Orbán Anita kinevezése: új szereplő a hatalom csúcsán

A legnagyobb figyelmet kétségtelenül Orbán Anita miniszterelnök-helyettesi kinevezése kapta. A leendő külügyminiszter közösségi oldalán „óriási megtiszteltetésnek és hatalmas felelősségnek” nevezte új feladatát, amelyet külügyi tárcája mellett lát el a Tisza-kormányban. A bejelentés szerint a miniszterelnök akadályoztatása esetén a miniszterelnök-helyettes teljes körűen képviseli a kormányfőt a kabinet ülésein és hivatalos eseményeken. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Orbán Anita nem pusztán protokolláris szerepet kap, hanem a végrehajtó hatalom működésének egyik kulcsfigurájává válik.

A kinevezés politikai és szimbolikus jelentősége is számottevő: Orbán Anita a legbefolyásosabb magyar nők egyikeként, jelentős nemzetközi tapasztalattal érkezik a kormányzat élvonalába. Karrierje a pénzügyi szektortól az energiapolitikán át a globális vállalatvezetésig ível, miközben diplomáciai és akadémiai háttere is erős.

Nemzetközi fókusz: Brüsszeli tárgyalások az uniós forrásokról

A kinevezéssel párhuzamosan Orbán Anita már aktív szerepet vállal a kormányzati munkában: Brüsszelben tárgyal az Európai Bizottság vezetőivel a Magyarországnak járó uniós források ügyében. A delegáció tagjai között szerepel Kármán András, Kapitány István és Melléthei-Barna Márton is. Ez a lépés is azt mutatja, hogy az új kormányzat egyik elsődleges célja a befagyott vagy vitatott uniós pénzek hazahozatala, ami gazdasági és politikai szempontból egyaránt kulcskérdés.

Hány miniszterelnök-helyettes lehet?

A jelenlegi helyzetben különösen aktuálissá vált a kérdés: hány miniszterelnök-helyettes működhet egyszerre Magyarországon? A hatályos szabályozás nem állapít meg felső korlátot. A miniszterelnök javaslata és a köztársasági elnök kinevezése alapján akár több miniszter is viselheti ezt a címet. A tisztség nem önálló alkotmányos pozíció, hanem miniszteri ranghoz kapcsolódó megbízatás. A gyakorlatban egy–három helyettes szokott működni, de volt példa három párhuzamos miniszterelnök-helyettesre is a 2018–2022 közötti időszakban. A mostani kinevezés tehát beleillik a korábbi kormányzati struktúrák logikájába, ugyanakkor az új politikai kontextus miatt mégis új jelentést kap.

Semjén Zsolt lemondása: egy korszak vége

A hétvége másik jelentős fejleménye Semjén Zsolt lemondása, amely egy hosszabb politikai korszak lezárását jelzi. Semjén éveken át meghatározó szereplője volt a kormányzati struktúrának miniszterelnök-helyettesként, így távozása nem csupán személyi változás, hanem hatalmi átrendeződést is jelez. Lemondása összefüggésbe hozható a választási vereséggel, amely KDNP vezetésének újragondolását is magába foglalja.

Lemondások: Bárándy Péter is megszólalt

Bárándy Péter volt igazságügy-miniszter lemondásra szólította fel a közjogi méltóságokat. Bárándy megszólalása a jogállamiság és az intézményi felelősség kérdéseit helyezi a középpontba, és azt jelzi, hogy a politikai átalakulás nem pusztán személyi kérdés, hanem mélyebb alkotmányos és közjogi dilemmákat is felvet.

Három új miniszter pénteken

Vitézy Dávidot kérte fel közlekedési és beruházási miniszternek Magyar Péter. Az akadálymentesítésért és esélyegyenlőségért is felelős Szociális- és Családügyi Minisztériumot a magyar történelemben először, egy vak honfitársunk, dr. Kátai-Németh Vilmos fogja vezetni, írta Facebook bejegyzésében Magyar. A gyermek és oktatásügyi minisztériumot Lannert Judit irányítja majd.

Új erőviszonyok, nyitott kérdések

A hétvégi események alapján egyértelmű, hogy a magyar politika új szakaszba lépett. Orbán Anita kinevezése egyszerre jelent generációs és szemléletbeli váltást, miközben a lemondások és kritikák a rendszer átalakításával kapcsolatos kérdéseket vetnek fel:

• milyen további személyi döntések születnek a kormányban,
• sikerrel járnak-e a brüsszeli tárgyalások,
• és hogy a politikai rendszer képes-e kezelni a megnövekedett belső és külső nyomást.

A Folytatódik a politikai átrendeződés – Orbán Anita miniszterelnök-helyettesi megbízása új korszakot jelezhet bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

„A mai indítás meghatározó pillanat nemzetünk és mindenki számára, aki hisz a felfedezésben. Az Artemis II több mint 50 év után visszaviszi az emberiséget a Holdhoz, megnyitva a holdkutatás következő fejezetét az Apollo-program után.

Az Orion fedélzetén négy kivételes felfedező készül ennek a rakétának és űrhajónak az első emberes repülésére – egy valódi tesztküldetésre, amely messzebbre és gyorsabban juttatja őket, mint egy egész generáció során bárkit” – mondta Jared Isaacman, a NASA vezetője. „Az Artemis II valami nagyobb kezdete, mint bármely egyetlen küldetés. Nemcsak visszatérünk a Holdra látogatóként, hanem azzal a céllal, hogy ott is maradjunk a holdbázisunkon, és megalapozzuk a következő nagy ugrásokat.”

A sikeres indítás egy körülbelül 10 napos küldetés kezdetét jelenti, amelyben Reid Wiseman, Victor Glover, Christina Koch NASA-űrhajósok, valamint Jeremy Hansen, a Kanadai Űrügynökség (CSA) űrhajósa vesz részt. Az Artemis-program első emberes küldetéseként a repülés egyik fő célja, hogy először élesben, személyzettel együtt demonstrálja az életfenntartó rendszereket, és megalapozza a tartós emberi jelenlétet a Holdon, a későbbi Mars-küldetések előkészítéseként.

Miután elérték a világűrt, az Orion kinyitotta napelemének szárnyait, így képes energiát nyerni a Napból, miközben a fedélzeten lévő személyzet és a földi mérnökök azonnal megkezdték az átállást az indítási üzemmódról a repülési működésre, és ellenőrizni kezdték a kulcsfontosságú rendszereket.

