Elképesztően rohan az idő: már harmincöt esztendeje annak, hogy elkezdődött a közvélemény előkészítése – a budapesti távközlést tekintve történelmi jelentőségű – változásra, a sok évtized alatt az ember memóriájába bevésődött hatjegyű telefonszámok várhatóan hétjegyűre változására. Kezdetben csak arról volt szó, hogy a meglévő hívószámok elé 1-est vagy 2-est kell tárcsázni. Az 1988. január 1-jei bevezetés után egy ideig el is volt ezzel a fővárosi telefonforgalom, aztán kiderült: nem elegendő, az igények növekedésével új központokat kell építeni és új számmezőket kell megnyitni. Így aztán már jó ideje senki sem csodálkozik azon, hogy a budapesti telefonszámok egytől kilencig bármelyik számmal kezdődhetnek. Miként az archívumomból kiemelt alábbi cikkből kiderül, javasoltam a posta (akkoriban a Magyar Posta távbeszélő-vezérigazgatósága gondoskodott az ország telefonforgalmának a lebonyolításáról…) szakemberének a „könnyű hívószámok” bevezetését. Az ötletet készséggel fogadta, az viszont már más lapra tartozik, hogy mennyi valósult meg a fölvetésből, ami természetesen nem az újságírón múlott. A Magyar Hírlap 1986. január 8-i számában megjelent javaslat máig olvasható itt:
«Számok százait kell és illik megjegyeznünk, fejben tartanunk, miután vannak számsorok, amelyeket (mint valami híres és kedves vers legszebb szakaszait, szállóigévé vált szavait) egy életen át nem feledhetünk. Nem hiszik?! Tudnunk kell saját személyi számunkat, személyi igazolványunk betűjelzését és sorszámát, lakcímünket irányítószámostul, a történelemben eligazító nevezetes évszámok tucatjait, az egyszeregyet és bizonyos számok hatványait, a pí értékét, szüleink, gyerekeink, barátaink, esetleg kollégáink születés- és névnapjának dátumát, a saját telefonszámunkat és azokét is, akiket gyakran tárcsázunk. Van, akinek mindez nem okoz gondot: emlékezte lapjaira automatikusan és szinte kitörölhetetlenül fölvésődnek akár a legbonyolultabb számok, számsorok is.
Telefonszám-reform
De miképpen segíthetnénk a többség számgondjain? Megvalósítható lenne-e egy olyan országos telefonszámreform , amely alapvetően megkönnyítené a legfontosabb, közérdekű hívószámok megjegyzését, fejben tartását, egységesítené, könnyen azonosíthatóvá tenné fontos intézmények, szervek, szervezetek nevét és hívószámát? Például: minden helységben azonos vagy nagyon hasonló lenne a tanácsok, a rendelők, kórházak, a rendőrség, a pártbizottságok, a megyei lapszerkesztőségek, az MHSZ, az áramszolgáltató vállalatok, a vízmű stb. telefonszáma.
– Kérdését akár javaslatként is elfogadhatjuk, tetszik és megvalósítható – mondja Orova József, a Magyar Posta központjának távközlési szakosztály-vezetője. – Bizonyos esetekben magunk is törekedtünk arra, hogy a gyakran hívott és fontos intézmények, előfizetők könnyen megjegyezhető hívószámot kapjanak. Így például Budapesten a mentők hatjegyű telefonszám a 111-666, a tűzoltóké 216-216, a rendőr-főkapitányságé 123-456, a taxivállalatoké 222-222, illetve 666-666… Az ön javaslata viszont sokkal átfogóbb, észszerűbb és országosan is megvalósítható egységesítést tenne lehetővé – éppen a telefonközpontok automatizálása révén.
– Műszakilag tehát semmi akadálya annak, hogy pl. a győri és a békéscsabai kórház ugyanazt az ötjegyű hívószámot kapja, és mondjuk, minden megyei tanács telefonszáma is azonos legyen, miként az Állami Biztosító és az OTP igazgatóságaié?
– Elméletileg nincs, szervezés, ötlet dolga az egész. Hadd említsek egy példát! A budapesti Krisztina–2 távbeszélő-főközpont üzembe helyezése előtt közöltük előfizetőinkkel az új hívószámukat. Az Ipari Minisztérium illetékese azonnal jelezte: központjuk új hívószáma megjegyezhetetlen, bonyolult. Igaza volt, új számot kapott: az 565-566-ot.
– A javaslat alapján fölkérjük a posta közönségszolgálati bizottságát: állítsa össze azoknak a közületi előfizetőknek a listáját, amelyeket célszerű lenne könnyen megjegyezhető és azonos(ítható) helyi hívószámokkal ellátni. A félreértések elkerülésére: helyi hívószám okról van szó; más helységből történő hívásukkor természetesen a távhívó körzetszámot is tárcsázni kell.
– A könnyű számok kijelölése elkerülhetetlenül újabb számváltozásokkal jár…
– Természetesen, miután nagyon sok egyszerű, jól megjegyezhető telefonszám egyelőre kis forgalmú lakásállomás, valamint egyéb, nem közületi telefonközpontra kapcsolt, közvetlen vonal. A fokozatos telefonszám-reformot – véleményünk szerint – célszerű lenne a fővárosi általános telefonszám-változással egyidejűleg megvalósítani. Ismeretes, hogy a távbeszélő-hálózat bővítésének feltétele az áttérés a hétjegyű hívószám okra.
