Az AfD 39 mandátummal messze a legerősebb frakció lett a 83 tagú magdeburgi parlamentben, de önállóan nem tud kormányt alakítani. A párt tartományi miniszterelnök-jelöltje, Ulrich Siegmund kizárta a kisebbségi kormányzás lehetőségét, a többi parlamenti párt pedig továbbra is elutasítja az együttműködést az AfD-vel. A német politikában ezt nevezik Brandmauernek, vagyis politikai tűzfalnak.

A választás után így különös helyzet alakult ki: az AfD minden eddiginél erősebb, de továbbra sincs olyan politikai partnere, amellyel kormányt alakíthatna.

BSW: a mérleg nyelve

Az AfD nélküli kormányalakítás matematikailag lehetséges, politikailag azonban rendkívül nehéz. Ebben kulcsszerepe lehet a Sahra Wagenknecht Szövetségnek (BSW), amely 5,3 százalékkal éppen bejutott a tartományi parlamentbe.

A BSW támogatása vagy részvétele nélkül a CDU, az SPD, a Zöldek és a Baloldal mozgástere korlátozott. A CDU számára ugyanakkor komoly politikai kompromisszumot jelentene egy Wagenknecht-párttal kialakított együttműködés.

Ha a pártok nem találnak működőképes konstrukciót, elhúzódó koalíciós tárgyalások, kisebbségi megoldás vagy akár új választás is következhet.

A politikai patthelyzet önmagában is komoly következményekkel járhat: az AfD a legerősebb frakcióként ugyan nem kormányozhat, de a tartományi politika megkerülhetetlen szereplőjévé válik.

Történelmi mélyponton a CDU

A választás másik nagy vesztese a CDU. Friedrich Merz kancellár pártja mindössze 17,2 százalékot kapott, miközben 2021-ben még 37,1 százalékkal végzett az első helyen.

A kereszténydemokraták számára ez nem egyszerű tartományi kudarc. A keletnémet tartományokban egyre nyilvánvalóbb, hogy az AfD elszívja a CDU korábbi szavazóinak jelentős részét.

A vereség ezért Berlinben is komoly vitát indíthat el. Meddig tartható fenn az AfD-vel szembeni teljes politikai elzárkózás, ha a párt egyes keleti tartományokban már a választók csaknem felének támogatását élvezi?

Merz számára különösen kellemetlen, hogy a választás eredménye nem magyarázható alacsony részvétellel. Éppen ellenkezőleg: 77,8 százalékos részvételt regisztráltak, ami rekord Szász-Anhaltban.

Az AfD már nem protestpárt

A 43,8 százalékos eredmény az AfD számára politikai fordulópont. A pártot immár nehéz pusztán protestpártként vagy átmeneti tiltakozó mozgalomként kezelni.

A választók csaknem fele egy olyan pártra szavazott, amelynek kormányzati részvételét a többi politikai erő továbbra is kizárja.

Az AfD várhatóan ezt a helyzetet is saját politikai üzenetének megerősítésére használja majd: azt állíthatja, hogy miközben választási támogatottsága történelmi magasságba emelkedett, a hagyományos pártok továbbra sem hajlandók tudomást venni a választók akaratáról.

A migráció, a gazdasági nehézségek, a megélhetési költségek és a berlini politikai elit bírálata így még hangsúlyosabb szerepet kaphat a következő időszakban.

Berlin sem lehet nyugodt

A szász-anhalti választás jelentősége messze túlmutat a tartomány határain. Az AfD eredménye újabb bizonyíték arra, hogy Németország politikai térképe – különösen keleten – alapvetően átalakult. A CDU-nak pedig választ kell adnia arra, miként állíthatja meg a párt további erősödését anélkül, hogy feladná az AfD-vel szembeni politikai tűzfalat.

A berlini kormánykoalíció számára sem jó hír a választási eredmény. A koalíciós pártoknak most nemcsak saját népszerűségük visszaszerzésével kell megküzdeniük, hanem azzal is, hogy az AfD egyre több olyan választót szólít meg, akik korábban a politikai közép pártjaira voksoltak.

Szász-Anhaltban tehát nem egyszerűen egy tartományi választás eredménye született meg. Az erőviszonyok változtak meg. Magdeburgban egyelőre senki sem tudja, hogyan lesz ebből működőképes kormány. A következő hetekben kiderülhet, hogy a német politikai Brandmauer elég erős-e ahhoz, hogy feltartóztassa az AfD-t – vagy éppen a fal mögött felgyülemlett politikai feszültség lesz egyre nehezebben kezelhető.

A Politikai földrengés Németországban: az AfD tartományi győzelme után jöhet a válság bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Új lendületet próbál adni az ukrajnai háború lezárását célzó diplomáciának Donald Trump amerikai elnök két megbízottja, Steve Witkoff és Jared Kushner. A két amerikai tárgyaló szombaton több mint három órán át tárgyalt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel Moszkvában, vasárnap pedig Kijevben Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel ült tárgyalóasztalhoz. A találkozók ugyan konkrét áttörést egyelőre nem hoztak, Washington szerint azonban „érdemi” terveket dolgoztak ki a következő lépésekre.

Trump pénteken még csak annyit árult el, hogy Witkoff és Kushner egy új amerikai javaslatot visznek magukkal, amelynek célja a háború befejezése. A terv részleteit Washington nem hozta nyilvánosságra. A mostani diplomáciai kör ezért mindenekelőtt annak felmérésére szolgál, hogy Moszkva és Kijev milyen feltételek mellett lenne hajlandó újraindítani az érdemi béketárgyalásokat.

Putyin: a háború „gyökérokait” kell kezelni

Witkoff és Kushner szombaton több mint három órát töltött a Kremlben Putyinnal. A megbeszélésen jelen volt Kirill Dmitrijev, az orosz elnök nemzetközi ügyekért felelős megbízottja, valamint Jurij Usakov, Putyin külpolitikai tanácsadója is.

Usakov a találkozó után „tartalmasnak, rendkívül őszintének és konstruktívnak” minősítette a tárgyalást. Elmondása szerint több lehetséges békerendezési elképzelést is megvitattak, az amerikai küldöttek pedig azt ígérték, hogy Putyin álláspontját továbbítják az ukrán vezetésnek. A Fehér Ház szintén azt közölte, hogy a felek érdemi tervekről egyeztettek a következő lépésekre vonatkozóan, amelyek részleteit a következő hetekben ismertethetik.

A találkozó hangneme azonban nem jelentett orosz engedményt. Putyin világossá tette, hogy Moszkva továbbra is ragaszkodik a konfliktus általa meghatározott „gyökérokainak” rendezéséhez, és jelezte: Oroszország továbbra is bízik abban, hogy katonai céljait el tudja érni. Ez különösen fontos, mert Moszkva egyik központi követelése továbbra is az ukrán területi engedmények kérdése, valamint Kijev NATO-tagsági törekvéseinek feladása.

A moszkvai találkozón tehát nem született tűzszüneti vagy békemegállapodás. Inkább az derült ki, hogy az orosz vezetés kész folytatni a tárgyalásokat Washingtonnal, de a háború lezárását továbbra is olyan feltételekhez köti, amelyeket Kijev eddig nem fogadott el.

Zelenszkij: béke kell, de biztonsági garanciákkal

Az amerikai küldöttek vasárnap Kijevbe utaztak, ahol első alkalommal látogattak Ukrajnába ebben a tárgyalói szerepükben. Zelenszkij személyesen fogadta őket, és előzetesen egyértelművé tette: Ukrajna kész érdemi tárgyalásra, saját javaslataival érkezik az egyeztetésekre.

„Közelebb akarjuk hozni a háború végét. Békére van szükség. Biztonsági garanciákra van szükség. Méltó jellegű háború utáni békére van szükség. Javaslataink készen állnak” – közölte az ukrán elnök.

A kijevi tárgyalások első köre vasárnap estére lezárult. Ezt követően a megbeszélések kibővített formában folytatódtak, brit, francia és német nemzetbiztonsági tanácsadók részvételével. Ez arra utal, hogy Kijev számára nem pusztán az a kérdés, milyen kompromisszumot lehet kötni Moszkvával, hanem az is, milyen nyugati garanciák biztosítanák, hogy egy esetleges békemegállapodás után Oroszország ne indíthasson újabb háborút.

A területi kérdés marad a legkeményebb dió

A tárgyalások egyik legnehezebb pontja továbbra is a területi rendezés. Moszkva azt szeretné, ha Ukrajna feladná ellenőrzése alatt álló területek egy részét, különösen a Donbaszban, miközben Kijev nem akar olyan békemegállapodást elfogadni, amely legitimálná az orosz területszerzéseket.

Ehhez társul a biztonsági garanciák kérdése. Ukrajna olyan hosszú távú nyugati garanciákat szeretne, amelyek egy esetleges újabb orosz támadás esetén tényleges segítséget biztosítanának számára. Moszkva viszont éppen a NATO ukrajnai szerepének korlátozását tekinti a rendezés egyik elemének. A két álláspont között egyelőre jelentős a távolság.

Háromnapos „mini-tűzszünet”, de a háború nem állt le

A washingtoni diplomáciai erőfeszítések részeként Moszkva és Kijev abban is megállapodott, hogy átmenetileg tartózkodnak egymás fővárosának légi támadásától. Putyin háromnapos szünetet rendelt el a Kijev elleni csapásokban, Zelenszkij pedig azt jelezte, hogy Ukrajna ugyanebben az időszakban nem támadja Moszkvát.

