Magyar tábornok vezényli a boszniai új titkosszolgálat létrehozását – adta hírül alcímében 2004. március 27-én a Népszabadság. A legnagyobb példányszámú napilap interjúalanya akkor úgy vélekedett, hogy az 1990-i háború eseményeit végre maga mögé utasította a balkáni jugoszláv utódállam. Nem így történt: a szerb országrész vezetése – itt nem részletezendő külföldi egyetértéssel – ismét az önállósodást (magyarán: az elszakadást) mérlegeli. Holott – az azóta elhunyt – Kocsis Kálmán derűlátása nem volt megalapozatlan… (A valóság minden festménynél szebb: Mostar.)
Nem túl gyakori eset, hogy egy független ország titkosszolgálatának megteremtését külföldi szakértőre bízzák. Bosznia-Hercegovinában most mégis valami ilyesmi zajlik: az új, állami szintű titkosszolgálat megszületésénél egy magyar tábornok, Kocsis Kálmán, az Információs Hivatal korábbi főigazgatója, Magyarország volt szarajevói nagykövete bábáskodik. Hogy miért ő, az a fent említett titulusokból levezethető, de hogy miért éppen most, és milyen feltételek mellett, erről nyilatkozott a Népszabadságnak.
– Kétségtelen, hogy nem szokásos a felkérés, bár nem is teljesen egyedülálló a nemzetközi gyakorlatban. Bosznia-Hercegovinát a daytoni békemegállapodás lényegében protektorátus alá helyezte, a NATO több mint hatvanezer katonát vezényelt a balkáni országba a békefolyamat megőrzésére. Bosznia-Hercegovinának, mint államnak nyolc évvel a daytoni egyezmény után sincs hadserege, rendőrsége, titkosszolgálata, és nincs adószervezete sem. Pontosabban mindez létezik, de nem az állam, hanem a két entitás szintjén, amelyek – Bosznia-Hercegovina Föderációja és a Boszniai Szerb Köztársaság – kvázi államként viselkednek. A nemzetközi közösség főmegbízottja jelenti az országban a tényleges hatalmi központot, hihetetlen tág hatáskörrel. Törvényeket léptethet életbe vagy semmisíthet meg, leválthat, és eltilthat a közélettől bármely politikust, ha szerinte az illető akadályozza a békefolyamat végrehajtását.
– Élt-e ezekkel a jogosítványokkal?
– Lord Paddy Ashdown, a főmegbízott – a brit Liberális Párt volt elnöke – helyesen ismerte fel, hogy a nemzetközi közösség hosszú időre bent ragadhat ebben az országban, ha nem teremti meg az állam azon intézményeit, amelyek képesek garantálni az alkotmányos rendet, a közrendet és a szuverenitást. Létrehozott tehát néhány reformbizottságot, amelyek tagjai helyi szakértők, vezetőjük azonban külföldi szakember. A védelmi reformbizottságot például egy volt amerikai védelmiminiszter-helyettes, a közvetett adózást megteremtő bizottságot egy angol szakértő vezeti, nekem pedig a titkosszolgálati bizottság „jutott”. A daytoni békefolyamat nyolc éve alatt én vagyok az első kelet-közép-európai, aki ebben komoly megbízatáshoz jutott. Három bosnyák, két szerb és egy horvát aktív titkosszolgálati kollégával dolgoztam együtt, akik hamar megértették, hogy az új törvény elsősorban számukra létkérdés: lehetővé teszi a politikamentes szakmai munkavégzést. Alapfeladatunk a nemzetbiztonsági törvénytervezet kidolgozása volt, amelyet két hónap alatt végeztünk el. Lehet, hogy a Rekordok könyvébe is bekerültünk volna, ha létezne ilyen kategória. E munkát számos közjáték színesítette. Például az egyik entitás, a föderáció titkosszolgálatának megbízott igazgatója adatgyűjtést rendelt el elődjére. Még bírói engedélyt is szerzett a telefon-lehallgatásokra. Az összegyűlt több száz oldalt aztán átküldte az ügyészségre azzal, hogy szerinte a volt igazgató az ellenzék vezérével államcsínyre készül. De hogy politikai jövőjét is „bebiztosítsa”, a teljes anyagot megküldte 16 politikusnak is, így másnap már az ellenzékkel nem szimpatizáló sajtó címlapján tényként közölte az államcsíny kísérletét. A parlamenti vizsgálóbizottság a napokban fejezte be munkáját, és elmarasztalta az igazgatót. Némileg megrázta sorainkat az is, amikor a stabilizációs erők, az SFOR katonái megrohamozták mindkét szolgálat székházát, és anyagokat, számítógépeket foglaltak le. Amikor megkérdeztem az SFOR parancsnokát, mi váltotta ki ezt a döntést, azt a választ kaptam, hogy neki erre mandátuma van. Mindezekkel együtt tavaly szeptember közepén az elkészült törvénytervezetet átadhattam a miniszterelnöknek.