„Az Artemis II egy tesztrepülés, és a teszt most kezdődött. Az a csapat, amely megépítette, javította és felkészítette ezt a járművet, olyan eszközt adott a kezünkbe, amellyel bizonyíthatjuk, mire képes” – mondta Amit Kshatriya, a NASA társadminisztrátora. „A következő 10 napban Reid, Victor, Christina és Jeremy alapos próbának veti alá az Oricont, hogy az utánuk következő legénységek magabiztosan léphessenek a Hold felszínére. Egy hosszú küldetéssorozat elején járunk, és még több munka áll előttünk, mint mögöttünk.”

Körülbelül 49 perccel a start után a rakéta felső fokozata begyújtott, hogy az Oriont egy ellipszis alakú Föld körüli pályára állítsa. Egy második gyújtás a tervek szerint egy magas Föld körüli pályára juttatja az Oriont – amelyet a legénység „Integrity”-nek nevezett el –, mintegy 74 000 kilométerrel a Föld fölé. Ezt követően az űrhajó leválik a fokozatról, és önállóan folytatja útját.

Néhány órával később a felső fokozat egyik gyűrűeleme – már biztonságos távolságban az Oriontól – négy CubeSat (kisméretű műhold) pályára állítását végzi el. Ezeket Argentína, a Német Űrközpont, a Koreai Űrügynökség és a Szaúdi Űrügynökség bocsátja fel tudományos vizsgálatok és technológiai demonstrációk céljából.

Az űrhajó körülbelül egy napig marad magas Föld körüli pályán, ahol a legénység kézi irányítási teszteket hajt végre az Orion manőverezési képességeinek vizsgálatára. Az űrhajósok a houstoni Johnson Űrközpont irányítócsapataival együtt folytatják a rendszerek ellenőrzését.

Ha minden rendszer megfelelően működik, a küldetésirányítás utasítja az Orion európai gyártású szervizmodulját, hogy hajtsa végre a transzlunáris injekciós manővert április 2-án, csütörtökön. Ez körülbelül hatperces hajtóműműködés, amely a Hold felé állítja az űrhajót, lehetővé téve, hogy az megkerülje a Holdat, majd annak gravitációját kihasználva visszatérjen a Földhöz.

Az április 6-án, hétfőn tervezett többórás holdkerülés során az űrhajósok fényképeket készítenek, és megfigyeléseket végeznek a Hold felszínéről, elsőként látva bizonyos területeket a túlsó oldalon. Bár a Hold túlsó oldala csak részben lesz megvilágítva, a fényviszonyok hosszú árnyékokat vetnek majd, amelyek kiemelik a felszíni formákat – például a gerinceket, lejtőket és kráterperemeket –, amelyek teljes megvilágításban gyakran nehezen észlelhetők. A személyzet megfigyelései és az emberi egészséggel kapcsolatos vizsgálatok – például az AVATAR kísérlet – fontos adatokat szolgáltatnak a jövőbeli holdküldetésekhez.

A sikeres holdkerülést követően az űrhajósok visszatérnek a Földre, és a Csendes-óceánba érkeznek. A NASA az Artemis-program keretében egyre összetettebb küldetéseket indít, hogy a Hold további területeit kutassa tudományos célokból és gazdasági előnyök érdekében, és megalapozza az első emberes Mars-küldetéseket, mondja a NASA közleménye.

A küldetés legfrissebb fejleményeiért és további képekért látogass el ide:
https://www.nasa.gov/mission/artemis-ii/

A Úton van a Hold felé az Artemis program űrhajója bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A cél: a Hold. Ezúttal azonban nem lesz leszállás. Az Artemis II egy úgynevezett „fly-by” küldetés, vagyis az űrhajó megkerüli a Holdat, majd visszatér a Földre. Mégis történelmi jelentőségű. Egyrészt a négyfős legénység mintegy 400 ezer kilométerre távolodik majd a Földtől – ez minden idők legtávolabbi emberes űrutazása lesz. Másrészt a csapat egyik tagja, a kanadai Jeremy Hansen lesz az első nem amerikai űrhajós, aki elhagyja a Föld körüli pályát.

Főpróba a nagy visszatéréshez

Az Artemis II valójában csak egy lépcsőfok. A program célja, hogy az évtized végére – legkorábban 2028 körül – újra embert juttasson a Hold felszínére, több mint fél évszázaddal az Apollo-program után. Hosszabb távon pedig ez az egész a Mars felé vezető út része. De az Artemis nem egyszerű ismétlése az Apollónak.

Nem csak zászló és lábnyom

Az Apollo-küldetések idején a cél világos volt: megelőzni a Szovjetuniót, és demonstrálni az amerikai technológiai fölényt – ezzel együtt pedig a politikai rendszer sikerét is.

Az Artemis viszont más logika mentén működik.

• Nem egyszeri bravúr, hanem tartós jelenlét a Holdon
• Nem csak presztízs, hanem gazdasági projekt is
• Nem kétpólusú verseny, hanem sokszereplős tér

A hangsúly ma azon van, hogy ki alakítja ki a jövő űrszabályait – és ki profitál majd az űrből.

Holdgazdaság és új szabályok

Az Artemis egyik kulcseleme egy jövőbeli „holdgazdaság” kiépítése: nyersanyag-kitermelés, infrastruktúra, hosszú távú bázisok. Ez már nem csak tudományos kérdés, hanem üzleti is. Az Egyesült Államok ebben erősen támaszkodik a magánszektorra, olyan cégekre, mint a SpaceX vagy a Blue Origin. Ez gyorsabb innovációt hozhat – de konfliktusokat és egoharcokat is.

Új űrverseny: Kína a fő kihívó

A mai verseny már nem Amerika és a Szovjetunió között zajlik.

• Kína 2030-ra tervezi az első emberes holdraszállását
• hosszabb távon pedig egy állandó holdbázist a déli pólus közelében

Oroszország továbbra is jelen van, de technikai kudarcok és balesetek gyengítették a pozícióját. Ugyanakkor Kínával együtt dolgoznak egy alternatív holdprogramon (International Lunar Research Station), amely akár nukleáris energiával működhet.