Ez azonban korántsem jelent általános tűzszünetet. A fronton továbbra is zajlanak a harcok, és az elmúlt napokban újabb orosz rakéta- és dróntámadásokról, illetve ukrán csapásokról érkeztek jelentések. Zelenszkij szerint a Moszkvával szembeni ukrán katonai műveleteket is a diplomáciai folyamat figyelembevételével alakítják.

Washington most ingázik Moszkva és Kijev között

A mostani diplomáciai kör leginkább egy intenzív amerikai „inga-diplomáciára” hasonlít. Witkoff és Kushner előbb meghallgatta Putyin álláspontját, majd Kijevbe vitte az orosz vezetés üzeneteit. Most ugyanez fordított irányban történik: az amerikaiak az ukrán álláspontot viszik tovább Washingtonba és – várhatóan – Moszkvába.

A módszer mögött az a felismerés állhat, hogy a közvetlen orosz–ukrán tárgyalások hónapok óta lényegében holtpontra jutottak. A Trump-adminisztráció ezért ismét megpróbálja saját kezében tartani a folyamatot, és egy olyan kompromisszumos csomagot összeállítani, amelyet mindkét fél legalább tárgyalási alapként elfogadhat.

Fontos különbség van a diplomáciai aktivitás és a tényleges áttörés között, sem Moszkvában nem született megállapodás, sem Kijevben nem jelentettek be konkrét egyezséget. A Fehér Ház ugyan a következő hetekre újabb lépéseket ígér, de a legfontosabb kérdések – a területek sorsa, Ukrajna biztonsági garanciái, a NATO jövőbeli szerepe és az esetleges tűzszünet ellenőrzése – továbbra is nyitva maradtak. A mostani forduló így inkább a tárgyalások újraindításának kísérlete, mintsem a béke küszöbe. Washington számára a következő hetek kulcskérdése az lesz, sikerül-e Putyin és Zelenszkij egymástól gyökeresen eltérő feltételeiből olyan kompromisszumot kialakítani, amely már valódi tárgyalási alap lehet.

A Újraindult az amerikai közvetítés az orosz-ukrán háború befejezése érdekében bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A WMO közlése szerint a közép- és kelet-egyenlítői Csendes-óceán térségében a Nino 3.4 index – amely a tengerfelszín hőmérsékleti eltérését méri – május és július között átlagosan 1,5 Celsius-fokkal, júliusban pedig 2,0 Celsius-fokkal haladta meg a szokásos értéket. Július vége és augusztus közepe között a heti értékek mintegy 2,2-2,6 Celsius-fokos pozitív eltérést mutattak.

A felszín alatti óceáni hőmérsékletek egyes területeken júliusban és augusztus elején több mint 8 Celsius-fokkal voltak magasabbak az átlagosnál. A WMO szerint a felszíni és a felszín alatti hőmérsékleti viszonyok egyaránt a jelenség fennmaradását és további erősödését támasztják alá.

A WMO szerint ez az első alkalom, hogy az El Nino/La Nina helyzetértékelése ennyire egyértelmű előrejelzést adott, ami a szervezet kiterjedt előrejelző hálózatán belüli erős egyetértést tükrözi.

Az El Nino a kelet-csendes-óceáni tengerfelszíni hőmérsékletnek a passzátszelek gyengülésével összefüggő, időszakosan jelentkező felmelegedése. Természetes éghajlati jelenség, amely rendszerint két-hét évente alakul ki, és általában legfeljebb egy évig tart. Jelentősen módosíthatja a csapadék- és hőmérsékleti viszonyokat világszerte, és növelheti az árvizek, az aszály, a szélsőséges hőség, valamint más szélsőséges időjárási események kockázatát.

António Guterres ENSZ-főtitkár szerint az El Nino „a szemünk előtt válik egyre erőteljesebbé”, és a tudományos eredmények nem hagynak kétséget afelől, hogy a bolygó ismeretlen vizekre evezett, amelyek egyre melegebbek.

Celeste Saulo, a WMO főtitkára közölte: a szervezet a nemzeti meteorológiai és hidrológiai szolgálatokkal együtt fokozza a felkészülési és korai előrejelzési erőfeszítéseket a rendkívüli eseményre.

Hangsúlyozta, hogy az El Nino ereje önmagában nem határozza meg, milyen súlyos következményekkel jár majd egy adott országban vagy térségben. Hatásai a földrajzi elhelyezkedéstől és az évszaktól is függnek, és más éghajlati tényezők, köztük az Indiai- és az Atlanti-óceán állapota is módosíthatja őket. A WMO szeptember és november közötti időszakra vonatkozó többmodellű előrejelzései szerint szinte valamennyi szárazföldi térségben nő az átlagosnál magasabb hőmérséklet valószínűsége, miközben a csapadékviszonyok a Csendes-óceán felett kialakult erős El Ninóra jellemző légköri reakciót mutathatnak.

Az ELTE Meteorológiai Tanszék kutatóinak történelmi elemzései és a jelenlegi modellek alapján a kibontakozó „szuper El Niño” az alábbi közvetett hatásokat gyakorolhatja hazánk időjárására és gazdaságára. A statisztikai adatok szerint a rendkívül erős El Niño-események idején a Kárpát-medencében a téli hónapok (különösen a január és a február) az átlagosnál enyhébbek és csapadékosabbak. Ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lesz fagy vagy havazás, de a tartós, kemény téli fagyok esélye csökken.

A közvetlen nyári hőhullámokat Európában elsősorban a lokális légköri folyamatok alakítják (nem az El Niño), a jelenség óriási mennyiségű hőt juttat a globális légkörbe. Emiatt az El Niño a meglévő klímaváltozásra ráerősítve 2027-et a valaha mért egyik legforróbb évévé teheti globálisan, ami növeli a hazai extrém hőhullámok és a nyári aszályok kialakulásának általános kockázatát.

A hazai mezőgazdaság számára a legnagyobb kockázatot a csapadékeloszlás szélsőségessé válása jelenti – a hirtelen lezúduló, villámárvizeket okozó esők és a hosszú száraz időszakok gyorsan válthatják egymást. Összességében Magyarországon az El Niño nem a napi időjárás fő rendezője, de a háttérben fokozza az időjárási szélsőségeket és növeli a gazdasági bizonytalanságot.

A Tovább erősödik a Kisded bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Ha valaki azt hallja, hogy adóparadicsom, valószínűleg a Kajmán-szigetekre, Bermudára vagy egy karibi postaládacégre gondol. A 21. századi adóoptimalizálás világa azonban sokkal kevésbé egzotikus: Hollandia, Írország, Luxemburg, Svájc és Szingapúr ugyanúgy kulcsszereplője a rendszernek. És – jóval kisebb súllyal ugyan – Magyarország is felkerült erre a térképre.

A Tax Justice Network 2025 decemberében frissített Corporate Tax Haven Indexe Magyarországot a 21. helyre sorolta 70 vizsgált joghatóság közül. Az ország 100-ból 69 pontos „Haven Score”-t kapott. A szervezet szerint a globális multinacionális vállalati pénzügyi aktivitás körülbelül 0,6 százaléka lép be Magyarországra vagy távozik innen, a magyar szabályozási környezet pedig az index teljes, globális vállalati adóelkerülési kockázatának mintegy 1,4 százalékáért felelős az index módszertana szerint.

Ez utóbbi számot azonban érdemes pontosan érteni. Nem azt jelenti, hogy a világon eltitkolt vagy elkerült adó 1,4 százalékát Magyarországon rejtenék el. Az index azt próbálja mérni, hogy egy ország jogszabályai és világgazdasági súlya együttesen mekkora lehetőséget teremtenek a multinacionális cégek számára a társasági adó csökkentésére.

A bűvös kilenc százalék

Magyarország egyik legismertebb gazdaságpolitikai különlegessége a 9 százalékos társaságiadó-kulcs. Ez 2017 óta változatlan, és jelenleg is az Európai Unió legalacsonyabb általános társaságiadó-kulcsa. Önmagában azonban egy alacsony adókulcs még nem tesz egy országot adóparadicsommá.

A Tax Justice Network több mint hetven kérdés alapján vizsgálja a rendszereket: figyeli az adókedvezményeket és kivételeket, az átláthatóságot, az adóelkerülés elleni szabályokat, a nemzetközi adóegyezményeket és azt is, hogy a szabályok segítségével mennyire csökkenthető ténylegesen egy multinacionális vállalat adóterhe.

Magyarország összesített 69 pontos eredményén belül különösen magas, 90 pontos értéket kapott az adóelkerülés elleni szabályok hiányosságait vizsgáló kategóriában, míg az átláthatósági résekre 83 pontot adott az index.

A kép tehát nem egyszerűen az, hogy „Magyarországon csak kilenc százalék az adó”. Sokkal fontosabb kérdés, hogy miből kell a kilenc százalékot megfizetni – és milyen jövedelmek esetében lehet a tényleges teher ennél is kedvezőbb.

Nem csak az adókulcs vonzó

A magyar rendszer több olyan tulajdonsággal rendelkezik, amely egy nemzetközi vállalatcsoport számára vonzó lehet.

A PwC 2026-os magyarországi befektetési összefoglalója kiemeli, hogy a belföldi magyar szabályok alapján fő szabályként nincs forrásadó a külföldi vállalkozásoknak fizetett osztalékra, kamatra, jogdíjra és menedzsmentdíjakra. A kapott osztalék társaságiadó-mentes lehet, és a részesedések értékesítésén elért tőkenyereségre is alkalmazható kedvező részesedési mentesség.