– Merre jár jelenleg a tervezet?
– A szarajevói kormány majd három hónap elteltével úgy döntött, hogy nem dönt a törvény parlamenti benyújtásáról. így aztán december közepén a főmegbízott közvetlenül terjesztette azt a boszniai parlament elé, amire idáig nem volt precedens. A törvénytervezet két hónapot érlelte önmagát a törvényhozás csendjében, mígnem februárban beindultak a folyamatok: a honatyák közel 150 módosító indítványt nyújtottak be a 109 cikkelyből álló tervezethez.
– Mit szerettek volna a képviselők megváltoztatni?
– Amikor a tervezetet készítettük, igyekeztünk maximálisan figyelembe venni az európai normákat és gyakorlatot. Számos nemzetközi szakértő véleményezte, és igencsak rendjén valónak találta. A boszniai politikusok viszont hiányolták belőle az etnikai-nemzeti politikai ellenőrzés mechanizmusait. Elképzelésük szerint Bosznia-Hercegovina, mint állam csak úgy működhet, ha minden szinten és intézményben a három államalkotó nemzet (bosnyák, szerb, horvát) minden döntésbe beleszólhat. A nemzetközi közösség szerint viszont éppen ez a kereszt-ellenőrzési mechanizmus és gyakorlat gátolja a normál állami élet kialakulását. Ám még mindig hatnak olyan politikai erők, amelyeknek éppen ez a céljuk. A bizottsági és parlamenti vitákban ezek a módosítások többségükben elvéreztek, és végül is mindkét ház megszavazta a törvényt, így május elsejével létrejöhet Bosznia-Hercegovina biztonsági és hírszerző szolgálata.
– Kik dolgoznak az új intézményben? Képesek lesznek-e a szerb, bosnyák és horvát „titkosszolgák” a sokéves szembenállás után együttműködni?
– Az entitások szolgálatai május 1-jével megszűnnek létezni, legalábbis önálló intézményekként. Kell persze némi átmenet, amíg a fizikai elkülönülést is felszámolják. Úgy tetszik, hogy a szakmai szolidaritás képesnek mutatkozik az esetleges etnikai ellenérzések leküzdésére. Az új szolgálathoz nem lehet automatikusan bekerülni. Szigorú szakmai és biztonsági szűrésen esnek majd át az itt dolgozni szándékozók. Nem működhet majd az új szolgálatnál az, akit háborús bűnök terhelnek, netán a bűnözői nyilvántartásban szerepel, vagy éppen hiányzik a szükséges iskolai végzettsége.
– Boszniát gyakran olyan országként említik a híradások, mint ahol igencsak elterjedt a szervezett bűnözés, de időnként elmarasztalják a terrorizmus elleni harc lagymatagsága miatt is. Változtathat ezen egy új titkosszolgálat megalakulása?
