jelenséget csak felerősítette a Covid-19 járvány” – mondta Tamás-Sáróy Krisztina, az Amnesty International Magyarországgal foglalkozó kutatója. – Bár a hatóságoknak kötelessége lenne a munkaerő-piaci egyenlőtlenségek megszüntetése, azzal, hogy ennek nem tesznek eleget, lehetővé teszik a munkáltatóknak, hogy semmibe vegyék a nők jogait, éppen abban az időszakban, amikor a korábbinál is nagyobb szükségük lenne rájuk.”

A koronavírus-járvány nőket és férfiakat érintő következményei egyértelműen láthatóak a munkaerőpiacon, amely mindig is inkább a férfiaknak kedvezett Magyarországon. Az egyik legjobb példa, hogy a gyermekvállalással járó feladatok aránytalan mértékben terhelik a nőket, a járvány alatt bezárt óvodák és iskolák miatt pedig sok nőnek kellett feladnia a munkáját.

Miközben egyelőre sem a valódi nagysága, sem az igazi mélysége nem látszik a járványnak, az világos, hogy a járvány felerősítette a nemek közötti egyenlőtlenséget a foglalkoztatás területén.

Egyre több nő kénytelen viselni annak a következményeit, hogy a magyar kormány nem biztosítja számukra a nemzetközi és regionális emberi jogi kötelezettségek érvényesülését a magyar munkajogi szabályozásban. Eközben a munkajogi és az egyenlő bánásmódra vonatkozó szabályok kiskapuinak segítségével a munkáltatók továbbra is visszaélhetnek a munkavállalóik kárára.

Ez különösen súlyosan érinti a gyermeket váró nőket, akiknek a szerződését a munkaadójuk, miután értesült a helyzetükről, megszünteti. Bár elvileg a Munka-törvénykönyve védelmet biztosít, a munkaadók gyakran mindenféle bizonyíték nélkül, a munkavállaló helytelen magatartására vagy más megalapozatlan indokra hivatkozva megszüntetik annak a munkaviszonyát.

„Bernadett” elmondta az Amnesty Internationalnek, hogy miután közölte a munkaadójával, hogy várandós, behíatták egy megbeszélésre. „Azt mondták, túl magas a fizetésem, szóval vagy aláírunk egy új szerződést alacsonyabb bérrel, hogy el tudjak menni szülési szabadságra, vagy meg kell szüntetnünk a munkaviszonyomat.” A végén Bernadettet arra kényszerítették, hogy írjon alá egy szerződést, nem sokkal később pedig otthagyta a céget.

A munkavállalók kiszolgáltatottságát növeli, hogy gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy a munkáltatójuk köteles őket ugyanabba vagy azzal megegyező munkakörbe visszavenni a szülési szabadság után, és mivel a munkaadók gyakran semmibe veszik ezt a kötelezettségüket, sokszor ez nem is történik meg. Sok munkaadó nem járul hozzá, hogy a szülési vagy szülői szabadságról visszatérve a munkavállaló részmunkaidőben dolgozzon, bár ez kötelező lenne a jogszabályok alapján.

Egy állami intézménynél dolgozó középvezető, „Dóra” elmondta: főnöke igyekezett elvenni a munkavállalók kedvét a a szülési vagy szülői szabadság utáni részmunkaidős foglalkoztatástól. „Ezt a fajta foglalkoztatást nem támogatjuk, mert rossz az intézménynek” – idézte „Dóra” a főnökét.

A nők gyakran érzik magukat megfélemlítve, ha akár a munkaadójuknak, akár külső intézményhez – például az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz vagy bírósághoz – fordulnak azzal, hogy diszkrimináció áldozatai lettek. A panaszok belső kivizsgálására gyakran nem létezik (hatékony) eljárás, és sok akadály állja a munkavállalók útján abban is, hogy kívülről kérjenek segítséget.

Lehetnek pozitív következményei a rugalmas foglalkoztatásra nézve annak, hogy a járvány miatt a munkaadók egy részének lehetővé kellett tennie az otthoni munkavégzést, azonban fennáll a veszélye annak is, hogy új típusú, a munkavállalók jogait fenyegető kihívásokkal szembesülünk. Az otthoni munkavégzés szabályozatlanságával például könnyen visszaélhetnek a munkaadók.

„Bár a járvány az életünk minden területére kihat, nem engedhetjük, hogy a járvány kapcsán megtett intézkedések még jobban aláássák a női munkavállalók jogait” – mondta Vig Dávid, az Amnesty International Magyarország igazgatója. – A várandósság és az anyaság nem lehet stigma a 21. században. A munkaadóknak nem szabad időzített bombaként tekinteniük a nőkre, hanem lehetővé kell tenniük számukra, hogy a gyermek mellett rugalmas és munkavállaló-barát környezetben dolgozhassanak. Ez mind a munkavállalónak, mind a munkáltatónak megéri hosszú távon.”

