Az öreg hölgyet Claire Zachanassiannak hívják. Sokan nem ismerik, ilyen névvel nehéz a Facebookon lájkolókat, barátokat szerezni. Fürdőruhás képet nem posztol, éhező gyermekeknek sem gyűjt, ő egyszerűen egy drámai hős, egy teherbe ejtett, majd elhagyott szerető, az igazságáért hiába küzdő nő. (A nyitó képen: jelenet Az öreg hölgy látogatása /Der Besuch der alten Dame/ című német–osztrák tévéfilmből. A dráma főszerepét az osztrák Christiane Hörbiger alakítja – zseniálisan.).
Nehéz a sorsát, a nevét követni. Bangónéról tudjuk, hogy patkányozott. Selmeczi Gabrielláról, hogy átverte a nyugdíjasokat. Cseh Katalin bulizik. Hegedűs Zsuzsanna állami luxusautón szállít kutyát és naposcsibét… Ők kellenek a közbeszédbe, nem a huszár-főhadnagy Lebstück Mária vagy a Güllenből emigráló, majd hazatérő, Claire Zachanassian. Igazából Dürrenmatt öreg hölgye, ez Claire – magyarosan Klára – ritkán jut az eszünkbe, ő nagyon gazdag, befolyásos, de nekünk van Schmidt Máriánk, Orbán Ráhelünk, történelemhamisításért, szaros pelenkáért sem megyünk a szomszédba, mi csak olyankor kapjuk fel a fejünket, ha késik az ajándék Erzsébet-utalványunk.
Az öreg hölgyekkel sok a baj, ingyen utaznak, betegek lesznek, gyógyszert, orvost szeretnének, és az unokáikat akkor is akarják látni, ha azok már a világ másik részén élnek. A macsó férfiak persze szívesen csókolnak kezet az öreg hölgyeknek, jobb helyeken ez a tisztelet jele… Csakhogy a jobb helyekről érkező idős(ödő) hölgyek tudják, hogy fogadójuk lop, miközben tolvajt kiált, hogy ritkán mond igazat, miközben másokat hazugnak nevez, ilyenkor tehát a kézcsók csak álca, annak a véleménynek a leplezése, hogy lehet öreg vagy fiatal, a nő a konyhába való nem a közéletbe.
A lényeg persze most nem ez, hanem az öreg hölgy szándéka. Claire Zachanassian mindig züllött, korrupt helyre érkezett, a tisztességükkel, az elért eredményeikkel kérkedő hatalmasságokkal találkozott, és mindig azt kérte tőlük, hogy ne játsszák meg magukat. Vállalják a vérükbe ivódott becstelenséget, az önzést, és ha az érdekeik úgy kívánják, legyenek gyilkosok, a sok hazugság, a törvények megcsúfolása után már csak egy kis lépés a közös ellenség elpusztítása, még akkor is, ha az egykoron a barátunk volt. Az öreg hölgy maga a lelkiismeret tükre, rossz érzés belenézni, de azt mindig lehet mondani, hogy csak szépet látunk benne.
Az öreg hölgyet nem kell kitalálni, egy svájci író, bizonyos Friedrich Dürrenmatt megtette még 1956-ban, de az öreg hölgynek semmi köze sincs Magyarországhoz, forradalomhoz, Németország kettészakadásához, majd egyesítéséhez, nincs köze női politikusokhoz, miniszterelnökökhöz, kancellárokhoz, Dürrenmatt drámájának főszereplője csak egy hatalma birtokában lévő, látszólag látogatóba érkező, de a sérelmeit, a lepocskondiázását nem feledő asszony.
Azért jött – de sokan felejtik –, hogy meghúzza a vészféket, ott, ahol soha nem húzzák meg…