A tét itt sem csak technológiai:

• Kína és Oroszország azt üzeni: nem kell nyugati demokrácia a csúcstechnológiához
• saját lakosságuk felé pedig az erős, központosított hatalom sikerét demonstrálják

Több szereplő, több cél

Közben más országok is felzárkóznak:

• India és Japán már sikeres holdküldetéseket hajtott végre
• az EU 2030 körül szeretne csatlakozni a „holdklubhoz”

Bár sokan együttműködnek az USA-val, a valódi cél egyre inkább az önállóság: senki sem akar teljesen másokra támaszkodni az űrben.

Belpolitikai tét: képes még nagyot alkotni Amerika?

Az Artemis nemcsak nemzetközi, hanem belpolitikai szempontból is fontos. Az amerikai közbizalom történelmi mélyponton van, és egy ilyen küldetés alkalmat adhat arra, hogy a kormányzat bizonyítsa: képes még nagy dolgokra. Csakhogy nem mindenki lelkes.

Sokan az Artemis-programot inkább a túl drága állami projektek példájának látják:

• egyetlen SLS rakétaindítás kb. 4 milliárd dollár
• az Orion kapszula fejlesztése kb. 20 milliárd dollár

A kritikusok szerint ez a NASA bürokráciáját, kockázatkerülését és politikai kompromisszumait tükrözi.

Állam és magánszektor: új egyensúly

A NASA új irányvonala egyértelmű: erősebben támaszkodni a magáncégekre. Ez részben visszatérés a gyökerekhez is – az amerikai űrkutatás korai sikereit is magánvagyonok finanszírozták. A kérdés most az: működik-e ez a modell a 21. században is?

Nem cél, hanem kezdet

A Hold ma már nem a végállomás. Inkább egy új korszak nyitánya, ahol:

• a geopolitika
• a gazdaság
• és a technológia

egyszerre formálja az emberiség következő nagy lépéseit. Az Artemis így nem csak egy űrprogram – hanem egy teszt is: képesek vagyunk-e még együtt, nagyot és hosszú távon gondolkodni?

A Artemis: visszatérés a Holdhoz – de már egészen más játékban bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Miközben a mesterséges intelligencia körüli globális diskurzus gyakran futurisztikus vagy apokaliptikus hangulatú, Kelet-Európában egészen más kép rajzolódik ki: az AI már a mindennapok része – csak éppen a viszonyunk még bizonytalan hozzá. Ezt erősíti meg a Sophos Magyarországon, Csehországban és Lengyelországban végzett kutatása is, amely egy régiósan meglepően egységes mintázatot mutat.

A ChatGPT már az infrastruktúra része

Magyarországon az AI-t használók 84,7%-a használja a ChatGPT-t, Csehországban ez az arány szintén 80% feletti, Lengyelországban pedig a felhasználók fele elsődleges eszközként tekint rá. Ez nem helyi sajátosság, hanem globális trend. A ChatGPT gyakorlatilag az AI „alaprétegévé” vált: egyszerre kereső, szövegszerkesztő, tanár és munkatárs. A versenytársak – például a Gemini – jelen vannak, de messze nem dominálnak. A kép inkább egy erősen koncentrált piacra hasonlít, ahol egyetlen szereplő határozza meg a felhasználói élményt.

Nem kísérletezés, hanem rutin

A használati gyakoriság alapján a régió egyáltalán nem lemaradó. Magyarországon a felhasználók kétharmada legalább heti rendszerességgel használ AI-t, és több mint egyharmad napi szinten. Hasonló arányok látszanak Csehországban és Lengyelországban is. Ez gyakorlatilag megegyezik a globális átlaggal.Vagyis: az AI már nem „kipróbált technológia”, hanem beépült a napi működésbe.

A felhasználási célok szinte tankönyvszerűek:

• kutatás
• munka
• tanulás
• fordítás

Ez tökéletesen illeszkedik a nemzetközi mintákhoz, ahol az AI leginkább információs és produktivitási eszközként működik. Egyszerűbben: az AI lett az új Google – csak beszélget.

A nagy ellentmondás: használjuk, de nem bízunk benne teljesen

A legérdekesebb adat nem a használat, hanem a hozzáállás. Magyarországon a válaszadók 40,8%-a egyszerre látja az AI-t lehetőségnek és kockázatnak. Hasonló arányok jelennek meg Csehországban és Lengyelországban is. Ez az ambivalencia globálisan is jelen van, de itt különösen tisztán látszik: a technológia gyorsabban terjed, mint ahogy a társadalom feldolgozza. Az emberek már használják az AI-t munkára és tanulásra – miközben még nem döntötték el, hogy bíznak-e benne.

Tudatos felhasználók, bizonytalan attitűdök

A régió nem tudatlan: Magyarországon a felhasználók közel 80%-a tisztában van azzal, hogy AI-val találkozik, Lengyelországban ez az arány még magasabb. Ez nem egy „észrevétlen technológiai beszivárgás”. Sokkal inkább egy tudatos, de még kiforratlan viszony. A Sophos kutatásának egyik legfontosabb tanulsága, hogy az AI használata már megelőzte a róla alkotott stabil véleményeket. Ez ritka helyzet. Általában előbb alakul ki társadalmi konszenzus, és csak utána terjed el egy technológia. Itt viszont fordítva történik: az AI már ott van az asztalon, a laptopon, a telefonban – és csak most kezdjük kitalálni, mit jelent ez.

Kelet-Európa nem lemarad, hanem együtt halad

A számok alapján egyértelmű: a régió nem periféria.

• ugyanazokat az eszközöket használja,
• hasonló intenzitással,
• hasonló célokra,
• és ugyanazokkal a dilemmákkal.

Ez talán a legfontosabb felismerés: Kelet-Európa nem követi a trendeket, hanem része a trendnek. A mesterséges intelligencia Kelet-Európában már nem jövő, hanem jelen. A kérdés már nem az, hogy használjuk-e, hanem az, hogy meg tudjuk-e érteni és kontrollálni azt, amit már napi szinten használunk. És ebben a történetben most kezdődik csak az igazán érdekes rész.