A jelentés összefoglalója; A teljes jelentés

A Hol itt a női egyenjogúság? – az AI jelentése bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

„Felháborító, hogy a kormány megszavaztatta az országgyűléssel ezt a törvényjavaslatot. A módosítás alapjaiban sérti a transznemű és interszex emberek jogait, további diszkriminációnak teszi ki őket, és tovább erősíti az LMBTI emberekkel szembeni intoleráns és ellenséges környezetet” – mondta Vig Dávid, az Amnesty International Magyarország igazgatója.

„Életbevágó, hogy az alapvető jogok biztosa a törvény kihirdetése után éljen alkotmányos jogával, és normakontrollt kérjen az alkotmánybíróságtól, ezért levelet küldünk Kozma Ákosnak, az alapvető jogok biztosának, hogy haladéktalanul lépjen az ügyben. A módosítás alaptörvény ellenes, ezért a bíróságnak meg kell semmisítenie. A transznemű embereknek biztosítani kell a lehetőséget, hogy nemüket önazonosságuknak megfelelően jogilag garantált, gyors, hozzáférhető és átlátható eljárásban elismertethessék. A mai döntés a sötét középkorba löki vissza Magyarországot.”

A megszavazott módosítás előírja, hogy az anyakönyvi nyilvántartásban ezentúl fel kell tüntetni a személyek születési nemét, amelyet később nem lehet megváltoztatni, ami azt is jelenti, hogy a személyazonosító okmányokban is ez a nem megváltoztatható adat lesz feltüntetve. Ezek a rendelkezések súlyosan sértik a transznemű és interszex emberek magánélethez és önazonosságukon alapuló, nem jogi elismeréséhez való jogát és emberi méltóságát.

Az Amnesty International részletes korábbi állásfoglalása.

A Nem ismerik el a magyar transzneműeket bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A május 3-i sajtószabadság világnap alkalmából a világ minden tájáról gyűjtöttünk össze eseteket, amikor a hatóságok a véleménynyilvánítás szabadságát és az információkhoz való hozzáférést korlátozták, ezzel pedig az emberek egészséghez való jogának érvényesülését veszélyeztették.

„Nem tudjuk csökkenteni a járvány terjedését, ha az emberek nem jutnak pontos információkhoz. Ijesztő látni, hogy hány olyan kormány van, amely az emberek élete helyett a saját renoméját igyekszik megóvni” – mondta Ashfaq Khalfan, az Amnesty International jogi igazgatója.

A járvány kitörése óta – akkor kezdte a kínai állam cenzúrázni a járvánnyal kapcsolatos híreket és büntetni a közérdekű bejelentőket – világszerte újságírók kockáztatják az életüket, szabadságukat és munkájukat azért, hogy adott esetben életmentő információk eljuthassanak az emberekhez.”

Veszélyes cenzúra

Az egészséghez való jog egyik kulcsfontosságú eleme, hogy az emberek idejében pontos információkhoz jussanak. Egy világjárvány idején ezt azt jelenti, hogy mindenkinek joga van hozzájutni a vírussal és a védekezéssel kapcsolatos információkhoz. Azonban világszerte kormányok vettek őrizetbe újságírókat, akik pont ezeket az információkat osztották meg az emberekkel.

Április 12-én az orosz Novaja Gazeta újságírója, Jelena Milasina írt egy cikket, amelyben a csecsen hatóságok járvány elleni intézkedéseit kritizálta. Ramzan Kadirov csecsen vezető korábban azt mondta, hogy a vírussal fertőzöttek „rosszabbak a terroristáknál” és „meg kellene őket ölni”, amely az újságíró szerint ahhoz vezet, hogy az emberek félelmükben nem mennek orvoshoz, így a járványt sokkal nehezebb megfékezni. Kadirov válaszul az Instagramján videóban fenyegette meg Milasinát, felszólítva az orosz FSZB-t (Szövetségi Biztonsági Szolgálat, a KGB utódja), hogy „állítsák meg azokat az embernél alacsonyabb rendű lényeket, akik írásaikkal provokálják a csecsen embereket”.

A nigeri újságírót, Mamane Kaka Toudát március 5-én tartóztatták le miután a közösségi médiában beszámolt egy kórházba került fertőző esetről. „A közrendet megzavaró információk terjesztése” miatt emeltek vádat ellene.

Az egyiptomi hatóságok március 18-án őrizetbe vették az AlkararPress főszerkesztőjét, Atef Hasballahot, miután a Facebookon kétségbe vonta a hivatalos egyiptomi statisztikák hitelességét. A letartóztatása után közel egy hónapig senki sem tudott semmit a férfiról.