Ez vállalatfinanszírozási szempontból rendkívül fontos. Egy modern multinacionális cégben ugyanis nem feltétlenül úgy történik az adóoptimalizálás, hogy valaki egy bőrönd pénzt kivisz egy szigetre. A vállalatcsoportok között kamatok, jogdíjak, szolgáltatási díjak, osztalékok és más belső elszámolások mozognak.

Ha egy ország ezek számára kedvező átjárást biztosít, akkor alkalmas lehet holding-, finanszírozási vagy más köztes vállalati struktúrák elhelyezésére. Ez már sokkal közelebb áll ahhoz, ahogyan a modern adóparadicsomok ténylegesen működnek.

Brüsszel is lát kockázatot

Nem csak az adóigazságosságért kampányoló Tax Justice Network fogalmaz meg kritikát.

Az Európai Bizottság 2026-os magyar országjelentése szerint a 9 százalékos társasági adó az EU legalacsonyabb kulcsa, miközben a társasági adóból származó bevétel 2025-ben a GDP körülbelül 1,2 százalékát tette ki. A Bizottság ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy Magyarországon számos ágazati különadó működik, vagyis egy vállalkozás tényleges teljes adóterhe jelentősen eltérhet a 9 százalékos társaságiadó-kulcstól.

Egy korábbi bizottsági elemzés ennél direktebben fogalmazott: az alacsony társaságiadó-kulcsot, az adókedvezményeket, valamint az osztalékra, kamatra és jogdíjra alkalmazott forrásadó hiányát olyan tényezők között említette, amelyek növelhetik az agresszív adótervezés kockázatát.

Ez fontos különbségtétel. Az agresszív adótervezés ugyanis a mostani szabályok szerint nem feltétlenül adócsalás. Sok konstrukció jogszerűen használja ki az egyes országok szabályai, adókulcsai és kettős adóztatást kizáró egyezményei közötti különbségeket. Éppen ezért olyan nehéz politikailag és jogilag kezelni a jelenséget: ami az egyik országban befektetésösztönzés, az a másik állam szemszögéből elveszett adóbevétel lehet.

De akkor Magyarország tényleg adóparadicsom?

A válasz attól függ, mit nevezünk annak. Magyarország nem klasszikus offshore pénzügyi központ. Gazdasága nem postaládacégek tízezreire épül, nem nulla százalékos a társasági adó, és jelentős valódi ipari termelés, foglalkoztatás és külföldi működőtőke-befektetés található az országban.

A Tax Justice Network indexében ráadásul messze elmarad a lista élmezőnyétől. A Brit Virgin-szigetek és a Kajmán-szigetek állnak az első két helyen, őket Svájc, Bermuda és Szingapúr követi; Hollandia a hetedik, Írország a kilencedik, Luxemburg pedig a tizedik.

Magyarország tehát nem „új Kajmán-szigetek”. A 21. helyezés inkább azt mutatja, hogy a magyar gazdaságpolitika bizonyos elemei ugyanabba a nemzetközi adóversenybe illeszkednek, amelynek leglátványosabb szereplőit adóparadicsomként ismerjük.

Magyarország legfontosabb fegyvere ebben a versenyben az alacsony társaságiadó-kulcs, amelyhez különböző kedvezmények, mentességek és a határon átnyúló vállalati kifizetések kedvező szabályai társulnak.

Közben megérkezett a 15 százalékos globális minimumadó

A helyzetet tovább árnyalja a globális minimumadó. Az OECD és az Európai Unió Pillar Two rendszerének lényege, hogy a legalább 750 millió euró konszolidált éves bevételű multinacionális vállalatcsoportok nyereségére országonként legalább 15 százalékos effektív adóterhet próbál biztosítani.

Magyarország – bár a kormány korábban határozottan ellenezte a globális minimumadót – végül átültette az uniós szabályokat. A magyar szabályozásban a jövedelembefogadási szabály és a belföldi kiegészítő adó 2024-től, az aluladóztatott kifizetések szabálya pedig 2025-től alkalmazandó.

Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb multinacionális vállalatok esetében a magyar 9 százalékos névleges adókulcs már nem feltétlenül jelent 9 százalékos végső effektív adóterhet. A különbséget adott esetben kiegészítő adó töltheti fel a 15 százalékos minimumszintig. A „Magyarországon 9 százalékot fizetnek a multik” mondat ezért 2026-ban már önmagában félrevezető.

A fontos kérdés: mekkora pénz mozog rajtunk keresztül?

Ez az a pont, ahol a legegyszerűbb lenne látványos, de hamis számot mondani. Nincs olyan megbízható statisztika, amelyből kijelenthető lenne, hogy évente pontosan „X milliárd dollár adóparadicsomi pénz folyik át Magyarországon”.

A Corporate Tax Haven Index ehelyett az IMF közvetlen külföldi befektetési adataiból számított Global Scale Weight mutatót használja. Eszerint a világ multinacionális vállalatai által végzett határokon átnyúló befektetési aktivitás körülbelül 0,6 százaléka érintette Magyarországot 2024-ben.

Ez már világviszonylatban sem elhanyagolható arány. De ebből nem következik, hogy a teljes összeg mesterséges profitáthelyezés lenne. Magyarország jelentős valódi működőtőke-célpont: autó-, akkumulátor-, elektronikai, gyógyszeripari és más termelő beruházások működnek itt.

A döntő kutatási kérdés ezért nem az, hogy mennyi külföldi tőke érkezik Magyarországra, hanem az, hogy ebből mennyi kapcsolódik valódi termeléshez, foglalkoztatáshoz és beruházáshoz – és mennyi olyan vállalati pénzmozgás, amely elsősorban adózási vagy vállalatcsoport-finanszírozási célt szolgál. Erre a nyilvánosan elérhető adatok önmagukban nem adnak biztos választ.

A modern adóparadicsom már nem egy sziget

Talán ez a magyar helyezés legérdekesebb tanulsága. A globális adóverseny térképét ma már nem lehet egyszerűen „tisztességes országokra” és „adóparadicsomokra” felosztani. A rendszer hálózatként működik. Az egyik ország alacsony adókulcsot kínál. A másik kedvező holdingstruktúrát. A harmadik jogdíjakat vonz. A negyedik pénzügyi közvetítő szerepet játszik. Az ötödik titoktartást biztosít.

A multinacionális vállalat ezekből építi fel saját nemzetközi struktúráját. Ebben a hálózatban Magyarország nem a központi csomópontok egyike. De már nem is kívülálló. A 21. hely a világranglistán azt mutatja, hogy Magyarország mára érzékelhető szereplővé vált a nemzetközi társaságiadó-versenyben. A valódi kérdés az, hogy mennyi valódi beruházást hoz az országnak az alacsony adózás, mennyi adóbevételről mond le ezért az állam, és mekkora részben használják Magyarországot olyan nemzetközi vállalati struktúrákhoz, amelyek mögött kevés tényleges magyar gazdasági teljesítmény áll.

Források:(cthi.taxjustice.net), (PwC Adóösszegzések), (PwC) Tax Justice Network) (Economy and Finance)

Az összeállítás az MI segítségével készült.

A Magyarország a világ 21. legjelentősebb vállalati adóparadicsom-központja – de mit jelent ez valójában? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Augusztus 26-án reggel hatalmas jég-, szikla- és törmeléktömeg szakadt le a mintegy 7200 méter magas Langtang Lirung északi oldalának eljegesedett sziklafaláról, a nepáli–kínai határ közelében. Az amerikai földtani szolgálat, a USGS első elemzése szerint az omlás akkora energiát szabadított föl, mint egy 5,2-es magnitúdójú földrengés, ezért a szeizmológiai műszerek kezdetben földrengésként érzékelték az eseményt.

Csakhogy ezúttal nem a föld mozdult meg a hegy alatt: maga a hegy indult el. A lezúduló jég, kőzet és víz óriási törmelékárat hozott létre. A pusztító hullám a Bhote Koshi és a Trishuli folyó rendszerén át csaknem száz kilométeren keresztül haladt, településeket, utakat, hidakat és más létesítményeket sodorva magával. A katasztrófa Nepált és Tibetet egyaránt sújtotta, a mentés és az eltűntek keresése lapzártánkkor is tartott. A legfrissebb összesítések szerint a két országban együttesen már mintegy 750 halálos áldozatról és több ezer eltűntről tudnak; ezek a számok a kutatás előrehaladtával még változhatnak.

A mostani tragédia közvetlen kiváltó okának részleteit a kutatók még vizsgálják. Az eddigi tudományos értékelés szerint azonban egy gleccserrel borított magashegységi sziklafal összeomlása indíthatta el a katasztrófát.

A „világ víztornyai” olvadnak

A nepáli esemény különösen drámai példája annak a változásnak, amely jóval lassabban, de az egész bolygón zajlik. Az SWI swissinfo.ch által ismertetett, a Nature folyóiratban közölt nemzetközi vizsgálat szerint 2000 és 2023 között a Föld gleccserei évente átlagosan 273 milliárd tonna jeget veszítettek. Michael Zemp, a Zürichi Egyetem glaciológusa és a World Glacier Monitoring Service igazgatója szerint ez a vízmennyiség az emberiség harmincévi vízfogyasztásának felel meg.

A folyamat ráadásul gyorsul. A 2012 utáni időszakban évente átlagosan 36 százalékkal több jég olvadt el, mint 2000–11 között. A gleccserek 2000 óta globális térfogatuk több mint öt százalékát veszítették el. A visszahúzódás különösen gyors az Alpokban: az európai gleccserek jégtömege az ezredforduló óta mintegy 39 százalékkal csökkent.