A A magyar MI-felhasználók 85%-a ChatGPT-t használ bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

„Az árak emelkednek, és úgy érzem, már a megélhetésünket sem tudjuk finanszírozni” — mondta a minneapolisi John Moes, aki egy 4,5 méteres, Prince-re emlékeztető jelmezben jelent meg a tüntetésen.

Gyász és düh a Twin Cities-ben

A tiltakozások egyik központja Minnesota volt, ahol a Twin Cities térségében több ezer ember gyűlt össze a St. Paul-i Capitolium előtt. A demonstráció nemcsak politikai, hanem emlékező jellegű is volt: a résztvevők Renee Goodra és Alex Prettire emlékeztek, akiket szövetségi ügynökök öltek meg a közelmúlt bevándorlási razziái során. A hideg, szeles idő ellenére a tömeg amerikai és minnesotai zászlókat lengetve, skandálva és énekelve vonult. A jelenet egyszerre idézett fel gyászmenetet és politikai demonstrációt.

„Ez már nem csak politika”

Másutt a hangulat inkább feszült volt, mint ünnepélyes. Portland (Oregon) környékén több száz ember lept el forgalmas kereszteződéseket. Egy tüntető „nemzeti válságnak” nevezte a helyzetet, amely szerinte „teljesen új szintre eszkalálódott”. Little Rockban (Arkansas) több mint kétezer ember vonult át az Arkansas folyón. A tömegben egy nő saját készítésű, a Trump-mozgalom jelszavát kifordító táblát vitt: „Morons Are Governing America” — „Idióták kormányozzák Amerikát.”

Az egész ország megmozdult

A demonstrációk földrajzi értelemben is rendkívül széles skálán zajlottak: az alaszkai Kotzebue (mindössze 3000 lakos) és Puerto Rico között, sőt a szervezők szerint 39 nemzetközi helyszínen is tartottak „No Kings” megmozdulásokat. A tiltakozások hátterében egyszerre több válság húzódik:

• az Irán elleni, népszerűtlen háború,
• hónapok óta tartó felháborodás a bevándorlási razziák miatt,
• zuhanó tőzsdeindexek,
• és az emelkedő megélhetési költségek, különösen a benzinárak.

Eközben Washingtonban politikai patthelyzet alakult ki: a Belbiztonsági Minisztérium bevándorlási tevékenységének finanszírozásáról szóló vita részleges kormányzati leálláshoz vezetett. Egyes repülőtereken órákig tartó sorok alakultak ki, miután fizetés nélkül maradt biztonsági dolgozók nem jelentek meg munkában. Trump végül rendkívüli forrásból ígért kifizetést számukra.

Háború és személyes történetek

A külpolitikai feszültségek is közvetlenül megjelentek az utcákon. Brooklynban Valerie Tirado egy „Hozzátok haza a fiamat” feliratú táblával vonult. A nő fia tengerészgyalogosként a Közel-Keletre készül. „Trump ezeket a katonákat csak bábuként használja, hogy megmutassa az erejét” — mondta a 60 éves anya. A közvélemény-kutatások is azt jelzik, hogy a társadalmi támogatás megrendült: egy friss Reuters/Ipsos felmérés szerint Trump népszerűsége 36 százalékra esett vissza, és mindössze 35 százalék támogatja az Irán elleni katonai lépéseket.

Politikai üzenet — és bizonytalanság

A tüntetések hét hónappal a félidős választások előtt zajlottak, így sokan politikai barométerként tekintenek rájuk. Bár a résztvevők többsége demokrata volt, a szervezők szerint egyre több eseményt tartanak republikánus vagy billegő államokban is — még ha az arány alig változott is az előző hullámhoz képest. Tiltakozások zajlottak mélyen republikánus térségekben is, például Kentuckyban és Texasban. Egy kentuckyi kisvárosban a 29 éves Missy Manet így fogalmazott:„Kicsit tehetetlennek érzem magam… úgy érzem, hogy a szavazatom legtöbbször nem sokat számít.”

Gúny és politikai szembenállás

A Fehér Ház élesen reagált a demonstrációkra. Abigail Jackson szóvivő „Trump-ellenes terápiás foglalkozásoknak” nevezte a tüntetéseket, amelyek szerinte leginkább az újságírókat érdeklik. Közben a demokraták számára a megmozdulások lehetőséget adnak arra, hogy a republikánus dominanciát — amely jelenleg a Fehér Házra, a Kongresszusra és a Legfelsőbb Bíróságra is kiterjed — újabb kihívás elé állítsák.

Az összeállítás az MI segítségével készült

A „Nincsenek királyok”: tömegek az utcán, düh és bizonytalanság az Egyesült Államokban bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Elsőre abszurdnak hangzik – de a számok valóban ebbe az irányba mutatnak.

Alacsony bérek vs. háborús juttatások

Oroszország szegényebb régióiban az átlagkereset sokszor havi 30–50 ezer rubel (kb. 120–200 ezer forint). Ehhez képest a katonai szerződések pénzügyi feltételei drámai ugrást jelentenek: egyszeri aláírási bónusz: régiótól függően kb. 3–5 millió rubel (10–12 millió Ft), a havi zsold: 200–300 ezer rubel (kb. 700–1 000 ezer Ft), és vannak külön harctéri pótlékok és jutalmak. A legnagyobb különbség azonban a haláleseti kifizetésnél jelenik meg, ha meghalsz, sok pénzt kap a család…

A halál ára

Egy elesett katona családja Oroszországban átlagosan 12–16 millió rubel állami kártérítést kap (kb. 55–75 millió Ft), ehhez jönnek regionális kifizetések, kedvezmények, adóelengedések.

Ez az összeg sok vidéki család számára egyenértékű 20–30 évnyi munkabérrel.

Összehasonlításképpen: az Egyesült Államokban a hivatalos haláleseti támogatás (death gratuity) 100 000 dollár (kb. 36 millió Ft), amit gyakran kiegészít ugyan biztosítás, de az nem automatikus állami juttatás.

Gazdasági ösztönzők – torz irányba

Innen válik igazán érthetővé Inozemcev állítása.

Ha egy család számára:

• a helyi munka = tartós szegénység,
• a katonai szolgálat = azonnali pénz,
• a halál = generációs vagyon,

akkor a rendszer gazdasági logikája torz, de egyértelmű ösztönzőt ad. Ez különösen az olyan régiókban erős, mint Burjátia, Tuva vagy Dagesztán, ahol a toborzási arányok kiemelkedően magasak.