A venezuelai újságíró, Darvison Rojas 12 napot töltött fogságban miután beszámolt a járvány terjedéséről az országban. A hatóságok arra is megpróbálták rákényszeríteni, hogy fedje fel a forrásait. „Gyűlölet terjesztésével” és bűncselekményre való felbujtással vádolták meg, mielőtt óvadék ellenében szabadon engedték. A múlt években a legalapvetőbb egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférés is szinte lehetetlenné vált az emberek nagy részének, a hatóságok pedig 2017 óta titkolják a fertőzésekre vonatkozó hivatalos statisztikákat.

Törökországban a helyi online lap, a SES Kocaeli két munkatársa, İsmet Çiğit és Güngör Aslan került börtönbe március 18-án, miután megjelent egy cikk, amelyben a járvánnyal kapcsolatos két halálesetről számolt be a helyi kórházban. Miután kikérdezték őket a forrásaikról (a kórházból kapták az információkat), szabadon engedték őket, de elmondásuk szerint a hatóságok egyértelműen kifejezték, hogy többet ne tudósítsanak az ügyről.

Indiában a járványról tudósító újságíróknak rendszeresen meg kellett jelenniük a rendőrségen, hogy beszámoljanak az általuk szerzett információk hátteréről. A kasmíri Hindu című lap újságírója Peerzada Ashiq és az uttar pradesi The Wire szerkesztője, Siddharth Varadarajan is a beidézettek között volt. Másokat őrizetbe vettek, például a szabadúszó Zubair Ahmedet, a SimpliCity online lap alapítóját, Andrew Sam Raja Pandiant és Rahul Kulkarnit, az ABP Majha újságíróját. Kulkarnit végül óvadék ellenében kiengedték. Eközben, dacára a járványnak, Jammu és Kasmír régióban a hatóságok továbbra is korlátozzák a hozzáférést az internethez.

A koronavírusról tudósító újságírók ellen indultak eljárások a többi között Azerbajdzsánban, Kazahsztánban, Szerbiában, Bangladesben, Kambodzsában, Ugandában, Ruandában, Szomáliában és Palesztinában.

Szintén jellemző, hogy a koronavírussal összefüggő ügyekkel (rendőri erőszak, börtönkörülmények stb.) foglalkozó újságírókat zaklatták, megfélemlítették és eljárásokat indítottak ellenük.

Kenyában videóra vették, ahogy a rendőrök bántalmazták azokat az újságírókat, akik meg akarták örökíteni, ahogy a rendőrség a kijárási tilalom életbe lépése előtt a kompra várakozó embereket veri. Bangladesben helyi kormánypárti politikusok két alkalommal is (március 31-én és április 1-én) zaklatták azokat az újságírókat, akik beszámoltak a Facebookon a segélyek elsikkasztásáról.

„Fake news”

Az újságírók elleni támadások mellett számos országban, így Azerbajdzsánban, Magyarországon, Oroszországban, Üzbegisztánban, Kambodzsában, Sri Lankán, Thaiföldön, Tanzániában és Öböl-menti országokban is a járványt ürügyként használva fogadtak el „fake news” elleni törvényeket. A legtöbb esetben a hatóságokon múlik, mit tekintenek álhírnek, amely dermesztő hatással van a járvánnyal kapcsolatos közérdekű információk megvitatására.

Magyarországon az országgyűlés a kormány előterjesztésére módosította a büntetőtörvény-könyv rémhírterjesztésre vonatkozó tényállását. Az új szabályok értelmében akár 5 évre is börtönbe mehet az, aki a védekezés hatékonyságát akadályozó vagy azt meghiúsító valótlan tényt vagy valós tényt elferdítve állít, híresztel. A homályosan megfogalmazott szabály dermesztő hatással lehet a sajtóra és a forrásokra, ezenkívül több újságíró is arról számolt be, hogy a kormányzat járvánnyal kapcsolatos intézkedéseit bemutató munkájuk miatt megfenyegették őket és lejárató kampányokat indítottak ellenük.

Boszniában egy orvos ellen indult büntetőeljárás álhír terjesztése és „pánikkeltés” miatt, miután a Facebookon arról írt, hogy nincs elég lélegeztetőgép és más orvosi felszerelésekből is hiány van a helyi kórházban.

„A világjárvány közepén a hatóságoknak lehetne fontosabb dolga is, minthogy a nekik nem tetsző Facebook-posztok miatt indítsanak eljárásokat. Biztosítaniuk kell, hogy mindenki szabadon hozzáférhessen a járvánnyal és a védekezéssel kapcsolatos információkhoz. Mindenkinek joga ezekhez a hírekhez hozzászólni, hitelességüket ellenőrizni vagy kritizálni azokat anélkül, hogy megtorlástól kelljen tartania” – mondta Ashfaq Khalfan.