Az ok jól ismert. Az üvegházhatású gázok kibocsátása miatt emelkedő hőmérséklet és a megváltozó csapadékeloszlás – vagyis több eső és kevesebb hó – gyorsítja a jégveszteséget. A gleccser számára ugyanis nem pusztán az számít, mennyi jég olvad el nyáron, hanem az is, mennyi hó képes télen újra felhalmozódni rajta. Ha mindkét mérlegnyelv rossz irányba mozdul, a zsugorodás felgyorsul. És ez korántsem csupán tájképi változás.

Előbb több víz, aztán kevesebb

A magashegységi gleccserek természetes víztározók. Télen havat és jeget gyűjtenek, a melegebb hónapokban pedig lassan vizet adnak le. Ez a mechanizmus folyók vízjárását egyenlíti ki, és emberek százmillióinak ivóvízellátásában, mezőgazdaságában és energiatermelésében játszik szerepet.

A gyors olvadás eleinte növelheti a folyók vízhozamát. Egy ponton azonban a gleccser annyira összezsugorodik, hogy már egyre kevesebb vizet képes szolgáltatni. A következmények különösen Ázsia magashegységeiben lehetnek súlyosak, ahol a Himalája és a környező hegyláncok gleccserei a kontinens legnagyobb folyórendszereinek forrásvidékéhez tartoznak.

Más veszély is növekszik. A visszahúzódó gleccserek után tavak keletkezhetnek, amelyeket sokszor csupán laza morénagát tart vissza. Egy jégomlás, földcsuszamlás vagy sziklaomlás hirtelen kiszoríthatja a vizet: ebből percek alatt pusztító gleccsertó-kitöréses árvíz lehet.

A felmelegedés eközben a jég fölötti világot is átformálja. A tartósan fagyott talaj, a permafroszt felengedése csökkentheti a hegyoldalak stabilitását. Ami évszázadokon át megfagyott „kötőanyagként” tartotta össze a kőzetet, egyre kevésbé képes erre. Így a klímaváltozás következménye nemcsak a lassú olvadás, hanem bizonyos helyeken a hirtelen bekövetkező omlások kockázatának növekedése is.

Két centiméter, amely emberek millióit érinti

A gleccserek eltűnése ráadásul nem marad a magashegységek ügye. A 2000 óta bekövetkezett gleccserolvadás – Grönland és az Antarktisz kontinentális jégtakaróit nem számítva – mintegy 18 milliméterrel emelte a világtengerek szintjét. Michael Zemp szerint minden egyes milliméternyi további tengerszint-emelkedés hozzávetőleg 300 ezerrel növeli azoknak az embereknek a számát, akiket a parti áradások fenyegethetnek.

A Himalájában eltűnő jég befolyásolhatja folyók vízhozamát, veszélyeztethet településeket és erőműveket; az Alpok olvadása átírja Európa vízháztartását; a világ gleccsereiből a tengerbe kerülő víz pedig a kontinensek partvidékén emeli az árvízkockázatot.

A svájci kutatók becslése szerint csak 2024-ben 450 milliárd tonna jeget veszítettek a Föld gleccserei. Az elmúlt ötven év vesztesége akkora jégtömegnek felel meg, mintha Németország egész területét 25 méter vastag jégréteg borítaná.

A nepáli katasztrófa természetesen nem írható le egyetlen szóval úgy, hogy „klímaváltozás”. Egy-egy hegyomlás kialakulásában a kőzet szerkezete, a lejtő meredeksége, a jég állapota és számos helyi tényező közrejátszik. A tudomány számára éppen ezért fontos lesz feltárni, pontosan mi történt a Langtang Lirung oldalában.

A tágabb összefüggés azonban egyre világosabb: az a magashegyi világ, amelyhez útjainkat, településeinket, vízerőműveinket és biztonsági rendszereinket igazítottuk, gyorsan változik. A gleccserolvadásról sokáig úgy beszéltünk, mint egy lassan visszahúzódó fehér vonalról a hegyoldalon. Nepál most arra emlékeztet: olykor a változás nem centiméterenként érkezik. Hanem egyszerre zuhan le a hegyről.

Források: SWI swissinfo.ch; U.S. Geological Survey; Associated Press; a Zürichi Egyetem és a World Glacier Monitoring Service adatai.

A cikk MI segítségével készült

A Olvadó víztornyok, leomló hegyek: a nepáli gleccseromlás a világ olvadó jégtakarójának újabb figyelmeztetése bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az emberi agy energetikai szempontból valóságos csúcstechnológia. Közel százmilliárd idegsejtjével, elképesztően összetett hálózatával, folyamatos érzékelésével, emlékezésével és döntéseivel mindössze körülbelül 20 watt teljesítményt igényel. Nagyjából annyit, mint egy kisebb LED-es lámpa. Amikor ugyanehhez hasonló komplexitást hagyományos számítógépes eszközökkel próbálunk reprodukálni, egészen más nagyságrendek jelennek meg.

Chetan Singh Thakur és kutatótársai 2018-ban a Frontiers in Neuroscience folyóiratban megjelent áttekintő tanulmányukban azt írták: egy mintegy 20 milliárd neuront tartalmazó, emberi léptékű agykérgi modell szimulációjához exaflopsos teljesítményű szuperszámítógépre lehet szükség. Ennek teljesítményigényét akkor hozzávetőleg 0,5 gigawattra, vagyis 500 megawattra becsülték.

Ez 25 milliószorosa az emberi agy mintegy 20 wattos teljesítményének. Ötszáz megawatt pedig már nem egy számítógép, hanem egy kisebb erőmű teljesítménye: a tanulmány szerzői szerint nagyságrendileg negyedmillió háztartás egyidejű energiaigényének felelhet meg.

Van azonban egy fontos pontosítás. Ebből nem következik, hogy egy mai mesterséges intelligencia-modell „ugyanazt gondolja”, mint az emberi agy, csak 25 milliószor rosszabb hatásfokkal. A két rendszer működése gyökeresen eltér. A 2018-as adat egy teljes emberi léptékű kortikális szimuláció becsült igényére vonatkozott, nem egy ChatGPT-hez hasonló nyelvi modell egyetlen válaszára.

A különbség mégis jól mutatja, mekkora előnye van energetikai szempontból a biológiának.

Az MI energiaéhsége már most látszik

A kérdés azért vált különösen fontossá, mert a mesterséges intelligencia időközben kilépett a kutatólaboratóriumokból. Nagy nyelvi modellek, kép- és videógeneráló rendszerek, keresők, vállalati MI-szolgáltatások és tudományos modellek milliói futnak hatalmas adatközpontokban.

A Nemzetközi Energiaügynökség, az IEA legfrissebb becslése szerint a világ adatközpontjai 2025-ben mintegy 485 terawattóra villamos energiát fogyasztanak. Ez 2030-ra körülbelül 950 terawattórára nőhet. Vagyis mindössze öt év alatt gyakorlatilag megduplázódhat. Az adatközpontok ekkor már a világ villamosenergia-felhasználásának körülbelül 3 százalékát adhatják. (IEA) Összehasonlításul: 950 terawattóra valamivel több, mint amennyi áramot ma egész Japán használ fel. (IEA) És nem általában az internet növekedése hajtja leginkább ezt a folyamatot.

A legfontosabb új tényező a mesterséges intelligencia.

Az IEA szerint az MI-re optimalizált adatközpontok villamosenergia-fogyasztása 2025 és 2030 között nagyjából megháromszorozódhat. A gyorsított számításokra használt szerverek – vagyis elsősorban a GPU-kra és más MI-gyorsítókra épített rendszerek – fogyasztása sokkal gyorsabban nő, mint a hagyományos szervereké. (IEA)

A probléma az Egyesült Államokban látszik talán a legélesebben. A Lawrence Berkeley National Laboratory 2026 júniusában közzétett új számításai szerint az amerikai adatközpontok 2030-ban alapesetben körülbelül 649 terawattóra villamos energiát fogyaszthatnak. A különböző forgatókönyvek alapján azonban az érték 521 és 843 terawattóra között is alakulhat.

Ez az Egyesült Államok teljes villamosenergia-felhasználásának mintegy 9,5–15,3 százaléka lehet. (Seta) Vagyis egyetlen országban hamarosan akár minden hetedik-nyolcadik kilowattóra az adatközpontokban fogyhat el.

Miért eszik ennyi áramot az MI?

A mesterséges intelligencia energiaigénye több helyen jelentkezik egyszerre. Először is ott van a tanítás. Egy nagy modell létrehozásakor hatalmas számítási kapacitást kell heteken vagy hónapokon át működtetni. Több ezer vagy akár több tízezer nagy teljesítményű gyorsító dolgozhat egyszerre.

Csakhogy egy modell elkészülte után sem áll meg a fogyasztás. Ezután következik az inferencia: minden alkalommal, amikor valaki kérdez egy chatbotot, képet vagy videót generáltat, fordítást kér, programkódot készíttet vagy egy MI-alapú keresőt használ, újabb számítás történik.

Egyetlen kérdés energiaigénye önmagában nem feltétlenül látványos. Napi több milliárd lekérdezésé már az. Ráadásul nemcsak maguk a processzorok fogyasztanak. A szervereket hűteni kell, működtetni kell az adattárolást, a hálózatokat, a szünetmentes tápegységeket és az adatközpont teljes infrastruktúráját. Ezért kissé félrevezető pusztán egy MI-chip fogyasztásáról beszélni. A valódi kérdés az, hogy mennyi energiát igényel az egész rendszer.