Hét szám, négy hasáb
– Milyen lesz a budapesti hétjegyű hívószám?
– Az áttérésnek a legegyszerűbb módját választottuk: 1988-tól a jelenlegi hívószámok elé egy 1-est, illetve egy 2-est kell tárcsázni, a telefon-főközpont fajtájától függően. A korszerű ARF-rendszerű kapcsológépek mellett szép számmal vannak még ugyanis ötven-hatvan esztendős rotaryk is. Ez utóbbiakat például „meg kell tanítanunk” a hétjegyű hívószámokra.
– Megváltozik, a nemzetközi ajánlásnak megfelelően alakul a telefonszám-tagolás is, az eddigi – nem szabványos! – három-három számjegy helyett három-két-két tagú szám csoportot írunk majd. Az átállás új és a mostaninál vaskosabb telefonkönyvek megjelenésével jár majd, öt helyett négyhasábos oldalakkal.
– Mindennapos munkaeszközünk, a telefon, amellett, hogy kevés van belőle, gyakran bosszúság forrása is. Sok idő veszik el, mert telefonműveltségünk, -kultúránk és -etikánk – tisztelet a kivételnek! – hiányos. Még az intézményi, vállalati stb. alközpontok kezelői sem képesek előírásosan jelentkezni. Nem egy közületi központ, miután gyakran hosszas várakozás után fölveszi a telefont, így szól: Halló! Tessék! Ahelyett, hogy bemutatkoznék: Gyűszűgyártó Vállalat…
Már az óvodában!
– Bizony, telefonálni tudni kell, és hasznos lenne már akár az óvodában, az általános iskola első osztályában megtanítani rá a gyerekeket, hisz’ nem minden családban van még telefon. A nemzetközi ajánlások szerint a telefon-alközpontok kezelőinek a hívás észlelése után 5–15 másodperccel az állomásnak a telefonkönyvben található neve bemondásával kell jelentkeznie. A magyar norma 30 másodperc várakozást is megtűr, miután a központkezelők többsége (rossz műszaki feltételek, zsúfolt vonalak, egyéb, pl. portási feladatok ellátása stb.) csak erre képes. A hallózás, tessékelés azonban megengedhetetlen! A hívó fél érdeklődése országosan hatalmas időveszteség, feleslegesen foglalja a vonalakat, miképpen az is, ha a központ kikapcsol a mellékállomásra, és lógni hagyja az ügyfelet, holott a kapcsológépén látja: nem veszik föl a telefont. Mintegy 14 ezer telefonalközpont működik hazánkban!
– A Magyar Posta rendszeresen szervez alközpont-kezelő tanfolyamokat, ahol négy-öt nap alatt bárki megtanulhatja szakmája alapvető tudnivalóit. Évente átlagosan 200 telefon-alközpontot helyezünk üzembe vállalatoknál, intézményeknél, ami azt jelenti, hogy legalább 200–300 új központkezelő lát munkához, többségében mindennemű kiképzés nélkül. A hozzá nem értés – bárha megvan is a jóindulat – akadálya a távbeszélő-forgalomnak, sok százmillió forintra rúg a várakozásból, téves és lassú kapcsolásból adódó meddő idő. Az anyagi kár mellett hangulatunkat is rontó tényező.
– Külföldön, szocialista országokban is, régóta működnek kezelő nélküli alközpontok: a hívó fél a hívott központi számának tárcsázása után a mellékállomást is tárcsázhatja. Megvalósítható-e ez a módszer hazánkban is?
Feri hívja Ferencet
– Mi is fölismertük ennek a megoldásnak az előnyeit. Hasonló rendszerű a Ferihegyi repülőtér telefonközpontja, amely az illetékes területi főközpont (a Ferenc-távbeszélőüzem) kihelyezett fokozataként működik. Ferihegy mellékállomásai tehát hatszámjegyűek. Addig, amíg a hazai távbeszélő-rendszerben régi, rotary-típusú kapcsológépeket is kénytelenek vagyunk üzemeltetni, nem valósítható meg az igazi, klasszikus, kezelő nélküli alközpontok működtetése. – Lehet, hogy szegényesnek tűnik föl a magyarázat másik fele: pszichológusok véleménye szerint nem szabad túl sok számot bízni a tárcsázóra. Lássunk egy példát! Ha valaki drezdai ismerősét akarja fölhívni egy vállalatnál, akkor tárcsáznia kell a nemzetközi távhívás forgalomválasztó két számát, az országkijelölő és a körzet újabb négy számát, majd a hétjegyű előfizetői számot. Sok telefonálónak rengeteg ez a 13 számjegy; forgalmi adataink is bizonyítják, ugyanis a kezdeményezett nemzetközi beszélgetések harmada tárcsázási hiányosságok miatt nem jön létre.
Tanulság: nem szabad fejből, emlékezetből tárcsázni, és kihagyásokkal, rövidebb-hosszabb szünetekkel sem. És tanuljunk meg röviden, lényegre törően, ha kell, hát távirati stílusban telefonálni. Itt különösen érvényes a mondás: az idő pénz!»