A „szmertonomika” mint újraelosztás

A modell egyben egy sajátos redisztribúciós mechanizmus is:

• a fosszilis energiahordozókból (olaj, gáz) származó bevételek
• a szövetségi költségvetésbe kerülnek,
• majd katonai kifizetéseken keresztül jutnak vissza a legszegényebb régiókba.

Ez rövid távon látványos hatásokat produkál:

• nő a fogyasztás,
• pörög a helyi kereskedelem,
• javulnak a statisztikák.

Vagyis a háború kvázi gazdaságélénkítő programként működik bizonyos térségekben.

A kockázat – és annak „árazása”

A veszteségi arányok pontos számai vitatottak, de nyugati becslések szerint az orosz hadseregben: a bevetett állomány jelentős része (akár 40–50%) érintett veszteségekben (halott vagy sebesült), a halálozási arány egyes egységekben elérheti a 20–25%-ot.

Ez leegyszerűsítve azt jelenti: nagyjából minden negyedik katona nem tér vissza. Hideg számításban viszont – és itt válik igazán hátborzongatóvá a kép – sok család számára a „kifizetés” még így is aránytalanul magas.

Új típusú háborús modell

Inozemcev szerint ez radikális szakítás a korábbi orosz gyakorlattal, mert Afganisztánban és Csecsenföldön sorkatonák harcoltak, alacsony fizetéssel és minimális kompenzációval. Ez komoly társadalmi elégedetlenséget szült. A mostani modell ezzel szemben: önkéntes (szerződéses) alapú, erősen pénzügyileg ösztönzött, és a háborút nem tragédiaként, hanem lehetőségként, üzletként keretezi. A háború így paradox módon nem a halállal, hanem a társadalmi mobilitással kapcsolódik össze.

Rövid távú növekedés, hosszú távú összeomlás?

Inozemcev szerint a „halálgazdaság” nem fenntartható. Rövid távon ugyan növeli a fogyasztást, stabilizálja a szegény régiókat, és politikailag csökkenti az elégedetlenséget. Hosszú távon viszont: csökkenti a munkaképes férfi lakosságot, munkaerőhiányt okoz, torzítja a gazdaság szerkezetét, és végső soron leépíti a termelő kapacitást. Másképp fogalmazva: ez a modell nem növekedést termel, hanem előrehozott fogyasztást egy jövőbeli veszteség terhére.

A „A HALÁLGAZDASÁG” – oroszul „смертономика” bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A konfliktus első két hetének mérlege

Az amerikai és izraeli erők a háború első napjaiban kiterjedt légicsapásokat hajtottak végre Irán területén, elsősorban katonai létesítmények, rakétagyárak és stratégiai infrastruktúra ellen. A cél az iráni rakéta- és nukleáris program megbénítása volt, de a támadások gyorsan szélesebb konfliktust idéztek elő. Irán válasza rakéta- és dróntámadások sorozata volt Izrael, valamint amerikai és regionális célpontok ellen. A harcok rövid időn belül több országot is érintettek, és a Közel-Kelet egyik legsérülékenyebb pontjára, az infrastruktúrára irányultak. Az iráni megtorló csapások károsították a dubaji Jebel Ali kikötő közelében található létesítményeket, az Egyesült Arab Emírségekben működő Fujairah F1 komplexumot, valamint Kuvait Doha West sótalanító üzemét. Ezek a támadások rávilágítottak arra, hogy a konfliktus egyre inkább a civil élet működésének alapjait érinti.

Az olaj frontvonala: amerikai csapás Kharg szigetén

A háború második hetének egyik legjelentősebb fejleménye az Egyesült Államok Kharg sziget elleni katonai akciója volt. A Perzsa-öbölben található sziget Irán legfontosabb olajexport-terminálja: az iráni kőolajkivitel döntő része innen indul a világpiacra. Az amerikai csapás – amelynek célja az iráni olajexport logisztikai hátterének megbénítása volt – súlyos károkat okozott a kikötői és tároló infrastruktúrában. Bár az export teljes leállása nem következett be, a támadás komoly fennakadásokat idézett elő az iráni olajszállításban. Kharg szigete ezért nem csupán egy katonai célpont. Az iráni gazdaság egyik kulcseleme, amelynek sérülése jelentősen csökkentheti Teherán bevételeit egy olyan időszakban, amikor az ország egyszerre néz szembe háborús kiadásokkal és belső gazdasági problémákkal.

Infrastruktúra és gazdaság a célkeresztben

A háború egyik legfontosabb tanulsága az, hogy a modern konfliktusokban a kritikus infrastruktúra – energia, kikötők, vízellátás – egyre gyakrabban válik stratégiai célponttá. A Perzsa-öböl térség sótalanított vizének több mint 90 százalékát mindössze 56 üzem állítja elő. Olyan országok, mint Kuvait, ivóvizük mintegy 90 százalékát ezekből a létesítményekből nyerik. Egy-egy üzem kiesése ezért nem csupán gazdasági kár, hanem potenciális humanitárius válság forrása is lehet. A Hormuzi-szoros környékén megnőtt a katonai jelenlét, miközben a térség kereskedelmi és légi útvonalai is bizonytalanná váltak. Az olajpiac azonnal reagált a feszültségre, és az energiaárak emelkedése világszerte gazdasági kockázatot jelent. A konfliktus ezzel túlmutat a térség határain: a Közel-Kelet energetikai és kereskedelmi szerepe miatt a háború hatásai Európában és Ázsiában is érezhetők.

Irán belső sérülékenysége

A háború Irán számára nemcsak külső katonai kihívást jelent. Az ország súlyos belső problémákkal is szembesül, ilyen a vízhiány. Öt éve tartó szárazság után Teherán víztározói körülbelül 10 százalékos kapacitáson állnak, és az iráni vezetés már a főváros egyes részeinek esetleges evakuálásáról is beszélt, ha a vízhiány tovább súlyosbodik. Egy ilyen helyzetben egy elhúzódó háború komoly társadalmi és gazdasági feszültségeket idézhet elő az országon belül.