A fejlődés paradoxona: a gépek takarékosabbak lesznek, mégis több áram kell

Van egy látszólagos ellentmondás. Az MI-hardverek közben rendkívül gyorsan javulnak.

A Google például 2025-ös környezeti jelentésében azt közölte, hogy Ironwood nevű TPU-ja – saját, mesterséges intelligenciára fejlesztett processzora – csaknem harmincszor energiahatékonyabb, mint a vállalat első, 2018-as felhős TPU-ja. (Sustainability)

Tehát ugyanannyi számítást egyre kevesebb energiából lehet elvégezni. Csakhogy közben sokkal több számítást végzünk. A modellek nagyobbak lesznek, egyre több ember használja őket, az MI bekerül a keresőkbe, telefonokba, irodai programokba, járművekbe és ipari rendszerekbe. Megjelentek a különösen számításigényes, úgynevezett „gondolkodó” modellek, és rohamosan terjed az MI-alapú videógenerálás is.

Így könnyen előáll az a jelenség, amelyet más technológiáknál is megfigyelhettünk: egy művelet egyre olcsóbb és energiatakarékosabb lesz, ám olyan sokkal többet végzünk belőle, hogy az összes fogyasztás mégis nő. Az IEA ezért arra számít, hogy a világ adatközpontjainak villamosenergia-igénye 2035-re már körülbelül 1200 terawattórára emelkedhet. (IEA)

Már az erőművek építését is befolyásolja az MI

Az MI energiaéhsége így már messze nem csupán informatikai kérdés. Villamosenergia-hálózatokról, új erőművekről és több tízmilliárd dolláros beruházásokról van szó.

Az IEA számításai szerint az adatközpontok növekvő fogyasztásának kielégítésében a megújuló energiaforrások mellett a földgáz és az atomenergia is jelentős szerepet kaphat. A szervezet szerint 2035-ig a megújulók termelése több mint 450 terawattórával növekedhet kifejezetten az adatközponti kereslet kielégítésére, miközben a földgáz és az atomenergia egyaránt mintegy 175 terawattóra többletet adhat. (IEA)

Nem véletlen, hogy a technológiai vállalatok az utóbbi években nap-, szél-, geotermikus és atomerőművi projektek iránt is egyre élénkebben érdeklődnek. A mesterséges intelligencia versenye lassan részben energiaversennyé válik. Hiába vannak meg a chipek, ha nincs elég villamos energia a működtetésükhöz.

A természet már megoldotta azt, amin a mérnökök dolgoznak

És itt térünk vissza ahhoz a bizonyos húsz watthoz. Az emberi agy nem úgy számol, mint egy mai processzor. Az idegsejtek nem hajtanak végre másodpercenként ezermilliárd hagyományos aritmetikai műveletet. Hatalmas párhuzamos hálózatban működnek, és az egyes neuronok csak akkor aktiválódnak, amikor valóban szükség van rájuk.

Éppen ezt próbálja utánozni az úgynevezett neuromorf számítástechnika. A kutatók olyan chipeket fejlesztenek, amelyek felépítése nem a klasszikus számítógépekét, hanem sokkal inkább az idegrendszer működését követi. A számítás és a memória közelebb kerül egymáshoz, az információt pedig bizonyos rendszerekben neuronok tüzeléséhez hasonló elektromos impulzusok továbbítják.

A 2018-as Thakur-tanulmány éppen erre a különbségre hívta fel a figyelmet: a hagyományos szuperszámítógépek rendkívül energiaigényesek, ha az agy működését próbáljuk részletesen utánozni, ezért hosszú távon új számítógépes architektúrákra lehet szükség. (Frontiers)

Az MI következő nagy áttörése ezért nem egyszerűen az lesz, hogy még több processzort kapcsolunk össze, hanem az, hogy megtanulunk egészen másképpen számolni. Miközben egy hipotetikus emberi léptékű kérgi szimuláció energiaigényét fél gigawattra becsülték, mindannyian hordunk a fejünkben egy nagyjából húszwattos szerkezetet, amely lát, hall, beszél, tanul, emlékezik, alkalmazkodik – és mindezt egy szendvics energiájából órákon át képes működtetni.A mesterséges intelligencia történetének egyik legnagyobb kérdése az lesz, hogy mennyi energiába kerül majd ez az intelligencia.

(Frontiers) A cikk az MI segítségével készült

A Húsz watt kontra fél gigawatt – az energia lehet a mesterséges intelligencia következő nagy korlátja bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Új fegyver a hasnyálmirigyrák ellen

Az amerikai FDA augusztus 26-án engedélyezte a daraxonrasib nevű új RAS-gátlót az áttétes hasnyálmirigy-adenokarcinóma kezelésére. Ez azért különleges, mert a RAS fehérjék mutációi a hasnyálmirigyrákok döntő részében szerepet játszanak, mégis sokáig szinte „gyógyszerezhetetlen” célpontnak számítottak. Egy 500 beteget bevonó vizsgálatban a medián teljes túlélés 13,2 hónap volt, szemben a hagyományos kemoterápiával elért 6,7 hónappal. (U.S. Food and Drug Administration)

Miért fontos? A hasnyálmirigyrák továbbra is az egyik legrosszabb prognózisú daganat. Itt nem laboratóriumi ígéretről, hanem már engedélyezett kezelésről van szó.

A CRISPR-nél jóval kisebb génkapcsolót fejlesztettek

A Stanford kutatói bemutatták a TIGRa nevű génaktiváló rendszert, amely kevesebb mint feleakkora, mint a hasonló CRISPR-alapú eszközök. Emiatt könnyebben befér az orvosi génterápiában gyakran használt vírusvektorokba. Laboratóriumban egyszerre akár 12 gént is aktiváltak vele; egereknél pedig két védő gén bekapcsolásával retinalis sérülés után a látás egy részét sikerült megőrizni. (Stanford Medicine)

Miért fontos? A génterápiában gyakran nem az a probléma, hogy tudjuk-e, melyik gént kellene módosítani, hanem hogy a szükséges molekuláris gépezetet hogyan juttassuk be a szervezetbe. A TIGRa ezt a szállítási problémát kerülheti meg, emberen azonban még nem próbálták ki.

Új lehetséges kulcsszereplő az Alzheimer-kórban

A Nature augusztus 26-i tanulmánya szerint az ERBB4 nevű receptor rendellenes megjelenése az agy serkentő idegsejtjeiben az Alzheimer-kór korai folyamatainak egyik mozgatója lehet. Egérmodellekben az Erbb4 gén kikapcsolása mérsékelte a szinapszisvesztést, az abnormális idegi aktivitást, az amyloidlerakódást és a kognitív romlást. Emberi génexpressziós adatok is támogatják a mechanizmus létezését. (Nature)

Miért fontos? A kutatás azt sugallja, hogy a szinapszisok pusztulása nem pusztán az agyi gyulladás következménye lehet. Az ERBB4 új gyógyszercélponttá válhat — de ez egyelőre elsősorban mechanisztikus és állatkísérletes eredmény.

Elkezdődött a genetikai kód „újraírásának” automatizálása

George Church és munkatársai egy robotizált, sejten kívüli rendszert építettek, amely alternatív genetikai kódokat képes gyorsan megtervezni és kipróbálni. A kutatók olyan rendszert is létrehoztak, amely 34 kodonból és 34 aminosav-hozzárendelésből áll, és a természetben nem használt aminosavakat is fehérjékbe tud építeni. Mivel a kísérletek sejten kívül történnek, nem kell élő szervezetek teljes genomját újraszerkeszteni. (Nature)

Miért fontos? A genetikai kód eddig többnyire adottság volt, amelyet módosítgattunk. Most lassan mérnöki tervezési felületté válik. Ennek jelentősége lehet új gyógyszerek, enzimek és mesterséges biomateriálok létrehozásában.

A Mars belseje ma sem olyan egyforma, mint hittük

Mars körül keringő űrszondák 16 évnyi pályakövetési adataiból kutatók kimutatták, hogy a bolygó déli felföldje alatt a köpeny akár 200–400 Celsius-fokkal melegebb lehet bizonyos más területeknél. A különbséget a Mars Nap által keltett periodikus árapály-deformációinak parányi gravitációs hatásából sikerült meghatározni. (Nature)

Miért fontos? A Mars északi és déli féltekéje feltűnően különbözik: északon alacsony síkságok, délen vastagabb, ősi kéreg található. Az új eredmény arra utal, hogy ennek az évmilliárdos különbségnek a nyoma még ma is ott lehet a bolygó mélyében.

Több százmillió gyerek kapott „plusz egy hónap hőséget”

A Science Advances-ben megjelent új attribúciós vizsgálat szerint az ember okozta klímaváltozás miatt világszerte akár 560 millió 0–9 éves gyermek, vagyis e korosztály mintegy 43 százaléka él át évente legalább harminccal több veszélyesen meleg, párás napot, mint emberi eredetű felmelegedés nélkül. A legnagyobb kitettség Dél- és Délkelet-Ázsiában, valamint Nyugat-Afrikában jelentkezik. (Keleti Finnország Egyetem)

Miért fontos? A kutatás nem haláleseteket vagy betegségeket számol, hanem klímaváltozásnak tulajdonítható hőkitettséget. Az eredmény mégis megmutatja, hogy a globális felmelegedés egészségügyi terhei erősen generációfüggők.