Mianmarban a hatóságok arra figyelmeztették az embereket, hogy eljárásokat fognak indítani az „álhírek” terjesztőivel szemben, az egészségügyi minisztérium egyik munkatársa pedig büntetőeljárást helyezett kilátásba azok számára, akik arról beszélnek, hogy nincs elég védőfelszerelés.

Támogatni kell a járvánnyal kapcsolatos vitát

Április 20-án a tanzániai hatóságok felfüggesztették a Mwananchi nevű online újság működési engedélyét, miután megjelent John Pombe Magufuli elnökről egy olyan fotó, amelyen több emberrel az oldalán éppen bevásárol. A tudósítás célja az volt, hogy felhívják a figyelmet a távolságtartás fontosságára.

„A Mwananchi felfüggesztése jól példázza, hogy miként veszélyezteti a cenzúra a járvány elleni védekezést is. A távolságtartással és óvintézkedésekkel kapcsolatos vitákat ösztönözni, nem pedig elnyomni kellene” – mondta Ashfaq Khalfan.

„Mindannyiunk joga, hogy értesüljünk a fontos dolgokról, például arról, ha nincs elég védőfelszerelés vagy lélegeztetőgép, és hozzájussunk a megbízható statisztikákhoz, akkor is ha azok ellentmondanak a kormány számainak.”

A nemzetközi jog tiltja a hamis állítások büntetését, ráadásul ez nem hatékony módja a járvány ellen küzdelemnek. Az államoknak az erőforrásaikat inkább a megbízható, mindenki számára elérhető, hiteles és tudományosan megalapozott információk terjesztésére kellene összpontosítaniuk.

A A sajtószabadság világnapja: támadások újságírók ellen bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

„Régóta úgy gondolom, hogy az Amnesty az emberiség egyik legfontosabb globális értéke, és fájó szívvel hoztam meg a döntést, hogy lemondok a főtitkárságról. A szervezetnek olyan vezetőre van szüksége, akik teljes erejével tud dolgozni, és annyi erőt tud a szervezet küldetésének szolgálatában mozgósítani, amennyit az megérdemel” – mondta Kumi Naidoo.

„Nagy megtiszteltetés volt, hogy együtt dolgozhattam ennyi kiváló és elkötelezett emberrel a nemzetközi titkárságon és a szekciókban. Lelkesítő volt a részvétel mozgalmunk fontos és bátor munkájában. De az egészségem miatt nem volt más választásom, mint meghozni ezt a fájdalmas döntést. Meg kell gyógyulnom, és ki kell találnom, hogy a jövőben hogyan tudok tovább úgy küzdeni az igazságtalanságok ellen, hogy közben magamra is odafigyelek.”

Sarah Beamish, az Amnesty International nemzetközi elnöke kijelentette: „Nagyon sajnáljuk, de megértjük Kumi döntését. Vezetése alatt az Amnesty elkezdte kidolgozni a következő, világméretű stratégiáját, és közelebb jutottunk ahhoz, hogy az eddiginél is hatékonyabb válaszokat találjunk a világ előtt álló kihívásokra”.

A Megrendült egészségi állapota miatt távozik az Amnesty főtitkára bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Olyan menekültekkel találkoztunk és beszéltünk, akiket a török rendőrök veréssel vagy fenyegetéssel kényszerítettek arra, hogy írják alá azt a papírt, amely szerint „önkéntes alapon” szeretnének visszamenni Szíriába.  Törökország fizikai kényszerrel vette rá az embereket, hogy térjenek vissza a háborús zónába, és kockáztassák az életüket.

„Törökország azt próbálja meg elhitetni, hogy a szíriai menekültek önszántukból mennek vissza a háborús övezetbe. A kutatásunk azt bizonyítja, hogy az embereket becsapják vagy kényszerítik a visszatérésre” – mondta Anna Shea, az Amnesty International menekültek és migránsok jogaival foglalkozó kutatója.

„El kell ismerni Törökország erőfeszítéseit, amiért nyolc éve több mint 3,6 millió szíriai férfit, nőt és gyermeket lát el, de a nagylelkűségüket nem jelentheti azt, hogy a nemzetközi és hazai szabályokat semmibe véve visszaküldheti az embereket a háborúba.”

Hivatalos statisztikák hiányában nehéz megbecsülni, pontosan hány embert is küldtek vissza Szíriába. A július és október között általunk készített több tucatnyi interjú alapján szerintünk csak az elmúlt pár hónapban több száz embert kényszerítettek a visszatérésre. A török hatóságok szerint összesen eddig 315 000 ember tért vissza önként Szíriába.

Jogellenes Szíriába visszaküldeni embereket, mert ott súlyos jogsértések veszélyének vannak kitéve.

