Vasárnap jelent meg a győri Magyar Vagon- és Gépgyár hetvenedik születésnapjára szánt írásom éppen ma (szombaton) 55 esztendővel ezelőtt a megyei újságban. (Nyitó kép: manda.hu) Nem napra, csupán évre pontosan jeleztem Győr, a megye, sőt, az ország gazdasági életében is meghatározó nagyvállalat alapításának évfordulóját, gondolván: a következő hónapokban még sokszor lesz szó róla. A millennium évének kiemelkedően fontos ipartörténeti eseményére emlékeztünk akkor. Zechmeister Károly, a mindaddig elsősorban kereskedővárosként ismert Győr máig legremekebb polgármestere ekként fogalmazott 1896-ban: „Győr, mint vasúti gócpont, négy folyó közelében, nem távol az ország szívétől, az osztrák főváros szomszédságában, gyárvállalatoknak kiválóan alkalmas talaj.” Tévedhetetlenül értékelte a helyzetet, amikor más vállalkozásokat sem elhanyagolva, mindent megtett a vagongyárért. – Az ötvenöt évvel ezelőtti írásomban (korántsem törekedvén az iparhistória minden eseményének említésére) pusztán jelezni szerettem volna az évtizedek során ipari óriássá nőtt gyár-konglomerátum gyarapodását és nemzetgazdasági jelentőségét. – Nevét, a Rába-márka tekintélyét ma is őrzik Győrött, igaz, nem ott, ahol „a Vagongyár” volt, és nem is az eredeti termékválasztékkal, mindössze tizedannyi munkással, alkalmazottal, mint ahányan egykor „a Vagongyárban” dolgoztak – ám a gyár él és termel. És él még talán néhány öreg szaki is, aki akár gyerekként részt vett „a Vagongyár” újjáépítésében, fölvirágoztatásában. Irántuk érzett tisztelettel is teszem közzé e sorokat:
«Évszázadokig a Kelet és Nyugat közötti kereskedelem bonyolításából gyarapodtak a győri polgárok. A kereskedelem kötötte le a rendelkezésre álló tőkét, a kereskedelemben érvényesült elsősorban a kezdeményező erő. A jólétet és a virágzást jelentette a városnak. A napóleoni háborút követő gabonakonjunktúra során azonban kiderült, hogy kezdetleges eszközökkel többet termelni már nem lehet, szükség volt a földművelés „gépesítésére”. A Stadel- és Singer-féle mezőgazdasági gépgyárak alapításával indult hódító útjára Győrött a gépipar, hogy néhány évtized múltán Magyarország legnagyobb, az egész világon elismert ipari központjává fejlődjék.
Zechmeister Károly polgármester 1896. tavaszán így beszélt a városi közgyűlésen:
„Győr, mint vasúti gócpont, négy folyó közelében, nem távol az ország szívétől, az osztrák főváros szomszédságában, gyárvállalatoknak kiválóan alkalmas talaj.”
Ki gondolná ma már, hogy Dunántúl legnagyobb gyárát a győri Szeszgyár és Finomító Rt. tulajdonosai létesítették, és hogy a fedezetet a Wiener Bankverein nyújtotta? Idegen tőkével, de a városatyák erőteljes támogatásával jött létre 1896-ban az első nagy győri gépipari létesítmény, a Magyar Vagon- és Gépgyár.
E rövid visszaemlékezésben nem törekedhetett a szerző a pontosságra, azaz: az „ünnepelt” élete minden mozzanatának felelevenítésére. Kérem az olvasót, érje be a legfontosabb állomások jelzésével.
1897.: 21 asztalos elbocsátása miatt sztrájk.
1898.: Ünnepség az ezredik vasúti kocsi kibocsátása alkalmából.
1899.: Tekintélyes exportőr a vagongyártásban: német, olasz, belga, holland, egyiptomi vasutak a megrendelők.
1900.: Megjelenik a győri Magyar Vagon- és Gépgyár Rt. a párizsi világkiállításon. Cégszerű nevét németre, franciára, angolra, olaszra és spanyolra fordítják.
1902. október 1.: Ezerhétszáz dolgozó sztrájkja. A gyárigazgató és a munkások küldöttei három hétig egyezkedtek, míg végre valamelyest javítottak a dolgozók körülményein.
1903.: Az állandóan fejlődő vasúti járműgyártás mellett rátért saját tökéletesítésű autóinak gyártására. Világviszonylatban is úttörő volt a győri gyár.