Vasárnap indulhat az egyik legfontosabb új űrtávcső

Augusztus 30-ára tervezik a NASA Nancy Grace Roman Space Telescope indítását. A Roman nagyjából Hubble-minőségű képeket készíthet, de egyszerre több mint kétszázszor nagyobb égterületet lát. Fő feladata a sötét energia és a sötét anyag vizsgálata, valamint exobolygók keresése lesz. Az ESA szerint mikrolencsézéssel több mint 1200, tranzitmódszerrel pedig akár 100 ezer bolygót is észlelhet. (Európai Űrügynökség)

Miért fontos? A James Webb nagyon mélyre néz kis égterületeken; a Roman ezzel szemben hatalmas kozmikus térképeket készít majd. A kettő együtt olyan lesz, mintha a csillagászat egyszerre kapna mikroszkópot és panorámakamerát.

És a hét meglepetése: az esőcsepp elektromosan is „rágja” a fémet

Egy Nature-tanulmány szerint a felületen végiggördülő vízcseppek spontán elektromos töltést vehetnek fel, potenciáljuk akár ezres volt nagyságrendű lehet. A kísérletekben a feltöltődött cseppek elektromosan károsították a fém korrózióvédő bevonatát, majd megindult a korrózió. (Nature)

Miért fontos? Eddig az eső okozta anyagkárosodást főként mechanikai és kémiai folyamatokkal magyaráztuk. Kiderülhet, hogy hidak, hajók, autók és épületek korróziójában egy eddig alábecsült elektromos mechanizmus is dolgozik. Az eső tehát néha nemcsak áztat — finoman villanyszerel is.

A hét trendje

Ezen a héten két irány különösen erősen kirajzolódott. Az egyik az, hogy az orvostudomány egyre kevésbé „általában” akar betegségeket kezelni: konkrét mutációt céloz a hasnyálmirigyrákban, egy-egy gén működését próbálja szabályozni, vagy egy Alzheimer-kórban szerepet játszó sejtes útvonalat keres. A másik a mérési felbontás elképesztő növekedése. Egy bolygó belsejének néhány száz fokos hőmérséklet-különbségét űrszondák pályájának hajszálnyi eltéréseiből olvassuk ki; genetikai kódokat robotok próbálnak végig; a Roman pedig hamarosan olyan mennyiségű égboltot figyelhet meg, amelyből már nem egyes ritkaságokat, hanem egész kozmikus népességeket lehet statisztikailag feltérképezni.A tudomány egyik nagy változása tehát nem feltétlenül az, hogy új dolgokat kezdünk látni. Hanem hogy abból, amit eddig csak egyenként láttunk, most már rendszert tudunk csinálni.

A Heti tudományos összefoglaló bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

1.Sikeres III. fázisú vizsgálat a személyre szabott mRNS-rákvakcinával

A Moderna és a Merck augusztus 19-én jelentette be, hogy a személyre szabott intismeran mRNS-kezelés a pembrolizumab immunterápiával együtt csökkentette a melanoma kiújulásának kockázatát a pembrolizumab önmagában történő alkalmazásához képest. A több mint ezer beteg bevonásával végzett III. fázisú vizsgálat különösen fontos, mert ez az első személyre szabott mRNS-alapú daganatkezelés, amely késői klinikai fázisban pozitív eredményt ért el. A részletes adatokat azonban még nem publikálták, ezért egyelőre vállalati „topline” eredményről beszélünk. (Nature)

Miért fontos? Ha a részletes eredmények is megerősítik a hatást, az mRNS-technológia a fertőző betegségek elleni vakcinák után a daganatgyógyászatban is új korszakot nyithat.

2. Első génterápia egy ritka anyagcsere-betegségre

Az amerikai FDA augusztus 19-én gyorsított eljárásban engedélyezte a Genglycos nevű egyszeri génterápiát a glikogéntárolási betegség Ia típusára. A genetikai betegségben szenvedők szervezete nem képes megfelelően felszabadítani a májban tárolt glükózt, ezért akár néhány órás koplalás is veszélyes vércukoresést okozhat. A vizsgálatban a kezelés átlagosan 31 százalékkal csökkentette a szükséges napi kukoricakeményítő-bevitelt, amely jelenleg a betegség kezelésének egyik alapja. (U.S. Food and Drug Administration)

Miért fontos? Ez az első engedélyezett gyógyszeres kezelés erre a betegségre, ráadásul közvetlenül a genetikai okot célozza. Ugyanakkor további vizsgálatoknak kell igazolniuk a hosszú távú klinikai előnyt és biztonságosságot.

3. Öt évig fejlődő „miniagyakat” tartottak életben laboratóriumban

Harvardi kutatók emberi sejtekből létrehozott agyorganoidokat több mint öt éven át tenyésztettek. A sejtek nem pusztán életben maradtak: fejlődésük időben meglepően jól követte az emberi agy természetes érését. A néhány hónapos organoidok magzati, az egyévesek már újszülöttkori agyra jellemző génaktivitási mintázatokat mutattak. (Nature)

Miért fontos? Ezek a modellek lehetővé tehetik olyan betegségek vizsgálatát, amelyek csak az agy fejlődésének későbbi szakaszaiban jelennek meg. Fontos persze: ezek nem „kis agyak” emberi értelemben, hanem összetett sejttenyészetek.

4. A vákuum is segíthet a szupravezetésben

A Nature-ben augusztus 19-én megjelent kísérletben kutatók azt találták, hogy az NbSe₂ nevű szupravezető anyagot speciális elektromágneses rezonátorba helyezve megemelkedett a kritikus hőmérséklete, áramsűrűsége és mágneses tere. A magyarázat szerint a kvantumvákuum fluktuációi kedvezőbbé tehetik a szupravezető állapotot. (Nature)

Miért fontos? Ha az eredmény más anyagokban is megismételhető, új módszert adhat a szupravezetők tulajdonságainak érintésmentes szabályozására – ez a kvantumszámítógépek és más kvantumtechnológiák szempontjából különösen érdekes.

5. Nőtt az Antarktisz jégtömege – de ettől még nincs vége a problémának

2021 és 2023 között Kelet-Antarktiszon olyan sok hó hullott, hogy időlegesen ellensúlyozta Nyugat-Antarktisz jégveszteségét. A friss kutatás szerint az Antarktisz mintegy 695 gigatonna jeget nyert 22 hónap alatt, ám ezt nem a globális felmelegedés megfordulása okozta. A kutatók a trópusi Csendes- és Indiai-óceán különösen meleg vízfelszíne által elindított légköri hullámrendszerrel magyarázzák a rendkívüli havazást. Hasonló esemény körülbelül évtizedenként fordulhat elő. (Nature)

Miért fontos? Az időszakos jégtömeg-növekedés nem cáfolja az antarktiszi olvadást. Jó példa arra, mennyire óvatosan kell értelmezni néhány éves klímaadatokat a több évtizedes trendek mellett.

 6. Sugárvédő mellény segíthet a Holdra és Marsra utazó űrhajósoknak

Az Artemis–I küldetésen két emberi testet utánzó mérőbábu repült a Hold körül: az egyik sugárvédő mellényt viselt, a másik nem. A frissen elemzett adatok alapján az AstroRad mellény egy erős, 1972-eshez hasonló napkitörés esetén körülbelül 60 százalékkal csökkenthetné az effektív sugárdózist, egy másik történelmi napvihar esetén pedig közel 40 százalékkal. (DLR)

Miért fontos? A kozmikus sugárzás az egyik legnagyobb akadálya a hosszú emberes Hold- és Mars-misszióknak. A kísérlet azt mutatja, hogy nem feltétlenül kell az egész űrhajót súlyos árnyékolással ellátni: célzott személyi védelem is működhet.

7. A biomedicinai tanulmányok többségén már látszik a mesterséges intelligencia keze?

Egy augusztusban közzétett elemzés szerint a 2025 decemberében publikált, PubMed Centralban elérhető angol nyelvű orvosbiológiai tanulmányok közel 90 százaléka mutatott valamilyen nyelvi jelet arra, hogy mesterséges intelligenciát használhattak az írás során. A teljes 2025-ös évre 77 százalékos arányt becsültek. Az adat azonban különösen óvatosan kezelendő: a kutatás egyelőre preprint, nem esett át szakmai lektoráláson, és nyelvi statisztikából következtet az MI használatára, nem közvetlen bizonyítékból. (Nature)

Miért fontos? Nem feltétlenül az a baj, ha a tudósok MI-t használnak szövegszerkesztésre. A valódi kérdés az, hogy miként marad ellenőrizhető, ki felel az állításokért, az adatokért és az esetleges hibákért.

 A hét trendje

Ezen a héten különösen jól látszott, hogy a tudomány három fronton halad nagyon gyorsan.

Az első a személyre szabott orvoslás: a rákvakcina már egyetlen beteg daganatának genetikai sajátosságaihoz igazítható, a génterápia pedig közvetlenül egy örökletes betegség molekuláris okát próbálja kijavítani.

A második a korábban hozzáférhetetlen rendszerek modellezése és szabályozása: ötéves agyorganoidokkal már hosszú távú emberi fejlődési folyamatok tanulmányozhatók, a kvantumvákuum pedig lassan nem pusztán elméleti fogalom, hanem anyagok tulajdonságainak szabályozó eszköze lehet.

A harmadik pedig maga a tudomány működésének átalakulása az MI miatt.

Ma már nemcsak az a kérdés, mire képes a mesterséges intelligencia a kutatásban. Egyre inkább az is, hogy hogyan lehet majd tudni, pontosan mit végzett az ember – és mit a gép. Ez utóbbi alighanem nem egy hétre szóló tudományos hír, hanem a következő évek egyik nagy története.