A következő hónapok kockázatai

A konfliktus jelenlegi állása alapján több lehetséges forgatókönyv is kirajzolódik. Az egyik lehetőség a regionális eszkaláció, amelyben további állami vagy félkatonai szereplők kapcsolódnak be a harcokba. A Közel-Kelet politikai és katonai szövetségi rendszere könnyen láncreakciót indíthat el. Egy másik forgatókönyv az infrastruktúra elleni támadások fokozódása lehet. Ha a vízellátás, az energiaipar vagy a tengeri kereskedelem rendszeresen célponttá válik, a konfliktus humanitárius következményei gyorsan súlyosbodhatnak. Végül fennáll az elhúzódó konfliktus veszélye is. Ebben az esetben a harcok intenzitása csökkenhet, de a térség hónapokig vagy akár évekig tartó instabilitással nézhet szembe.

Sok hónap bizonytalanság

Két hét háború után még korai végleges mérleget vonni. A konfliktus azonban már most megmutatta, hogy a Közel-Kelet politikai és gazdasági rendszere mennyire sérülékeny, és feltette azt a kérdést, mennyire képes a térség és a nemzetközi közösség kezelni egy olyan konfliktust, amely egyszerre katonai, gazdasági és humanitárius kihívás? A következő hónapok ezért valószínűleg nem a gyors rendezésről, hanem a bizonytalanság kezeléséről szólnak majd. A két hét alatt kialakult helyzet alapján egy dolog biztosnak látszik: a Közel-Kelet háborúja még sokáig érezteti hatását a világban.

A Két hét háború Irán ellen – sok hónap bizonytalanság a világon bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Harc a szuperbaktériumok ellen

Az emberiség évtizedek óta küzd a baktériumokkal – egyre nehezebb körülmények között. Az antibiotikum-rezisztencia miatt ma már évente mintegy 1,1 millió ember hal meg olyan fertőzésekben, amelyek korábban könnyen kezelhetők voltak. Ha nem sikerül új gyógyszereket kifejleszteni, a halálesetek száma 2050-re akár nyolcmillió fölé emelkedhet.

Új antibiotikumokat azonban rendkívül nehéz fejleszteni. 2017 és 2022 között mindössze 12 új antibiotikum kapott engedélyt, és ezek többsége a már ismert gyógyszerekhez hasonló. A gyógyszergyárak alacsony érdeklődése és a finanszírozás hiánya miatt a terület hosszú ideje háttérbe szorult.

A Massachusetts Institute of Technology kutatója, James Collins és csapata ezért mesterséges intelligenciához fordult. Generatív MI-modellt tanítottak be a már ismert antibiotikumok kémiai szerkezeteire, majd több mint 45 millió vegyületet vizsgáltak át, hogy találjanak olyan molekulákat, amelyek képesek elpusztítani a gonorrhoeát okozó Neisseria gonorrhoeae és az MRSA-fertőzésekért felelős Staphylococcus aureus baktériumot.

A rendszer 36 millió új vegyületet tervezett, amelyek közül 24-et laborban előállítottak. Ezek közül hét mutatott antibakteriális hatást, kettő pedig kifejezetten hatékonynak bizonyult – még olyan baktériumtörzsek ellen is, amelyek más antibiotikumokra már rezisztensek.

Ráadásul ezek a molekulák más mechanizmussal támadják a baktériumokat, mint a jelenlegi gyógyszerek, így akár egy teljesen új antibiotikum-osztály alapjai lehetnek.

Parkinson-kór: a rejtélyes betegség

A mesterséges intelligencia más területeken is áttörést hozhat. A Parkinson-kórt 1817-ben írták le, mégis több mint két évszázaddal később sincs olyan kezelés, amely lassítaná a betegség előrehaladását. Világszerte több mint 10 millió ember él a betegséggel.

Az egyik probléma, hogy a kutatók még mindig vitatkoznak a betegség pontos okáról.

„Ha elmegyünk egy Parkinson-konferenciára, több tucat különböző elméletet hallunk” – mondja Michele Vendruscolo, a Cambridge-i Egyetem biofizikusa.

A Parkinson-kórban az agyban hibásan feltekeredett fehérjék csomói, az úgynevezett Lewy-testek jelennek meg, amelyek az idegsejtek pusztulásához vezethetnek. A kutatók ezért olyan molekulákat keresnek, amelyek megakadályozhatják ezek kialakulását.

Csakhogy a lehetséges gyógyszermolekulák száma szinte felfoghatatlan.

„A kis molekulák lehetséges száma nagyobb, mint az atomok száma az univerzumban” – mondja Vendruscolo.

Itt jön képbe a mesterséges intelligencia: képes gyorsan leszűkíteni ezt a hatalmas keresési teret. Míg hagyományos módszerekkel fél év alatt körülbelül egymillió molekulát lehetett vizsgálni, több millió font költséggel, az MI néhány nap alatt milliárdokat képes elemezni, töredék áron.

Vendruscolo csapata a Lewy-testekhez kötődő molekulákat kereste gépi tanulással. A program által javasolt vegyületeket laborban tesztelték, az eredményeket pedig visszatáplálták az algoritmusba, hogy az tanuljon a hibáiból. Végül öt ígéretes új molekulát találtak.

A kutató hosszú távú célja még merészebb: olyan molekulák fejlesztése, amelyek már a fehérjék normál állapotában stabilizálják őket, így a Parkinson-kór ki sem alakul.

„Ha stabilizálni tudjuk ezeket a fehérjéket, megelőzhetjük a betegséget – ami jobb, mint gyógyítani.”

Régi gyógyszerek új szerepben

A mesterséges intelligencia nemcsak új gyógyszereket segíthet felfedezni, hanem új felhasználási módokat is találhat a már meglévőknek.

Erre jó példa David Fajgenbaum, amerikai orvos esete. 25 évesen egy ritka immunbetegséget, Castleman-kórt diagnosztizáltak nála, amelyre nem reagált semmilyen kezelés. Végül saját kutatásai során egy meglévő gyógyszerre, a sirolimusra bukkant, amelyet általában szervátültetés után alkalmaznak. A gyógyszerrel sikerült visszaszorítania a betegséget, amely azóta több mint tíz éve remisszióban van.

Tapasztalata nyomán 2022-ben létrehozta az Every Cure nevű nonprofit szervezetet, amely mesterséges intelligenciával hasonlít össze több ezer gyógyszert és betegséget, hogy új kezelési lehetőségeket találjon.

