Hazánkat egyre több külföldi választja végleges letelepedése helyéül – ki saját döntése alapján, ki családi okok miatt. Az utóbbiak közé sorolható egy fiatal divattervező is, akit tíz éve mutattunk be a Népszabadság hasábjain. Azóta Darja Kosztenko férjhez ment, kislánya született, szakmai/ művészi tevékenységét pedig folytatja Daria Kostenko ismertté vált márkanévvel…
A hatéves kora óta Magyarországon élő orosz lány munkáira a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tavalyi vizsgabemutatóján figyelt fel egy osztrák üzletasszony. Darja modern stílusú, gyakran a magyar népművészet elemeivel ötvözött ruhái azóta több bécsi és zágrábi kifutót is megjártak.
– Ezt a modellt azonnal el is viszem Bécsbe! A fenti mondat egy az osztrák fővárosban jól menő butikot működtető hölgy szájából hangzott el a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tavalyi vizsgabemutatóján. A kreáció, amely felkeltette a bécsi üzletasszony érdeklődését, a tanintézet végzős hallgatója, Darja Kosztenko diplomamunkája volt, s hogy a divatszakmában jó érzékkel mozgó vendég helyesen döntött, azt pár nap múlva egy rövid üzenet erősítette meg: a ruha máris vevőre talált, hova küldjék a pénzt?
Pólóterv március 15-re.
Mindezt jogos büszkeséggel a huszonéves Darja maga mesélte el a budapesti orosz kulturális intézet kertjében. Neve láttán bizonyára érthető randevúnk helyszínének kiválasztása – a sudár, csinos divattervező orosz születésű. Az viszont meglepő, hogy magyarul éppen olyan jól beszél, mint anyanyelvén. Erre ő szolgál magyarázattal: hatéves kora óta hazánkban él szüleivel. Elmondta azt is, hogy már kislányként rendkívüli vonzódást érzett a divat iránt. Ez eleinte abban nyilvánult meg, hogy nemcsak lerajzolta, de „fel is ruházta” az általa ismert gyermektörténetek hőseit. Gyönyörű toalettekbe öltözött király-kisasszonyokat, mesés szépségű anyagokba burkolt vasorrú bábákat fantáziált. Édesanyjától varrni is hamar megtanult, ám mindez első nekifutásra nem bizonyult elegendőnek a felvételhez az – akkor még – Iparművészeti Főiskolára. Darját azonban nem olyan fából faragták, hogy elcsüggedjen vagy feladja terveit: beiratkozott a Rothschild Klára Divattervező Magániskolába. Itt Tomka Zsóka növendéke volt, aki azóta is a mestere. A privát tanintézmény jótékony hatásának köszönhetően egy év múlva felvették az iparművészetire (amely később felvette Moholy-Nagy László nevét, és egyetemi rangot kapott), de „a Rothschildot” sem szakította félbe, ott 2003-ban végzett. Három évvel később pedig – egyetemi tanulmányaival párhuzamosan – Erasmus-ösztöndíjjal Angliában, a London College of Fashion divatintézetben bővítette ismereteit és szakmán belüli kapcsolati hálóját. Letette az államvizsgát a budapesti egyetemen, és – a többi között diplomamunkája sikere révén – megnyílt az út művészi karrierje előtt. Dása (ahogy szülei és barátai becézik) nekilátott álmai megvalósításának. Az említett bécsi siker egyengette az utat további ausztriai divatbemutatókon történő fellépések felé, s híre időközben Zágrábot is elérte: a horvát fővárosban már több ízben szerepeltek modelljei a kifutón a külföldön és itthon egyaránt használt művésznév alatt: Daria Kostenko kollekciója.
A Moholy-Nagy Egyetemen, mint minden hallgatónak, neki is bele kellett kóstolnia a legkülönfélébb művészeti szakokba, de ezek nem térítették el nagy szerelmétől, a divattervezéstől és annak nyersanyagától, a textiltől. Ruhái merészek, olykor kimondottan vagányak, a modern dizájnt gyakran oldja népművészeti vagy arra emlékeztető elemekkel. Külön öröm számára, ha konkrét, személyre szóló megrendeléshez jut, mert ebben az esetben – mint elmondta – az illető egyéniségéhez illő kreációt igyekszik készíteni. Darja előszeretettel építi be ruhakölteményeibe a lágy, nőies elemeket (szalagokat, áttetsző anyagokat), elképzeléseit viszont keményen védelmezi a megrendelőtől vagy a kritikusoktól elhangzó – egyébként nem túl gyakori – bírálatokkal, kifogásokkal szemben. Az általa jónak tartott darab ízlése szerinti megformálásától nehezen tántorítható el. Úgy véli, hogy saját művészi szabadságát mindenekfelett érdemes megőriznie, így vita esetén inkább lemond a honoráriumról.
A kép Darja egyik modelljét ábrázolja Szentpétervárott.
Szuverén elképzeléseinek árát saját maga teremti elő: nem tartja rangján alulinak, ha éppen bébiszitterkedéssel vagy tolmácsolással kell kiegészítenie jövedelmét. Az utóbbi elfoglaltság nemcsak pénzt, de kapcsolatokat és barátságokat is jelent – a gödöllői agráregyetemen tanuló orosz hallgatók körében sokan lelkesednek az őket a kezdeti nyelvi nehézségeken átsegítő „Dásenyka” iránt. Mint említettük, Darja ötvözi a modern mintájú anyagokat és a trendi vonalvezetést a folklór elemeivel. Ez utóbbiak között mind erőteljesebben bukkannak fel a magyar népművészet jellegzetességei, ezért talán nem túlzás azt mondani, hogy orosz gyökerei dacára az ifjú művésznő a miénk (is), ami anyanyelvén talán frappánsabban hangzik: Dása – nása!
Finoman áttetsző anyagok, pikáns kiegészítők
Darja Kosztenko 2008-i őszi–téli kollekciójában is gyakran fedezhet fel a néző stilizált magyaros motívumokat. A tervező legutóbb a margitszigeti Holdudvarban nyűgözte le a publikumot – a rá jellemző anyaggazdagsággal és formavilággal elkészített kollekció láttán a közönség soraiban ülőknek javarészt tátva maradt a szájuk. Darja összeadta a bársonyt a csipkével, a brokátot a selyemmel, és hol egyszerű, hol kihívó vonalvezetéssel emelte ki a nőies formákat. A ruhák színvilágát a szürke és a fekete uralta. Az erotikus, finoman áttetsző anyagokat ez alkalommal pikáns kiegészítők tették emlékezetessé. A ruhakölteményeket fekete csipke álarcok, piros hajszalagok egészítették ki, a modellek csuklóját — bilincset idézően — fekete szalaggal kötötték át. (L. Cs.)