Az összeállítás az AI segítségével készült

A Heti tudományos összefoglaló bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A hét tudományos híreiben meglepően erősen kirajzolódott egy közös motívum: a részletek időbeli felbontása kezd legalább olyan fontossá válni, mint maga a jelenség. Az AMOC-nál nemcsak a felmelegedés nagysága, hanem annak sebessége számít; a hőségnél nemcsak a napi maximum, hanem a forró órák száma; a Napnál pedig már az aktív régió megjelenése előtti apró jeleket próbáljuk felismerni. A másik nagy irány a rejtett állapotok feltárása: egyetlen sejt több molekuláris rétege, fekete lyukat burkoló sűrű gáz, vagy a galaktikus központban meglepően jól túlélő víz és por. A tudomány ezen a héten különösen sokszor azt mutatta meg, hogy ami első pillantásra nem látszik, gyakran éppen az a legérdekesebb.

1. Az Atlanti-óceán nagy áramlási rendszere nemcsak a felmelegedés mértékére, hanem annak sebességére is érzékeny

Egy új, a Nature Climate Change-ben megjelent modellezési tanulmány szerint az AMOC – az Atlanti-óceán észak–déli hőszállításának kulcsfontosságú rendszere – stabilitását erősen befolyásolhatja, milyen gyorsan változik az éghajlat. A modellben lassú CO₂-emelkedés mellett az AMOC még +5,5 °C globális melegedésnél is stabil maradt, gyorsabb kényszerítés mellett viszont körülbelül +2 °C-nál összeomlott. Ez nem előrejelzés arról, hogy az AMOC +2 °C-nál biztosan leáll, hanem annak bemutatása, hogy az átalakulás sebessége önálló kockázati tényező lehet. (Nature)

Miért fontos? Mert a klímakockázatokat eddig gyakran hőmérsékleti küszöbértékekkel írjuk le. Ez a munka azt sugallja: nemcsak az számít, hová jutunk, hanem az is, milyen gyorsan érünk oda.

2. A napi átlagok elrejthetik a hőség valódi terhét

Egy másik Nature Climate Change-tanulmány órás felbontásban vizsgálta a szélsőséges meleget. Magas kibocsátási pálya esetén a század végére az órás hőszélsőségek gyakorisága a modellek szerint négyszeresére, a lakossági kitettség hatszorosára nőhet. A kutatók szerint a terhelés több mint háromnegyede az alacsony és közepes jövedelmű országokra jutna, és a fiatalabb generációk élettartamuk során lényegesen több szélsőségesen forró órát élhetnek át. (Nature)

Miért fontos? Egy „35 fokos nap” egész más egészségügyi kockázatot jelenthet attól függően, hogy két vagy tíz órán át tart a kritikus hőség. A kutatás ezért finomabb hőségriasztási és várostervezési rendszerek mellett szól.

3. A Webb egy lehetséges „fekete lyuk-csillagot” talált a világegyetem hajnalán

A James Webb űrtávcső adataiból azonosított MoM-BH*-1 objektumot mindössze körülbelül 660 millió évvel az ősrobbanás utáni állapotában látjuk. A kutatók modellje szerint egy szupernagy tömegű fekete lyukat rendkívül sűrű, turbulens gázburok vehet körül. Az ilyen objektumok magyarázatot adhatnak a Webb által felfedezett rejtélyes „kis vörös pontok” egy részére, és arra is, hogyan nőhettek egyes fekete lyukak elképesztően gyorsan a korai univerzumban. (Nature)

Miért fontos? A csillagászok egyik nagy fejtörője, hogyan létezhettek már ilyen korán óriási fekete lyukak. Ez az objektum egy lehetséges gyors növekedési mechanizmust mutat meg – de az értelmezés még további megfigyeléseket kíván.

4. Víz és por a Tejútrendszer központi fekete lyukának közvetlen közelében

A Webb az IRS 3 jelű öregedő csillag környezetében oxigénben gazdag port és vizet mutatott ki, noha a csillag mindössze mintegy 0,55 fényévre található a Sagittarius A* szupernagy tömegű fekete lyuktól. A megfigyelések szerint még ebben a rendkívül erős sugárzási környezetben is létrejöhet és fennmaradhat csillagokból kidobott por és molekuláris anyag. (Európai Űrügynökség)

Miért fontos? A porból és molekulákból épülnek fel később új csillagok és bolygórendszerek. Vagyis még egy galaxis zord központi vidéke sem feltétlenül „kémiai sivatag”.

5. Egyetlen sejtből egyszerre több biológiai „réteg” olvasható ki

A Nature Biotechnology új módszere, a OneCell CUT&Tag ugyanabból az egyetlen sejtből képes nagy felbontásban vizsgálni az epigenomot, a teljes génkifejeződési mintázatot és a sejtfelszíni markereket. A kutatók már emlőmirigysejtek átalakulásánál és korai embrionális sejtek vizsgálatánál is demonstrálták a technikát. (Nature)

Miért fontos? Ritka sejtekből – például korai embriókból vagy egy daganat apró sejtpopulációiból – eddig gyakran egyszerűen nem volt elég minta. Ez a módszer a precíziós orvoslás és a fejlődésbiológia számára különösen érdekes lehet.

6. Egy daganatellenes fehérje kétarcúsága segíthet megérteni az emlőrák gyógyszerrezisztenciáját

A Nature tanulmánya szerint az Rb tumorszuppresszor fehérje hormonreceptor-pozitív emlőrákban nem kizárólag fékezi a sejtosztódást. CDK4/6-gátló kezelés hatására bizonyos körülmények között olyan ösztrogénfüggő génprogramokat is aktiválhat, amelyek éppen a daganat növekedését segítik. Ez különösen hormonkezelésre rezisztens daganatokban korlátozhatja a CDK4/6-gátlók hatását. (Nature)

Miért fontos? Nem új gyógymódról van szó, hanem egy fontos mechanizmus feltárásáról. Ez később segíthet annak eldöntésében, mely betegeknek milyen gyógyszerkombináció lehet a legeredményesebb.

7. A mesterséges intelligencia már a napfoltok megjelenése előtt észlelheti az előjeleket

A NASA COFFIES programjának kutatói olyan gépi tanulási modellt fejlesztettek, amely a Nap felszíne alatt kialakuló aktív régiók finom akusztikai és mágneses jeleiből akár 12 órával a látható megjelenésük előtt képes következtetni arra, hol bukkanhat fel új aktív régió. A rendszer egyelőre kutatási eszköz, és még nem alkalmas operatív űridőjárás-előrejelzésre. (NASA Science)

Miért fontos? A napkitörések és koronakidobódások műholdakat, rádiókommunikációt, elektromos hálózatokat és űrhajósokat veszélyeztethetnek. Néhány órányi plusz előrejelzési idő már komoly gyakorlati értéket jelenthet.

A Heti tudományos összefoglaló bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Magyarország különös ipari kísérletbe kezdett. Miközben Európa azt keresi, hogyan tudná megőrizni autóiparának versenyképességét a kínai és amerikai konkurenciával szemben, Budapest arra tett nagy tétet, hogy az elektromos autózás egyik európai gyártóközpontjává teszi az országot.

A stratégia logikája első pillantásra világos. Magyarország gazdaságában évtizedek óta meghatározó az autóipar. Ha pedig az autóipar technológiát vált, az országnak is vele kell váltania. A belső égésű motor korszakában megszerzett pozíciót aligha lehet úgy megőrizni, hogy közben kimaradunk az elektromos hajtás legfontosabb alkatrészének, az akkumulátornak a gyártásából.

Nem véletlen, hogy Magyarország néhány év alatt az európai akkumulátoripar egyik központjává vált. Az International Energy Agency (IEA) adatai szerint 2023-ban az Európában előállított elektromosjármű-akkumulátorok közel 30 százalékát Magyarországon gyártották. A CATL debreceni óriásberuházása, a Samsung SDI gödi üzeme és a hozzájuk kapcsolódó további fejlesztések ezt a pozíciót tovább erősíthetik.

Mi szól az akkumulátorgyárak mellett?

A legerősebb érv kétségtelenül a beruházások mérete. Egy-egy akkumulátorgyár milliárd eurós tőkebefektetést jelenthet, amely már az építkezés időszakában megrendeléseket teremt az építőiparnak, a logisztikai és szolgáltatócégeknek, később pedig növeli az ipari termelést és az exportot.

Ez a jelenlegi magyar gazdasági helyzetben különösen fontos. A beruházások az elmúlt időszakban gyengén teljesítettek, így minden nagy termelőkapacitás megjelenése érzékelhetően javíthatja a növekedési adatokat.

Az akkumulátorgyártás ráadásul szinte természetes módon illeszkedik a magyar autóiparhoz. Győrben Audi, Kecskeméten Mercedes-Benz, Debrecenben BMW, Szegeden BYD: az elektromos átállással az autógyár és az akkumulátorgyár földrajzi közelsége egyre fontosabb versenyelőny lehet.

A magyar modell mögött tehát felismerhető egy koherens elképzelés: ha az ország már jelentős autógyártó, akkor próbáljon meg minél nagyobb részt megszerezni az elektromos autó teljes értékláncából.

Az IMF és a Magyar Nemzeti Bank elemzései is arra számítanak, hogy az új jármű- és akkumulátoripari kapacitások termelésbe állása középtávon javíthatja Magyarország exportteljesítményét. Az MNB szerint az új exportkapacitások 2027-től már Magyarország világpiaci exportrészesedését is növelhetik.