Más kutatások is hasonló eredményeket hoznak: a Harvard orvosi karán egy MI-modell közel 8000 már engedélyezett gyógyszer új felhasználási lehetőségeit azonosította mintegy 17 ezer betegség esetében. Ez különösen fontos a ritka betegségek kutatásában, amelyekkel a gyógyszergyárak gyakran nem foglalkoznak, mert túl kevés beteget érintenek.

Virtuális betegségek

A kanadai McGill Egyetem kutatói például mesterséges intelligenciával modellezték az idiopátiás tüdőfibrózis nevű ritka tüdőbetegséget. A rendszer nagy mennyiségű genetikai adatból rekonstruálta, hogyan változnak a sejtek a betegség során, majd virtuálisan tesztelte, hogy különböző gyógyszerek miként hatnának rájuk.

Az MI nyolc lehetséges kezelési módot azonosított, köztük egy olyan gyógyszert is, amelyet eredetileg magas vérnyomás kezelésére használnak.

„Ha megértjük, hogyan változik a sejt az egészséges állapottól a beteg állapotig, talán vissza is fordíthatjuk ezt a folyamatot” – mondja Jun Ding, a kutatás egyik vezetője.

A jövő gyógyszerei?

Az MI-alapú gyógyszerkutatás ma már külön iparággá vált. Olyan cégek dolgoznak rajta, mint az Insilico Medicine, Recursion Pharmaceuticals, Terray vagy az Isomorphic Labs. Az Insilico például egy Rentosertib nevű gyógyszerjelöltet fejleszt tüdőfibrózis ellen, amely már klinikai vizsgálatokban van. Ding szerint a következő évtizedben a gyógyszerfejlesztés jelentős része mesterséges intelligenciára épülhet.„Úgy gondolom, hogy öt–tíz éven belül az új gyógyszerek többségének fejlesztését az MI fogja irányítani – vagy akár teljes egészében az MI-re épül majd.”

A forradalom korlátai

A technológia azonban nem mindenható. A gyógyszerkutatáshoz szükséges adatok jelentős része biotechnológiai és gyógyszercégek tulajdonában van, így nem mindig hozzáférhető. Ráadásul a mesterséges intelligencia jelenleg leginkább a kutatás korai szakaszában segít: célpontok azonosításában és potenciális molekulák megtalálásában. A gyógyszerek klinikai tesztelése és engedélyezése továbbra is hosszú évekig tart. Mindezek ellenére a kutatók szerint a mesterséges intelligencia már most átalakítja a gyógyszerkutatást. „Az MI forradalmasítja a gyógyszerfelfedezést – még ha egyelőre csak bizonyos területeken is” – mondja Vendruscolo.

A Mesterséges intelligencia a gyógyszerkutatásban: új korszak kezdődik bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Feszültség a világ egyik legfontosabb tengeri útvonalán

A Hormuzi-szoros stratégiai jelentőségű: a globális olajkereskedelem mintegy 20 százaléka halad át ezen a keskeny tengeri folyosón. Bármilyen katonai akció azonnal hatással van az energiapia­cokra és a világgazdaságra. A legfrissebb jelentések szerint két kereskedelmi hajó is megsérült a térségben, miután ismeretlen lövedékek találták el őket. A támadás részletei egyelőre nem tisztázottak, és az sem ismert, hogy ki állhat mögötte. A térségben egyre több hadihajó és katonai egység jelenik meg, miközben az Egyesült Államok és szövetségesei igyekeznek biztosítani a tengeri kereskedelmi útvonalakat.

Irán regionális támadásai

Irán eközben folytatja támadásait a térségben. Az iráni hadsereg és a hozzá köthető fegyveres csoportok az elmúlt napokban több országban is csapásokat hajtottak végre, köztük

• Szaúd-Arábiában
• az Egyesült Arab Emírségekben
• Kuvaitban.

A támadások drónokkal és rakétákkal történnek, és célpontjaik között katonai létesítmények és energetikai infrastruktúra is szerepel. A konfliktus kezdete óta Irán több ezer drónt és több száz ballisztikus rakétát indított különböző célpontok ellen a Közel-Keleten.

Újabb izraeli csapások

A konfliktus másik frontján Izrael is fokozta hadműveleteit. Az izraeli légierő újabb támadásokat indított iráni és libanoni célpontok ellen. Tudósítók szerint egy izraeli légicsapás Bejrút központjában egy lakóépületet ért, ami újabb aggodalmakat vet fel a civil áldozatok számának növekedése miatt. A támadás részleteit egyelőre vizsgálják. Izrael azzal indokolja a műveleteket, hogy meg akarja akadályozni az iráni támogatású Hezbollah és más fegyveres csoportok rakétatámadásait.

Belső feszültség Iránban: a tüntetők, mint belső ellenség

A háború belpolitikai feszültségeket is okoz Iránban. Az ország rendőrfőnöke figyelmeztette a lakosságot: aki a kormány ellen tiltakozni próbál, azt „ugyanúgy fogják kezelni, mint az ellenséget”. A nyilatkozat azt jelzi, hogy a vezetés tart az esetleges háborúellenes megmozdulásoktól, miközben a konfliktus gazdasági és társadalmi terhei egyre inkább érezhetőek az országban.

Egyre szélesebb konfliktus

A közel-keleti háború jelenleg több fronton zajlik: tengeren, a levegőben és a szárazföldön is. A legnagyobb kockázatot továbbra is az jelenti, hogy a harcok regionális háborúvá szélesedhetnek, különösen ha a Hormuzi-szorosban további incidensek történnek. A nemzetközi elemzők szerint a következő napok kulcsfontosságúak lehetnek: ha a tengeri kereskedelmi útvonal biztonsága meginog, annak hatásai túlmutathatnak a Közel-Keleten, és a világgazdaság egészét is megrázhatják.