1906.: Teljesíti a londoni földalatti építőinek megrendelését: elküldi a metró személykocsijait. Korát megelőzve alakították ki a Vagongyárban a teljesen acélvázzal épített lemezszekrényt.
Minden esztendőnek megvolt a maga nagyszerű alkotása, újdonsága. Az első világháborúra készülődő monarchia jelentős hadiipari bázisává építették ki a gyárat. Megkezdődött a híd- és darugyártás. Az első Rába tehergépkocsi 1912-ben gördült ki az üzem kapuján. A háború alatt a teher-, a parancsnoki és mentőautók sorozatgyártása közben készültek a motoros ekék – valamivel békésebb célokat is szolgálva a „húsdaráló” gépezetnél.
1935-ben magyar kézbe került a Vagongyár. A bécsi bankároktól a Rimamurányi Vasmű Rt. megvásárolta a részvények többségét. A hagyományos gépgyártási ágazatok mellett a vasfeldolgozást is szorgalmazta az új tulajdonos. A rimamurányiak kezébe került az Ajax Acélművek is. Ennek nemesacélgyártó berendezéseit is Győrött szerelték fel.
A magyar nehézipar, és természetesen a győri gépipar is, 1937 után az egyre inkább a háború felé sodródó nemzetközi és belső politikai helyzet függvénye lett. A győri gépipar rövid időn belül addig nem tapasztalt fellendülést ért el. A fellendülés jellege és iránya viszont olyan, hogy csak sajnálattal gondolhat rá minden józan gondolkodású ember. Arra, hogy a hatalmas anyagi és szellemi befektetést, a kétségtelenül jelentős műszaki eredményeket milyen cél eléréséért vetették latba…
A győri Vagongyár 1938-tól a háborús előkészületek hatására állandóan bővült, terjeszkedett. Sok-sok ezer családnak adott kenyeret, de termékei által milliók pusztulását idézte elő. Repülőgépek a hírhedt Sárkány-üzemből. Autók, harckocsik. Botond-program. Ki ne emlékezne rá a mai törzsgárda tagjai közül?! Szomorú esztendők, és még szomorúbb nap: 1944. április 13.
Az első nagy győri bombázás, amikor csupán a Vagongyárban mintegy ezren lelték halálukat. A tizenkétezer embert foglalkoztató mammutüzem százmillió pengős kárt szenvedett épületekben, gépekben.
Ezerötszáz munkással kezdődött 1945 áprilisában az élet a gyárban. Romok eltakarítása, halottak örök nyugalomra helyezése. De a romjaiból feltámadó város, a gyár élni akart. Valamikori nevének újra elismerést szerzett, a Rába márka ismét világhódító útjára indult Győrből. Anglia, Ausztria, Belgium, Csehszlovákia, Franciaország, Hollandia, Jugoszlávia, Szovjetunió, Törökország, Egyiptom, Argentina, Indonézia, India, Kína… Felsorolni is sok a megrendelőket, az üzletfeleket. Segítettek a vagongyáriak újjáépíteni a várost, megvédeni a sokszor fenyegető árvizektől. Nagyszerű embereket neveltek, kikre évtizedek múltán is kegyelettel és szeretettel emlékezik a művelt világ. Elsősorban Pattantyús Ábrahám Gézára.
A legutóbbi öt esztendő nagy változásokat jelentett a hetvenéves gyár életében. A Gazdasági Bizottság a termelőerők koncentrációjáért és jobb kihasználására 1960-ban a Szerszámgépgyár és a Hajtóműgyár egyesítése, majd 1963-ban a Vagongyár és a Szerszámgépgyár egyesítésére hozott határozatot. Az így kialakult ipari nagyvállalat hazánk egyik legnagyobb termelőüzeme lett, az alkalmazotti létszám és a termelési érték vonatkozásában. Termelése másfélszeresére emelkedett az öt évvel ezelőttinek. Az alkalmazotti létszámon belül jócskán megnőtt a műszakiak részaránya. Meghonosították a trakciós motorok, a futódaruk és a tehergépkocsi-motorok gyártását.
Az elmúlt évben a harmadik ötéves terv előkészítésére összeállították a gyár vezetői a tervjavaslatukat. Eszerint a termelés – 1965-öt alapul véve – 1970-re megkétszereződik.»
További részletek itt és itt is. A Duna Televízió csaknem fél órás filmje a győri Vagongyárról.