És természetesen ott vannak a munkahelyek. A nagy beruházások több ezer dolgozót foglalkoztathatnak közvetlenül, miközben további állásokat teremtenek a beszállítóknál, logisztikai vállalkozásoknál és szolgáltatóknál. A Samsung SDI gödi kapacitásbővítése például mintegy 1200 közvetlen új munkahely létrejöttével járt. Csakhogy itt kezd bonyolódni a történet.

Munkahelyből van-e még hiány?

Magyarország ma egészen más munkaerőpiaci helyzetben van, mint a rendszerváltás utáni nagy ipari beruházások idején.

A probléma számos térségben már nem a tömeges munkanélküliség, hanem éppen ellenkezőleg: a megfelelő munkaerő hiánya. Az Európai Bizottság 2026-os országjelentése szerint a magyar munkaképes korú népesség évente nagyjából 30 ezer fővel csökken. Ez alapvetően megváltoztatja egy új gyár foglalkoztatási mérlegét.

Ha egy vállalat olyan térségbe érkezik, ahol nincs jelentős munkanélküliségi tartalék, akkor dolgozóinak egy részét más cégektől szerzi meg. Ez felfelé hajthatja a béreket – ami a munkavállalóknak jó hír –, ugyanakkor nehéz helyzetbe hozhatja azokat a magyar kis- és középvállalkozásokat, amelyek nem tudnak versenyezni egy multinacionális nagyvállalat fizetéseivel.

A másik megoldás a külföldi munkaerő alkalmazása. Így viszont a politikailag jól kommunikálható „több ezer új magyarországi munkahely” gazdasági jelentése már lényegesen összetettebb.

Ezért a fontos kérdés nem egyszerűen az, hogy hány állást hoz létre egy beruházás. Sokkal inkább az, hogy milyen termelékenységű, milyen képzettséget igénylő és milyen bérű munkahelyeket teremt.

A milliárdos export nem egyenlő a milliárdos magyar haszonnal

Az akkumulátoriparról folyó vitában talán ez a legfontosabb, mégis gyakran elsikkadó különbség.

Ha egy Magyarországon működő gyár importált nyersanyagból, külföldről behozott gépekkel és külföldi technológiával készít akkumulátort, amelyet aztán exportál, akkor a teljes exportérték természetesen megjelenik a külkereskedelmi statisztikában. De ettől még nem válik az egész összeg magyar hozzáadott értékké.

A nemzetgazdaság számára az számít igazán, mennyi magyar bér, magyar beszállítói teljesítmény, magyar mérnöki munka, kutatás-fejlesztés, adóbevétel és profit keletkezik az értékláncban. Ez dönti el, hogy Magyarország valóban technológiai központtá válik-e, vagy elsősorban rendkívül nagy méretű gyártóbázissá. A különbség óriási.

Egy akkumulátorgyár köré ugyanis kiépülhet magyar beszállítói hálózat, mérnöki szolgáltatások sora, egyetemi együttműködés, kutatás-fejlesztés, szoftverfejlesztés és akkumulátor-újrahasznosítás. Ebben az esetben a beruházás gazdasági hatása messze túlnyúlik a gyár kerítésén.

De kialakulhat az ellenkező modell is: importált alapanyag, importált technológia, külföldi tulajdon, korlátozott hazai beszállítói részvétel és nagyrészt exportra termelő üzem. Mindkettőt akkumulátorgyárnak hívjuk. A magyar gazdaság számára azonban korántsem ugyanannyit érnek.

Az energia a magyar modell Achilles-sarka lehet

Van egy további probléma, amely mellett nehéz elmenni: az akkumulátorgyártás energiaigényes iparág. Ez önmagában még nem lenne rendkívüli. Magyarország esetében azonban az energia már most is a versenyképesség egyik gyenge pontja.

Az Európai Bizottság 2026-os országjelentése szerint a magyar gazdaság egy egységnyi hozzáadott érték előállításához körülbelül 70 százalékkal több energiát használ fel az EU átlagánál, miközben 2024-ben energiaigényének mintegy felét importból fedezte.

A Bizottság arra is felhívta a figyelmet, hogy Magyarország energia-, víz- és munkaerő-intenzív iparágak fejlesztését ösztönzi, közöttük az akkumulátorgyártást. Ez furcsa ellentmondást teremt. Egy energiaimporttól jelentős mértékben függő ország éppen energiaintenzív iparágakkal kívánja növelni exportját.

Ez működhet – de csak akkor igazán jól, ha közben az ország képes jelentősen növelni saját, versenyképes árú villamosenergia-termelését és hálózati kapacitását. Másképpen könnyen előállhat az a helyzet, hogy az akkumulátor formájában exportált hozzáadott érték egy részéért importált energia formájában fizetünk.

És ki fizeti az infrastruktúrát?

Egy több milliárd eurós ipari beruházáshoz nem elegendő egy nagy telek és egy bekötőút. Villamosenergia-hálózat, vízellátás, szennyvízkezelés, közlekedési infrastruktúra és sok esetben jelentős állami fejlesztések szükségesek hozzá. Ezek költségeit is bele kell számítani a beruházások társadalmi mérlegébe.

Ugyanez igaz a közvetlen állami támogatásokra. A Samsung SDI gödi bővítéséhez például Magyarország 89,6 millió euró támogatást biztosíthatott az Európai Bizottság jóváhagyása alapján.

A támogatás önmagában természetesen nem bizonyítja, hogy egy beruházás rossz üzlet. A világ szinte minden ipari nagyhatalma támogatásokkal próbál stratégiai beruházásokat megszerezni, felvet azonban egy nagyon egyszerű közgazdasági kérdést: ugyanaz a közpénz máshol mekkora hozamot termelt volna? Oktatásban? Kutatás-fejlesztésben? Magyar vállalkozások technológiai fejlesztésében? Energetikai beruházásokban?

A gazdaságpolitikában ugyanis nincs ingyenebéd – legfeljebb olyan ebéd, amelynek a számlája máshol jelenik meg.

Kínai függőség a német helyett?

A magyar gazdaság egyik régi problémája az autóipartól és különösen a német konjunktúrától való erős függőség. Az akkumulátorstratégia ezt részben átalakítja, de kérdéses, hogy valóban csökkenti-e.

Magyarország egyre nagyobb részt vállal ugyanabból az ipari ökoszisztémából: autógyártás, elektromos autó, akkumulátor, akkumulátor-alapanyag. Közben az ázsiai – mindenekelőtt kínai és dél-koreai – vállalatok súlya növekszik.

Vagyis könnyen előfordulhat, hogy Magyarország nem diverzifikálja a gazdaságát, hanem egyetlen ágazaton belül diverzifikálja a függőségeit. Ez jobb helyzet lehet, mint kizárólag a német autóiparra támaszkodni, de továbbra is komoly kitettséget jelent.

Különösen azért, mert az akkumulátoriparban elképesztő sebességű a technológiai fejlődés. Változnak az akkumulátorkémiák, esnek az árak, nő a globális gyártókapacitás, és folyamatosan fennáll a túlkapacitás veszélye. Egy ma korszerűnek számító beruházás hosszú távú versenyképessége ezért korántsem garantált.

Akkor jó vagy rossz üzlet Magyarországnak?

A kényelmes válasz az lenne, hogy jó. Vagy az, hogy rossz. A pontosabb válasz kevésbé alkalmas politikai plakátra: attól függ.

Az akkumulátorgyártás kétségtelenül növelheti a magyar ipari termelést és exportot, jelentős külföldi tőkét vonzhat az országba, munkahelyeket teremthet, és segíthet megőrizni Magyarország pozícióját az autóipar technológiai átalakulása közben. Ezek valódi előnyök, nem pusztán kommunikációs fogások.

Ugyanilyen valósak azonban a másik oldalon az energia- és vízigény, az infrastruktúra költsége, az állami támogatások, a munkaerőhiány, a magas importtartalom és az egyetlen ipari ökoszisztémától való fokozódó függés kockázatai. Ezért az akkumulátorstratégia sikerét nem az alapján kellene néhány év múlva megítélni, hogy hány gigawattóra kapacitás épült Magyarországon. Hanem például az alapján, hogy mekkora lett a hazai hozzáadott érték.

Hány magyar vállalkozás vált első vagy második körös beszállítóvá. Mennyi kutatás-fejlesztés települt az országba. Hány magyar mérnök dolgozik a technológia fejlesztésén, nem pusztán annak működtetésén. Mennyi adóbevétel keletkezett az állami támogatásokhoz képest. És mennyivel növekedett az ország energiaimportja az új ipari kapacitások miatt.

Ha ezekre kedvező válaszokat kapunk, az akkumulátoripari fordulat Magyarország egyik legfontosabb iparpolitikai sikere lehet.Ha viszont tíz év múlva azt látjuk, hogy hatalmas gyárak termelnek importált alapanyagból, importált energiával, kevés magyar beszállítóval és jelentős állami támogatással, akkor a történet egészen másképp fest majd.

Az akkumulátorgyárakról szóló vita ezért rossz helyen húzza meg a frontvonalat, amikor kizárólag arról szól, hogy „kellenek-e” vagy „nem kellenek”.A valódi gazdasági kérdés ennél prózaibb – és sokkal fontosabb: ha már itt vannak, hogyan érjük el, hogy minél több érték maradjon utánuk Magyarországon?

Az összeállítás az MI segítségével készült

A Akkumulátorgyárak Magyarországon: aranybánya vagy drága függőség? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.