A Aknák a szorosban bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Adam Smith korszakos műve, az An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations – magyarul A nemzetek gazdagsága 1776 március kilencedikén jelent meg. A több mint ezer oldalas könyv a modern közgazdaságtan egyik alapműve lett, és aligha túlzás azt állítani, hogy azóta is a gazdaságpolitikai viták egyik legfontosabb hivatkozási pontja. Megjelenésének éve önmagában is jelképes: ugyanabban az évben fogadták el az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatot, nem sokkal az ipari forradalom kibontakozása előtt, és mindössze tizenhárom évvel a francia forradalom előtt. A kérdés azonban ma is ugyanaz, mint Smith korában: mit tegyen az állam a gazdasággal? Engedje szabadon működni a piacokat, vagy védje saját iparát és társadalmát a globalizáció hatásaitó

A szabad kereskedelem logikája

Adam Smith talán legismertebb érve a kereskedelem racionalitásáról szól. Egy híres példájában azt írja: egy józan családfő sem próbálja otthon elkészíteni azt, amit olcsóbban meg tud vásárolni. Ugyanez igaz az országokra is. Ha egy másik ország hatékonyabban tud előállítani egy terméket, akkor gazdaságilag ésszerűbb importálni azt, és a saját erőforrásokat arra fordítani, amiben az adott gazdaság erősebb. Smith ezt egy ironikus kérdéssel szemlélteti: vajon ésszerű törvény lenne-e betiltani a külföldi borok behozatalát pusztán azért, hogy Skóciában burgundit készítsenek? A válasz nyilvánvaló. A tiltás nem gazdagítaná az országot, csupán drágább és rosszabb termékekhez vezetne.

Ezzel Smith a kor gazdaságpolitikáját, a merkantilizmust támadta, amely szerint az államnak minél több exportot és minél kevesebb importot kell elérnie, vámokkal és kereskedelmi korlátozásokkal védve a hazai termelést. Smith szerint ez a gondolkodás alapvetően félreérti a gazdaság működését: a kereskedelem nem zéró összegű játék, hanem kölcsönösen előnyös együttműködés. A mai világban – amikor vámháborúk, kereskedelmi blokkok és „nemzeti iparvédelem” jelszavai újra erősödnek – ez a gondolat különösen aktuális.

Smith nem volt dogmatikus

Ugyanakkor Smith műve sokkal árnyaltabb annál, mint ahogy gyakran idézik. A szabadpiaci közgazdaságtan hívei hosszú ideig a laissez-faire gazdaságpolitika „szellemi atyját” látták benne, ám a könyv alaposabb olvasata jóval összetettebb képet mutat. Smith például elfogadta, hogy bizonyos helyzetekben indokolt lehet a vámok alkalmazása. Ha a kereskedelem feltételei igazságtalanok, vagy ha nemzetbiztonsági érdekek sérülnek, akkor a korlátozások indokolhatók – de szerinte ezeknek átmenetinek kell lenniük. A kereskedelem hosszú távon annál hasznosabb, minél szabadabb. Ez a megközelítés ma is visszaköszön az Egyesült Államokban, Európában vagy Kínával kapcsolatban zajló vitákban, ahol a gazdasági nyitottság és a stratégiai önvédelem közötti egyensúlyt keresik.

A gazdaság célja: a társadalom jóléte

Adam Smith gondolkodása azonban nem merül ki a piacok védelmében. A könyv egyik legismertebb mondata így hangzik:„Egy társadalom nem lehet virágzó és boldog, ha tagjainak nagy része szegény és nyomorúságos.” Ez a mondat arra emlékeztet, hogy Smith számára a gazdaság nem öncél volt. A gazdasági növekedés értelmét abban látta, hogy javítja az emberek életét. Éppen ezért Smith azt sem tartotta igazságtalannak, hogy a gazdagabbak a közkiadásokhoz arányosan – sőt valamivel nagyobb mértékben – járuljanak hozzá. Egy helyen azt írja:„Nem ésszerűtlen, hogy a gazdagok ne csupán jövedelmük arányában, hanem valamivel annál nagyobb mértékben viseljék a közterheket.” Ez a gondolat ma meglepően közel áll a modern progresszív adózásról szóló vitákhoz. Nem véletlen, hogy egyes kortárs értelmezések szerint Smith akár a mai európai szociáldemokrata gondolkodás előfutárának is tekinthető.

Adam Smith láthatatlan kéz elmélete szerint a szabadpiacon az egyéni érdek és a profitmaximalizálásra való törekvés akaratlanul is a közérdeket szolgálja, vagyis a társadalmi jólétet. A kereslet és kínálat önszabályozó mechanizmusa a versenyt kihasználva optimális árakat és hatékony erőforrás-elosztást eredményez állami beavatkozás nélkül.

Mindenki megtalálja benne a saját Smith-jét

A könyv értelmezése körül ma is élénk vita zajlik. Egyesek a szabad piacok prófétáját látják benne, mások a társadalmi egyenlőtlenségek iránt érzékeny gondolkodót. Ahogy egy londoni kutató megfogalmazta: Adam Smith művében „mindenki megtalálhatja azt a Smith-t, aki alátámasztja az érveit”. Ez részben azért van így, mert Smith nem ideológiai dogmákat írt le, hanem a gazdaság működésének empirikus megfigyeléséből indult ki. Könyvében a szőlőtermesztéstől a tűgyárak munkamegosztásáig számos példát használ, hogy bemutassa, hogyan növeli a termelékenységet a specializáció és a kereskedelem.

Mit tanulhatnak ebből a mai döntéshozók?

Adam Smith talán legfontosabb üzenete a mai politikusok számára az, hogy a gazdaságpolitika nem lehet jelszavak kérdése. Sem a korlátlan piac, sem a teljes állami védelem nem univerzális megoldás. Smith szerint a jól működő gazdaság három alapelvre épül:

1. nyitottság a kereskedelemre, mert a specializáció növeli a jólétet;
2. óvatosság az állami beavatkozással, mert az gyakran torzítja a piacot;
3. figyelem a társadalmi következményekre, mert a gazdaság végső célja a közjó.

Ha a világ gazdaságpolitikája ma ismét egyre inkább a vámok, kereskedelmi blokkok és geopolitikai rivalizálás felé mozdul, Smith műve arra emlékeztet, hogy a gazdasági prosperitás alapja végső soron az együttműködés. Két és fél évszázaddal a könyv megjelenése után talán ez a legfontosabb tanulság: minél több a kereskedelem és a kölcsönös előny, annál nagyobb az esély arra, hogy a társadalom egésze gazdagabb és stabilabb legyen.

A 250 év után: mit üzen Adam Smith a mai gazdaságpolitikának? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.