„Riasztó, hogy Törökország és Oroszország megállapodott a menekültek «biztonságos és önkéntes hazatéréséről» a még nem létező «biztonsági övezetbe». A visszaküldések eddig sem voltak biztonságosak és önkéntesek, a megállapodás óta pedig szíriai menekültek millkiói vannak ugyanennek a veszélynek kitéve” – mondta Anna Shae.

Önkéntesnek álcázott kényszer

A török kormány álláspontja szerint mindenki önként vállalta, hogy hazatér. A kutatásunk azt bizonyítja, hogy sokukat kényszerítették vagy egyszerűen átverték, és így íratták alá velük az „önkéntes hazatérésről” szóló dokumentumot.

Sokan elmondták: megverték vagy veréssel fenyegették az aláírás előtt. Másoknak azt mondták, hogy egy regisztrációs ívet írnak alá, amely ahhoz kell, hogy takarót kapjanak a menekülttáborban. Olyan eset is volt, amikor az aláíratott dokumentum azt állította, hogy az illetők maradni akarnak Törökországban.

Az Amnesty húsz olyan esetet igazolt, amelyben embereket akaratuk ellenére, több tucatnyi társukkal együtt raktak buszokra, és vittek át a határon. Egy részüknek gyorskötözővel bilincselték meg a kezét.

A 39 éves aleppói Quasim* elmondta, hogy a konyai rendőrőrsön tartották fogva hat napig, ahol a rendőrök ezzel a választással szembesítették: „Két választásod van: 1-2 hónap, akár 1 év börtönben – vagy visszamész Szíriába.”

A szíriai keresztény Johnnak a török menekültügyi hatóság emberei ezt mondták: „Ha ügyvédet fogadsz, hat-hét hónapig bent tartunk, és bántani fogunk.”

Johnt a török parti őrség kapta el, amikor Görögország felé tengerre szállt. Szíriába visszatérése után egy hétig a Jabhat al Nusra, az al-Kaidához kötődő iszlamista csoport tartotta fogva Idlibben. „Csoda, hogy élve megúsztam.” – mondta.

A jelek szerint, ha egy menekült bármilyen okból is kapcsolatba kerül a török rendőrökkel vagy a menekültügyi hatóság embereivel (például igazoltatják az utcán vagy meg akarja hosszabbíttatni a dokumentumait), fennáll a veszélye, hogy őrizetbe veszik és visszaküldik Szíriába.

A leggyakoribb érvként a visszaküldés igazolására azt hozzák fel, hogy az illető nincs regisztrálva vagy elhagyta a számára kijelölt tartózkodási helyet. Azonban érvényes személyazonosító okmányokkal rendelkezőket is visszaküldtek.

A kitoloncoltak túlnyomó része felnőtt férfi, akiket buszokkal szállítanak a törökországi Hatay tartományból a Bab al-Hawa határátkelőn keresztül a szíriai Idlib tartományba.

Azonban az Aleppóból származó 23 éves Karim azt mondta, hogy őt két, nem regisztrált gyerekével (15 és 16 évesek) Isztambulból vitték vissza. Az anyjuk könyörgött, hogy engedjék a buszról leszállni a gyerekeket, de a katonai rendőrség ragaszkodott ahhoz, hogy a fiúk törvényt szegtek, mert nem volt személyazonosító okmányuk, és ezért visszaküldik őket Szíriába.

A fiatal Nabilt, feleségét és kétéves fiúkat több mint 100 emberrel együtt júniusban vették őrizetbe Ankarában. Három egyedülálló férfi kivételével a többi letartóztatott család volt. Nabil szerint három nap után azt mondták nekik, hogy egy hatayi táborba viszik őket, ehelyett azonban egy buszra rakták fel őket, majd visszavittek mindenkit Idlibbe.

„A török hatóságoknak azonnali hatállyal fel kell függeszteniük az emberek Szíriába visszaküldését, és biztosítaniuk kell, hogy mindenki biztonságban visszatérjen onnan Törökországba, és újra hozzáférjen a legfontosabb szolgáltatásokhoz” – mondta Anna Shea.

„Az EU-nak és a nemzetközi közösségnek ahelyett, hogy minden erejükkel megpróbálják távol tartani a menekülteket, lényegesen több szíriai menekültet kell befogadniuk Törökországból.”

* A nyilatkozó szíriai menekültek nevét a biztonságuk érdekében az Amnesty International megváltoztatta.

A Törökország hónapok óta illegálisan küld vissza embereket Szíriába bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az Amnesty International október 12–16. között tizenhét emberrel, köztük egészségügyi dolgozókkal, elmenekült civilekkel, újságírókkal, illetve helyi és nemzetközi humanitárius munkásokkal, illetve videó-felvételeket, orvosi jelentéseket és más dokumentumokat elemzett.