– A szervezett bűnözés – véleményem szerint is – szinte fojtogatja Boszniát. Számos illegális útvonal vezet át az országon, és a nemzetközi bűnözők is veszélytelen terepnek tekintik. Pontosabban legfeljebb ők jelentenek veszélyt egymásra: nem ritkák a belső leszámolások. Az új titkosszolgálat kiemelt feladata mindenképpen a szervezett bűnözés elleni fellépés lesz. A terrorizmus vádjával viszont óvatosabban bánnék. Ezt nagyon gyakran használják belpolitikai célokra, elsősorban az iszlám vallású lakosság diszkreditálására. Tény, hogy valamilyen terrorista érintettség fennáll. Találtak már terroristáknál boszniai útlevelet, tartóztattak le és vittek a kubai amerikai bázisra, Guantanamora Boszniában élő, boszniai állampolgársággal rendelkező arabokat, ám komoly bizonyítékok eddig még nem kerültek elő arról, hogy valóban Bosznia-Hercegovina lenne a terroristák menedékhelye, netán kiképzőtábora. Az új szolgálat másik fő feladata együttműködésben a demokratikus világ titkosszolgálati közösségével megakadályozni, hogy terroristák az ország földjét saját céljaikra használhassák.
– Boszniát az utóbbi időben szinte csak a háborús bűnösök elfogásával, pontosabban el nem fogásával összefüggésben emlegeti a világsajtó. Tartják magukat a hírek egy állítólagos paktumról is, amelyet Richard Holbrooke amerikai külügyminiszter-helyettes, a daytoni béke „atyja” kötött Radovan Karadzsiccsal, szabad elvonulást ígérve a boszniai szerb vezetőnek, ha felhagy a politikai tevékenységgel. Mennyiben feladata az új szolgálatnak a háborús bűnösök felkutatása?
– Kezdjük talán az állítólagos Holbrooke–Karadzsics-paktummal! Az erre vonatkozó hírekről már nagyköveti szolgálatom idején is többször hallottam, igaz, mindig csak boszniai szerb forrásokból. Most is ők nyilatkozgatnak ezen megállapodás megtörténtéről, bár azt senki sem állítja, hogy írásba is foglalták volna. Holbrooke és a hivatalos Amerika viszont keményen cáfol. Az SFOR pedig egyre határozottabban próbálja megtalálni Karadzsicsot, bár idáig eredménytelenül. De mintha szorulna a hurok. Az új biztonsági szolgálat számára komoly kihívás operatív eszközeivel, kapcsolati forrásainak kihasználásával hozzájárulni a háborús bűnösök búvóhelyeinek felderítéséhez. Karadzsics, Ratko Mladics tábornok és a többiek nemzetközi bíróság elé állítása elengedhetetlen feltétele a megbékélésnek. Amíg szabadlábon vannak, ez a háború a fejekben nem fejeződik be.
– Ön derűlátó az új biztonsági szolgálat jövőjét illetően. Megalapozott ez, vagy csupán kincstári optimizmus?
– Közel öt évet töltöttem nagykövetként Szarajevóban, pontosan tudtam, mire vállalkozom. Bíztam abban, hogy a háború óta eltelt évek már komolyan megváltoztatták az ott élő emberek mentalitását. Így talán megkísérelhető a közös nevező megteremtése egy ilyen szerfelett kényes témában is – vélekedtem. Az elmúlt hónapokban szinte nem találkoztam olyan kint dolgozó nemzetközi képviselővel, aki ne vallotta volna meg: ő nem bízott abban, hogy a helyiek egy Közép-Európából érkezett szakember irányításával képesek lesznek európai színvonalú törvénytervezetet kidolgozni. Azt pedig senki sem hitte el, hogy egy ilyen törvénytervezet átmegy a helyi parlamenten.
Bevallom, tapasztalva a hatalmas politikai ellengőzt, olykor én is elbizonytalanodtam. Hogy mégsem adtam fel, abban talán az is segített, hogy úgy éreztem: sem magyarként, sem pedig közép-európaiként nem vallhatok szégyent.