Az így nyert bizonyítékok alapján kijelenthető, hogy a török erők válogatás nélkül támadták a civilek otthonait, iskolát és pékséget is célba vettek. Bizonyíték van az ismert szíriai kurd politikus, Hevrin Khalaf brutális meggyilkolására az Ahrar Al-Sharqiya a Törökország által támogatott és felfegyverzett Szíriai Nemzeti Hadsereg egyik alakulatának tagjai által.

„Elképesztő pusztítást okozott a török megszállás a polgári lakosságnak, akinek ismét el kellett menekülnie az otthonából, hogy aztán újabb bombázásoktól, elrablásoktól és kivégzésektől rettegjen idős és gyerek egyaránt. A török hadsereg és szövetségesei semmibe vették a civilek életét, jogellenes és halálos támadásokat indítottak lakóövezetek ellen, megöltek és megsebesítettek ártatlan embereket” – mondta Kumi Naidoo, az Amnesty International főtitkára. „Törökország felelős az általa irányított és támogatott szíriai fegyveres csoportok cselekményeiért. Egyelőre a török kormány szabad kezet adott nekik, hogy akármit megtegyenek Afrinban és máshol is. Felszólítjuk Törökországot, hogy végérvényesen fejezze be a jogsértések elkövetését, a felelősöket állítsa bíróság elé és felügyelet alá tartozó civilek biztonságát pedig garantálja. Törökország nem tehet úgy, mintha nem lenne felelős azokért a háborús bűncselekményekért, amelyek elkövetését maga szervezte ki a szíriai szövetségeseinek.”

A kép forrása: robert-jarowoy.de

A kurdok vezette egészségügyi hatóság október 17-i jelentése szerint legalább 218 civil, köztük 18 gyerek halt meg az offenzíva kezdete óta.

A török hatóságok szerint Törökországban 18 civil halt meg, 150 pedig megsebesült október 15. óta a kurd erők ágyúzásainak következtében. Ha a török hatóságoknak igaza van, és a kurdok tényleg támadtak török lakóövezeti részeket, akkor ők is megsértették a nemzetközi humanitárius jog előírásait.

Civilek elleni támadások

A Kurd Vöröskereszt egyik munkatársa elmondta, hogyan húzta ki a halottakat a romok alól, miután október 12-én török légitámadás ért reggel hét óra körül egy iskolát Salhiyében. Az iskola épületében menekültek voltak.

„Minden nagyon gyorsan történt. Négyen haltak meg, köztük két gyerek, hat sebesült volt. Nem tudom megmondani, hogy fiúk vagy lányok voltak-e, mert teljesen összeégtek. Olyan voltak, mint a szén. A másik két halott idősebb férfi volt, olyan ötven körüliek. Teljesen sokkolt az eset” – mondta, majd hozzátette, hogy a frontvonal 1 km-re volt, és nem voltak a közelben harcosok vagy katonai létesítmények.

Egy másik Vöröskereszt-munkatárs elmondta, hogyan próbált meg megmenteni egy 11 éves fiút és egy 8 éves lányt; a két gyerek egy bombatámadásban sérült meg, miközben az otthonához közeli mecset udvarán játszott Qamishliban. Elmondta, hogy a települést október 10-én kezdték nagy erőkkel támadni, illetve, hogy lakóépületek, egy pékség és egy étterem is célpont volt.

„A fiú a mellkasán sérült meg. Borzalmas, nyílt sebet kapott…nem tudott levegőt venni. Egy darab repesz lógott ki a mellkasából” – mondta a Vöröskereszt munkatársa.

A fiú később belehalt a sérülésbe. A húgát szintén egy repesz találta el, az orvosoknak térd alatt amputálniuk kellett a lábát. A segélymunkás elmondta, nem volt a közelben katonai létesítmény.

A nemzetközi megfigyelők szerint egy másik, október 13-i piac elleni támadásban civilek alkotta konvojt ért, köztük újságírókat. A Vöröskereszt szerint 6 ember, köztük egy újságíró halt meg, 59-en pedig megsebesültek. Az egyik túlélő újságíró szerint „mészárlás” volt. Elmondása szerint a menetben nagyjából 400 civil jármű volt, nem volt köztük katona, csupán pár fegyveres, aki a menetre vigyázott. 

„A nemzetközi humanitárius jog minden harcoló félre érvényes, ennek alapján pedig kötelességük minden olyan óvintézkedést megtenni, amivel elkerülhető vagy legalább minimálisra csökkenthetők a civileknek okozott károk. Nincs mentség egy civil menet megtámadására” – mondta Kumi Naidoo.

„Szintén nincs mentség lakóövezetek válogatás nélkül bombázására. Ezeket a jogellenes támadásokat ki kell vizsgálni, a felelősöket pedig bíróság elé kell állítani.”

A legtöbb fegyvert az Egyesült Államok szállítja Törökországnak, de Olasz-, Németország, Brazília és India is a beszállítók között van. Felszólítjuk ezeket az országokat, hogy ne adjanak el fegyvert a szíriai konfliktus egyetlen olyan résztvevőjének sem, aki ellen meggyőző bizonyítékok vannak, hogy azokat jogsértések elkövetésére használják.”

Kivégzések és emberrablások

Az Amnesty International beszámolók és bizonyítékok elemzése során próbált meg minél több konkrétumot megtudni a kurd politikus, a Szíria Jövője párt főtitkárának, Hevrin Khalafnak a kivégzéséről, akit Rakka és Quamishli közötti országúton öltek meg. A politikusnőt az Ahrar al-Sharqiya fegyveresei kirángatták az autójából, és hidegvérrel agyonlőtték őt és testőrét is.

Szintén ezen a napon ugyanennek a fegyveres csoportnak a tagjai foglyul ejtettek és kivégeztek két kurd fegyverest. Elraboltak továbbá két helyi egészségügyi dolgozót, aki éppen gyógyszert vitt a sérülteknek. A családtagok nem tudták megmondani az Amnestynek, hol vannak a szeretteik. Az Amnesty a bizonyítékok alapján arra jutott, hogy a kivégzéseke és a két civil elrablását október 12-én délután követték el.

Hevrin Khalaf egyik közeli barátja elmondta: éppen Hevrint hívta telefonon, de a telefont nem a politikus, hanem egy magát szíria fegyveres ellenzéki harcosként azonosító férfi vette fel. Arabul ezt mondta a telefonba: „Ti, kurdok, mind árulók, mindannyian a PKK (Kurdisztáni Munkáspárt) tisztjei vagytok”, majd közölte, hogy meggyilkolták Hevrint.

Megvizsgáltuk a Hevrin Khalaf halála után készült orvosi jelentést is: több lövés érte a fejét, az arcát, a hátát, zúzódások voltak a lábán, az arcán, a koponyáján, egy darabon levált a bőr a koponyájáról, a haját pedig kitépték, miközben annál fogva rángatták a földön.

„Védtelen embereket gyilkolni hidegvérrel elképesztően aljas és háborús bűncselekménynek számít. Hevrin Khalaf és a többiek meggyilkolását független vizsgálatnak kell feltárnia, az elkövetőket pedig bíróság elé kell állítani. Törökország felelős a háborús bűncselekmények leállításáért, amelyeket a szövetségesei követnek el. Ha nem lépnek fel, azzal csak bátorítják a fegyveres csoportokat a hasonló rémségek elkövetésére” – mondta Kumi Naidoo.

A humanitárius válság 

Helyi és nemzetközi segélymunkások egybehangzóan állították az Amnestynek, hogy az amerikai csapatok kivonása, a török offenzíva és a szíriai kormány beavatkozása a konfliktusba egyenként is tragikus lett volna, de ezek egyszerre történése a lehető legrosszabb helyzetet hozta el.

Fennáll a veszélye annak, hogy már a közeli jövőben nem lesz sem élelme, sem vize, sem gyógyszere az otthonából elüldözött legalább 100 ezer embernek, és arra sincs megoldás, hogy hosszú távon miként lehet az ellátásukat biztosítani. Az olyan táborokban, mint az al-Hol, az emberek teljesen kiszolgáltatottak a segélyszállítmányoknak. 14 nemzetközi segélyszervezet figyelmeztetett október 10-én, hogy a harcok miatt megszakadhat a térség ellátása, a Nemzetközi Vöröskereszt pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az otthonából elüldözött akár 300 000 ember számára nem lesz elegendő víz.

Ezeknek az embereknek nincs hova menniük, a szabad ég alatt alusznak, kertekben és utcákon. Néhányan iskolákban leltek menedéket. Derbassiya városában a lakosság 90%-a otthonából elüldözött ember. Az emberek mintegy fele rokonoknál van, másik felük pedig iskolákban és mecsetekben húzza meg magát.

„Derbassiye városában nincsenek segély szervezetek. Nem kaptunk tőlük semmit. Vízre, élelemre, ruhákra, takarókra és matracokra, orvosra lenne szükségünk… Közeleg a tél, meg kell oldanunk az olyan családok elhelyezését, akik a szabad ég alatt éjszakáznak” – mondta a férfi.

Egy segélymunkás elmondása szerint: „Különösen a már így is krónikus betegségekben szenvedők vannak nagy veszélyben. A túlélésük attól függ, hogy mikor érnek véget a harcok végleg, és hogy a segítség eljut-e hozzájuk.”

A Háborús bűnöket követtek el Szíriában a török hadsereg és szövetségesei bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

„Ez egy veszélyesen elavult javaslat, amely nemcsak a félelmet és a tudatlanságot erősítené, de a fiatalokat is veszélybe sodorná. Dermesztő hatása nemcsak az osztálytermekben, hanem a tanárok, aktivisták és a szülők körében is érezhető lesz” – mondta Draginja Nadazdin, az Amnesty International Lengyelország igazgatója.

„A felvilágosítás létfontosságú abban, hogy a fiatalok megismerjék az olyan dolgokat, mint az egészséges párkapcsolat, a beleegyezés, a fogamzásgátlás és a nemi úton terjedő betegségek elleni védekezés. Lengyelországban, ahol az abortusz csak nagyon korlátozott körülmények között lehetséges, a nemi felvilágosítás kiemelten fontos. A törvényjavaslat nem mentes durva homofób felhangoktól sem, a homoszexualitás és a pedofília közé például egyenlőségjelet tesz. – A pártpolitikának nincs keresnivalója az iskolákban, ezért felszólítjuk a képviselőket, hogy utasítsák el a javaslatot.”

A vasárnapi parlamenti választásokat a Jog és Igazságosság nyerte meg, de elvesztette többségét a szenátusban.

Lengyelország ratifikálta az Isztambuli Egyezményt.

A javaslatot fél évig tartó durva homofób kormányzati kampány előzte meg, amely során az LMBTI embereket a pedofilokhoz hasonlították.

Ha elfogadják a törvényt, az az Amnesty Lengyelországnak a témában folytatott kampányát is érintheti.

A Betilthatják a nemi felvilágosítást Lengyelországban bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Egy magyar bírósági vezető szándékosan, a törvényeket megsértve listázta bírótársait, és arra buzdította a neki alárendelt vezetőket: intézzék el, hogy minél többen hagyják ott a bírák érdekvédelmi szervezetét. Az Amnesty International Magyarország ma tette nyilvánossá a Handó Tündének, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének címzett petícióját, amelyben többek között felszólítja, hogy:

• utasítsa a bírósági vezetőket, hogy ne listázzák a bírákat;
• utasítsa Gerber Tamást, a Budapest Környéki Törvényszék vezetőjét, kérjen nyilvánosan bocsánatot az általa szándékosan és törvénytelenül listázott bíráktól és a Magyar Bírói Egyesülettől.

 „Bár az OBH elvileg lefolytatott egy fegyelmi eljárást Gerber Tamással szemben, de ennek a konkrét részleteiről és következményeiről nem hajlandó beszámolni. Azt gondoljuk, hogy a bírósági vezető által szándékosan elkövetett törvénytelenség elfogadhatatlan egy jogállamban, és Handó Tündének mindent meg kell tennie, hogy még csak hasonló eset se fordulhasson elő a jövőben” – jelentette ki Vig Dávid, az Amnesty International Magyarország igazgatója. – „Listákat készíteni bírákról, mert tagjai egy jogszerűen működő érdekvédelmi szervezetnek, egyértelmű nyomásgyakorlás és megfélemlítési kísérlet. Handó Tünde kötelessége mindent elkövetni azért, hogy a magyar bírák függetlenül, politikai befolyástól mentesen végezhessék a munkájukat. Az pedig, nekünk, magyar állampolgároknak a kötelességünk, hogy védelmükbe vegyük a még meglévő független intézményeinket és kiálljunk a magyar bírák mellett.”

A Magyar Bírói Egyesület tájékoztatása szerint Gerber Tamás bírósági elnök még februárban egy rendkívüli vezetői értekezletet hívott össze a törvényszéke alá tartozó bírósági vezetőknek, ahol kiosztott egy listát, amin 51 olyan bíró neve és adószáma szerepelt, aki tagja a mintegy 1500 bírót számláló Magyar Bírói Egyesületnek (MABIE). A bíróság elnöke közölte a jelenlévőkkel, hogy ő az előző nap kilépett az egyesületből, és azt kérte a megjelent vezetőktől, hogy a törvényszék és a járásbíróságok bíráit is győzzék meg ugyanerről. Ezt több bíró is nyomásgyakorlásként értelmezte, úgy vélték, Gerber célja, hogy minél több bíró hagyja ott az érdekvédelmi szervezetet.

A bíráknak jogukban áll érdekvédelmi szervezethez csatlakozni, és nem érheti őket hátrány emiatt, ahogyan a bírák személyes adatait sem lehet törvénytelenül kezelni. Ezt a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság is egyértelműen kimondta, amikor az ügyben 3 millió forintra bírságolta a törvényszéket.

A Elég a bírák feketelistázásából! – petíció az OBH elnökének bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.